A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a hely. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a hely. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 8.

(idill)

Jellemző volt az is: online zaklatóm elsősorban a tökéletes teste és a "gyönyörű szépsége" miatt imádta és istenítette h-t: úgy is, mint "pszichológust" - aki a saját (női) testi "tökéletességére" és hangsúlyosan mindig mindenki által dicsért szépségére hivatkozva fenyegeti a kevésbé szép ill. kevésbé "tökéletes" testű női klienseit. Engem meg azért fenyegetett eszelősen, mert az én testem "undorító" és már az "eszményi" férfiú is undorodott tőle stb. És a másik oldalra (még 2009-ben) kitett egyetlen arckép is bizonyára kiverte a biztosítékot mindazoknál, akik láthatták: az online zaklatóm látta, vélhetőleg.

De láthatta Andor is. És noha ő pl. meg is kérdezhette volna a kollégáit (r-t is), hogy engem ábrázol-e az az arckép, erre se volt hajlandó - hanem pl. arról ömlengett az egyik levelében, hogy ő nem is akarja tudni, hogy az az arckép engem ábrázol-e: mert ő inkább a saját tetszése szerint akar fantáziálni és ábrándozni arról is, hogy én fizikilag hogy nézhetek ki és ki lehetek, és nem is akar szembesülni az életem semmilyen valóságos és az ő fantáziálásaitól függetlenül (már eleve) adott fizikai tényével. Mert akkor "csalódást" okozna neki, ha nem pont minden úgy lenne, ahogy ő elképzeli, és neki az ilyen "csalódásoktól" bibis lesz az érzékeny kis lelke, és nem szeretné, ha én megbibizném! (Az ő érzékeny és üngyülibüngyüli pici lelkét! - hát, nem is azt akartam megbibizni.)

És az egész bibijét rádásul úgy adta elő, mintha már meg is bántottam volna: lehetőségileg (már meg is valósult annak a bántásnak a lehetősége: egyből, ahogy ő azt elképzelte, anticipálta) csak azzal is, hogy el lehet gondolni akár csak a lehetőségét, hogy én ilyen "sérelmet" okozhatnék neki - és mintegy erre az elővételezett "sérelemre" hivatkozva voltak olyan követelései (folyamatosan), hogy én ne okozzak neki ilyen sérelmeket.... (Volt egyébként olyan érzésem most nemrég is, hogy az állítólagos követelések velem szemben valójában leginkább az "aktív időbeli elhatárolások" kategória.)

**

Tegnap este szinte mellbevágó volt, hogy már 2013-ban milyen szarul érezhettem magam csak irodalmáraink szisztematikus mocskos agyrémei miatt is:

"Újra elolvastam nemrég dolgokat az ÉS-ben - és próbálom túltenni rajta magam: még sokkal borzalmasabb volt minden. [azok a "szépirodalmi" szövegek sokkal borzalmasabbak, mint ahogy én emlékeztem rájuk, vagy első olvasásra észrevettem] 

[...]

Permanensen ugyanaz a rosszindulat éveken át. Ki milyen személyes indíttatásból gyakorolta. Az közös volt: a nőt akit bántalmaztak bántalmazni kell! És ha egyszer megmondták: ő a rossz mert nem olyan amilyennek lenni kell akkor ő az! - és ha valakiről egyszer meg lett mondva, hogy ő a Rossz, akkor arra való, hogy mindenki őt hibáztassa, rajta verje le a maga baját. Éveken át ez folyt. És ez azokon a szerkesztőkön múlt, akik ehhez mások rendelkezésére bocsátották a folyóirataik felületét és maguk is nyilatkoztak az ügyben. Rendszeresen.

Jellemzően voltak a témák is. 1) szexualitás - ki a jól nőies nő, aki olyan amilyennek lenni kell és ki nem. 2) a pénz - milyen összefüggés van az emberek/nők anyagi helyzete és aközött, hogy ők a jók vagy a rosszak. Ha a nőnek nincs pénze arra, amire a férfinak kell: ő a rossz. Ha a férfinak nincs pénze arra amire neki kell, akkor ő szegény szerencsétlen és adni kell ami neki kell! Ha a nők és a "gazdag emberek" ételt, anyagi javakat fogyasztanak akkor ők a rosszak. 3) az idegen - az idegen rossz, az idegent verni kell, az idegengyűlöletet és homofóbiát és nőgyűlöletet kiélni de ugyanakkor letagadni, bort inni és vizet prédikálni. És igenis ellentétekben kell gondolkodni és jóban és rosszban! és az idegent hibáztatni és benne büntetni a bűnöket!

És történtek azoknál a szövegeknél ijesztőbb dolgok is."

**

És persze nőírók riszálták közben magukat és harsányan bizonygatták 1. ők milyen kifogástalan és "erényes" nőideálok: ők tökéletes testű nőideálok és minden elvárásnak maximálisan megfelelnek! és 1.1. a testük is pont olyan, amilyennek lenni kell és mindig mindenkinek oda is adják úgy és arra, amire és ahogyan el van várva (miközben engem az online zaklatóm ehhez képest is fenyegetett, mert én nem tettem közzé pl. pornográf ill. "erotikus" képeket és tartalmakat - mint pl. K. művésznő bezzeg!) 1.2. ők bezzeg "tejelni" is képesek sőt bőségesen osztogatják az anyagi javakat - de legalábbis: nekik az "jár" és nekik is "jogos követeléseik" vannak (direkt összefüggésben a "tökéletes" testükkel is) 2. mószerolták és rágalmazták ezerrel azokat a nőket, akik nem olyan "tökéletesek", mint ők bezzeg! Pl. "irodalmilag" bizonygatták, hogy ha egy nőnek aktuálisan nincs olyan vagyona, ingatlana, amiért "érdemes" lenne feleségül venni (és "méltó" és alkalmas lenne a házasságra), akkor a múltban igenis biztosan volt! - csak biztosan sok drága ételre-italra költötte azt a sok pénzt! stb. 

Semmi új nem volt ezekben az irodalmi agyrémekben se: simán kieszelhette volna a "csodás" J.J. is ezeket a témákat is - odáig bezárólag, hogy ha egy nő "önként" nem akarja odaadni a testét úgy és arra, amire az állítólagos férjének kell, akkor félholtra kell verni, és a magatehetetlen nőt megerőszakolni: a "csodálatos ember" pont ilyen "szexuális kapcsolatra" vágyott nőkkel: még az albérletben részletezte az igényeit... Aztán az ÉS-ben pl. volt ilyen "gyönyörű" irodalmi fantázia is. Azon kívül, hogy a szerkesztőség (Grecsó Krisztián felétlen: ő nyilatkozott is erről) elhivatva érzi magát kielégíteni a J.Jani-féle "eszményi" hímneműek férfiúi igényeit, mintegy azt is demonstrálandó: irodalmár urak szerint ill. a mocskos tahó szerkesztő úr szerint mit is kell csinálni azokkal a nőkkel, akik "önként" nem felelnek meg a szexuális elvárásoknak.

És most akkor ott tartunk, hogy ha egy nőnek nem kifogástalanul TÖKÉLETES a teste, és oda merészel menni, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény, akkor az olyan csúf és az elvárásoknak meg nem felelő fizikumű nő "megérdemli"/ megérdemelné legalábbis a pénzbüntetést: azért, mert oda merészelt tolakodni olyan helyre, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény. És a (franciaországi!) szépségversenyeken kívül (ami a MV rajongását kiváltó cikk tárgya volt) nemcsak pl. a műszaki felsőoktatás lenne ilyen hely: ahol a nőkkel szemben "jogos" elvárás, hogy a férfiúi elvárásoknak maximálisan megfelelő nőideálok legyenek. Rendszeresen ilyen "helyként" volt definiálva az internet is. Irodalmi közegben is megvolt ez is: hogy ilyen közegben is "igenis jogos elvárás"...

2019. december 28.

(időtlen)

És akkor azok után, hogy ő [h. őgurusága] nekem - mint pszichológus a kliensének - elég gyakran kellemetlenségeket okozott a késlekedéseivel (minimum azért idegeskedtem és "szorongtam", hogy bassza meg, éjfélre keveredek haza és holnapra még be kell fejeznem valami rajzot) utána még ráadásul, amikor egy közlekedési fennakadás miatt én késtem pár percet: annyit nem, amennyit őneki szokása volt várakoztatni, óriási jelentőséget tulajdonított neki - és nem is akárhogy.

Pont úgy, ahogy minden másnak is: "szimbólum" volt, amit "értelmeznie" kellett - és (szerinte) "tipikus zsidó bűn"...

És aztán nem egy alkalommal, szinte élvezkedve emlegette, és mindig muszáj volt nagyon kihangsúlyoznia: mert én vagyok az, akinek az a szokása! Így emlegette (nagy élvezettel!) akkor is, amikor "meginvitált" azokra a hülye szeánszokra (erőszakosan elráncigált inkább), és akkor is nagyon kihangsúlyozta és nagyon a lelkemre kötötte: onnan aztán nem szabad elkésni! Természetesen nemcsak időben érkeztem, hanem én voltam az első, és baromi sokat kellett várni, mire összeverődött a társaság - pedig nem mentem oda "túl korán": kb. percre pontosan. Szinte mindenki késett, elég sokat. Ennyire fontos volt tehát az, amit nekem a lelkemre kötött: hogy pontosan kezdünk és nem szabad késni! Persze, mert csak én vagyok olyan hülye, akinek ez jelent valamit és komolyan veszi, gondolhattam. Sőt akkor már voltam annyira bizalmatlan, hogy kb. azt is gondoltam: biztosan jó tréfa volt engem fölültetni ezzel -  tudhatta, hogy nem szokásom, amit ő olyan élvezkedve hangoztatott. Függetlenül attól, hogy ő miféle "bűnök" miatt hibáztat - és azt is sejthette, hogy nem fogom félvállról venni, ha nagy komolyan előadja, hogy ez valami rettenetesen fontos!

És én aztán (pár éve, másik oldalra) "csak" erről akartam írni, csak ezt akartam leírni, megfogalmazni: nem valami extra ijesztő, csak nagyon bosszantó dolgot. (És amikor írtam róla, akkor már kicsit fel is voltam háborodva az ilyen pofátlanságain.) De már miközben írtam róla, ijesztő is volt és döbbenetes az, amit le kellett írnom...

Amikor mondta, kb. nem érdekelt, "csak" valami hülyeség volt a számomra. Nem is kerestem benne értelmet. Amikor próbáltam leírni, hogy kb. miket mondott, akkor viszont nagyjából legalább értelmes szavak és mondatok formájában kellett leírnom (mert én azzal nem lettem és nem is lehettem volna elégedett, hogy "mondott valami hülyeséget") - és az már döbbenetes és ijesztő volt.

És annyit fogtam föl belőle: a kettőnk kapcsolatában voltaképpen mi is volt (szerintem) az igazi értelme (vagyis ő miként értelmezte a kapcsolatunkat): hogy amikor én "nem akarok" odamenni őhozzá, az ő lakására (a "terápiás" alkalomra) - és a késésem csakis ezt jelentheti: hogy nem akarok odamenni! (mert minden csakis azt jelenthette: valami bűnös szándékot, hogy én biztosan mit akarok vagy nem akarok) az olyan, mint amikor az engedetlen, a "rossz" zsidók nem akartak odamenni a lemészárlásuk helyére. (És a jellegzetes modorában volt "nagyon megelégedve" is - miközben már megint valami szerinte "jellegzetes zsidós bűn" miatt hibáztatott...)

És akkor még ezek után találtam azt a gyerekbántalmazós cikket. Abban egyértelműen úgy írtak arról a "bűnről", amit ő nagyon hangsúlyozott: hogy az az "odamenni nem akarás" aktuálisan folyamatban lévő bántalmazás jele lehet. (A bántalmazás helyére: ahogy ezt H. is alaposan kihangsúlyozta - a holokauszttal példálózva.) És nyilván nem is csak gyerekek esetében, gondoltam... Tehát ha valóban jellemző lett volna rám, hogy elkésem, látszik, hogy nem szívesen megyek oda, abból talán neki is arra illett volna következtetni: valami rosszat tesz velem - nem a holokauszttúlélőkre és az ő "bűneikre" asszociálni. És először szinte élvezkedve, aztán dühösen hibáztatni 1. engem, amiért én is "ugyanazt" követem el - és az nagy bűn! 2. azokat is, akikhez hasonlít...

2014. április 4.

(az élet és az irodalom)

Magyarázta mindenki: a nő kötelessége lakást adni! Ahogy az a barom is lakást követelt - mert ő olyan ember akat lenni, akinek az van. Elég általános dolog volt, hogy ha egy fiú és egy lány annyira jóban voltak, összeköltöztek, közösen béreltek lakást, albérletet. Ha ő arra vágyott volna valakivel, annak semmi akadálya nem lett volna.

Kivéve persze, ha velem akart volna összeköltözni, mert én ugyan nem akartam vele egy fedél alatt élni. Viszont ha valaki birtokolja az ingatlant, neki az ürügy lehetett volna kizsarolni, hogy odaköltözhessen - ezt nehezebben lett volna kivédeni. Engem képes volt fenyegetni azért is, mert nekem nem volt semmim, ami neki kell, nem volt olyan lakásom sem - ha lett volna, az még rosszabb lett volna. Ahogy ott az autóbuszon is fenyegetőzéssel zsarolta ki, hogy odaülhessen. (És ki tudja, másoktól mi mindent zsarolt ki ugyanúgy - és vajon hányszor adtak meg neki az emberek valóban önszántukból valamit.)