Engem már akartak megölni az "antropozófia" nevében. Nem nagy szám.
Úgynevezett "transzperszonális pszichológus". Állítólag vannak ún. transzperszonális krízisek és egy ilyet élhetett meg: "az archetípus ébredése" nevűt. És én voltam az a Gonosz, akit neki le kellett győzni, le kellett volna gyilkolni: effektíve, fizikailag is akarta csinálni. Mert én a rossz gonosz "bal agyféltekét", matematikát és logikát és műszaki és természettudományokat és a férfit képviseltem. (Női testben: ez így hatványozott "abnormitás" és "gonoszság" volt tehát.)
Ő volt ellenben a jó és nőies jobb agyfélteke. Ebben a minőségében dicsekedett azzal is: ő egy kiöregedett hippi! Hát békét azt nem hirdetett, sőt. Viszont fennen dicsekedett is vele, hogy az ő agyában nincs semmiféle magasabbrendű kognitív funkció: hivalkodóan kérkedett vele, és hogy büszke rá... Valami más volt, ami az ő hippiidentitása lényege volt. Célozgatott is rá, a végén gyakorlatilag ki is nyilatkoztatta: az abnormális, ha egy nő azzal akar szexelni akibe szerelmes! Aztán magyarázták mások is: a szerelem és a szex összeegyeztethetetlen! A szerelemnek egy elérhetetlen ideálnak kell lenni, mert az az - szexelni pedig szerelem nélkül kell! És az érzelmi kötődés és a szex is összeegyeztethetetlen! Az abnormális! A jó szeretet (pláne: érzelmi kötődés) pedig az alárendelődés mások igényeinek, és a másik ember kiszolgálása és az ajándékok adása...
Kezdettől ezt is követelte tőlem (mint "pszichológus" a kliensétől): szolgáljam őt és csakis őt! senki mást, mások ellenében is, és gyűlöljem azokat, akiket ő gyűlöl, és harcoljak az ő ellenségei ellen. És én a Rossz voltam amiatt is, mert én nem vagyok olyan ellenségeskedő természetű, amilyennek szerinte lenni kellett volna. És nem hasítom ketté a világot, jóra és rosszra, úgy, ahogy szerinte kellett volna - és nem gyűlölöm a Másikat, az idegent, aki nem olyan, mint én; és a tudatidegen fizikai valóságot sem. Vagyis én voltam az ő közelebbről meg nem határozott misztikus eszméinek az ellensége. És az ő istenének: az nem derült ki, hogy kicsodának. Véletlenül "kardinális tűzjegyben" születtem és a Mars uralma alatt: ez egyeseknek baromi fontos - de akkor sem vagyok semmiféle háborút és ellenségeskedést követelő istenségnek sem híve, sem szolgálója, nem is szeretem az ilyesmit. Nem értettem a magyarázatát jó és rossz istenről sem. És én a rossz voltam azért is, mert nem a jó istenben hiszek - és azért is, mert nem akartam megengedni a rituális gyilkosságot sem.
Kezdettől ezt is követelte tőlem (mint "pszichológus" a kliensétől): szolgáljam őt és csakis őt! senki mást, mások ellenében is, és gyűlöljem azokat, akiket ő gyűlöl, és harcoljak az ő ellenségei ellen. És én a Rossz voltam amiatt is, mert én nem vagyok olyan ellenségeskedő természetű, amilyennek szerinte lenni kellett volna. És nem hasítom ketté a világot, jóra és rosszra, úgy, ahogy szerinte kellett volna - és nem gyűlölöm a Másikat, az idegent, aki nem olyan, mint én; és a tudatidegen fizikai valóságot sem. Vagyis én voltam az ő közelebbről meg nem határozott misztikus eszméinek az ellensége. És az ő istenének: az nem derült ki, hogy kicsodának. Véletlenül "kardinális tűzjegyben" születtem és a Mars uralma alatt: ez egyeseknek baromi fontos - de akkor sem vagyok semmiféle háborút és ellenségeskedést követelő istenségnek sem híve, sem szolgálója, nem is szeretem az ilyesmit. Nem értettem a magyarázatát jó és rossz istenről sem. És én a rossz voltam azért is, mert nem a jó istenben hiszek - és azért is, mert nem akartam megengedni a rituális gyilkosságot sem.