2013. december 30.

Isteni méreg

Kultúremberek műkritika ürügyén sokszor erőszakosabban képviselnek valamilyen személyes érdeket, mint egy hétköznapi ember, akinek magánemberként megvannak a maga mániái. És nem hajlandóak tájékozódni sem, utánanézni dolgoknak - hétköznapi ember magánemberként, aki nem igazságokat akar hirdetni, csak a saját érdekében megérteni dolgokat, legalább tájékozódik, utánanéz dolgoknak. Ők nem. Ahelyett fantáziálnak összevissza. Szexualitásról sem tudnak annyit sem, amennyit egy középiskolai biológiaórán illik róla tudni. Több mint fárasztó és lehangoló. Sokszor szétválasztani is nehéz: mi az belőle, ami alapvető logikai struktúrája és mi az a tartalom - persze ez a dolog rendje, a pre-logikus gondolkodás ilyen.

Agyrémek és logikai borzalmak - a másik embernek aztán muszáj ezeken átrágni magát, rendbeszedni, szétválogatni a hülyeségeiket. Az én vágyaimról közben nem is derülhet ki semmi - annyi legfeljebb: nekem és még sok embernek nem olyan vágyai vannak amilyennek kell lenni meg van mondva, és arra kell vágyni azt kell akarni! És aki nem így működik nem azt akarja amiről meg van mondva hogy azt kell akarni az a rossz abnormális hülye. És amire az olyan rossz emberek vágynak az mind rossz és tilos és rossz mert ők a rossz!

Erről szólt az egész, annak a megmondásáról: mire kell vágyni és mire nem szabad, mit kell akarni és mit nem szabad - és miért rosszak abnormálisak bűnösök és hülyék a nők akik nem azt akarják amit nekik akarni kell mert az van megmondva. Azzal kezdték, hogy jól megmondták mire kell vágyni egy nőnek és mire nem szabad. Az elismerést kell akarni ami azért jár ha valaki úgy viselkedik és úgy öltözik ahogy kell, ahogy mások elvárják és megmondják - az a jó női szexualitás! És az olyan fizikai és szexuális intimitás amit a nők élveznek rossz, a jó szeretet az ha a nő ajándékokat ad a férfinak - anyagias dolgokat ajándékba.

2013. december 26.

litera.hu

A szemétségük mint tény méltó rá, hogy megörökítsék. Az elmondhatatlan taplóságuk - és a jellemző dolgaik, amit elkövettek újra és újra, az önelégültségük és az önzésük, az egocentrizmusuk: olyannak kell lenni mint ők úgy gondolkodni azt szeretni és azt akarni mindenkinek mert csak az a jó! És a követelőzéseik és a fenyegetések és még a nyílt hangoztatása: aki nem adja ami kell azt verni kell!

Azután még a fölényeskedő kioktatások, hogy aki rosszul érzi magát, fél ha fenyegetik és elmenekül onnan ahol fenyegetik az abnormális! A bántalmazás helyéről nem szabad elmenekülni! És ugyanők nyíltan azért is fenyegetnek és bántalmaznak másokat, hogy az a másik menjen el onnan. Egyszerre követelik, hogy a másik menjen el onnan, ne legyen ott - és hibáztatják azért, ha odébáll, elmenekül.

2013. december 17.

A szavak emberei

Még ha csak hazugság lett volna, hogy ők jól ismernek engem. Tévedés volt, a tévedésük - jellemző: az ilyen ember ezzel nem számol. Nem számol azzal, hogy létezik az ő akarásaitól és az emberi akarattól független transzcendens valóság. Rideg vagyok, mint az acél - ezzel nem számoltak. (Rémesen nevetséges szavak, hogy hangzik ez is, mint valami akciófilm - pedig csak egy hétköznapi tény.) És nem vagyok mazochista sem. Ebből nem sok jó néz ki.

Ahogy az infantilis erőszakoskodásukból sem, soha. Ezt követték el az elmúlt években újra és újra - mert ha egy nővel egyszer erőszakoskodtak bántalmazták bántalmazni akarták meg akarták ölni és megmondták hogy vele azt kell csinálni azt kell! Nem tudtak leszállni erről, egyre dühödtebben és csakazértis akarták és követelték, egyre eszelősebben. 2012 nyarán már hol tartottak - ha a nő nem adja oda az anyagi javait mind nem annak adja akinek kell bosszút kell rajta állni verni kell bántalmazni kell!

Infantilis az egész világképük úgy ahogy van.

2013. december 14.

(kultúra)

Néhány évvel ezelőtt mindent elborított a nők teste elleni gyűlölködés és erőszak. Anyagi követelésekkel kezdték: a nő kötelessége sok drága és divatos ruhát vásárolni, mert az a jó női szexualitás - és a nő kötelessége anyagi javakat adni, lakást adni a férfinak és mind odaadni az anyagi javait, mert az a jó szeretet! Azok a nők, akik basznak és azt élvezik és olyan szexet akarnak, ami nekik jó és azért akarják és csak azzal, akivel nekik jó, szexuálisan abnormálisak és undorító mocskos és büdös a picsájuk!

Szépíróék az ÉS-ben és saját köteteikben is jól megmagyarázták: csak azok a nők érzelmileg és szexuálisan normálisak akik azonnal szétteszik a lábukat válogatás nélkül mindenkinek! És a nőnek azért kell anyagi javakat örökölni és birtokolni hogy azt odaadhassa a férfinak - mert csak az a jó szeretet, a nő kötelessége anyagi javakat, drága ajándékokat adni a férfinak mert az a jó szeretet és csak azok a nők szexuálisan és érzelmileg normálisak akiknek van elég pénzük drága ajándékokat adni a férfinak és mindent megadni ami a férfinak kell és mindent odaadnak a férfinak. És azért kell a nőnek sok drága ruhát vásárolni és drága ruhába öltözni - hogy a férfi mutogathassa és dicsekedhessen vele, hogy neki olyan menő nője van.

Folyamatosan téma volt az is: a nőnek a szüleitől kell kapni vagy örökölni az anyagi javakat, a lakást és a vagyont, csak azok a nők érzelmileg és szexuálisan normálisak akik anyagi javakat és lakást kapnak vagy örökölnek a szüleiktől - és a szüleik megtanítják rá őket, hogy a jó szeretet a pénz és az anyagi javak adása. És ők is megajándékozzák a férfit és anyagi javakat adnak a férfinak "szeretetből" és mind odaadják az anyagi javaikat - minden olyan vagyontárgyat, amiből a férfinak anyagi haszna lehet. A zaklatóm is arról ábrándozott: seftelni akar, eladni cuccokat, amihez ingyen vagy olcsón jutna hozzá. És az a nő, aki nem örökli és nem birtokolja az anyagi javakat amiket kell és nem ad a férfinak anyagi javakat ajándékba és nem adja oda az anyagi javait mind, megtart abból magának valamit vagy ő fogyaszt valamit abnormális és rossz és a nőt azért büntetni kell, verni kell és erőszakkal elvenni amit nem ad oda.

Nyíltan hirdették: az a nő aki nem örököl és nem birtokol értékes anyagi javakat és nem ad a férfinak értékes anyagi javakat ajándékba és nem adja oda az anyagi javait mind, abnormális, nőietlen és undorító a teste - és a nőt aki nem adja meg amit követelnek tőle verni kell, erőszakkal elvenni, amit nem ad, a nőt aki nem engedelmeskedik és nem adja, ami kell, nem annak adja akinek kell fizikai és szexuális bántalmazással kell büntetni. Ennél is beszédesebb volt, hogy nőírók mind hevesen bizonygatták: ők olyan, amilyennek lenni kell - mert ők örököltek, kaptak lakást, ők sok drága és divatos ruhát vásárolnak és úgy viselkednek ahogy kell. Volt, aki azt bizonygatta: ő úgy öltözik ahogy kell és neki az mindig fontos volt és ő már iskoláskorában kurválkodott - és a lányait is arra tanítja, hogy a lányoknak királylánynak kell lenni mert csak a királylányokat dugják és csinálják föl és azok a lányok akik nem királylányok azok a rosszak és az olyat verni kell! Volt, aki pornográf produkciókkal bizonygatta a nőiességét. Mások hevesen nekiestek a férfiak és az ő értékrendjük nevében azoknak a nőknek, akik nem olyanok amilyennek lenni kell: nem birtokolják az anyagi javakat, amiket birtokolni kell.

Ugyanilyen beszédes tény volt írásművek tematikája - csupa gusztustalan mocsok, perverz fantáziálások nők bántalmazásáról. Szépírók ezt nem kriminális tényként tálalták, mint a ponyvairodalom vagy a bulvársajtó, hanem azt bizonygatták, magyarázták, hogy a nőket verni kell, bántalmazni kell, meg kell erőszakolni - mert a nő különben nem adja meg a férfinak ami annak kell. Ha a nő nem adja ami a férfinak kell, a nőt verni kell, bántalmazni kell és erőszakkal elvenni tőle, amit nem akar adni. Itt tartott 2012-ben a magyar kultúra.

Minden egyes szövegből a zaklatóm és a transzperszonális nő "értékrendje" üvöltött. A nő olyan csiricsáré királylány legyen, akit mutogatni lehet és dicsekedni vele - és adjon anyagi javakat és adjon oda mindent ő ne is fogyasszon semmit!

És persze azzal kezdték, azzal is fejezték be: a nőnek nincs joga dönteni és választani, nincs joga eldönteni azt sem, kit szeret, kivel és milyen kapcsolatot akar - és mit nem akar és kit nem akar.

2013. december 13.

Értelmetlen dolgok

A "nőies öltözködés" - ami mindig az, ami mások elvárásainak megfelel. Azért sincs értelme a számonkérésüknek, mert a kritériumok mások és mások - a személytől függ, hogy neki mi a fontos.

Akinek az a borzasztó fontos, hogy ő milyen csoporthoz tartozik, milyen társadalmi réteghez vagy szubkultúrához és ő attól a menő, az azt nézi, azt kéri számon másokon: úgy öltözzenek és általában az életük minden külsősége olyan legyen. Van akinek az kell, hogy "lehessen róla beszélni". És van, akinek az, hogy lehessen a nőt mutogatni és dicsekedni vele - hogy neki olyan van. Akkor is ha nem. Magyarázták azt is: a férfi nem a nő érzelmeivel akar dicsekedni és nem is egy tényleges kapcsolattal, hanem a nővel mint státuszszimbólummal. Akkor is ha semmi köze hozzá.

Tárgyak

Nemcsak az agresszió az amitől elmegy a kedvem minden mástól. Az az állatias, primitív anyagiasság és önzés is ugyanilyen. Gyakorlatilag ugyanaz a kettő, ugyanaz a viselkedés és követelőzés. Eredendően nem vágytam és nem vágyom semmiféle különleges ajándékra vagy különleges helyekre - elképzelni sem tudom, hogy képes lennék örülni bármi ilyennek. A rossz emlékek miatt, annak az erőszakoskodásnak az emléke miatt. Ezek voltak azok a dolgok, amiket az a barom igazán irigyelt másoktól - nem magát az élményt, hanem a tárgyias külsőségeket, azt, amiről "beszélni lehet".

A szavak, amiket bemocskolnak - és a szavak, amikkel bemocskolnak dolgokat. Az alpárisága annak, ahogy effélék ilyenekről beszélnek, szóvá teszik. Becsültem azt, ha hivatásos szépírók képesek úgy beszélni érzéki élményekről, ételekről akár, hogy az nem közönséges - a tárgyiasság obszcenitása nélkül.

2013. december 10.

Fogalmaink

A szavak és ami megmondva van - ezzel éltek vissza rendszeresen. Azzal is, hogy a saját igényeikről és viselkedésükről azt állították, az a jó - mert ugyanaz, mint épeszű, épérzésű emberek igényei, viselkedése, mert valamilyen részletében egyezik azzal. Ezért is kényelmetlen beszélni róla. Azt hihetik más emberek, hogy rájuk is vonatkozik, ha én elutasítom azt az aljasságot - azért, mert azt állították, hogy az ugyanaz, mint épeszű, épérzésű emberek viselkedése, céljai, igényei.

2013. december 8.

(ki kicsoda)

Érthetetlen volt: mihez mi közöm kellene legyen? Hogy gondolná azt bárki. Én mindig az voltam, az a szerep, akit hibáztattak - mert mindig én okoztam "csalódás", mert én nem az vagyok soha, akinek lennem kellene! (fizikai valóságként konkrétan) és én nem csináltam azt soha és én nem adtam - sőt! nem is tudtam adni! (mert biztosan nem akartam!) - soha azt, ami másoknak mindig kellett volna. És amit ők mindig jól elképzeltek és kigondolva tudtak: minek kellene lenni, mi az az Ideális - és ők akarták, hogy az legyen! és mások csinálják azt és én csináljam azt meg és adjam! És mindig én voltam az a rossz, aki nem olyan és nem csinálja és nem adja, ami kell! 

Érdekes volt az is, miért pont én voltam mindig az a Rossz. Például mert konkrét személyeket helyettesítettem - először is önmagukat. Látványos volt, ahogy agykontrollos nők engem hibáztatnak férfiak helyett, konkrét személyek helyett. És látványos az ő "értékrendjük": ők az a nőies nő bezzeg! akinek lenni kell és ők a jó! - és aki nem olyan az a rossz!

És mellesleg mindig a származásom miatt voltam én a rossz - vagy azért, mert nem megfelelő társadalmi réteghez tartoznak a felmenőim, vagy olyan adottságok miatt, amik genetikailag meghatározottak. De lginkább egyszerre a kettő miatt.

Az is egy jellegzetes struktúra, amikor a saját problémáikat vetítik ki, a saját problémás kapcsolatukat valami tekintélyszeméllyel (vagy a másik nemmel vagy akármivel) mások kapcsolataira - az én kapcsolatomra másokkal. Az ő mócsingjuk. Mehetne ezzel az agyamra a Skinny Puppy is meg az ő gumicsontjaik, de nekik elnézem és megbocsátom.

Hogy másoknak megbocsátom-e, azon még gondolkodom. (Ilyenkor igazából a másik emberrel szeretnék beszélni róla: mégis hogy gondolta ő azokat a dolgokat. Ki tudom azt is nézni belőle, hogy kicsit gyámoltalan, ha mások viselkedésének és érzelmeinek és problémáinak a megítéléséről van szó - és képes elhinni, amit arról mások mondanak. A kis butus. Mint egy gyerek a mamájának.)

2013. december 1.

Ok és okozat

 Azt is kiszámolta: ha valahogy ingyen meg tudná oldani a lakhatását és azt is meg tudná spórolni, akkor az a pénz "egyelőre elég is lenne a kiadásaira" és nem kellene kölcsönkéregetnie a haveroktól, mert ő arról le akart szokni - és még anyagilag független is lehetne.

Kiszámolta: mindkét dolognak az lenne a feltétele, hogy valahogy ingyen meg tudja oldani a lakhatását. Már előtte is azért nyafogott és utána is: a lányok intézzék azt el mert a lányok dolga a lakást adni.

Következésképp mindkét problémájának logikusan az az oka, ha a lányok nem intézik azt el neki. Meg minden másnak is az volt az oka.

A tér képe

A figyelem tárgya voltak - de ettől még nem figyelemreméltók. Szerettek volna az lenni, nagyon akartak hatást kelteni, feltűnősködni, a figyelem középpontjában állni ők és csak ők! Ki is erőszakolták és ez volt az egyik permanens erőszakos cselekedetük. Feltűnően, drámaian, színpadiasan viselkedtek, zajt csaptak, fizikailag kierőszakolták mások "figyelmét", nem engedték az embert mással foglalkozni - de ők nem érdemelték meg azt a figyelmet soha. Én érdekesebb és figyelemreméltóbb vagyok a történetben. Még én is. Akármilyen meghökkentő ez.