Most láttam, másik oldalon van párkapcsolati erőszak címke is - le is akartam szedni a bejegyzésről (2013.10.15. - sokra kitehetném). Nem tudtam egyébként, mi lehet az. Megnéztem, és hagyom mégis.
Elég sokat írtam oda is (meg ide is) arról a "kapcsolatról". A többi ilyen bejegyzésben is arról: ez a "kapcsolat" és annak a "csodás" férfiúnak (J.J.) a jellegzetes viselkedése, például a permanens követelőzései (és sértődőttségei, haragja és megtorlások, mert én nem adtam és nem tudtam adni, ami neki kell!) párkapcsolati erőszak volt. (Az a neve - tényleges párkapcsolat nélkül is. Bár ő egy idő után igyekezett azt a benyomást kelteni). És "természetesen" ő erőszakoskodott velem: mégha egyfolytában és egyre agresszívebben panaszolta is: ő a "szenvedő" férfi! - meg hogy mi mindentől "szenved"...
Pláne: a szenvedő magasztosan "romantikus hős" meg rettenetesen szenvedő "szerelmes férfi", akit a gonosz (és undorító testű!) nők bántanak - és maga a női test is, mint olyan: mert ő attól (heteró és cisznemű férfiként, mintahímkét) undorodott-utálkozott nagyon: állandóan ezt hallgathattuk már ott az albérletben, ezt részletezte nekünk, nap mint nap. (Hogy 1. milyen undorító a nők teste és miért! 2. ő hogy utálja és undorodik tőle - és mennyire fel van háborodva a létezésén is! 3. neki ez mekkora nagy szenvedéseket okoz! - az "undorító", sőt: GYŰLÖLETESEN "udorító" NŐI TESTEK puszta FIZIKAI LÉTEZÉSE is: NEKI, J.Janinak, a kifogástalanul ciszheteró eszményi mintahímnek, nem nekem, a csúf és rusnya testű "deviánsnak".) És hogy én bántom, mert nem adom neki aztat mind, ami neki kell: anyagi javak főleg, meg "anyai gondoskodás"...
Miután évet halasztott (még annak a félévnek a végén, amikor közös albérletben laktunk) - méghozzá amiatt, mert ott Sopronban ő nem talált magának olyan lányt, amilyet akart (akinek például konkrétan lett volna olyan lakása, ami alkalmas lett volna azoknak a magasztosan eszményi szerelmi érzületeknek és annak az eszményi szerelmi kapcsolatnak a megvalósítására, amire a "csodás" férfiú saját elmondása szerint áhítozott) -, de aztán amikor mégis inkább visszajött Sopronba (megígérte pedig: ha máshol "megtalálja a számítását": így mondta, talál magának olyan ideált, aki neki kell, akkor nem jön vissza), és akkor már évfolyamtársak lettünk, és egy idő múlva aztán ott is, az egész évfolyam előtt is, bent az egyetemen és közös programokon elkezdte egyre látványosabban és harsányabban mutogatni a szinte állandó sértettségét és "megbántottságát", sőt haragját irántam: nyilvánvalóan azért, mert 1. én nem feleltem meg az ő magas férfiúi igényeinek (ezt is tudhatta mindenki) 2. nem tanúsítottam iránta az általa elvárt imádást és hódolatot se 3. mindezzel újra és újra súlyos sérelmet okoztam neki!
Láthatta is mindenki és tudhatta mindenki: ő hogy meg van sértve és mennyire "szenved" - és főleg: mennyire haragszik rám és hogy utál engem.
Amit persze nemcsak seggfej irodalmáraink szerint kellett volna úgy értelmezni (pláne a "csodálatos emberhez" hasonló rettenetesen szenvedő férfiakkal végtelenül empatikus és megértő nőírók szerint), hogy ő volt a "bántalmazott férfi" - és persze én voltam a gonosz "bántalmazó nő", mert én nem voltam vele empatikus és megértő. És mert nem voltam képes se külföldi utazásokra meghívogatni, se pénzt szerezni és pénzt adni neki (sokat!) az utazási céljaira például - mert épp az USA-ba akart pl. utazni: kárpótlásként is az után, hogy egy másik lány bezzeg meghívta egy prágai utazásra, de neki azt muszáj volt elutasítani, és emiatt is rám haragudott. Sőt arra is célozgatott, már akkor, hogy ő tőlem akar olyan meghívásokat kapni. Vagy inkább csak pénzt az utazási céljaira? És nagyon megharagudott már akkor, mert én azt sem adtam és nem voltam képes adni. És aztán a lakást se intéztem el, amit akart, pedig megmondta, hogy neki az is kell! Hogy meg tudja spórolni a lakbért, és a megspórolt lakbéréből tudjon utazni. (Ki is számolta, hogy az épp elég lenne az utazási céljaira, és még más szempontból is jól jönne: az önmegvalósítása szempontjából is. Mert a másik fő életcélja az volt, hogy olyan "karakán önellátó" ember legyen, aki "nem szorul rá a szülei támogatására", és neki az albérletét pl. a szülei fizették - én Sopronban még ki tudtam fizetni az albérletem az ösztöndíjamból, később nekem is segítettek a szüleim. A valóságos szüleim. Miután az elől a "csodálatos ember" elől elmenekültem.)
Az irodalmári fogalmak miatt hagyom azt a címkét: mert irodalmárainknak is vannak hagyományosan valamiféle fogalmaik - saját belterjes fogalmaik -: a párkapcsolati erőszak az micsoda és "jellemzően" kik követik el és hogyan. Abban a bejegyzésben ezekről az irodalmi fantáziákról írtam.