A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leltár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leltár. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 3.

(egy narratív identitás)

Utólag és nem tőle tudtam meg, hogy abban az időszakban "valláspszichológusnak" nevezte magát - méghozzá úgy tudtam meg, hogy M. néni mutatta valami ezotérikus magazinban (ő olvasott ilyesmiket). De már előtte nekem is dicsekedett (mint pszichológus a kliensének), azon az utolsó télen, mielőtt otthagytam: szerepelt az echotévében is, ilyen ezotérikus műsorban - és szabadkozott: de ő nem olyan! ő nem hisz abban! ("Varázslásban", okkultizmusban - nem a fenét.) Én azt sem igazán értettem: ha neki annyira fontos tagadni, akkor miért dicsekedett, hogy ő ilyen hülye műsorokban szerepelt? De hát dicsekedett ő nekem azzal is, hogy szerepelt a rádióban is...

És hogy elbűvölte a közönséget a búgó hangjával! Rendszeres időközönként voltak ilyen dicsekvései... Amit én nem értettem. Hogy nekem ezeket minek mondja? mert engem (sejthette) nem különösebben érdekelnek az ő fellépései, ettől nem fogom jobban szeretni - csodálni sem (elvégre is nem egy előadóművész, hogy ez legyen a munkája, és pl. az ilyen szereplések gyakorisága és sikere alapján kelljen megítélni a szakmai kompetenciáit)... Mindenesetre az dokumentálva lett ezekkel a szereplésekkel is, hogy ő pszichológusnak nevezte magát.

De lehetett volna akármekkora hetedhét országra szóló képesítése, az sem változtatott volna sem az ízlésén, sem a kifejezetten erőszakos (és kártékony) hajlamain, az egzotikus és ezotérikus hajlamain sem, és a még a személyesebb hajlamain és indulatain: a rosszindulatán, bosszúvágyán (mitikus "tudjukkik" iránt) - és hogy énrajtam pl. ezt akarta kiélni...

Az kb. mindennek a teteje volt, amikor már átrágtam magam nagyjából az egészen, hogy milyen ízlése volt valóban (és nem "csak az én kedvemért": próbálta sokszor úgy előadni: csak azért, mert az nekem kell! - neki ez meggyőződése), miféle indulatai, és tényleg minősíthetetlenül erőszakoskodott velem, hogy még ráadásul ezek után megtudtam, hogy kb. nulla képesítéssel. TEHÁT amikor nagyon "gyanús" dolgai voltak: pl. durván fenyegetőzött, rám akarta erőszakolni (mint pszichológus a kliensére!) a saját ízlését, hitvilágát stb., akkor az tényleg totál "szakmaiatlan" is volt.

2014. június 10.

(fogalmaik)

És az a majdnem nőideál, aki csúnya, de szép nagy kastélya van, de nem adja oda (és nem akar udvaroltatni magának azokkal, akik szívesen beköltöznének a kastélyába - és még udvarolnának is neki pedig csúnya de annyit megérne!) mert szerelmes és más férfi nem kell neki: még idegen is - és magyarul se tud! És ezért nem érti a magyar kultúrát, és nem érti meg, hogy az udvarlóknak nem ő kell, hanem a birtoka...

Azoknak a nőknek, akik nem adják vagy nem tudják adni az ingatlant, a birtokot - és nem abba szeretnek bele, nem azzal akarnak kapcsolatot, akinek az kell (és nem akarnak férjhez menni ahhoz, aki a hozományáért/vagyonért/ingatlanért venné feleségül őket, pláne még a hozományt/vagyont se akarják megszerezni, ami a házasság feltétele!) - a magyar irodalomban nemcsak a testük, a nemi szervük, a szexualitásuk "undorító", hanem mindig idegen származásúak is. Mert a nőt egyrészt azért kell bántalmazni, mert nem adja, vagy nem is tudja adni az ingatlant, a hozományt, másrészt még azért is, mert még idegen is, és mint idegentől undorodni kell tőle! mert az idegen: undorító.

2014. június 1.

(a tér képe)

Jellemző az is: azt senkinek nem jutott eszébe firtatni bunkó irodalomemberék közül, hogy ha egy férfi undorodik a nőktől, a nők testétől, a heteroszexuális kapcsolattól és bántalmazni akarja a nőket, annak a férfinak vajon mi baja - csak azt firtatta mindenki: az a nő akitől undorodik az ilyen barom és bántalmazni akarja miért undorító és miért kell tőle undorodni és miért kell gyűlölni és bántalmazni.

Egyáltalán, azt nem firtatta senki: ha valami vadbarom gyűlölködik, bántalmazni akar másokat és harsányan hangoztatja, hogy azokkal azt kell csinálni, annak a baromnak mi baja van.

Ezt én firtattam.

2013. június 9.

(ki kicsoda)

Már a legelső látványos sértődésrohama erről szólt: azért sértődött meg és kezdett hevesen utálni, mert nem voltam jóban befolyásosemberékkel, akikhez ő meg akarta magát hívatni, és nem tudtam elintézni neki olyan meghívást. (Ez egy-két nappal az után történt, hogy "örült" annak, hogy "megismerkedhetett" velem, lakótársak lettünk - mert neki "azt mondták", hogy én megfelelek az ő igényeinek! Aztán kiderült, hogy mégsem.)

Adva voltak a konkrét dolgok is, amiket tőlem akart kapni, és nekem adnom kellett volna:

- lakást (de olyat, ami neki kell!)
- olyan "gondoskodást", amit ő otthon a szüleitől is megkapott
- meghívásokat olyan menő bulikba és társaságba és utazásokra, ahova ő menni akart (és ilyen programok leszervezését, komplett elintézését és finanszírozását)
- olyan menő-befolyásos haverokat, ismerősöket, amik neki kellenek - hogy nekem ilyenek legyenek, szerezzek ilyeneket és őt mutassam be nekik
- és még pénzt is "férfias szórakozásokra", például nagy találmányokra, egzotikus expedíciókra, vagy valami ilyenekre, és ilyen dolgokat ajándékba: amiktől ő elismerésreméltó "ideálférfi", például híres felfedező vagy ilyesmi lehet, és ilyen példaképeket tud utánozni
- és még olyan erkélyes nőt is, akinek az erkélye alatt elő tudja adni azokat a romantikus érzelmeket, amiket ő akart. (És olyan erkélyt is!)

Mindössze.

2013. május 22.

A jó emberek

Engem már akartak megölni az "antropozófia" nevében. Nem nagy szám. 

Úgynevezett "transzperszonális pszichológus". Állítólag vannak ún. transzperszonális krízisek és egy ilyet élhetett meg: "az archetípus ébredése" nevűt. És én voltam az a Gonosz, akit neki le kellett győzni, le kellett volna gyilkolni: effektíve, fizikailag is akarta csinálni. Mert én a rossz gonosz "bal agyféltekét", matematikát és logikát és műszaki és természettudományokat és a férfit képviseltem. (Női testben: ez így hatványozott "abnormitás" és "gonoszság" volt tehát.)

Ő volt ellenben a jó és nőies jobb agyfélteke. Ebben a minőségében dicsekedett azzal is: ő egy kiöregedett hippi! Hát békét azt nem hirdetett, sőt. Viszont fennen dicsekedett is vele, hogy az ő agyában nincs semmiféle magasabbrendű kognitív funkció: hivalkodóan kérkedett vele, és hogy büszke rá... Valami más volt, ami az ő hippiidentitása lényege volt. Célozgatott is rá, a végén gyakorlatilag ki is nyilatkoztatta: az abnormális, ha egy nő azzal akar szexelni akibe szerelmes! Aztán magyarázták mások is: a szerelem és a szex összeegyeztethetetlen! A szerelemnek egy elérhetetlen ideálnak kell lenni, mert az az - szexelni pedig szerelem nélkül kell! És az érzelmi kötődés és a szex is összeegyeztethetetlen! Az abnormális! A jó szeretet (pláne: érzelmi kötődés) pedig az alárendelődés mások igényeinek, és a másik ember kiszolgálása és az ajándékok adása...

Kezdettől ezt is követelte tőlem (mint "pszichológus" a kliensétől): szolgáljam őt és csakis őt! senki mást, mások ellenében is, és gyűlöljem azokat, akiket ő gyűlöl, és harcoljak az ő ellenségei ellen. És én a Rossz voltam amiatt is, mert én nem vagyok olyan ellenségeskedő természetű, amilyennek szerinte lenni kellett volna. És nem hasítom ketté a világot, jóra és rosszra, úgy, ahogy szerinte kellett volna - és nem gyűlölöm a Másikat, az idegent, aki nem olyan, mint én; és a tudatidegen fizikai valóságot sem. Vagyis én voltam az ő közelebbről meg nem határozott misztikus eszméinek az ellensége. És az ő istenének: az nem derült ki, hogy kicsodának. Véletlenül "kardinális tűzjegyben" születtem és a Mars uralma alatt: ez egyeseknek baromi fontos - de akkor sem vagyok semmiféle háborút és ellenségeskedést követelő istenségnek sem híve, sem szolgálója, nem is szeretem az ilyesmit. Nem értettem a magyarázatát jó és rossz istenről sem. És én a rossz voltam azért is, mert nem a jó istenben hiszek - és azért is, mert nem akartam megengedni a rituális gyilkosságot sem.