2013. július 25.

Étel és irodalom

Térey Jánosnak sikerült tudományos összefüggésbe is hozni a nők ételfogyasztását az erkölcstelen szexuális vágyaikkal: az a nő, aki sok drága ételt zabál és attól a sok drága kajától meghízik, az nemcsak a férfiak elől zabálja meg azt az ételt és azt a pénzt (biztosan drága éttermekben!) - hanem még azért is erkölcstelen (és undorító) szexuális vágyai vannak, mert a kövér nő szervezetében sok a női nemi hormon! És miután telezabálja magát drága ételekkel, még baszni is akar! - és csak olyan szexet akar, ami neki jó! és nem adja oda a testét úgy és arra, amire másoknak kell, például nem akarja megengedni, hogy verjék és megerőszakolják. És az ilyen erkölcstelen nőket azért is kell éheztetni, hogy ne legyen a szervezetükben annyi női nemi hormon és ne legyenek erkölcstelen vágyaik...

És az olyan gonosz nő, aki élelmiszert fogyaszt (mindegy kinek a pénzét zabálja meg!) és nem adja oda az anyagi javait, lakását, pénzét annak, akinek kell! és még a testét se akarja odaadni úgy és arra, amire másoknak kell (mert erkölcstelen vágyai vannak és erkölcstelen élvezeteket akar!) még azért is tartozik azzal a pénzzel, amit nem ad oda annak, akinek kell... Mert például az ilyen nő nem akar feleségül menni ahhoz, akihez kell: ahhoz az "udvarlóhoz", akinek a nő(k) hozománya és lakása kell, és a nőt verni, bántalmazni akarja. (És a nőket - és a bűnös női testeket! - azért is büntetni kell, ha nem azzal akarnak intim kapcsolatot, akivel kell, nem úgy akarják, ahogy azt mások akarják tőlük, nem akarnak feleségül menni ahhoz, akihez kell, nem ahhoz akarnak feleségül menni, akihez kell - vagy ellenkezőleg: a nőnek az a bűne, hogy feleségül megy valakihez, és aztán feleségként nem szolgál ki mindenkit mindennel! ahogy el van várva. És a nőtől, aki nem azzal akar olyan kapcsolatot, amilyet és akivel kell, és nem adja az anyagi javakat sem annak, akinek kell, azt is el kell venni erőszakkal: mert tartozik azzal! És ez biztosan még tudományosan is összefügg azzal, hogy a nő sokat zabál és biztosan erkölcstelen vágyai vannak! és még erkölcstelen szexuális élvezeteket is akar biztosan és csak olyan testi kapcsolatot akar, ami neki jó...)

2013. július 21.

(undorító testek)

A nő követelőzése... és a permanens követeléseknek a hivatkozásai alapja: az én rosszaságom és megátalkodottságom - amiért az "ilyeneket" büntetni kell! VEGYEM TUDOMÁSUL! Az agresszív modora sajátossága volt, hogy nem kellett a hétköznapi beszédhangnál nagyobb hangerő, hogy az agresszív és ellentmondást nem tűrő hanghordozása kiabálásnak hasson: ugyanolyan harsány, figyelemfelkeltő volt....

Az a mindig drámai és iszonyú teátrális előadásmód. (És egyértelműnek látszott: ez nála föltehetően nemcsak spontán "tehetség" és igény, hanem tudatosította is, hogy ő ilyen, erre hajlamos, sőt ezt szereti, és innentől aztán direkt tudatosan is adta elő - meg is volt mondva, a világképe lényege volt: mindenből csak az a jó, amit és ahogy ő csinálja és olyannak kell lenni! És természetesen ez is abban a szélsőségesen drámai és erőszakos, ellentmondást nem tűrő modorban volt megmondva.)

Ilyen drámaian nyilatkoztatta ki (folyamatosan) a követeléseit: minek kell lenni! annak amit ő megmond! (az építészek "fóbiájától" az én biztosan zsidó/ufó felmenőimig) Mindig mindennek: annak kell lenni! És mások azt vegyék tudomásul! Én is vegyem tudomásul - és fizikailag csináljam, hogy az legyen. A szimplán fizikai utasításait: hova menjek, mit csináljak, hogyan öltözzem, ne öltözzem, kicsit más modorban nyilatkoztatta ki... De például azt, hogy minek kell a fontosnak lenni és csak annak! és vegyem azt is tudomásul! hogy csak az anyagi javak a fontosak és azt kell akarni és az embernek attól "kell" magát rosszul érezni - csak attól szabad és semmi mástól! -, hogy neki nincs annyi, amennyi kéne, nincs az, ami másoknak van! ezt is ilyen drámai modorban adta elő...

... és ehhez a rettenetesen drámai modorhoz még a szokásos homályosság: soha nem volt korrektül megfogalmazva, konkrétan mi az, aminek "lenni kell", amit kinyilatkoztat és követel. (Szétszórt részleteket esetleg konkrétan megmondott belőle mint pl. amikor azt követelte, hogy hagyjam ott a Műegyetemet azonnal és ilyen meg olyan "nőies" ezotérikus tanfolyamra és ezotérikus "magánegyetemre" iratkozzam meg: akkor pl. nevesített pár ilyen konkrét dolgot - és akkor nekem ezekre mind gyorsan és azonnal be kellett volna iratkozni: még csak nem is azért mondott gyorsan egyszerre többet, hogy választhassak, nem. Hanem mert azt mind egyszerre akarni kellett volna. És nekem úgy kellett volna engedelmeskednem, hogy kb. legkésőbb másnap az összes ilyen hülye tanfolyamra, buddhista főiskolára és ezotérikus "magánegyetemre" amiket ő megmondott (és még azokra is, amikre csak célozgatott, vagy csak gondolt - és találjam ki azt is!) beiratkozom... A drámai kinyilatkoztatások-követelőzések: tkp rámutatás volt arra a dologra, aminek "lenni kell"...

De pl. az anyagias "célokkal" kapcsolatban hamar kiderült, nagyjából: miket kéne akarni (és minek a hiányától kell magát rosszul érezni az embernek és csak attól!) Amiket ő is ú-úgy imádott, amikért rajongott, amiket akart - és meg volt mondva: azt kell! Pl. egzotikus utazások, aranycirádás paloták, olyan életmód, amit csak a nagyon tehetős emberek engedhetnek meg maguknak... Ezekről így tartalmilag konkrétan kiderült (nagyjából), mit kéne akarni - viszont ezek irreális "célok" voltak: épeszű átlagember ezeket azért nem akarja.

II.
Nála pl. ez abszolút nem volt bekalkulálva, hogy az ember irreális dolgokat nem akar - de ő igen! és azt úgy kell! És aztán még 1) dicsekedett, hogy ő hogyan szokta követelni és kihisztizni 2) utasított, hogy én is csináljam azt - mert azt úgy kell! Én pedig azért is a rossz voltam - aki nem engedelmeskedik és nem azt csinálja, amit kell! -, mert ennek az utasításnak sem tettem eleget, és nyilván egyértelmű volt, hogy nem fogok neki engedelmeskedni. Akkor már kellett az is: az ilyen követelőzések annyira extrémek legyenek, hogy tudható legyen: biztosan meg sem próbálok engedelmeskedni - és hibáztathatott direkt emiatt . Akkor már be volt betonozva, hogy nekem az a fő-fő bűnöm, én az a rossz vagyok, aki NEM ENGEDELMESKEDIK! az ő - az ő! - utasításainak, és nem azt csinálja, amit ő megmond és nem adja, ami kell! (Neki se - és annak a "csodálatos embernek" se adtam! annak a baromnak: természetesen kiderült végül, hogy ez a nagy bűnöm is van.) És ezért az engedetlenségért kell engem büntetni; én az vagyok, akit ezért büntetni kell!

Mert olyan célokat kell akarni! (Olyan anyagias "célokat", mit ő - és konkrétan azokat, amiket ő megmond!) Ezzel kezdte. Rögtön az első találkozásunkkor, amikor megkérdezte: nna, mi van. És várta, hogy én mondjam: hogy nekem mi minden kéne, ami nincs és attól érzem magam rosszul. És én erről sápítozzak - úgy, ahogy a zaklatóm is csinálta, olyan modorban is lehetőleg, azzal a nagy átéléssel. El is helyezkedett hozzá a nő, rágyújtott, teátrálisan kezdte fújni a füstöt a plafon felé és révülten bámult is oda valahova, a semmibe: nem rám nézett. Én csak annyit nyögtem ki: rosszul érzem magam. Ezt se nagy átéléssel, drámaian mondtam, hanem csak úgy. Be is gorombult azonnal...

Aztán "magyarázta": miket kell akarni. (Nem részletesen még, utána részletezte, hanem agresszíven elégedetlen volt, mert én nem olyan dolgokat akarok, amiket kell és nem attól érzem magam rosszul, amitől kell - attól, hogy az ember akarja azokat az anyagias dolgokat, amiket "akarni kell", és lehetőleg még nem is az élvezeti értékük miatt, hanem mert másoknak is van: olyan konkrét anyagi javakat, szórakozásokat - én is ilyeneket akarjak és attól érezzem magam rosszul, hogy ezeket nem kapom meg!) Meg hogy az nem elég célnak ha valaki építész akar lenni! Úgy gondoltam: ez az ő véleménye, ha neki nem elég, legyen az ő dolga.

De ő egzecírozni akart, ő akarta megmondani: miket kell akarni!

Nem igazán értettem azt sem: ha attól is érezném magam rosszul, amitől szerinte kéne, ahhoz neki, mi köze lenne és miféle hatalma volna azon segíteni? - mert ha ilyen dolgok hiányoznak és kellenek is az embernek, az nem rá tartozik, és ezen nem ő tud segíteni. (Max. úgy, hogy ő nem szipolyozza az embert, és pl. nem követelőzik, hogy minden pénzem arra költsem, amit ő megmond! - és még fenyegetőzött, mert nem engedelmeskedtem neki.)

De a követelőzésével és az "értékrendjével" megidézte a zaklatómat és másokat is, akiknek bezzeg az fájt, az a baja volt egyfolytában, hogy nekik mi minden kéne (fizikai dolgok) és azt nekik mások nem adják - és én nem adom! És ők bezzeg ettől szenvedtek. (És azt élvezték, ha alkalmanként belém rúgtak vagy valaki mással fölényeskedtek, gyűlölködtek - esetleg megelégedettek voltak azzal, hogy ők hozzám képest, másokhoz képest milyen nagyszerűek: nagyjából ez volt minden örömük.)

Az már akkor lejött, sejthető volt: miket kéne akarni, miféle "célokat" - és attól rosszul érezni magát az embernek, hogy azt neki mások nem adják! És nekem még az is a bűnöm, hogy én nem ilyen vagyok, én nem azok közé a "jók" tartozom, akik úgy és attól szenvednek, ahogy és amitől kell - hanem én az vagyok, aki ezeket a szenvedéseket mindig "okozza", az ilyen szituációkban én szoktam lenni az a "gonosz", aki ezeknek az "ideális embereknek" (akik bezzeg még szenvedni is úgy és attól szenvednek, ahogy és amitől kell) nem adja, ami kell, és az ő rettenetes szenvedéseiket okozza...

(És ők attól "depressziósak", hogy nem kapják meg, ami nekik kell - pl. tőlem! És azt is láttam, nem egyszer, ahogy ilyen emberek végül isznak, mert "nem tudják elviselni", hogy nem kapják meg, amit akarnak. Én nem fiatalkori kicsapongásként találkoztam a környezetemben alkoholizmussal, drogfüggőséggel. És végül a zaklatóm is ezt csinálta - csak neki piálni se kellett a "tudatállapot-módosításhoz", egyszerűen nem vett tudomást a fizikai valóságról, ami nem az, ami neki kell. Engem meg nyomaszthatott volna csak az is: a környezetemben szisztematikusan mindenki miattam lesz állítólag alkoholista és drogfüggő - mert én nem adom, ami nekik kell! Nem ez nyomasztott. Attól éreztem magam rosszul, hogy engem ezek a "szenvedők" fenyegettek is.)

III.
Annyira szélsőségesen drámai volt a modora, annyira szélsőségesen és ellentmondást nem tűrőn drámaian nyilatkoztatta ki állandóan: minek kell lenni! hogy annak egy részét valóban tudomásul is vettem. A hazugságait tényekről nem, az "értékrendjét" sem. De azt kb. igen, hogy én az ő világában egy szerethetetlen és abnormális rossz ember vagyok - azért, mert nem olyan vagyok, amilyennek szerinte lenni kell, és még nem is azt akarom, amit akarni kell, nekem nem olyan életcéljaim vannak, amiket ő megmond! és főleg mert nincsenek azok az anyagi javaim sem, amiket akarni kell és birtokolni kell! - és nem ezeket akarom. (De azonnal!) És választhatok: vagy azonnal otthagyom a Műegyetemet és akkor rendes ember vagyok - vagy ragaszkodom ahhoz, hogy építész akarok lenni, tanulni akarok és befejezni az egyetemet és akkor mindaddig abnormális vagyok és rossz ember, amíg nem leszek olyan valaki, akinek lenni kell. És nem szerzem meg azokat a javakat, amiket akarni kell, amiknek az ember életcéljának kell lenni...

A mocskos barom mutogatósembernek is rögeszméje: azokat a dolgokat kell akarni! anyagi javakat, sokat! sok pénzt és drága egzotikus utazásokat és aranyozott cifrapalotákat és aranyat-gyémántot és csak azt, ami a gazdag embereknek van, és gazdag és híres "valakinek" lenni akarni (és attól kell szenvedni és csak attól szabad, ha valaki ezeket nem kapja meg!) - mert ez az EMBERI! És azok az ún. "emberek", akiknek ilyen magasztos és nemes céljaik vannak: gazdagság, aranyozott Makovecz-paloták és olyan egzotikus utazások, amiket a közönséges senkik nem engedhetnek meg maguknak! (Azzal is szeretett kérkedni a nő: neki milyen híresember ismerősei vannak, nyilván tehát még azt is kell akarni.) És legalább olyan híres és gazdag "valakinek" lenni akarni, mint Sir Norman Foster. Én pedig a rossz és gonosz vagyok (és nem is vagyok ember, mert nem "emberi" életcéljaim és igényeim vannak) mert nem azt akarom, amit kell és nem szereztem meg azokat a javakat, amiket akarni kell. (És még Makovecz-palotákat sem terveztem, sőt mivel a "szexuális abnormitásom" miatt nem lehettem építész, egyáltalán semmilyen házat nem fogok tervezni soha. És az ilyen "deviancia" ezért is bűn! Nyilván ezért kellene engem abból veréssel és nemi erőszakkal "kigyógyítani".)

Volt már az is, hogy ha valaki attól érzi magát rosszul, mert bántalmazzák és fenyegetik, az "luxusprobléma"... És ha például bántalmazott nők rosszul érzik magukat a bántalmazástól és erőszaktól, fenyegetésektől, amiben részük van, az "luxusprobléma". (Ha a nőt még a származása miatt is fenyegetik, mert azért nem olyan nőideál, amilyennek lenni kell és nem adta az anyagi javakat se annak, akinek kell, és nők ettől a bántalmazástól, fenyegetéstől merik rosszul érezni magukat: amit ellenük a származásuk miatt is "el kell követni!" az pláne "luxusprobléma".) Bezzeg ha valaki attól "szenved", mert ő nem utazhat Hawaiira vagy attól, hogy nincs fűtött medencéje, az NEM luxusprobléma, hanem "emberi".

(nekik az kell)

(ezt még az előző bejegyzéshez)

És nem is ő volt az egyetlen erőszakos vadbarom, aki így mindig elképzelte-kigondolta, hogy deigenis biztosan igenis pont az ellenkezője kell legyen annak, ami van! - és aztán megsértődött és számonkérte, hogy miért nem? Miért nem az van, amit ő elképzelt és kigondolt! - direkt a fizikai tények és információk ellenében is. Mert annak kell lenni!

Volt, aki meg is magyarázta: mert annak úgy kell működni, hogy ha az ember így kigondol valamit, amit akar, hogy az legyen (direkt a fizikai tények ellenében), akkor annak kell lenni! - és a fizikai tényeknek és a másik embernek is alkalmazkodni kell az ő akarásaihoz és képzelődéseihez és azt csinálni, hogy az legyen! És nekem például ahhoz kellett volna alkalmazkodnom és azt megcsinálni, hogy visszamenőleg a múltban olyan események legyenek, amiket ilyen erőszakos bunkók elképzeltek-kigondoltak. Meg úgy egyébként is nekem még a fizikumom is olyan legyen, amilyennek elképzelték és úgy öltözzem!

Mert akinek valami konfliktusa van egy tanárával, pláne amiatt, mert a tanára szexuális elvárásainak nem felel meg, az nem nézhetne ki úgy, nem öltözhetne úgy, mint én (H. Margit szerint esetleg igen, mert engem direkt az öltözködésem miatt is kellene megtámadni és nagyon megbüntetni és legyilkolni akarni - mert még nem is úgy öltözöm, ahogy kell!) és hogy képzelem én azt, hogy én mint fizikai valóság nem engedelmeskedem az elképzeléseknek és kigondolásoknak, hogy nekem milyennek kell lenni?! És még az életkorom is alkalmazkodjon az elképzelésekhez és legyek feleannyi idős, mint amennyi, mert a kigondolós-elképzelős embereknek - pl. ún. "pszichológusoknak" - az jobban tetszene, mert ők jobban szeretnek tinédzserekkel foglalkozni, pláne "barátkozni", mint felnőtt nőkkel. És akinek valami szexuális témájú konfliktusa van egy egyetemi oktatóval, mert nem felel meg a tanár bácsi szexuális elvárásainak, annak pusztán csak azért is fiatal tinilánynak kellene lenni. Nyilván. Felnőtt nőknek biztosan nem lehetnek ilyen konfliktusaik.

(nekik az kell)

Valami állatias utálkozás-gyűlölködés, agresszivitás, plusz egyszerre zsigeri és teátrális fölényeskedés és megvetés és kegyetlenség... Nagyjából ez volt nála az alap. Alapból így nézett énrám is - pláne mivel én még soha nem feleltem meg az ő igényeinek, és soha nem adtam és nem tudtam adni, ami neki kellett. (Kezdve a meghívásokkal befolyásosemberékhez, és aztán olyan menő bulikba és külföldi utazásokra se, ahova ő menni akart! és még nem is főztem-mostam rá és nem szolgáltam ki és nem gondoskodtam róla, ahogy arra igénye volt - és az a lányok dolga! És még pénzt se adtam neki a céljaira. Ezért konkrétan mindig verni akart - és konkrétan mindig azért akart verni, mert én azokat az anyagi javakat sem adtam, "szeretetből" vagy "szerelemből", ami neki kellett...)

Emellett időnként (ha 1. akart valamit 2. olyan közönsége volt) pózolt, bájolgott, nyájaskodott, mutogatta: ő milyen ellenállhatatlan bájgúnár és milyen udvarias, milyen jó ember, milyen kedves és nyájas velem is - mindig nagyon leereszkedőn, ő volt ugyanis az egyetem sztárja, legalábbis akart az lenni: az a legesleg és felsőbbrendű és különleges valaki, aki mindenki másnak fölötte áll...

Először csak nyafogott és hisztizett, hogy az akar lenni - és rám haragudott, mert én nem adtam meg neki azt sem. Azután egyszerűen eljátszotta, hogy ő az a nagymenő, aki lenni akart - már csak azért is, mert mindenkit lenézett és megvetett maga körül. Engem a legjobban, mert semmit nem adtam (és nem tudtam adni!), ami neki kellett.

II.
Alapjáraton mindenkitől és mindentől fölényeskedőn és agresszíven undorodott, utálkozott - és rendszeresen fenyegetően agresszíven viselkedett. Ezzel kezdte már bemutatkozásképp, a másik lakásban, ahonnan "költöztettek".

Eleve így nyomult be, ilyen agresszív pofával - annak a (leendő) lány lakótársunknak a háta mögött, aki azért jött, hogy segítsen nekem a költözésben. Ő meg csak úgy ott volt, be se mutatkozott, csak pofákat vágott. És mikor meglátta több ember egy kupacba összehordott holmiját, ujjongva, kárörvendőn "leleplezte": nem igaz amit mondtam, hogy nincs sok csomagom, biztosan hazudtam, mert ott az a sok csomag és biztosan mind az enyém! Én meg odamentem, előszedtem a sajátomat és mondtam: csak ez az enyém. Akkor egyik pillanatról a másikra még agresszívebb, gyűlölködőbb lett, mint addig. (Jellegzetes volt, a fölvetett fej, összeszorított állkapocs és ahogy ökölbe szorult a keze és már lépett is volna felém, ha közelebb állok hozzá, valószínűleg meg is ütött volna.)

Ez volt az "ismeretségünk" első percében kb. És aztán későbbiekben sem produkált mást. Mindig ugyanezt. (Csak még részletezte, hogy neki milyen igényei vannak. És ő azt is hogy utálja, ha valaki nem felel meg az ő igényeinek és nem adja, ami neki kell.) Valami fölfoghatatlan volt, újra és újra. És ahogy ott nem értettem (és sokáig nem értettem: mi volt ez): mégis miből gondolta, hogy az a holmi mind az enyém, amikor 1) tudta, hogy mások is ki-beköltöznek, látta is a saját szemével, ahogy ott pakolnak, nyüzsögnek és 2) én is megmondtam, nem sok holmim van. Őt nem érdekelte semmiféle információ. Abban a pillanatban, ahogy ő látott valamit (egy kupac csomagot) egyből magabiztosan tudta: az a látvány biztosan mit jelent! minek kell lenni! És igenis biztosan az ellenkezője van annak, amit én mondtam - és ő annak örült... Volna. Aztán az elképesztő zsigeri gyűlölet és agresszió, amikor kiderült: az van, amit én megmondtam és nem az, amiről ő képzelődik.

Az aljas bunkó mutogatósembernek egyfolytában mániája, hogy deigenis az van és mindig csak az volt, amiről ez az undorító barom képzelődött és hazudozott és amiket összehazudozott rólam - és nem az amit én mondok! és igenis az a sok csomag biztosan mind az enyém volt (csak biztosan letagadom!) és én biztosan egy gazdag picsa vagyok és a szüleimnek igenis van/volt pénze és megvehették volna a lakást, ami annak a baromnak kellett (csak bele kellett volna szeretnem!) és még az is a bűnöm, hogy sokat zabálok és drága ételeket és megzabáltam azt a sok pénzt, amit a szegény bájgúnár j. kapni akart tőlem és a mutogatósember tételesen tudni véli még azt is, hogy én pontosan milyen drága ételeket zabáltam erdőmérnök-hallgatóként minden egyes nap, reggelire, ebédre, uzsonnára és vacsorára és az fillérre mennyibe került - és azzal a pénzzel tartozom mind a szegény romantikus udvarlónak, aki rettenetesen szenvedett attól, hogy én (mint "gazdag nő") ételre költöttem a szüleim pénzét és nem neki adtam oda!

És kövér is vagyok kövér! kövér! (Ja igen, és a legjobb barátjával is biztosan összeszűrtem a levet, ahogy erről is képzelődött, és ezért is verni akart.)

(Annak is akart örülni: az ő legjobb barátja is milyen hülyeséget mondott, mert olyat mondott ami nincs! - mondtuk, hogy de igen, van, minden ivarosan szaporodó állatnak van petefészke, a békáknak is, úgyhogy ne örüljön annak, hogy a barátja mekkora hülyeséget beszélt, mert olyat mondott, ami nincs. Majdnem ugyanolyan agresszíven reagált erre is, mint amikor költözködés közben kiderült, hogy az van, amit én mondtam, csak kevés csomagom van. És nem az van, amit ő akar.)

2013. július 2.

(líra és logika)

A lakberendezési elvárásaival kezdte. Aztán azzal folytatta, hogy ő hogy szenved attól, hogy ő ott az egyetemen nem kapja meg azt a kiszolgálást és gondoskodást, ami neki kell. És még az a lakás sem olyan! Ahova épp beköltöztünk - már aznap elkezdett hisztizni, hogy az ő igényeinek az sem felel meg és neki abból is másik kellene! és hogy azt neki a lányok intézzék el, a lányok adják mert az a lányok dolga! És ezzel fejezte be félév vége előtt.

Közben egyre hiányosabb öltözékben és egyre "kihívóbban" (gusztustalanabbul) pózolt, riszálta magát - és közben nyafogott, hogy neki nőideál is kell de olyan, ami ott nincs (sőt olyan nagyon különleges és történelmi nőideál, ami manapság már egyáltalán nincs!) és romantika és cifra és drága ruhába öltözött mesebeli királylány! és a királylány cifrapalotája! és de ő szexet nem akar és ő a nők testétől hogy undorodik! (Az tetszett neki, ha olyat olvasott vagy filmekben olyat látott, hogy nők testét bántalmazzák, a legjobban az tetszett neki, ha megölik, kivégzik az "erkölcstelen nőt", akinek "erkölcstelen vágyai" vannak.) És milyen szerelmes azokba a csodálatos lányokba is, akikkel ilyen meg olyan bulikban és az utazgatásai közben találkozik - és meg van sértődve, mert mi nem olyanok vagyunk és a mérnökhallgató lányok nem olyanok! Egész félévben nyafogott: neki barátnő is kell mert másoknak is van de neki különlegesebb kell és neki olyan "romantika" kell, ami romantikus regényekbe' van - és ő még attól is hogy szenved, hogy de a lányoknak testük is van és ő attól undorodik! sőt még undorító és erkölcstelen vágyaik is vannak!

Ő ezt például Petri György verseiben szokta olvasni és filmekbe nézni, hogy miket akarnak a nők és az milyen undorító! és a nők teste is milyen undorító! - mi biztosan nem akartunk tőle semmit, illetve de, azt, hogy duguljon el és hagyja abba a nyafogást és lehetőleg a férfisztriptízt is: amikor valaki beszólt neki, megsértődött kicsit, aztán folytatta.

A félév során részletezte még azt is, hogy ő a női testnek milyen részeitől undorodik. Miközben egy szál gatyában illegette magát - és azon is föl volt háborodva, hogy mi is biztosan azt akarjuk! és el akarjuk őt csábítani...

Kb. félév végére kitalálta: neki olyan romantikus szerelem kell, amihez romantikus díszlet is kell és egy erkélyes nő. Mert ő anélkül nem tudja csinálni a romantikus szerelmet amit ő elképzelt! Erkélyes házat akart, mert az van megírva: a szerelmes férfinak az erkély alatt kell epekedni, műsort adni - hogy ország-világ hallja és tudja meg: micsoda érzelmei vannak! És nyafogott, hogy ott az egész városban nincsenek is olyan házak ami az ilyen romantikus szerelemhez kell! És megsértődött, mert mi nem intéztük el neki az erkélyt se, ami ahhoz a romantikus szerelemhez kellett volna neki.

(Nekem például az erkélyekről csak a Coop Himmelb(l)au jutott eszembe.)

És akkor ezek után ún. szépírók arról értekeznek szakmányban, hogy milyen abnormálisok azok a nők - és nem tudnak jól szeretni! és még a testük is undorító (és bűnös vágyaik vannak!) - akik nem adják, pláne nem tudják adni a lakást annak az udvarlónak, akinek kell, vagy nem tudnak elég drága és igényes lakást adni. Mert rosszul vannak nevelve, és nem tanították meg őket a szüleik, hogy az a jó szeretet...

Légió a neve

Nem vagyok hajlandó leírni dolgokat és nem vagyok hajlandó olyan emberekről írni, akiktől fölfordul a gyomrom. Az elmúlt éveket miattuk töltöttem rettegésben. Volt rá okom.

Értesültem róla, hogy Grecsó Krisztián azután mosta a csülkeit. Erről is a zaklatóm és a transzperszonális nő és a hozzájuk hasonlók jutnak eszembe. Két dolog, ami jellemző volt rájuk.

Soha nem vállaltak és nem is akartak felelősséget vállalni még a szándékos és céltudatos rosszindulatú viselkedésük akart következményeiért sem. A zaklatóm nyíltan követelte is: neki ez kell! A nő rendszeresen fenyegetett - azután hibáztatott és büntetett még azért is, mert én fenyegetve éreztem magam. Az tilos! Fenyegetett és el is várta, hogy fenyegetve érezzem magam, de ugyanakkor hibáztatott azokért az érzelmekért, amiket ő akart kiváltani. Persze még mást is akart: én azért engedelmeskedjem és csináljam, amit ő követel. Az írásműveik alapján így képzelik ezt szépírók is: amelyik nő nem az az ideálisnő aki kell és nem adja ami kell azt fenyegetni kell és bántalmazni - hogy változzon át azzá az ideálisnővé akinek neki lenni kell és csinálja és adja ami kell!

Mindketten követelték azt is: mindig csak az számítson, ők az adott pillanatban milyen szerepet játszanak. Ha épp "szeretetreméltó emberként" lépnek fel, törleszkednek, nyájaskodnak és azt várják el, akkor a másik ember szeresse őket - akkor is, ha öt perccel korábban és tegnap és tegnapelőtt és azelőtt is sokszor fenyegették és bántalmazták és öt perc múlva újra bántalmazni fogják. Mert bántalmazzák és fenyegetik a másik embert ha az nem adja, ami kell és egyébként is, csak. Mert azt élvezik. És mert ők az a szerep: ők a felsőbbrendű ember és a mindenható, akinek mindenhez joga van, joga van követelőzni is és büntetni aki nem adja ami kell. Ahogy azt szépíróék is hiszik magukról, ezt is: ők a legitim mindenhatóság, akinek joga van megmondani, milyennek kell lenni egy nőnek és mit kell csinálni és joguk van büntetni és kényszeríteni a nőket, akik nem adják, ami kell.

Ez a történet az időről szól. Arról az időről, amiben én élek.

A zaklatóm is és a nő is mindent azonnal akartak. És haragudtak rám és bántalmaztak, mert én nem adtam, amit követeltek - azonnal.

A zaklatóm anyagi körülményeket, javakat, életvitelt akart - amitől ő "valaki" lehet. Minden kellett neki, ami másoknak is van - állítólag. De neki mindenből több, nagyobb, különleges, mert ő különleges akart lenni. Azért kellett neki barátnő is: mert másoknak is van. De neki abból is különleges!

Két kritérium volt kezdettől. A lány családja (vagy a lány) adja meg azokat az anyagi körülményeket, ami neki kell. És lehessen róla beszélni. Mert ő nem olyan undorító testi kapcsolatot akar amit manapság a lányok! Ő beszélni akar a lányról, hogy ő attól is valaki lehessen - és a lánytól akarja kapni azt az életvitelt is, amitől ő valaki lehet, az a szerep, aki lenni akar. Mert azt a lányok dolga adni!

Nem egyszerűen azért bántalmazott, mert én neki effektíve nem adtam meg azokat az anyagias dolgokat, amiket ő követelt. Hanem azért, mert én nem birtokoltam azokat az anyagi javakat és körülményeket, aminek a birtoklását ő elvárta. Úgy mondta azt is, ha valaki rendelkezett azokkal: ő azt azoktól a lányoktól megkapja. Azt, hogy azok a lányok olyanok, amilyen neki kell. Én nem olyan voltam. Két évvel később sem, amikor végül mások előtt támadt rám. Negyedéves egyetemi hallgató voltam és még mindig nem volt semmim, aminek a birtoklását ő elvárta. Mindvégig azért bántalmazott, mert nem adtam azt az ellátást, ami neki kellett és a szerepeket, aki ő lenni akart. Pedig azért szemelt ki magának - mert mások azt mondták neki: tőlem megkapja, ami neki kell.

Nem vágytam soha senki szeretetére. Nem vágytam arra, amit az emberek szeretetnek neveznek: elvárják, hogy én adjak mindent, ami kell és haragszanak és bántalmaznak, mert nem adom. Erről szólt minden írás az ÉS-ben is: amelyik nő nem adja, ami kell, azt nem lehet szeretni és verni kell. A szerkesztőség egyszersmind azt is bizonyította, hogy ő bezzeg jól gondolkodik és neki olyan értékrendje van amilyennek lenni kell - ők az anyagi hasznot szeretik és akarják és pénzt csinálnak a nők testéből is mert az arra való! A nők bántalmazása vélhetően népszerű téma is, jobban veszik a lapot. Én soha többet nem fogom megvenni.

érték és rend

Örült, hogy megismerkedhetett velem - bejelentette rögtön utána azt is: ő csakis milyen embereket szeret és aki nem olyan azt ő utálja! Aztán engem is utált, mert nem az voltam, aki neki kellett - és meg lett neki ígérve! És nem adtam és nem tudtam adni semmit, ami neki kellett. Végül azzal támadt rám mások előtt: miért nem lehet téged szeretni?!

Miután ő a közelembe sem engedett senkit - engem fenyegetett, demonstratívan, ha valaki csak rám nézett is. És ezek után számonkérte rajtam, hogy nekem miért nincsenek barátaim se?! Lehetőleg olyanok persze, akik az ő igényeinek is megfelelnének. De meg egyébként is: miért nincsenek hódolóim és csodálóim? Miután azon is megsértődött, konkrétan épp akkor is, hogy volt, aki merészelt valamiféle elismeréssel nyilatkozni rólam, ha csak udvariaskodásból is: ő erre fel egyből azzal vádolt, hogy én biztosan azzal a "hódolóval" akarok barátkozni és meg akarom őt csalni! Mert az biztosan jobban tetszik nekem, ha kedvesek hozzám és udvariasak velem - ne adj' isten valaki még őszintén is gondol valamilyen elismerést, dicséretet! - mint az ő bunkósága...

Azután H. Margit tiltotta meg és akarta megtiltani, hogy engem szeressenek, hogy ez történhessen, előfordulhasson. Gyakorlatiasan azt is, hogy én barátkozzam vagy akár csak szóba is álljak másokkal. Meg úgy egyáltalán: vegyem tudomásul (és mindenki vegye tudomásul!) hogy én a rossz vagyok és engem büntetni kell, és velem mindenkinek agresszívnek és rosszindulatúnak kell lenni és minimum legyilkolni akarni - és csak az van megengedve! Minden másnak még a gyanúja is azonnal szélsőséges állatias agresszivitást váltott ki belőle - mert az nem lehet! annak tilos lenni! és ha mégis az van, aminek "tilos", az akkor bűn! Ha az én életemben nem az történik és csak az, amit ő megmond és nem kizárólag olyan szélsőséges rosszindulatban van részem, amit ellenem el kell követni! annak kell lenni! az bűn! Az engedetlenség bűne. Mert nekem (úgy is mint fizikai valóságnak) engedelmeskednem kell neki! És neki mindenkinek...

Rögeszmésen "hitte" és követelte: annak kell lenni, amit ő megparancsol - és ha ő megmondja, hogy mit és kit kell utálni és megtámadni és legyilkolni, kiirtani akarni, azt is mindenki vegye tudomásul! Engem például legalábbis kiirtani akarni kellett volna. És megtámadni és brutálisan bántalmazni és elkövetni ellenem mindenféle véres mészárlást, amiről ő jókat fantáziált, hogy velem azt kellene csinálni. (Őt ezek a fantáziák szexuálisan felizgatták: kérkedett vele. És ezeket az izgalmakat ráadásul úgy értelmezte, hogy ez az ő női identitása. A kifogástalan és tökéletes!)

2.
Azért kellett volna engem bántalmazni, helyből ezért fantáziált arról: mit kéne velem csinálni, mert (építészhallgatóként) én voltam a Rossz és a Bal Agyfélteke és a Férfi. Mert "mindent ellentétekre kell osztani"! Magyarázta is valahogy (elég zavarosan, szerintem): hogyan, milyen ellentétekre: férfi-nő, jó-rossz, jobbagyfélteke-balagyfélteke - és az egyik mindig a jó és a másik a rossz és azt akkor gyűlölni kell és elpusztítani akarni! És megmondta: én rossz vagyok azért is, mert nem úgy gondolkodom, nem osztom úgy ketté a világot, ahogy kell és nem gyűlölöm eléggé azt, amit kell. A másikat, ami a "nem olyan". Azt is magyarázta-kinyilatkoztatta (ellentmondásosan), kinek-minek kell annak a másiknak lenni: akit, amit ő is utál-gyűlöl mint "ellenséget". A "bal agyféltekét", a műszaki és természettudományokat, mert azok "férfias" tudományok, és valami mitikus "gonosz" férfit-férfiasságot. (De például konkrét bántalmazókért és háborús bűnösökért - és bűnökért - rajongott. Azért a baromért is, amikor beszéltem róla. Nácikért is. Az a mitikus Gonosz Férfi, akit utálni kellett volna: egyrészt szimbólum, másrészt valami természetfölötti hatalom annak a megtestesülése, szimbóluma - esetleg képviselője, pl. mint vallási vezető. Ja és a keresztények és zsidók Istene, aki a rossz isten. Meg az ő gonosz férfi hozzátartozója, aki őt gyerekkorában megbüntette valamiért és megverte. Nem derült ki, milyen konkrét bűnért, csak az: nem engedelmeskedett.)

Sokmindent nem értettem abból, amit tett és mondott. A világnak ezt a modelljét a legkevésbé: formális ellentétekben kell gondolkodni és gyűlölni azt, ami a "nem olyan", a másik - és a rossznak van kinevezve. Csak a közelmúltban "értettem meg", hogy a világképe és gondolkodása lényege volt ez a struktúra - ami tőlem végletesen idegen. Ezért is vagyok az, akit a hozzá hasonlók gyűlölnek. És ezek a "lelki rokonok" mindig ugyanúgy vonzódnak ezotérikus eszmékhez is. (Két okból, ahogy láttam: mert ezek "különleges", egzotikus eszmék, és ők attól különlegesnek érzik magukat és az ő értékrendjük szerint az fontos: különleges dolgokat birtokolni, attól lenni "valakinek". Másrészt mert ezek az eszmék általában kompatibilisek az ő ellentétekre osztó mániájukkal.)

Amikor ki lett nyilatkoztatva ez a mitikus-természetfölötti férfi, aki a gonosz (és a zsidók és keresztények Istene), akkor ezzel összefüggésben még az is, hogy az is súlyos bűn! ha egy nő érzelmi és szexuális intimitást akar férfiakkal. (Evilági férfiakkal.) Mert a Férfi a gonosz természetfölötti hatalom, ami a nőt megerőszakolja!  És így kell elképzelni az "eszményi" szexuális kapcsolatot. (A végén azokon a szeánszokon kiderült: természetfölötti hatalmakkal kamatyolni nem bűn, az a jó kapcsolat, azt kell akarni - ilyen "szexuális intimitásba" élte bele magát.)

Legalábbis ha énrólam feltételezni lehet, hogy nekem "erkölcstelen vágyaim" vannak és szexuális kapcsolatba kerülhetnék férfiakkal az BŰN! és azt nekem meg kell tiltani! (Mert például arra úgy kell gondolni, mint a gonosz természetfölötti hatalom és a nő mint olyan "bűnös" kapcsolatára.)

Amikor kinyilatkoztatta, mire hogyan kell gondolni, "kiderült", hogy én nem ilyen dolgokra gondolok és nem szoktam erőszakos szexuális kapcsolatról (és nőket leteperő és megerőszakoló természetfölötti bestiákról) fantáziálni. Inkább kellemesebb dolgokra szeretnék gondolni. És nekem nem az ilyen kapcsolat és nem a vérnősző természetfölötti hatalom az ideálom: nem azt gondolom, amit kell! És nem olyan érzelmeim vannak férfiak iránt, mint kell: a férfira úgy kell gondolni, mint a gonosz természetfölötti hatalomra, aki-ami a nőket le akarja teperni - ezért szigorúan tilos férfiakkal szexuális intimitást akarni! Mert azt csak úgy szabad elképzelni! Én nem képzelődtem ilyenekről...

Nem engedte, hogy elmondjam, hogy én hogyan vonzódom milyen férfiakhoz - pedig szívesebben beszéltem volna arról, mint az ő természetfölöttis hülyeségeiről. Azonnal leállított és másra terelte a szót: akkor kezdett Makoveczről meg a fasz formájú szimbolikus építészetről beszélni, hogy az a jó! És hogy nekem is férfinak kell lennem, mert az építésznek férfinak kell lenni! (És ő az építészektől gigantikus faszokat akar...) Miután kiderült, hogy nekem bűnös vágyaim vannak/lehetnek, még ezért is sürgősen megtiltotta, hogy én bejárjak a Műegyetemre - mert ott férfiak is vannak! És nekem velük tilos barátkozni! Mert ki lehet belőlem nézni, hogy akár még szexuálisan is vonzódom hozzájuk.. (Nekem mint transz férfinak tiltotta ezt meg. De még azért is, mert neki nők és férfiak szexuális kapcsolatáról az volt az eszménye, hogy annak erőszakos kapcsolatnak kell lenni! - és az nem tetszett neki, hogy én másra vágyom, és még másféle kapcsolatot létesíthetnék valakivel.)

2013. június 12.

(a jani)

Ahogy utálkozott (és sajnáltatta magát) - mert mi olyan közönséges senkik vagyunk, akik nem felelnek meg az ő igényeinek és nem vagyunk olyan nőideálok és nem adjuk és nem tudjuk adni, ami neki kell! (Én főleg!) Meg az ő "függetlensége"... Azért is nyafogott: ő "anyagilag független" akar lenni, nem akarja, hogy a szülei fizessék a megélhetését - és ezért is kéne neki olyan nőideál, aki meg tudja adni, ami neki kell! (És hogy én adjam, ami neki kell! - és én nem adtam meg neki azt se, hogy ő "anyagilag független" tudjon lenni, én nem biztosítottam neki ehhez a megfelelő feltételeket.) Ő nem azért járt egyetemre, mert akarta azt a szakmát (utálta). Lehet, hogy a szülei megmondták: ha tanul, anyagilag fedezik a szükségleteit, ha nem akkor nem. És neki ez méltatlan korlátozás volt és kényszer: adnak neki pénzt de kérnek érte valamit cserébe - valami olyat, amit ő utál és csak kényszerből csinál. Őneki olyan "függetlenség" volt az álma, hogy neki legyen meg mindene és mindent adjanak, ami neki kell - csak úgy! Meg ahogy ezt előadta - szoros összefüggésben azzal: tőlünk mit vár el, és neki milyen nőideál kell...

Más embernek természetes az is: ha a szülei támogatják anyagilag a tanulmányait, annak inkább örül és hálás érte, nem korlátozásként éli meg, inkább "ajándékként". De ha valaki ösztöndíjat kap, azt is ugyanúgy - de persze azt se csak úgy adják, még a mezei tanulmányi ösztöndíjat sem. (Nem tetszett neki ez se.)

A "függetlenségi" cirkusz után a következő az volt, hogy azért utál és haragszik, mert "rossz anya" vagyok és nem gondoskodom róla és mindenkiről úgy, ahogy egy anyának az a dolga.

2013. június 9.

(ki kicsoda)

Már a legelső látványos sértődésrohama erről szólt: azért sértődött meg és kezdett hevesen utálni, mert nem voltam jóban befolyásosemberékkel, akikhez ő meg akarta magát hívatni, és nem tudtam elintézni neki olyan meghívást. (Ez egy-két nappal az után történt, hogy "örült" annak, hogy "megismerkedhetett" velem, lakótársak lettünk - mert neki "azt mondták", hogy én megfelelek az ő igényeinek! Aztán kiderült, hogy mégsem.)

Adva voltak a konkrét dolgok is, amiket tőlem akart kapni, és nekem adnom kellett volna:

- lakást (de olyat, ami neki kell!)
- olyan "gondoskodást", amit ő otthon a szüleitől is megkapott
- meghívásokat olyan menő bulikba és társaságba és utazásokra, ahova ő menni akart (és ilyen programok leszervezését, komplett elintézését és finanszírozását)
- olyan menő-befolyásos haverokat, ismerősöket, amik neki kellenek - hogy nekem ilyenek legyenek, szerezzek ilyeneket és őt mutassam be nekik
- és még pénzt is "férfias szórakozásokra", például nagy találmányokra, egzotikus expedíciókra, vagy valami ilyenekre, és ilyen dolgokat ajándékba: amiktől ő elismerésreméltó "ideálférfi", például híres felfedező vagy ilyesmi lehet, és ilyen példaképeket tud utánozni
- és még olyan erkélyes nőt is, akinek az erkélye alatt elő tudja adni azokat a romantikus érzelmeket, amiket ő akart. (És olyan erkélyt is!)

Mindössze.

A jani

Amikor végül rám támadt mások előtt, azzal indokolta: azért haragszik, mert én nem adtam meg neki azt a gondoskodást, ami neki kell! (És azt a lányok dolga adni!) És én nem tudom neki azt adni! Mert én nem vagyok olyan "különleges ember", amilyenek neki tetszenek, és nekem nincsenek olyan "különleges" rokonaim és ismerőseim stb. És a családom nem tudott olyan "különleges" életmódot finanszírozni, ami neki tetszett volna...

A fiúk közül nyaranta sokan vállaltak valami alkalmi munkát - őt csak az érdekelte: hol van olyan buli, ami őt "érdekli", és oda kivel tudná meghívatni magát. Meglepő volt, hogy elkezdett azzal "dicsekedni": ő a nyáron dolgozott egy építkezésen... Azzal kérkedett akkor is: neki milyen menő ismerősei vannak -  és ő olyan menő ismerősöknek "segített", akik házat építettek (mert neki olyan ismerősei vannak, akik ezt megengedhetik maguknak!) és cserébe neki haszonélvezeti jogot ígértek az ingatlanban. Mert neki vannak ilyen ismerősei! Ezzel kérkedett. Meg azzal, hogy a menő ismerőseitől mit kapott! És számonkérte rajtam: nekem miért nincsenek olyan ismerőseim?! és én miért nem kapok senkitől semmit?!

És aztán még pénz is kellett volna neki: arra a nagy és drága találmányra, amit föl akart találni - és azért is nagyon dühös lett (miután már ki volt nyilatkoztatva, hogy meg van sértődve, mert én nem adtam meg neki azt a gondoskodást, ami neki kell! és még azért is utál, mert én olyan utolsó senki vagyok, akinek még értékes ismerősei sincsenek, és nincsenek olyan menő ismerőseim, mint neki bezzeg, és én senkitől nem kaptam ingatlant) mert nem lelkesedtem azért a Nagy Találmányért se, amire pénz kellett volna neki. És nem adtam arra sem a pénzt, nem ígértem meg, hogy megszerzem akárhonnan stb.

Mindig egyszerre kérte számon: én nem felelek meg az ő elvárásainak azért, mert én nem tudom adni azt, amit mások bezzeg tudnak neki adni és adták! - és még azért is utál és azért is nem felelek meg az ő magas igényeinek, mert nekem nincsenek olyan menő ismerőseim se, amik neki kellenek, és én nem kapok olyan értékes-különleges dolgokat, amik neki kellenek. Az is a rendes ügymenet volt, hogy aztán azok után, hogy nagy sérelmet okoztam neki azzal, hogy nem feleltem meg az ő elvárásainak, még kárpótlást is követelt. Azért a sérelemért, mert én nem tudom adni, ami neki kell...

A jobb agyfélteke

 Egy bábut adott a kezembe azzal, hogy adjak neki nevet, személyesítsem meg. Nem engedelmeskedtem, nem tettem, amit mondott - ahogy sok más bizarr utasításának sem engedelmeskedtem, amit nem értettem. De nagyon megdöbbentem és elhűltem kissé. Elképedtem, mert már rég kinőttem abból a korból, hogy játékbabákkal játsszam, pláne meg is személyesítsem őket. És nagyon ijesztő is volt az egész.

A zaklatóm is játékbabával játszott egyszer demonstratívan, úgy duzzogott. Abban az időszakban, amikor teátrálisan nyájaskodni kezdett velem, annak a tavaszi félévnek a végén, amikor visszajött. Egyszer ugyanúgy mindenki előtt elővett egy játékbabát, duzzogott és a babával beszélgetett, mintha színjátékot adna elő: ő a játékbabáját szereti mert az is szereti őt, tőle megkapja, ami neki kell - és a hús-vér embereket utálja mert ők nem olyan jók, mint a játékbaba, tőlük nem kapja meg ugyanazt. Előtte már sokszor kinyilatkoztatta: neki szerepjátékok kellenek, az kell, hogy ő mindig az lehessen aki akar és a másik ember is mindig az a szerep, amit ő ráoszt - és mindig meg volt sértődve, mert tőlem nem kapta meg azokat a szerepjátékokat és szerepeket, amik neki kellettek és amit játszani akart. A játékbabával demonstratívan eljátszotta ezt a sértődöttséget. A babával beszélgetett duzzogva, neki panaszolta, hogy ő ott mindenkit utál mert őt ott nem szeretik - ő a bábut jobban szereti és inkább beszélgetni is vele beszélget mert tőle megkapja azt, ami neki kell, vele azt a szerepjátékot játszhatja, amit csak akar. Az eleven emberekre haragszik, mert azok nem olyan engedelmes bábok és nem csinálják, ami neki kell.

Ugyanazt csinálta azután a nő is: ő is ugyanolyan szerepjátékokat akart játszani. Ugyanúgy szerepeket osztott rám és követelte: én az legyek és azt csináljam és az legyen! Csak ő ezt nem magánemberileg csinálta, hanem ez volt a terápia. És én voltam a báb és ő nekem adott neveket, rám osztott szerepeket - úgy, ahogy gyerekek játákbábukra. Ugyanúgy akart játszani velem. Akkor végül pedig arra szólított föl: én is csináljam azt, azzal a bábuval. Jellemző mintázata volt a viselkedésének: elkövetett velem szemben valamilyen erőszakos dolgot, azután magyarázta: az a jó viselkedés, azt kell csinálni - és számon kérte rajtam, utasított: csináljam én is azt másokkal. Amikor a kezembe adta a bábut és fölszólított, elképedtem azon is: már megint valami olyanra szólít föl, ami neki normális, ő szereti azt csinálni. Engem személytelen tárgyként, bábuként akart használni, amire tetszése szerint oszt olyan szerepet, amit akar - ugyanakkor rendszeresen megszemélyesített tárgyakat.

Élő vudubabaként is használt és akart használni: velem akarta fizikailag csinálni azt, amit igazából másokkal, az én testemen akart kiélni olyan agressziót, amit másokon akart, és amit állítólag mások tettek vele - azt akarta velem újrajátszani: a kapcsolatunk végén erre hivatkozva akart bántalmazni. Akkor már egy idő óta rendszeresen a saját viselkedésével vádolt engem.

2013. június 8.

(időtlen emberek)

Bunkó irodalmárok rendszeresen értekeztek egy időben arról: a bántalmazott nőket (akiket mindig azért kell bántalmazni, verni, mert nem engedelmeskednek és nem felelnek meg az elvárásoknak!) és az idegeneket, akik nem olyanok, amilyennek lenni kell, miért nem lehet szeretni, miért muszáj őket bántalmazni? Akár egy regényhőst (ha a regényben nők bántalmazásáról van írva) - és akár egy szerzőt is, aki másképp ír, mint mások. Az nem merült föl soha: annak az "irodalomkritikusnak", aki ilyet firtat, ezt akarja tudni: miért "kell" emberek bizonyos csoportjait bántalmazni (főleg azokat, akik neki nem szimpatikusak), annak milyen agybaja van?

Mert szerintük ahhoz kétség nem férhet, hogy a bántalmazásért, agresszióért soha nem az elkövetője felelős: nem a férfi, aki veri a nőt/gyereket/családot, hanem a bántalmazás tárgya - a nő vagy gyerek, akit verni "kell", muszáj! Volt az is, irodalomkritikailag, hogy hát a nőverést, nők elleni erőszakot, családon belüli erőszakot azt úgy kell értelmezni - amikor a hülye külföldi regényírók, akik nem tisztelik a magyar kultúrát, ilyeneket írnak! - hogy a nőket bántalmazó férfiak valójában az áldozatok: a bántalmazott nőnek az áldozata, vagy amikor az egész családot verik, akkor a családnak vagy esetleg a társadalomnak az áldozata - már csak azért is, mert "kényszerítve vannak" arra, hogy elkövessék azt, amit biztosan nem is akarnak és még meg is szokták mindig bánni és utána bűntudatuk van: ki van ez is a regénybe is domborítva [mert ún. bántalmazó kapcsolatban a bántalmazókra jellemző ez, a "hülye külföldi regény" pedig arról szólt, ezt akarták irodalomkritikusék magyarul "értelmezni"] és ezért is együtt kell velük érezni! És például a nőt kell hibáztatni, akit muszáj bántalmazni - mert az a nő olyan utálatos és nem lehet szeretni!

Ahogy ahhoz sem férhet kétség: az idegen rossz és utálatos, azért, mert idegen, más, nem olyan, mint mi! És ezért kell például az idegen származású nőt is bántalmazni.

2013. június 6.

(idill)

Az érzelmek kifejezésének "gátoltsága" hisztrionikus, nárcisztikus vagy antiszociális bántalmazóra utal. Nem feltétlenül gyerekkorban... (Valahol olyat írtak, hogy az érzelmek kifejezésének gátoltsága például gyerekkori bántalmazásra utal. Szerintem inkább a bántalmazóra.) Ezek a bántalmazók agresszíven nem tűrik a másik ember (hétköznapi, az ő ízlésüknek ezért sem megfelelő) érzéseit és azok kifejezését - elég feltűnő az erőszakoskodásukban az is, ahogy a másik ember érzelmei (valódi érzelmek) egyből fölhergelik őket, végletekig...

Jellemző volt ez arra a baromra is, h-ra végképp! És aztán még Andortól is féltem emiatt... Vannak gátlásaim, például az érzelmeim kifejezésével kapcsolatban. Mert emiatt is fenyegettek, erőszakoskodtak velem. (Erősen nárcisztikus-antiszociális bántalmazók. És az a barom meg a nő is iszonyú teátrálisak voltak plusz a követeléseik: ezek a hisztrionikus személyiségzavar tünetei voltak, és ez volt a felszínen. Tulajdonképp úgy nézett ki, hogy főleg emiatt nem tűrik mások érzelmeit és azok kifejezését. Mert az az ő "privilégiumuk" azt csak nekik szabad! - és azt csak olyan drámaian, feltűnősködve, ahogy ők csinálják! Valószínűleg tényleg a hisztrionikus vonásaik miatt nem tűrhették elsősorban ill. ahogyan artikulálták ezt az agressziót, zsigerből, az amiatt volt.)

Tököm tele van már azzal, hogy ha valaki nem elég nőies és nem elég heteroszexuális (és nem fejez ki olyan nőies érzelmeket, amik el vannak várva!) azt egészen biztosan gyerekkorában bántalmazták és biztosan azért! csak azért biztosan! NEM.

2013. június 4.

a nőies nő

Mert az olyannal nem is kell fizikai kapcsolatba kerülni, akkor is ad mindent, a magamutogató fellépése szexuálisan is kielégítő, és mindenkinek egyformán adja, és lehet vele még dicsekedni is! és a férfi az ilyentől (bezzeg) az az ideálférfi lehet, aki akar.