2014. november 6.

(az ő életük)

És nőírók erkölcsös fölháborodásai azon is, ha egy bántalmazott nő szóba áll idegenekkel és segítséget merészel kérni! És a mocskos indoklásaik, szakmányban: az is miért bűn! mert meg van tiltva azért! a bántalmazott nőknek a bántalmazó megtiltja, hogy panaszkodjanak - de a megátalkodott bántalmazott nők, akiket egyébként is azért kell verni, mert nem akarnak engedelmeskedni, Rakovszky Zsuzsa néni szerint például, nem engedelmeskednek akkor se, amikor a bántalmazó megtiltja, hogy panaszkodjanak, és szóba állnak idegenekkel! Sőt! nagyeszű nőírók még azt is kieszelték: a bántalmazott nőknek azért is kell megtiltani, hogy "idegenekkel" (a bántalmazón kívül bárkivel) szóba álljanak, és azért kell őket verni, ha nem engedelmeskednek, mert ha szóba állnak valaki mással, akkor biztosan pénzt is kapnak, hogy ételt tudjanak venni a gyerekeiknek - és azért is meg kell őket verni!

Mert annak a nőnek, akit verni kell - úgy egyáltalán: mindazoknak a nőknek, akiknek az a bűnük, hogy nem felelnek meg maradéktalanul a nemi szerep elvárásoknak és nem olyan nőideálok, amilyennek lenni kell (akár verik őket ezért, akár nem) - egészen biztosan mindig jólkereső férjük van, és ha a nőt verni kell, akkor azért kell verni, mert az a jólkereső férj nem ad a nőnek pénzt a gyerekek nevelésére, és azért kell verni a nőt, mert biztosan máshonnan, mástól kap arra pénzt! És egyáltalán: a nőt azért kell verni, mert biztosan pénzt kap valahonnan és ételre költi! arra költi, amire tilos! amit a bántalmazó férfi megtiltott!

És az ilyen "csodálatos ember", akik mindent megtilt és meg akar tiltani a nőnek, és veri és verni akarja, ha a nő nem engedelmeskedik, egészen biztosan a nő férje - mert a férj az, akinek "joga van" parancsolgatni a nőnek és verni a nőt, ha az a nem engedelmeskedik. Nőírók szerint, valamint Honti Margit szerint például.

És a lányokat (pl. Rakovszky Zsuzsa néni szerint) ezért kell már iskoláskorukban engedelmességre nevelni: hogy olyan jó feleség legyen belőlük, akit nem kell verni.

H.Margit is úgy gondolta (mint "pszichológus"!) hogy egy házasságnak erről kell szólni: a feleség kötelessége engedelmeskedni a férjnek! (És ő az én "férjem" és én az ő "felesége", és nekem azért kötelességem engedelmeskedni neki!)

II.
Seggfej nőírók (!) másik ilyen kedvenc indoklása: az a nő, akit bántalmazni, verni akarnak (ÉS NEM LEHET SZERETNI! - mert a bántalmazott nőket soha nem lehet szeretni: ezért is kell őket verni! a szerethetetlenségük miatt: ez egy másik irodalmi axióma, pl. Bán Zsófia kedvence, aki direkt a bántalmazandó nők szerethetetlenségéről szeret értekezni: azoknak a nőknek a szerethetetlenségéről, akik nem birtokolják azokat a javakat, amik a nőket szerethetővé teszik) pénzzel tartozik! És az engedetlenség mellett ez a másik nagy Bűn, amiért egy nőt büntetni kell! - és elvenni tőle erőszakkal azt is, amivel tartozik! Ami legalábbis egy lakás ára...

A mocskos agyrémük újra és újra (mint "magas kultúra"): a bántalmazott nők igenis pénzzel tartoznak - és verni és büntetni kell őket azért!

És elvenni tőlük erőszakkal azt, amivel "tartoznak" és mindent, amit nem adnak oda önként annak, akinek kell! - EZ az ún. magas kultúra, mint olyan, és annak lényege. (És a nőt azért is büntetni kell és verni kell, ha szóba áll "idegenekkel" - pedig a bántalmazó azt is megtiltotta!) És ha egy bántalmazott nő szóba áll idegenekkel és segítséget kér, akkor biztosan pénzt is kap - és azért is verni kell! Mert a nő dolga adni az anyagi javakat! ADNI! ADNI! mert az a jó női nemi szerep és az a jó szeretet! és az a nő, aki nem adja és nem tudja adni, nem tud jól szeretni!

És rém művelt - a műveltségükkel és tájékozottságukkal kifejezetten kérkedő - nőírók azt is jól megtárgyalták: a nőket azért is büntetni kell és verni kell, ha kevés a jövedelmük, és nem elég 1) annak, aki a nőtől pénzt követel 2) arra, hogy a nő abból el tudja tartani a családot: a férfit is, a közös gyerekeiket is 3) azoknak a javaknak a megvásárlására és olyan életmódra, ami a nőt a férfiak szemében vonzóvá (és "szerethetővé") teszi! És a nőket nőírók egyöntetű véleménye szerint azért is büntetni kell és verni kell, ha nem tudnak olyan igényes és reprezentatív lakóingatlant biztosítani a férfi számára, amire egy férfinak igénye van!

És ha egy nő nem birtokol olyan lakást, és nem tudja adni, nemcsak büntetni kell azért, hanem szexuálisan abnormális is! Mert a kifogástalanul és elismerésre méltón vonzó és heteroszexuális nő attól az, hogy van olyan lakása, ami megfelel a férfiak igényeinek - ha a nőnek van olyan lakása, akkor biztosan csakis azt akarhatja, amit egy nőnek akarnia kell! (férfiakkal szexelni, férjhez menni stb.)

És azok a nők is mind "abnormálisok", akiknek biztosan van olyan belvárosi lakásuk, ahova szívesen beköltözne a Férfi, de nem akarják megengedni neki! (És az ilyen nő még a testét se akarja odaadni úgy és arra, amire annak a férfinak kellene.)

III.
Milyen érdekes: ez a szép eszme, hogy a bántalmazott nők "pénzzel tartoznak" és el kell szedni a pénzüket (még azt is, ami nincs!), pénzt, anyagi javakat kell tőlük követelni: a bántalmazott nő arra való! mennyire csereszabatos a bántalmazott nők pénzét elszedő különféle "szakemberek" (mint például H.Margit "pszichológus") tevékenységével is. 

A nők elleni erőszak és egy bántalmazott nő valóságos üzletág, jó biznisz: direkt arra való, hogy kizsákmányolják, szívják a vérét, elszedjék a pénzét, másoknak hasznuk legyen belőle, vastagon. És irodalmárok - és irodalmi nők! - is ki akarták ebből venni a részüket. Nehogy már csak jogászok és "pszichológusok" profitálhassanak a nők elleni erőszakból! Pláne hogy bántalmazott nőktől csak úgy lehessen anyagi javakhoz jutni, hogy valami segítséget kell azért nyújtani...

Még mit nem.

És irodalmárék megegyeztek abban is: az olyan kapcsolat, amiben a nőt bántalmazzák, bántalmazni akarják bántalmazni, büntetni kell! azért bántalmazó kapcsolat, azért kell annak nevezni, mert ezek a rossz, gonosz, engedetlen nők, akiket verni kell, büntetni kell (büntetésből a pénzüket is elszedni!) bántják a szegény férfit, akinek nem engedelmeskednek, nem adják, ami kell...

(2014.07.)

2014. augusztus 22.

(fogalmaik)

És Honti Margitnak is tartozom egy ingatlannal és neki is meg kell adnom azt és azt is ki kell belőlem verni. Erőszakosan követelte a nő: hagyjam ott azonnal a Műegyetemet mert az a Bal Agyfélteke és a lányoknak az tilos! és az abnormális ha egy lányt fölvesznek a Műegyetemre, az építészkarra és a lányoknak tilos a Műegyetemen tanulni és tilos építésznek lenni mert az nem nőies foglalkozás és nem női szerep - és azonnal vásároljak ingatlant mert a házakat nem tervezni kell, mert az a zsidó gondolkodás! Ami kell azt ajándékba kell kapni - a házat is ajándékba kell kapni és a jók ajándékba kapják! A mérnökök és az építészek, akik tervezik a házakat a rosszak! Az ingatlant birtokolni kell és ajándékba kapni és a jók azok akik ajándékba kapják és birtokolják! És az építészhallgatókat késsel kell üldözni és legyilkolni!

És mondta: ő a jó és olyannak kell lenni és ő az akinek a jutalom jár és az ajándékok járnak és ha nem adják, ami neki kell ő kihisztériázza - és a klienseitől is ajándékot követelt. Tőlem házat akart kapni ajándékba. Mert építészhallgató voltam.

Fogalmaik

A feltételezés, hogy én pénzt, anyagi javakat kaptam valakitől, nemcsak a fizikai realitáshoz képest nonszensz, azért, mert semmi ilyesmi nem történt. Eleve irreális és logikailag is ellentmondásos azt feltételezni, hogy egy olyan nő, aki nem vonzó a férfiak szemében, és meg is van róla mondva, hogy undorító a teste és nem lehet szeretni, pénzt, anyagi javakat kaphatott volna valakitől - nem azért, mert csak a szép és vonzó nők kaphatnak anyagi javakat, pénzt, sőt munkát és fizetést is (bár Grecsó Krisztián szerint például így kellene ennek lenni), hanem azért, mert ha egy nőnek "undorító" a teste és még meg is van róla mondva, hogy undorító és nem lehet szeretni, épp azért undorító és azért nem lehet szeretni (és azért kell haragudni rá és verni és büntetni), mert senkitől nem kapott és nem birtokol anyagi javakat, "ajándékokat" és kincseket. Ha kaptam volna valakitől anyagi javakat, akkor nem lennék undorító, akkor vonzó lennék.

2014. július 24.

mint a nő

Meg még a "mintanők" akik bezzeg mint (a kifogástalanul és példamutatóan!) nőies nőt mutogatják-prezentálják magukat - azzal az igénnyel is: őket tessék utánozni! Mert ők nemcsak, hogy olyan amilyennek lenni kell, hanem úgyszólván a sablonnak és példaképnek tekintik magukat. (Jellegzetes az a fellépés is, ahogy azt elvárják - az a póz, erőszakos-harcias kivagyiság. Tipikusan férfias póz.)

2014. július 23.

Nekik az kell

Azt a barmot sem érdekelte, a másik embernek milyen forrásból származik a pénze, hogyan jut hozzá - csak az: szerezze meg akárhonnan és adja ami neki kell! Mert neki az kell! De azonnal! Bejelentette, mi kell neki - egy-két héttel később pedig már bosszút állt, mert nem kapta azt meg. És gyűlölte azokat, akik nem tudják megadni neki azonnal, ami neki kell! És természetsen elvárta, hogy mások a szüleik pénzéből finanszírozzák az ő szórakozását - és természetesen olyan emberek vonzották, akik azt "megengedhetnék maguknak!" És az állandó felháborodása, mert nem adják meg ami neki kell! És nem hívják meg oda ahova ő menni akar! Ezzel kezdte a félév elején. (És mindig családi összejövetelekre akarta magát meghívatni - sőt ahogy kinézett elvárta: mások családja vagy baráti köre direkt az ő szórakoztatására szervezzen olyan családi programokat ahova aztán őt is meghívják.)

Nem tudom mit akarnak tőlem és azt sem, hogy ki - csak azt tudom hogy azért gyűlölnek és fenyegetnek (azért!) mert nincs pénzem és nem tudom adni, amit követelnek, és azért gyűlölnek és fenyegetnek és azért követelnek tőlem pénzt, mert az a barom is lakást és pénzt és ajándékokat követelt és már ő is verni akart, mert nem adtam és nem tudtam adni neki. És aztán még Honti Margitnak sem adtam, amit követelt. Kezdve azzal, hogy nem engedtem meg hogy kegyetlenül megverjen, büntessen - mert nem vagyok olyan nőies nő, amilyennek lenni kell, és én vagyok a rosszgonosz bal agyfélteke (és biztosan zsidó is vagyok) és én vagyok az a rossz akit büntetni kell és meg kéne támadni és legyilkolni akarni, és akit verni kell, mert nem engedelmeskedem és soha nem adom azt, amit követelnek tőlem - neki sem adtam. (És a "csodálatos udvarlónak" sem! Nagy lelki rokonság volt köztük.) És ő a jó akinek a jutalom jár és az ajándékok járnak!

Nekem is meg kellett ajándékoznom: elmarta tőlem azt a CD-t, mint ajándékot, amin csak megmutatni akartam valamit (egy kis részletet) - de az persze nem volt neki elég. 

2014. július 22.

A hely

Minden hely ugyanaz a hely, a tér minden pontja átjáró, ha valaki megnyitja azt - és minden ember átjáró valaminek. A többségük alighanem kizárólag a saját primitív, állatias igényeinek és indulatainak, ami eltölti - az ilyesmit szokása aztán az agyatlanabbjának minimum természetfölötti erők inváziójaként és Isteni Kinyilatkoztatásként megélni. De az Ideák kinyilatkoztatásának feltétlenül.

(gimel)

Én nem akarom letagadni sem a létezését valaminek, ami létezik - semminek a létezését nem akarom letagadni. Nem akarom letagadni az agresszió létezését sem, és nem akarok más neveket se aggatni rá és úgy megmagyarázni, hogy az jó dolog és szép dolog és azt kell csinálni és az elismerésreméltó! Ahogy H. meg akarta magyarázni...  És ahogy még azt is: mindenre kell egy jó magyarázat! Mert neki az kellett. Ezzel is kezdte. Először arra kellett volna neki a "jó magyarázat": vajon mi okozhatja az én "abnormitásomat", miért nem vagyok én olyan nőies nő, amilyennek lenni kell? - mint ő bezzeg! mert olyannak kell lenni! A végén meg már csak arra kellett volna a "jó magyarázat": miért kellene engem büntetni, és ellenem mindazt a szélsőséges agressziót, amiről ő fantáziált, hogy ellenem, az én testemmel azt el kéne követni, miért "büntetésként" kellene elkövetni - hogyan lehetne ezt jól megmagyarázni, és mi lehet az a nagyon súlyos bűn, amiért engem büntetni kell.

Az már akkor evidencia volt, hogy azért, mert én vagyok az a Rossz akivel azt kell csinálni! Mert ő a jó (ő! ő!) és olyannak kell lenni (olyannak!) - és neki jár azért a jutalom! és neki minden jár ami kell! és nekem is ezért is kötelességem lett volna engedelmeskedni neki - neki! - és mindent megadni azonnal, amit ő követel, és én nem engedelmeskedtem neki és nem adtam, amiket követelt... És én szimbolizáltam azokat a tudjukkiket és gonosz építészeket is, akik nem adják, ami kell, és nem adnak olyan házakat, ami a Margitkának kell...

És a végén még az is kiderült, azokon a szeánszokon, hogy mert őt is megverte valami gonosz férfias elnyomó hatalom hozzátartozója gyerekkorában - és ezt kellett volna újrajátszani úgy, hogy én legyek ő és engem büntessenek az ő bűneiért, mint bűnbakot.

Meg még azért is, mert nem engedelmeskedem, és nem akarom adni, ami kell! Neki (neki!) meg a hozzá hasonlóknak: például az olyan "csodálatos férfiaknak" se, mint az a barom...

És én szimbolizálom azokat a "gonosz építészeket" is, akik nem adják, és a gonosz tudjukugyekiket is. (A mutogatósember nem akarja tudni, hogy ezek a "tudjukkik" kicsodák - természetesen a "globális zsidó háttérhatalom".)

Nyilván, azt is jól megmagyarázta hát végül Margitka hogy az agresszió igenis jó - ha ő követi el! És azt arra kell használni amire ő: aki nem engedelmeskedik és nem adja, amit követelnek tőle azt büntetni kell és fenyegetni és verni hogy adja, ami kell! (A barom mutogatósembernek is rögeszméje, hogy a nőket fenyegetni kell, így kell elvenni a nőtől azt amit követelnek tőle.)

(A barom mutogatósembernek is rögeszméje, hogy engem fenyegetni kell! fenyegetni! a nőket fenyegetni kell és verni kell! bántalmazni kell! ha nem adják, ami kell! és ha a nő nem adja, ami kell, ki kell verni belőle - például azt a pénzt, meg azt a lakást, amivel "tartozik". Meg azt az ideális nőiességet - a NŐT! NŐT! És belőlem még a vásárlást! vásárlást! is, mint ideálisan nőies tevékenységet - és a lakásvásárlást meg azoknak a nőies anyagi javaknak a megvásárlását mind, ami a Vonzó Nőiesség feltétele. És az agresszió és az erőszak ezért jó és elismerésreméltó dolog: mert nőket lehet és kell vele engedelmességre kényszeríteni.)

2014. július 19.

Idill

Annak a "beszélgetésnek" a témái az irodalmi agyrémekben, újra és újra - ezek a Roppant Fontos Témák! (Így adta elő magát az a barom is - csak ahhoz még mellékelve volt ő maga mint fizikai valóság is; az undorító fontoskodása akkor ott és mindig. És az ő viselkedése, a konkrét viselkedése és cselekedetei. És a követelőzései.) És annak a "beszélgetésnek" (mint konkrét fizikai eseménynek) az előzményei. Ő találkozott az Álmai Nőjével aki pont olyan volt ami neki kell és úgy is viselkedett ahogy az neki tetszik - az a lány azért tetszett neki mert hú milyen szép volt! és a ködös áradozás. A franc tudja milyen volt, milyen lehetett az a lány - azzal az áradozással nem is próbálta azt elmondani, egyszerűen csak hatást kelteni akart. Ami konkrétum kiderült és a lényeg az volt, hogy annak az Ideális Nőnek az életmódja tetszett neki - és a viselkedése, az, hogy ő állítólag tetszett annak a lánynak és a lány ezt mondta is, dicsérte őt, udvarolt neki és egyből meghívta egy külföldi utazásra is! És neki ez tetszik és ez kell!

És megsértődött (már eleve meg volt sértődve) és duzzogott, mert mi nem olyanok vagyunk és ő ott tőlünk nem kap olyan meghívást se - és énrám haragudott. Fenyegetően agresszíven. Szóba sem állt velem egy darabig, másokkal se, de velem még fenyegetően is viselkedett. Azután egy este mégiscsak méltóztatott szóba állni velünk. Velem is személyesen - azért, mert megint tőlem kért enni. És ezzel kezdődött az a "beszélgetés". Szokása szerint tőlem kért enni - és szokása szerint szabadkozott, hogy ő azt úgy szégyelli, de most azért muszáj mert tartozása van mert kölcsönkért és azt kell visszafizetnie! Mert muszáj volt neki ilyen buliba menni és olyan társasutazásra és arra muszáj volt neki kölcsön is kérni és azt kell visszafizetnie és nem költheti a pénzét hétköznapi szükségleti cikkekre - mert ha arra költené akkor nem fizethetné vissza a tartozását! (És akkor ennek így együtt kell járni!)

Azután adta elő magát. A szokásos nagyképű, affektált fontoskodás; a modor mindig ugyanaz, a téma akkor az volt: ő mire költi a pénzét és mire nem. És ő milyen jól gazdálkodik és azt úgy kell és másoknak is arra kellene költeniük a pénzüket, amire ő akarja - és amire ő nem költ arra nem kell! És arra másoknak sem kellene! A másik dolog a pénzköltés tárgya-célja - neki muszáj volt kölcsönkérni mert ide kellett menni buliba és oda kellett utazni és azt muszáj volt! Mert ő utálja azokat akik nem mennek soha sehova - amikor pedig az nem is kerül pénzbe! Egyből ábrándozott és tervezgette: ő még többet akar utazni, még messzebb, mit el nem tud képzelni - és a panaszkodás és a sóhajtozás: neki arra az isten pénze se lenne elég!

A beszélgetés vége az volt, hogy neki lakás kellene mert ő meg akarja spórolni a lakbért mert kiszámolta hogy akkor nem kellene kölcsönkéregetnie - és a fölháborodása, amikor javasoltuk: költözzön be a kollégiumba. (Sőt, fölmerült akkor mint beszédtéma a szolgálati lakás is - fölháborodott azon is.) A szokásos modorban előadott szokásos utálkozása: fúj az undorító! és ő nem akar olyan lenni! Ő olyan ember akar lenni akinek van saját lakása és neki az kell! Azután a félév végén már azért nyafogott: neki olyan lány kell akinek van olyan lakása, ami neki kell!

És meg volt sértve és föl volt háborodva, mert ott nincsenek olyan lányok, amilyen neki kell, senkinek nincs olyan lakása ami neki kell - sőt olyan házak sincsenek az egész városban. És ő ott azért nem tud szerelmes lenni! A félév végén le is lépett - mert ő ott nem találta meg a számítását, mert ott nincsenek olyan lányok amilyen neki kell és senki nem adja meg, ami neki kell!

... mondta: ha máshol megtalálja a számítását, akkor nem is jön vissza. Visszajött - és végül mások előtt támadt rám, mert én nem adtam meg semmit, ami neki kellett és nem intéztem el semmit és nekem nem volt semmim, ami neki kell. Pedig ő megmondta hogy mi kell neki!

II.
És annak a lánynak az állítólagos szépsége - amiről nem mondott semmi konkrétumot. Annyit se, amennyit más fiúk képesek voltak egyszerű szavakkal elmondani. Semmi konkrétumot, csak a lehető legnagyobb általánosságot - de még azt se korrektül, hanem az epekedését és a rajongását adta elő.

És ez az egész előadás 1) az ő epedése és rajongása azért az állítólagos szépségért és 2) az mint tényállás(amit az ő epedése és rajongása bizonyít) arra volt jó, hogy azután velünk, lakótársaival arra fel fölényeskedjen, minket ott a környezetében elutasítson és utáljon, mert mi nem olyanok vagyunk és mi nem tudjuk megadni neki azt, ami az ő rajongása tárgya.

És arra volt jó, hogy engem utáljon, velem fölényeskedjen, mert én nem adom meg, ami neki kell - amit ő attól a lánytól bezzeg megkapott! Ködösen volt előadva ez is: énrám konkrétan miért haragszik. Azért-e mert én nem vagyok olyan szép és vonzó - vagy azért, mert én nem viselkedem ővele úgy, ahogy bezzeg az a lány. És én nem fejezem ki az elismerésemet olyan ajándékokkal.

2014. július 15.

Különös módja a szerelemnek

Én vagyok a megtestesülése mindennek, amit az archetipikus alanyi költő gyűlöl. Ahogy h szemében is én voltam a megtestesülése mindennek, ami a rossz: a gonosz Bal Agyfélteke és a "nőietlen nő": a másik, aki nem olyan, mint ő! és az a rossz, aki nem olyan amilyennek lenni kell! és nem engedelmeskedik és ezért az összes létező bűn elkövetője - a rossz akit büntetni kell és kegyetlenül verni! És késsel üldözni és legyilkolni. Alanyi költőink világképében is az a rossz vagyok, annak a megtestesülése mind, aminek nem lenne szabad létezni se, ha van: gyűlölni kell és büntetni, megsemmisíteni - ha nő, akkor bántalmazni minimum.

Nincs egyetlen tulajdonságom, ami ne a gyűlöletes és "elviselhetetlen" rossz lenne. Kezdve azzal, hogy költőink az arany csillogását imádják és a hírnevet és a hírnév csillogását és a híres, gazdag és befolyásos embereket - nyíltan bosszút is hirdettek a közönséges senkik ellen, akiknek nincs semmijük, ami másoknak/nekik (irodalmárainknak általában) kell és nem tudják adni! És azt a nőt, aki nem adja, amit követelnek tőle - és főleg: nem adja a lakást és a pénzt, és nem adja oda mind az anyagi javait annak akinek kell! és nem adja oda a testét is arra, amire másoknak kell! - bántalmazni kell és nyomorékra verni! és a bántalmazott nők mind bűnösök rosszak! mert ők az a rossz akit bántalmazni kell, büntetni kell! és bűnösök, rosszak a nekik okozott sérülés és kár miatt is!

És ennek így mind van valami köze az ő istenükhez, sőt: a kálvinizmushoz (kiemelten: többen is hivatkoztak rá) és annak összes hagyományaihoz. A politikai vetületeitől az úrvacsoráig. Úgy tudom, volt/van olyan, hogy valakit kizárnak az úrvacsorából - ami valamikor súlyos megbélyegzést jelentett. És kb. ez történt pl. akkor is, amikor az a barom azt sem akarta megengedni, hogy én asztalhoz üljek másokkal, ha asztalhoz ülhettem is, nem volt szabad elfogyasztanom az ételt. Mert én voltam a rossz, aki nem olyan, amilyennek lenni kell: nem felel meg az ő igényeinek! És az volt a bűnöm, hogy élelmiszert vásárolok és fogyasztok és arra költöm a pénzt és nem arra, ami neki kell és semmit nem adtam, ami neki kell, és engem azért a büntetni kellett és erőszakkal kényszeríteni - és nem ehettem az ételből, amiből mások esznek. És a dühe, mert azt nem tudta megakadályozni, hogy én élelmiszert vásároljak és egyem. (És nyilván azonnal az az eszméje támad: ha el lehetne venni valahogy a pénzem, akkor nem tudnék élelmiszert vásárolni - és még csak nem is azért juthatott eszébe ez a nagy ötlet sem, mer' egy nagyot gondolkodott, hanem mert megtörtént, konkrét esemény volt: amikor azon a kiránduláson odaráncigált a cukrászda közelébe.)

És az irodalmi eszmények a "szexről" és a nőkről: az a szex amit a nők akarnak és élveznek, mindig "bűnös" és "abnormális", az a nő, aki olyan bűnös (sőt: "abnormális") kapcsolatot akar és nem adja oda a testét úgy és arra, amire másoknak kell mert mindenét félti: rossz, gonosz, hülye és abnormális! És ha a nő nem adja, ami kell, bosszút kell állni, bosszúból bántalmazni és fizikai sérülést okozni neki - és elvenni erőszakkal amit nem ad oda! (A fizikai bántalmazást is, ha "önként" nem engedi meg: H.Margitnak is ez volt az eszménye: aki nem vallja be hogy ő a bűnös akit büntetni kell és verni kell és nem engedi meg a büntetést, a verést azt azért is büntetni kell mert nem engedelmeskedik! és nem vallja be a bűnt és nem vallja be hogy ő az akit büntetni kell és nem engedi azt meg!)

... és akkor el lehet képzelni ezt a vallja be hogy ő a rossz akit büntetni kell verni kell! hisztis követelőzést gyerekkorban, el lehet képzelni: milyen, ahogy egy hisztis gyerek követeli: a testvére vallja be és ismerje be hogy ő a rossz ő követte el a bűnt és ő az akit verni kell! És ha nem vallja be és nem ismeri be és nem engedi meg, azért is ő a rossz és azért is büntetni kell verni kell!

2014. július 14.

(fogalmaik)

Az se baj ha a nőies nőnek nincs saját vagyona, amiből megadhatna mindent, ami kell - csak legyen jóban olyan emberekkel, legyenek olyan rokonai vagy ismerősei, akik bármikor bármit odaadnak és megadnak neki, amit kér. És így akkor rajta keresztül hozzá lehet jutni bármihez. Csak intézze azt el!

(a gépek zaja)

Jól el tudom képzelni azt is, ahogy az a barom másoknak nyafoghatott: én nem adtam meg, ami neki kell! És mi mindent! És ő attól hogy szenved! - és neki az kell és én tartozom azzal és neki az kell! Ahogy nekünk nyafogott. Ugyanígy el tudom képzelni azt is, ahogy azt lereagálhatta volna, ha másoknak megesik rajta a szívük és megadják neki azt a sokmindent mind, amivel én tartoztam neki! de én azt mind nem adtam meg és ő attól szenvedett! Hogy én nem adtam neki lakást és olyan ellátást, amire neki igénye volt és én nem adtam meg neki azt az életmódot és meghívásokat se olyan helyekre, ahova ő menni akart, se külföldi utazásokra se menő bulikba, menő társaságba - és ő miattam nem lehetett az aki lenni akart! És nem vagyok olyan menő királylány se, ami neki kellett!

... és el lehet képzelni azt is, ahogy ehhez a panaszkodáshoz is kihasznált volna irodalmi kliséket - mert vannak olyan sztorik, amikben a regényhős így panaszkodik a nőre, aki miatt neki szenvednie kell! Feleségekre panaszkodnak így regényhősök. Jól el lehet képzelni ahogy ilyen sztorikat is megpróbálhatott volna kiaknázni és ilyen regényhősöket leutánozni - ahogy előttünk, lakótársai előtt még a "romantikusan epedő panaszos hősszerelmes" fázisban volt a dolgok állása.

Ehhez persze úgy kellett volna beállítani a "kapcsolatot", mintha a nő, akire panaszkodik, a felesége lenne vagy lett volna - mert csak akkor "jogosak" a panaszai és a követelései, de meg mert regényekbe is az van megírva, ahhoz van klisé is: a panaszkodó férfiak a regényekben a feleségükre panaszkodnak.

(Attól nyilván nem zavartatta volna magát, hogy nekem közöm nem volt hozzá - korábban is sikerült elhitetnie mindenkivel, hogy van hozzám köze, sőt: együtt élünk. És a haverjai magától értetődőn velem akartak neki üzengetni. Miközben köszönő viszonyban se volt velem.)  

2014. július 8.

Szerethetetlen

Nőírók vetkőztek és mutogatták magukat keresztbe, hosszába és bizonygatták és dicsekedtek vele: ők olyan nőies nő amilyennek lenni kell, ők úgy öltöznek-vetkőznek ahogy kell, ahogy azt mások megmondják és elvárják és nekik olyan a testük és nekik van olyan lakásuk is, ahova beköltözhet egy férfi és ők sok pénzt keresnek és sok cifra és drága ruhát vásárolnak és királylánynak öltöznek és az a nő aki nem olyan, mint ők szexuálsian abnormális és nem lehet szeretni és pénzzel tartozik! - és engem most azért fenyegetnek és azért gyűlölnek és azért követelnek tőlem pénzt. Mert meg lett mondva, milyen az ideális nő és mindenkinek olyannak kell lenni és az a nő aki nem olyan, nem olyan a teste és nem mutogatja magát ugyanúgy és nem vásárol sok drága ruhát és nem úgy öltözik ahogy kell és nem Budapesten lakik és nincs olyan pesti lakása ahova beköltözhet egy férfi és és nem ad lakást és pénzt szexuálisan abnormális mocskos és büdös a picsájuk - és pénzzel tartozik és nem lehet szeretni! És büntetni kell, verni kell és fenyegetni, bosszút állni rajta és elvenni erőszakkal a pénzt amivel tartoznak!

És meg lett mondva: én a rossz vagyok, mert nem olyan nőies nő vagyok amilyennek lenni kell, mert nincs pénzem és nem vásárolok sok cifra és drága nőies ruhát és nem úgy öltözöm ahogy kell és nincs olyan lakásom ahova beköltözhet egy férfi és nem tudok lakást és pénzt és ajándékokat adni és nem adok semmit ami kell - és én a Bal Agyfélteke vagyok ami a férfi és a rossz és a gonosz és lányoknak az tilos! És minden nőt gyűlölni kell akinem olyan hülye a matematikához amilyennek lenni kell és valaha is mérnökhallgató volt mert az abnormális és tilos és a mérnökhallgató lányok mind szexuálisan abnormálisak mert az nem nőies foglalkozás és nem női szerep és a mérnökhallgató lányok mind csórók nincs pénzük és nem tudnak lakást és pénzt adni és nem is úgy öltöznek ahogy kell - és sokat zabálnak és arra költik a pénzt és nem adnak pénzt és lakást és meghívásokat menő bulikba és nem adnak semmit ami kell!

Meg lett mondva, hogy én a rossz vagyok és engem büntetni és bántalmazni kell és én senkitől nem kaphatok mást - az én kötelességem fizetni és adni az anyagi javakat! És adni a sok pénzt mert tartozom azzal! Mert nem adtam lakást és pénzt és sok drága ajándékot annak a baromnak - pedig az neki meg lett ígérve! És tartozom azzal és engem büntetni kell azért! És Honti Margitnak sem adtam meg, amit követelt. Nem engedtem meg, hogy verjen és nem adtam meg neki a nagy és drága ajándékot sem, és még ott is hagytam - és hibáztatta ő is azokat, akik "nem tartják meg az ígéretet" és otthagyják, pedig megígérték hogy járnak hozzá és fizetnek neki! Azután irodalomemberek mind azt ugatták éveken át: a bántalmazott nők mind bűnösök rosszak és pénzzel tartoznak - és ki kell belőlük verni és elvenni tőlük erőszakkal azt a pénzt!

A mutogatós ember hónapok óta mutogatja, hogy valakik pénzt adtak valakinek és pénzt adtak nekem és báli meghívókat sőt - valaki állítólag élelmiszert vásárol nekem és drága ruhákat. És még ingatlant is kaptam ám ajándékba, biztosan ott is élek csak én nem tudok róla. (A mutogatós ember ilyenkor mutogatja, hogy ő kapta azt, neki adták azt.) És én tartozom is azzal mind, amit kaptam - és tartozom azzal mind, amit követeltek tőlem és én nem adtam azt meg! Tartozom a menő pesti lakással vagy inkább nagy és drága házzal és a sok egzotikus utazással és a meghívásokkal menő helyekre és a sok drága ajándékkal is, amit mások kapni akartak tőlem de én nem adtam azt meg.

Nem felejtettem ám el: először azokat az anyagi javakat mutogatták, reklámozták nekem, amit a nő kötelessége megszerezni és ajándékba kapni és megvásárolni és birtokolni- Azután elkezdték nekem azt mutogatni, hogy valaki igenis pénzt adott valakinek - és én tartozom azzal és azért gyűlölnek.

Gyűlölnek, mert pénzzel tartozom és gyűlölnek, mert nincs pénzem és nem fizetek - és nem vásároltam meg azokat a holmikat sem, amiket reklámoztak nekem. Se házat nem vettem, se drága és divatos ruhákat - és még egzotikus utazásokra se hívtam meg és nem fizettem be senkit.

... bezzeg valaki más meghívott állítólag ki tudja kit. Valaki állítólag meghívásokat is kapott. El tudom képzelni. El tudom képzelni, kiket hívtak meg - és képzelődhetnék arról is, hogy kik.

2014. július 5.

A jó és a rossz

egy
Az irodalmi agyrémek - és az ősök imádása: a tekintély imádása és a megsértett tekintélynek bemutatott engesztelő áldozatok. És a tekintély minden szavának szentírásként imádása: ha apuka és anyuka azt mondta akkor az van! ha horribilis hülyeségeket mondtak, akkor is!

Mert ez a tekintély kultuszának a rituáléja - és a megsértett tekintélyt is azzal lehet kiengesztelni hogy ha hülyeséget mond, azt is buzgón helyeslik, ha direkt hazudik, direkt az ellenkezőjét mondja a valóságnak akkor a legbuzgóbban. És a tekintélyt imádni kell és ha megsértik engesztelni kell - mert az a helyes és jó viselkedés és annak jár az elismerés és a jutalom aki úgy viselkedik. Az érték és rend irodalmári körökben.

kettő
Az az ambiciózus nőszemély meg az ő ambíciói - mert neki az az elismerés kell mert neki az jár, mert ő ahhoz van szokva! Tanúja lehettem, hogy mennyire, ahogy tanúja lehetett bárki más is - ahogy dicsekedett: ő milyen tehetséges és ő azért milyen elismeréseket kapott és ő az akinek az jár! És egyáltalán, ő nagyon meg van elégedve magával - pont mint Honti Margit, pontosan ugyanazt csinálta.

És persze közös az ilyenekben az is, ahogy fölhergeli őket, ha valaki más kaphat valami elismerést - ahogy Honti Margitot fölhergelte az is, hogy engem fölvettek a Műegyetemre, ahova őt soha nem vennék föl és az a normális és azok a lányok akiket fölvesznek a Műegyetemre és ott tanulhatnak abnormálisak! és büntetni kell őket és üldözni és verni és legyilkolni! (Az a nőszemély is megpróbált bosszút állni a maga módján - hogy miért, fogalmam sincs, de fölhergeltem valamivel. Bosszúból visszaélt az én személyes adtaimmal - miután botor módon bejelentkeztem a honlapján.)

És aztán ugyanazt mind eljátszották újra bunkó irodalomemberek is - kezdve azzal hogy aki nem olyan hülye a matematikához mint ők az abnormális! És a csóró cigányok és parasztok akiknek nincs semmijük ne tanuljanak műszaki és természettudományokat! mert az sokáig tart és sokára lesz belőle eredmény! (Pénz.) És ha a csóró paraszt műszaki és természettudományokat tanul és nem keresi a sok pénzt és nem adja a lakást és a pénzt annak akinek kell rúgni kell a büdös picsáját - és elverni az egyetemről is! És gyűlölni és verni kell büntetni kell azért is ha valaki megdicséri, ha valamiért elismerést kap vagy csak meg is lehet azzal gyanúsítani - mert neki az nem jár! Az csak szépíróknak jár azért mert ők nyilvánosság előtt szerepelnek és az irodalom arról szól - és arról hogy nekik jár a babérkoszorú! És nem tűrhetik ha más kap abból csak egy kis levelecskét is - ha csak a krumplifőzelékbe is.

És fényezik magukat ám ők is ezerrel. Ők már az óvodában is királylánynak öltöztek és úgy el vannak szállva maguktól hogy csak arról tudnak fantáziálni és azt hazudozzák, hogy ők minden büdös picsát megbasztak azt is amit nem - és a bunkó csóró picsák akik velük ellentétben nem képesek húszéves korukra sok pénzt keresni és megszerezni a pesti lakást és jó pénzes munkát találni maguknak mind szexuálisan és érzelmileg abnormálisak és hülye bunkók! Mert ők bezzeg kaptak és örököltek olyan lakást a papájuktól és a mamájuktól amit kell és ők bezzeg már húszéves korukban is sok pénzt kerestek - és őket nem fenyegette és nem bántalmazta senki azért mert nem volt pénzük és menő pesti lakásuk és nem tudtak lakást és pénzt adni annak aki azt követelte tőlük.

II.
Az irodalmi önfényezések - mind a külső elismerésről és dicséretről szóltak azok is. Arról, hogy ők bezzeg olyanok amilyennek lenni kell, meg van mondva, ők úgy öltöznek és úgy viselkednek és nekik megfelelő a származásuk is - és ők az akinek azért a dicséret és elismerés jár! És ők kapják is azt a sok elismerést még anyagi elismerés formájában is és ők sok pénzt is keresnek és ők már húszéves korukban is sok pénzt kerestek - ellentétben a hülye bunkó büdöspicsájú csóró mérnökhallgató lányokkal! Akik nem olyan amilyennek lenni kell és nem úgy ölöznek és nem úgy viselkednek és még pénzt sem keresnek és lakásuk sincs és nem tudnak pénzt és lakást adni annak aki azt követeli - és meg kell őket azért büntetni.

És a hülye bunkó mérnökök és építészek nem is azokat a kölső elismeréseket és dicséreteket akarják amiket akarni kell - azt amit másoktól kell kapni és ami azért jár ha valaki megfelel az Elvárásoknak ami meg van mondva és engedelmekedik és kiszolgál másokat azzal ami másoknak kell! És a sok hülye és gonosz mérnök és építész mind nem olyan amilyennek lenni kell és nem azt akarják amit akarni kell és nem úgy viselkednek és még nem is szolgálnak ki másokat úgy ahogy kell! De jaa persze azt hiszik ám magukról biztosan ám! hogy ők jól csinálják azt amit csinálnak!

Mint a sok hülye építész akik építik azt a sok hülye modern egyenesvonalú házat! És milyen önelégültek tudnak lenni azzal hogy ők azt milyen jól megcsinálták és hogy ők azt a problémát milyen jól megoldották és milyen büszkék tudnak arra lenni és hogy tudják azért dicsérni magukat - amikor picsán rúgni kell őket és fejbeverni és késsel legyilkolni nem dicsérni!

... és azok a rosszak akik nem azt akarják amit akarni kellés nem imádják a tekintélyt úgy ahogy kell még nem is olyan zenét hallgatnak amilyet kell - valami metálzenét hallgatnak! vagy még annál is rosszabbat.

Líra és logika

Az ősök imádása. Az esztelenségig. Meg az az ambiciózus nőszemély meg az ő életének a nagy tragédiája és tragikus sérelme - hogy őt és az anyját elhagyta az apja és ő nem kapta meg tőle azt a törődést amit egy jó apukának a kötelessége adni! és amit mások megkapnak de ő nem kapta azt meg! De egyébként meg anyuka elkényeztette ám és őt úgy nevelték és ő ahhoz van szokva és neki az kell.

És az irodalmi "kategóriák" aztán - és a levezetettségük. (Miből is?) A nő aki nem adja meg az ő mucikájának ami kell a gonosz és rossz! És a szülők is mind a gonoszok és rosszak akik valamilyen okból nem képesek vagy nem akarnak úgy gondoskodni a gyerekükről "ahogy kell" és nem adják meg ami kell! - mert az egy eszmény és idea és az a legfőbb aminek aztán lenni kell! És mindennek az olyan rossz gonosz szülők az oka! Pláne ha a gyereküket gyakorlatilag foglyulejtik és anyagi javakat akarnak kizsarolni apukából és anyukából mocskos gazemberek, mint valami emberreablók - és a jó szülő az aki fizet!

... a rossz gonosz "szülő" meg, aki nem adja meg ami kell, apuka aki elhagyja a családot vagy anyuka aki férjhez se megy vagy nem ad meg mindent a gyerekének és a nők is mind akik nem olyan gondoskodó jó anyukája az ő mucuskájuknak amilyennek lenni kell maga a gonosz - ők a sátán!

Az absztrakt(nak nevezett) kategóriáik levezetettsége - és az a "logika" ahogy ezeket levezették és ahogy az ilyen emberek levezetik az "elvont kategóriákat" konkrét és anekdotikus (nagyon konkrét, egyedi és nem általánosítható) eseményekből.

Voltaképpen ez a levezetés a "megistenülés" és így válnak kvázi istenséggé az absztrakt, magasabbrendű és általános igazságnak beállított egyedi és konkrét evilági események és személyek.

Fogalmaik

Agybeteg irodalomemberek gyakorolták buzgón azt a bűntudatos engesztelést is az ősök mint istenségek előtt, akik ellen vétettek de megbánták azt - sőt, gyakorolták az áldozathozatalt, sőt az emberáldozatot egyéb önjelölt tekintélyek mint istenségek előtt.

Az áldozatot, sőt emberáldozatot úgy képzelték el, hogy mocskolják, rágalmazzák és mint bűnbakot áldozzák föl az ő tekintélyük oltárán azt a rosszgonoszabnormális nőt aki nem olyan ideális amilyennek lenni kell, amit az a tekintély megmondott és ezért ő a bűnös és rossz és abnormális - hazugsággal áldoznak az ő istenüknek és a hazugságaikat és a mocskukat áldozzák neki. És valaki másnak a vérét - azokét akik nem olyanok amilyennek lenni kell meg van mondva, az a szentséges tekintély megmondta!

... az áldozatot úgy is mint valami üdvtörténeti jelenséget úgy képzelték el, hogy az egy olyan ügylet, amin ők csak nyerhetnek, annak arról kell szólni: nekik azon csak nyereségük legyen de ők azért ne fizessenek semmit - a cehhet valaki másnak kell állni, valaki másnak kell fizetnie! Fizessen a nő aki a bűnös és rossz és pénzzel tartozik - mert nem olyan amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik a bántalmazóknak és nem adta meg és nem adja ami kell, amit mások követelnek tőle! Fizessen a nő aki a bűnös és rossz mert nem olyan amilyennek lenni kell és pénzzel tartozik mert nem adta meg és nem adja ami kell - fizessen anyagi javakkal és fizessen szenvedéssel, sőt lehetőleg dögöljön is meg és fizessen az életével.

(idill)

És irodalmárok értékrendje szerint is nyilván imádni kellene azt a "csodálatos embert" - pláne ha ezt még nyíltan követeli is. (Követelte.) Ha meg a kiszemelt nő nem adja, és nem tudja adni, ami "kell" - és azt az ideális nőt! - akkor annak a nőnek (pl. nekem) fölidézve a múltat nyilván sajnálkoznia kellene az eseményeken, és bűntudatot érezni, mert ő annak a drága embernek nem adta, nem tudta adni, ami annak kellett! Sőt: visszaemlékezve és fölidézve a múltat visszamenőleg bele is kéne szeretni, nyilván. És visszamenőleg epedni érte. És nekem is oda kéne lennem attól, hogy nem adtam és nem tudtam adni, ami annak a baromnak kellett! És nem szereztem pénzt (valahonnan mindig gyorsan, amikor neki kellett), és a lakást se, ami neki kellett, és nem hívtam meg és nem fizettem be őt olyan egzotikus utazásokra és menő bulikba - jaj mekkora bűntudatom van emiatt. És csak azon kellene törnöm a fejem mint reális problémán, hogyan is kárpótolhatnám...

Kis meglepetés: kb. így nézhetne ki az is, ha egy szülő hagyná el a gyerekét és érezne bűntudatot amiatt és akarná jóvátenni a történteket. És az a barom és irodalomemberek kb. azt várták el egy férfi-nő kapcsolatban is - a nő a "férfi" anyukája legyen, úgy gondoskodjon róla! Ha meg nem adja meg az ő drága mucikájának azt a gondoskodást, ami annak kell, pláne nem tudja adni, nem tud pl. anyagilag úgy gondoskodni az ő mucikájáról, akkor ugyanúgy érezzen bűntudatot, mintha a gyerekéről nem tudna - vagy pláne: ha "elhagyja" a bántalmazót (elmenekül előle) akkor úgy legyen azért bűntudata, ahogy egy anyának, ha elhagyja a gyerekét.

Mert ezek az ideális szerepek és ez az ideális szereposztás: a férfi anyuci mucikája, akiről anyucinak kell gondoskodni - a nő pedig az ő drága mucikája anyukája legyen!

Aztán ha a nő visszaemlékszik a múltra, fölidézi, de nem olyan ideális érzelmeket érez, amiket kellene, és nem bűntudatot érez, amiért nem adta meg, amit a "mucika" követelt és esze ágában sincs kárpótolni se azért a sérelemért (és végképp eszébe se jut, hogy ez kéne a legnagyobb problémája legyen), akkor az a nő nem normális! - mert nem olyan ideál, amilyennek lenni kell!

Ha meg ne adj' isten képes volt beleszeretni azóta, azok után más férfiba, vonzónak találni másokat, akkor aztán végképp nem normális. Ahogy erényes nőírók nem győzték ezt hangsúlyozni - az a nő, aki csak szóba is merészel állni valaki mással milyen bűnös és erkölcstelen! És rossz anya!

II.
Tipikusak és jellemzőek voltak azok a fogalmi "kategóriák" is, amikkel értelmezni akarták a bántalmazást és a bántalmazott nők viselkedését és személyét: avagy azt a jelenséget, ha egy nő nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell. Az egyik ilyen fogalom-komplexum a bűn, a bűnösség és a büntetés volt - a nő bűne és bűnössége és a nő megbüntetése. A nő, ki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell és nem engedelmeskedik és nem adja, amit követelnek tőle: bűnös és rossz - és pénzzel tartozik! És büntetni kell! És a bántalmazó biztosan a nő férje (vagy exférj) - és a bántalmazó férj bünteti a nőt és büntetésből veri ha az nem engedelmeskedik! Mert a házasságnak erről kell szólni, az a normális - a férj követelőzik és parancsolgat, a nő dolga pedig engedelmeskedni, ha nem engedelmeskedik: verni kell, meg büntetni!

A másik ilyen eszmény a bűntudat-kárpótlás-bocsánatkérés volt - a "bűnös nő", aki nem olyan ideál, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik a bántalmazónak és nem adja, amit az követel (és húszéves korára nem tesz szert - akárhonnan! - menő pesti lakásra és hozományra) érezzen amiatt rettenetes bűntudatot! (És vegye tudomásul, hogy meg kell azért büntetni!) És lehetőleg akarja jóvátenni a "bűneit" és kérjen bocsánatot a bántalmazóitól - és még kárpótolja is őket!

... ilyen fogalmai voltak: aki nem adja, ami neki kell, az a bűnös és rossz és ő arra haragszik és utálja! És legfőképp: elvárta, hogy akire ő haragszik, az akarja őt megengesztelni-kárpótolni: valami nagy és drága ajándékkal - akarja megvásárolni az ő szeretetét és jóindulatát! Mert ha nem, azért is haragszik. Tanulhatta volna ezt is irodalmi példaképektől...

2014. július 4.

(a szeretők szenvedélye)

A beteg rögeszméje minden barom irodalmárnak: a bántalmazott nőknek, a nőnek, akit bántalmaznak és bántalmazni kell! és pénzt kell igenis követelni tőle! igenis biztosan van pénze! biztosan sok pénze van! ha nincs akkor biztosan volt! biztosan sok pénzt kapott valakitől és akárhonnan! - biztosan sok fizetést kap vagy kapott! és biztosan örökölt! és biztosan gazdag férje van! Akkor is ha a nőnek épp az a "bűne" és azért kell verni és büntetni! mert nincs pénze és nincs olyan menő pesti lakása, ami a férfinak kell és nem tudja adni, ami kell! amit követelnek (és követelni kell!) tőle! Ha a nőnek az a bűne hogy nem keres sok pénzt akkor biztosan gazdag férje van - ha meg a nőnek nincs férje akkor biztosan sok fizetése van, sok pénzt keres és van vagy volt olyan lakása is, ami a férfinak kellene! csak nem akarja odaadni azt a sok pénzt és a lakást annak akinek kell! azért nem lehet szeretni!

És az a nő, aki azt állítja, hogy nem kapott pénzt és nincs pénze és soha nem is volt és nincs gazdag férje se, egyáltalán semmiféle férje nincs és soha nem is volt és pénzt sem kapott férfiaktól igenis biztosan hazudik - mert az számít ami meg van mondva! 

És mind arról fantáziáltak, nőírók teljes gőzzel és mind megmondták: az a nő akit bántalmaznak és bántalmazni kell igenis! büntetni kell! mert sokat zabál és többet, mint amennyit szabad lenne neki! és nem adja a lakást és a pénzt annak akinek kell! igenis biztosan sok pénzt kapott és igenis biztosan van vagy volt sok pénze - biztosan sok fizetést kap vagy kapott és szép vagyont örökölt és biztosan anyagi javakat kapott a férjeitől és a férfiaktól mind! és igenis biztosan gazdag férje is van vagy volt neki! Azért is tartozik a sok pénzzel! És egyáltalán. A nő akit bántalmazni kell és pénzt követelni tőle és meg van mondva! hogy igenis pénzzel tartozik mert nem adta a lakást annak akinek kell! és élelmiszerre költi a pénzt! igenis biztosan sok pénzt kapott - akárhonnan! Az nem számít honnan, kitől, milyen jogcímen, csak az, hogy a nőnek a sok pénzt kapni kell - azután odaadni, továbbadni annak, akinek az kell!

A mocskos bunkó mutogatós embernek is rögeszméje, hogy én is igenis biztosan rengeteg sok pénzt kaptam valakitől, valahonnan (akárhonnan!) - csak biztosan elköltöttem! (Drága ételre-italra biztosan! mert az is meg van mondva! - és az számít, ami megmondva van!) Mert ez meg van mondva! és az számít ami meg van mondva. És azért is kell tőlem pénzt követelni! 

(fogalmaik)

Én miért nem tudom magam soha valami nagy erős állatnak képzelni. Hogy nekem ez miért is nem jutott még eszembe se soha.

2014. július 1.

(nekik az kell)

2012 - mennyire gusztusos volt ahogy irodalomemberék agyaskodtak, okoskodtak és azt latolgatták: kapott-e vajon valakitől pénzt a nő?!

Az ember meg csak kapkodhatta a fejét, hogy mi a fasz bajuk van, mit van mindenki azon fölbolydulva, hogy vajon a nők kapnak-e anyagi javakat és mennyit kapnak és kitől kapják -  mennyi fizetést kap vajon a nő és azt mire költi? és ha a nő ételt-italt vásárol a fizetésén és elfogyasztja azt és nem annak adja oda a pénzt akinek kell tartozik azzal és törvénysértést követ el! Vagy nem örökölt-e a nő anyagi javakat - és ha örökölt azt is adja oda annak, akinek kell! Ha meg nincs a nőnek pénze és senkitől nem kapott és nem örökölt anyagi javakat akkor szexuálisan abnormális és undorító mocskos és büdös a picsája!

A roppant érdeklődésül: kapott-e vajon valakitől anyagi javakat a nő - és azt el lehet-e venni tőle? Végül azt találták ki: ha a nőnek van valami pénze, van olyan lakása, ami kellene a férfinak, kap a nő valahonnét anyagi javakat, akármilyen jogcímen de nem adja azt oda annak akinek kell tartozik azzal - és meg kell büntetni és elvenni erőszakkal azt amit nem oda! Ha meg a nőnek nincs pénze és nincs olyan lakása ami megfelel a férfi igényeinek és ahova beköltözhetne a férfi és nem tud lakást adni és nem ad lakást és pénzt annak, akinek kell, szexuálisan abnormális és nem lehet szeretni - és undorító mocskos és büdös a picsája. (litera.hu)

(idill)

Egyszerűen tévedés az orbáni rendszert értékorientált ideológiai kategóriák mentén megpróbálni értelmezni: ilyenek e rendszer számára nincsenek, nem hatnak rá. [...] A stratégia hiánya némiképp magyarázza a mindig újabb ellenségeket kereső, a korábbiakra rálicitáló kommunikatív és taktikai magatartást [...] Ebben az értékek és ideológiák nélküli világban természetesen nincs helye semmilyen egyenlőségi elköteleződésnek sem.

És a többi. Nagyjából így működtek irodalomemberék is. Odáig, ahogy nem győzték keresni ők se az Ellenséget. De végül is abban maradtak: a nők az Ellenség akiknek nincs pénzük nincs hozományuk vagy van de nem annak adják oda akinek kell - a nők az Ellenség akik nem adják a lakást és a pénzt! És a nők akik élelmiszert vásárolnak és fogyasztanak és arra költik a pénzt! olyan javakat vásárolnak és fogyasztanak aminek a vásárlását és fogyasztását megtiltották nekik!

És az irodalom tanulságai:

Ha valaki a hagyományos maffia működését akarná feltárni, akkor badarság lenne azt feltételeznie, hogy a gépezetet az alkohol, a kábítószer, netán a prostitúció iránti ideologikus vonzalom, vagy bárminemű értékelköteleződés mozgatná. Ugyancsak nem érdemes semmilyen értékorientált elköteleződést keresni azon gazdasági és politikai hatalmi ágak iránt, ahová be akar épülni, amint azok ellen sem értékbeli és ideológiai averziók váltják ki a maffia érdeklődését, akiket meg akarnak zsarolni, akiknek a vagyonát fenyegetéssel akarják megszerezni.
 Ugyancsak felesleges lenne bármiféle hosszabb távú - a járadékoltató célokon túlmutató - társadalmi, üzleti befektetési logikát, víziót vagy stratégiát keresni a maffia működésében. A maffia nem befektetési társaság, nem hosszabb távú megtérülésekben, és pláne nem ezek érdekében megteendő befektetésekben érdekelt. A maffia nem befektetni, beruházni akar - hanem szerezni, vinni azt, ami tőle függetlenül is keletkezik.

2014. június 29.

A jó és a rossz

Bunkó nőírók találmánya: a nő aki nem olyan királylány, amilyennek lenni kell és nem birtokolja azokat a javakat (főleg: nem kap és nem örököl a szüleitől olyan lakást, ami a kifogástalan nőiesség és az erkölcsös párkapcsolat feltétele!) és nem adja ami kell pénzzel tartozik - és azért kell büntetni (ha feleség, akkor verni is) és elvenni tőle, amit önként nem ad/a pénzt amivel tartozik!

h. is pénzt követelt, anyagi javakat követelt a munkabérén felül is: nagy és drága ajándékokat - mert az neki jár! És már azzal kezdte, hogy azt kell akarni: olyan anyagi javakat és körülményeket és anyagias "célokat", amit másoktól lehet kapni és azt kell akarni - és aki rosszul érzi magát annak attól kell magát rosszul érezni hogy azt nem kapja meg! (És pláne attól, hogy neki nincs annyi, mint másoknak és másoknak van, ami neki nincs!) És ami kell, azt ajándékba kell kapni és a jók azok, akik ajándékba kapják - a mérnökök és az építészek a rosszak!

És miután meg volt mondva: mit kell akarni, utána jött az, hogy aki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik és nem adja, ami kell (a gonosz építészek, akik nem adják!) az a bűnös és rossz - és büntetni kell és bántalmazni kell! és késsel üldözni és legyilkolni! És azok is a bűnösök és rosszak, akik rosszul érzik magukat ha bántalmazzák és fenyegetik őket és nem akarják azt megengedni és elmenekülnek. És azt nem szabad megengedni! Nőírók is kórusban: ha a nő, akit büntetni kell - mert nem engedelmeskedik és nem tudja adni, ami kell! - és bántalmazni akarják (pláne ha konkrétan olyan bántalmazó kapcsolatban pl. házasságban él, amiben a férfi/férj verni szokta), elmenekül el kell fogni és visszavinni a bántalmazóhoz - hogy a bántalmazó végre tudja hajtani amit eltervezett! És az olyan engedetlen nőt, aki nem akarja megengedni a büntetést (amivel az engedetlensége miatt büntetni kell!) panaszkodni mer a bántalmazóra vagy megpróbál megszökni azért is meg kell büntetni... (Rakovszky Zsuzsa szerint pl.)

Nem értettem, irodalmárok miért példálóznak bántalmazott nők (és a bántalmazás, mint a nő megbüntetése) kapcsán a Gulággal és politikai foglyok fogvatartásával... Mert h-nak is rögeszméje volt az is: a rosszakat akik nem engedelmeskednek és nem olyanok, amilyennek lenni kell, meg kell azért a bűnért büntetni! És úgy is bánt velem, ahogy politikai foglyokkal szoktak - és ugyanúgy ideológiai alapja volt az erőszakoskodásának (ő igyekezett olyat gründolni és azt hangsúlyozni). Ő nem a kommunista diktatúrák rémtetteire hivatkozott, mint követendő példára, és hogy azt akarja utánozni, hanem a holokausztra és a zsidók "bűneire" és "megbüntetésére" és a koncentrációs táborokra. Ezt ő lejátszotta, ezt tehát nem is lehetett még egyszer.

(ki kicsoda)

Aki föltörte a "titkos naplómat" (másik oldalt, főleg, ezt is persze) nem találhatott benne se gazdag embereket se semmi más olyan információt amiből haszna lehetne - semmiféle anyagias haszon. Csak hivatkozásokat zsidó filozófusokra. És egy feminista tanulmányra. Az is mennyire fölizgathatott egyeseket. Mert meg volt írva benne: ki az ideális nő és ki nem (sőt lehetett válogatni: kinek melyik tetszik) - és aki nem olyan ideálnő, azzal mit kell csinálni: le kell gyilkolni! És meg volt benne írva az is: akik nem olyanok, amilyennek lenni kell, azok ellen hadsereget kell bevetni!

Irodalomemberek is kb. ezzel a harcias elszántsággal álltak neki eltaposni mindent és mindenkit, aki nem az ő magas kultúrájuk kölyke - és nem engedelmeskedik a "hatalomnak" és a tekintélyeknek és nem úgy öltözik, ahogy kell és nem olyan! Aztán a legidiótábbak még azzal is próbálkoztak: az olyan nemideális - tehát gonosz! - nőre, aki nem adja, nem tudja adni az anyagi javakat ami a Férfinak kell, Magas Hivatalokat kell ráuszítani: Bán Zsófia szerint például az adóhivatalt. Mert ha a Férfi anyagi javakat akar kapni a nőtől - és a gonosz nő nem adja! - az ugyanolyan törvénysértés, mint adót nem fizetni! Evidens (meg is volt magyarázva direkt ez is, történelmileg): amikor a Férfi követeli a jussát, akkor ő azt a dézsmát követeli, ami neki "jár", a Férfinak adni/megadni, ami neki kell: adófizetés - és ha a nő nem adja, akkor hülye irodalmárok szerint legalábbis az adóhivatalt kellene ráküldeni. Hogy az hajtsa be rajta, amivel a férfinak/férfiaknak (esetleg nőnemű tekintélyszemélyeknek is!) tartozik... És pláne még a leglényeg: az olyan gonosz nőt, aki nem engedelmeskedik annak, akinek kell, és nem adja, ami kell! (és nincs olyan lakása, ami a férfinak kell és nem adja a lakást se!) be kell árulni akárhol - hogy akinél beárulják az megbüntesse!

... csak hát az olyan Gonosz Nőt, akinek az a bűne, hogy sokat zabál és drága ételeket és arra költi a pénzt (és még biztosan pezsgőt is vedel: nőírók ezt a saját szemükkel szokták látni!) és pláne még az is a bűne hogy nincs olyan lakása, ami a férfinak kell, és ami annak a feltétele, hogy a nőt feleségül lehessen venni! a terrorelhárításnál nehéz lenne ezért beárulni, de van sokféle hivatalos szerv, lehet próbálkozni. (Túlművelt baromék próbálkoztak annak a megmagyarázásával is, hogy aki nem az ő magas kultúrájukat élvezi kizárólag - és még nem is úgy beszél, ahogyan kell! - és még nem is olyan zenét hallgat hanem thrash metált, azt igenis a terrorelhárításnál kellene beárulni - mert az ilyen gonoszok biztosan közveszélyes terroristák! És ezt a thrash-ből mint műfajból próbálták levezetni.)

(az ő otthonuk)

A szerepek és a szereposztás, ami nekik kell - és amit szeretnek drámaian és teátrálisan eljátszani, elmutogatni: ahogy az a mocskos barom is. És ahogy bunkó irodalomemberek is pontosan ugyanazt követelték egyfolytában - kezdve a másik ember megfelelő származásával. (Az ő világuk alfája és ómegája!) És hogy azt mindenkiről lehessen tudni és legyen az megmondva mindenkiről: ki kicsoda és mit kell vele csinálni amiatt! (Mert az embernek az az "identitása": mit kell vele csinálni, milyen bánásmódot érdemel.) Mert irodalmároknak is az kell - ahogy az a barom is megmondta: ő csak azt "szereti", akinek megfelelő a származása és (a családja) birtokolja azokat a javakat és tudja adni, ami neki kell! és mindenkit megvet és utál és gyűlöl, aki nem birtokolja és nem tudja adni, ami kell. (És gyűlöli a zsidókat is és mindenkit aki nem fajtiszta magyar - és feszt azt akarta tudni mindenkiről: ki kinek a rokona, mije van a rokonságának. És ki hova jár és kivel... Mennyire izgatta barom irodelmemberéket is: ki hova jár - és bárhova de egy helyre nem szabad: a Műegyetemre...

És ugyanazok az elvárások nőkkel szemben - és aki nem olyan ideális királylány, és nem olyan a származása, ami el van várva és nem kap és nem örököl a szüleitől olyan lakást, ami az igényes férfinak kell! (és nem szerzi meg akárhonnan azokat a javakat - és azt az ingatlant! - ami a férfinak kell!) és nem adja ami kell! (lakást és drága ajándékokat pl. karácsonyra) szexuálisan abnormális és undorító a teste - és pénzzel tartozik! és büntetni kell és verni kell bántalmazni kell! És elvenni erőszakkal amit nem ad oda... Mert tartozik azzal!

És az a beteges származásmániájuk - és a mocskos és elképesztő követelőzés: mindenkiről lehessen tudni kicsoda és mi a származása kik a felmenői de legalább ötven generációra visszamenőleg! és ki kivel van jóban. És az indítékaik a mocskos követelőzéseikhez: azt nekik azért kell mindenkiről tudni és azért a származás a legfontosabb! mert akinek nem megfelelő a származása az ki tudja mit akar! - és biztosan milyen bűnös vágyai és szándékai vannak biztosan!

Irodalmáraink azt is megmagyarázták: a származás azért is a legfontosabb, mert az a sok büdös paraszt, aki nem örököl a felmenőitől vagyont és társadalmi pozíciót, biztosan azért akar diplomát és befurakodni a "menő pesti értelmiség" közé, mert biztosan tőlük akarja elvenni azt ami csak nekik jár! mert az csak annak jár, akinek megfelelő ismeretségei vannak!

2014. június 24.

Nekik az kell

Irodalomemberék agyrémei. A követeléseik meg az ő ideáik, amiket kinyilatkoztattak valóságos dolgok voltak. Valóságos volt az az erőszakoskodás és valóságosak voltak az indulataik. (Hogy egyébként mire fel, mi történt - az ő köreikben? máshol? - fogalmam sincs. És a célozgatások állítólagos eseményekre, amiket nem ismerhetek - az lejött az irodalmi ábrázolásokból, hogy ezek Mitikus Események. És ezekre hivatkozva követelőztek. Úgy általában nőkkel szemben: nekik milyen legyen egy nő - az ideálnő! - és mi mindent adjon!)

Ugyanígy volt ez azzal is, amit az a barom és a nő csináltak. A követeléseik és az indulataik abszolút reálisak voltak, az erőszakoskodásuk, az agresszivitásuk, a fenyegetéseik és a gyűlölködésük. A követeléseik tartalma is, az ő igényeik és álmaik és fene magasztos és elismerésreméltó céljaik - ami nekik mind kellett volna, amit követeltek. A képzelődéseik és fantáziálásaik és a kinyilatkoztatásaik és drámai előadásaik, hogy mik vannak: a nők milyen gonoszok rosszak és milyen undorító a testük! és az építészek milyen gonoszok és rosszak! ez nem a hétköznapi valóság volt: ezek mítoszok voltak. (És az iszonyata annak, hogy miért arról szeretnek fantáziálni, hogy a kiszemelt célcsoport tagjai milyen gonoszok és rosszak - az a barom a nők rosszaságáról és gonoszságáról, főleg az enyémről egyre inkább, a nő meg az építészekéről. És miért az kellene nekik.)

Négy

A bántalmazók mindig "közösségi emberek", mindig közösen bántalmaznak egyvalakit - és roppant fontos nekik nemcsak az, hogy túlerőben legyenek és biztosra mehessenek és az áldozatuk kiszolgáltatott legyen neki, hanem a megegyezés is, a konszenzus másokkal abban, hogy akit bántalmaznak azt bántalmazni kell, ő az akivel azt kell csinálni, ő az a rossz! Ettől közösségi emberek, ettől érezhetik magukat a közösséghez tartozónak.

Három

Ahogy Andor is valami ki tudja miféle fizikai eseményekről akart hallani (olvasni) - mert igenis biztosan az van a szavak mögött! annak kell! Mert neki az kellett volna. (Vagy valaki másnak - az iszonyata annak, hogy még csak nem is egyszerűen ő kíváncsiskodik, hanem valaki másnak a megbízásából kémkedne.)

Kettő

Ahogy a nő azon erőlködött, hogy másoknak tulajdonítsa oda a saját agresszív indulatait. Engem bántalmazni kell verni és legyilkolni és késsel üldözni - bárkinek és mindenkinek! elmebeteg nőknek és a gonosz rossz férfiaknak, akik a gonoszok! és a saját anyámnak is.

A makulátlan jó emberek és az ő agresszív indulataik. Az a barom és azután h. és az összes bunkó irodalomemberek is mind megmagyarázták: az a jó és azt kell csinálni! (Nőket bántalmazni - "büntetésből", mert nem felelnek meg az elvárásoknak, nem olyan nőideálok, amilyennek lenni kell meg van mondva! és még nem is úgy öltöznek! és nem engedelmeskednek és nem adják, ami kell! És még a származásuk sem olyan előkelő, ami az Igényes Férfinak kell!) És akinek ez nem tetszik és nem akarja megengedni az azért is a rossz és azért is büntetni kell!

... és meg volt mondva: én a rossz vagyok amiatt is, mert nem engedem meg - és pláne még amiatt is, mert még nem is úgy gondolkodom ahogy kell, nem osztom föl úgy "ellentétekre" a világot: a jó és a rossz ellentétére! (Amiben a jókat, akik azért a "jó" mert ők olyan, amilyennek lenni kell, jutalmazni kell - és a rosszat aki a nem olyan büntetni kell és legyilkolni akarni!) És nem gyűlölöm eléggé azt a másikat aki a "nemolyan"! (Aztán meg volt még magyarázva, hogy az engedetlenség a nagy Bűn. Aztán az összes mocskos barom irodalmárok is magyarázták: a nőket azért kell büntetni, azért kell verni, mert nem engedelmeskednek annak, akinek kell! - és nem adják, ami kell!) És a magyarázataik lényege: az indulataik tárgya az, akivel kell azt csinálni - bárkinek és mindenkinek, mert ő az akivel azt kell! És azt az agressziót nem az agresszorok követik ám el és nem ők akarják!

II.
És a másik fele ugyanannak: ha a másik ember (nő), akivel erőszakoskodnak, bántanak, fenyegetnek rosszul érzi magát attól, az nem attól van, az nem az ő erőszakoskodásuk következménye - hanem biztosan más oka van! Mert normális embernek nem szabad érzelmekkel reagálni a fenyegetésre és bántalmazásra - csakis azzal, hogy szereti és imádja azt aki fenyegeti, bántalmazza és mindent megad, amit a bántalmazó követel. És ahogy magyarázták, hogy annak biztosan más az oka!

Még arról is halálosan magabiztosan fantáziáltak bunkó nőírók: ha a másik nő nem úgy reagál a bántalmazásra, ahogy kell, és rosszul érzi magát attól (konkrétan attól, hogy csak az anyagi javaiért "szeretnék" és anyagi javakat követelnek tőle és "büntetik", mert nem adja, nem tudja adni) az olyan biztosan iszik, és biztosan csak attól vannak olyan nemkívánatos érzelmei - mert attól, hogy egy nőtől erőszakosan és fenyegetőzve (pl.) anyagi javakat követelnek, pláne attól, hogy bántalmazzák és "büntetik" azért, ha nem adja, amit követelnek tőle, normális nő nem érezheti magát rosszul! Például nőírók sem... (Ami igazán elképesztő ebben a magyarázatban, hogy a valóság az, hogy bántalmazott emberek állítólag épp a bántalmazás miatt ütik ki magukat valami droggal vagy piával.)

(idill)

A nőies nők - akiknek kell a hódolat, a csodálat, mások bámulata és a bókok és elismerések. Velem mindig elégedetlenek voltak és mindig csak utáltak és szidtak, még udvariasságból sem dicsértek. Én meg nem is tartottam igényt se udvariaskodásra se csodálatra - és nem tudnék hinni benne mint realitásban.

2014. június 21.

(a szavak emberei)

Mennyire el voltak foglalva az indulatok megmagyarázásával is: miért nem lehet szeretni azt, akiről meg van az mondva - és miért kell utálni, gyűlölni, bántalmazni azt, akit utálnak, gyűlölnek, bántalmaznak. Hihetetlen, de tényleg ezzel a problémával foglalkoztak - és magyarázták ezt is éveken át.

... mert mindenre kell egy jó magyarázat. És az az irodalom küldetése, nyilván.

2014. június 20.

Történet

Éveken át mind, ez volt az "irodalom": a magyar szépírónak meg egyáltalán a Férfinak miféle nőideál kell - és a nő kötelessége olyan előkelő származású és jómódú és divatos és ingatlantulajdonos királylánynak lenni! a tehetős szülőktől származni és lakást és vagyont örökölni és sok pénzt szerezni akárhonnan és cifra és drága ruhákba öltözni - és adni az anyagi javakat (főleg a lakást - de nem akármilyet!) ami az Igényes Udvarlónak kell! és mindenkinek mindent adni, ami kell mert az a jó szeretet! És az a nő akinek nincs pénze, nincsenek gazdag szülei és nem kap és nem örököl lakást és nem úgy öltözik, ahogy kell (és irodalmári körökben irodalmári elvárás!) és nincs olyan lakása, ahova beköltözhetne a Férfi és nem adja, ami kell és nem adja az anyagi javakat, nem adja a lakást és pénzt és ajándékokat annak, akinek kell szexuálisan abnormális és undorító a teste és pénzzel tartozik! És tartozik azzal a pénzzel, amit elvárnak-követelnek tőle és nem adja - és meg kell azért büntetni! bosszút állni rajta és elvenni erőszakkal amit nem ad oda!

Ahogy az a barom is lakást és pénzt követelt tőlem - és ajándékokat. Mert ő az akart lenni, aki azt kapja. Honti Margit is ajándékokat követelt. Sőt azt követelte ő is: vásároljak ingatlant - mert a házakat nem tervezni és építeni kell! a zsidók gondolkodnak úgy! Az ingatlant birtokolni kell! és ajándékba kapni! Akik tervezik és építik a házakat azok a rosszak - a jók azok akik ajándékba kapják! És akiknek van ingatlanuk - és mindenféle egyéb, lehetőleg csilivili (különleges és drága és csillogó) javaik, életmódjuk stb. És ami kell azt ajándékba kell kapni! És ezek után még ajándékokat is követelt. Mert neki az jár! Azt is bejelentette: mekkora ajándékokat szokott kapni a hálás kliensektől - mert ő az akinek az jár! És neki jár az ami kell!

Kérkedett, dicsekedett: ő a jó! mert ő olyan nőies nő, amilyennek lenni kell, és mert ő az, aki az ajándékokat kapja! és a jók azok, akik az ajándékokat kapják és ajándékba kapják, ami kell - és neki minden jár ami kell! És ő a klienseit is ajándékba kapja - Istentől! Engem is ajándékba kapott. És ha ő engem verni akar akkor neki az is jár, hogy ő azt megtehesse - mert én az a rossz vagyok, akit büntetni kell verni kell! És ő engem azért kapott ajándékba.

Azzal kezdte: a jók azok, akik ajándékba kapják, ami kell! És ő a klienseit is ajándékba kapja. Meg volt magyarázva a megajándékozás gyakorlati megvalósulása is: engem az ő istenének az angyalai vezettek hozzá...

Érték és rend

Az irodalmi agyrémek. El lehet képzelni, irodalomemberek miről fantáziálnak, mert nekik az kell - nem kell képzelődni róla: hirdetik ők azt, hogy mi kell nekik. Még meg is magyarázzák: miért. (Össze kéne számolni egyszer ezeket a magyarázatokat.) És akár bunkó irodalmárok is (pl. Andor haverjai?) földühödhettek volna ugyanúgy, ugyanazon, mint az a barom - mert én nem az a fizikai valóság vagyok, ami nekik kell! és nem adom és nem adtam, ami kell!

Nem vagyok olyan nőideál, ami nekik kell, nem vagyok híres és gazdag, nem vagyok gazdag és befolyásos ember felesége vagy szeretője, és nem vagyok kurva sem, és még nem is mutogatom magam ahogy nőírók bezzeg! és még drága ruháim sincsenek amiben mutogatni lehetne engem és még pesti lakásom sincs! És nem is írtam olyanokat, ami nekik kell - se pornót se olyan értékes információkat Fontos Emberekről, ami nekik kell. (És olyanokat se, amiket Andor szeretett volna.)

Németh Gábor az ő posztmodern jobbagyféltekéjével azt hirdette: a szeretetért fizetni kell - aki nem fizet azt bántalmazni kell! (Aki nem fizet a szeretetért, nem vásárolja meg és nem tudja megvásárolni, azt bántalmazni kell! És lehetőleg kikényszeríteni, hogy vásárolja meg az árut: a szeretetet, amit meg akarnak vele vásároltatni!) Más meg nyíltan bosszút hirdetett: azon a nőn, akinek nincs semmije, ami másoknak kell és nem adja és nem tudja megadni, ami kell, amit követelnek tőle, bosszút kell állni - bosszúból mocskolni, rágalmazni kell az olyan nőt és elvenni erőszakkal amit nem ad!

... nem írtam nagyeszű okosságokat a Jobb Agyféltekés Szimbólumos Gondolkodásról se.

2014. június 18.

(idill)

Nagyeszű irodalomszakértők csámcsogva (és a nagy eszükkel nagyon megelégedve) okoskodtak egy sort arról: ha egy női szerző azt állítja, hogy neki nincs pénze, egy állítólagos életrajzi regényben olyan főszereplő (nő) szerepel, az csak olyan kamu - mert a valóságban az nem létezik! a valóságban nincsenek olyan nők! és az ilyen állítólagos nincstelen nők az állítólagos életrajzi regényekben valójában a sikeres és tehetős írónők alteregói, amiket ők kitalálnak maguknak. És ők (irodalomtudósok) azt nagyon tudják, hogy ez így szokott lenni, mert ők a nagy eszükkel tudnak erre példát az irodalomból, hogy van olyan híres írónő, aki kitalált magának ilyen alteregót.

Az ő agyrémeik. És az én rettegésem emiatt is - meg a barom mutogatósember mutogatásai miatt: hogy "az van hazudva!" (És még ráadásul Andor követelőzései: én az legyek, akinek ő elképzel, és akiről szívesen képzelődik - mert különbe' bibis lesz a zsenge lelke.) És akkor íme, még irodalomtudományosan is be van az bizonyítva, hogy én, a valóságos személy nem létezhetek - mert ilyen nincs! (Hülye bunkó irodalmárok szent meggyőződése, hogy a valóságban csakis jómódú és kifogástalanul nőies és divatos nőideálok létezhetnek - mert ők egy olyan valóságban élnek, amiben kizárólag ilyenek vannak.) És az ilyen utálatos csóró senkiket, mint én, csak kitalálni szokták - nem is akárkik: híres írók szokták kitalálni: híres nőírók! Én meg egy regényhős vagyok és nem létezem és úgy vagyok kitalálva (állítólag: a barom mutogatósember szerint) és amiket én ide írok (és a többi oldalra) az annak a híresírónak a kézirata.

Az is jellemző az ideálos elképzeléseikre, hogy az állítólagos alteregót, a rosszat, aki a rossz és utálatos és nem lehet szeretni, miért kell kitalálni - mert mindazt a "rosszat", amit megtestesít, annyira elutasítja ezeknek a "rossz" tulajdonságoknak az eredeti tulajdonosa (pl. a nincstelenséget, mint ilyen rosszaságot...) hogy ezeket a szélsőségesen elutasított tulajdonságokat még önmagából is ki akarja irtani, kitépni és letagadni, ő azokat még a sajátjaként sem vállalja, ha neki olyan van. Azt másra kell adni! (Ha más nincs, akkor jobb híján egy erre a célra kitalált regényhősre: irodalmáréknak ez is egy opció.) És irodalmáraink szerint ez direkt az ideális viselkedés! - kinyilatkoztatták ezt is.

Az ő mocskos irodalmári "értékrendjükből" mást nem is lehetne kihozni, csakis azt, hogy én biztosan nem is létezem - mert ilyen nincs! - és biztosan regényhős vagyok és biztosan miért lettem kitalálva. (És persze aki biztosan kitalált engem, az nem lehet más, csakis egy olyan nagyon sikeres és jómódú híresíró/nőideál, ami én nem vagyok, aki minden tulajdonságban az én ellentétem.)

2014. június 17.

(a tér képe)

h. is ajándékokat követelt. Nagy és drága ajándékokat - mert neki az jár! Én otthagytam, mielőtt éntőlem nyíltan követelte volna a nagy és drága ajándékot - de már bejelentette, hogy ő olyat szokott kapni és ő az akinek az jár! És ha nem adják meg, ami neki kell, akkor kihisztériázza.

Tőlem nem követelte nyíltan (vagy csak nem vettem észre: szokása volt sérelmezni) a nagy drága ajándékot, odáig nem jutottunk - arra nem gondoltam hát, hogy ha valóban megtörtént, ami így nemrég "szóba került" (hogy valakik azt adták!) annak ő is haszonélvezője lehetett. De ha megtörtént és tudomást szerzett róla, biztosan részesedést kért belőle - nem lehet elképzelni róla, hogy nem. És neki mindig több kellett, mint másoknak: ez volt a követelései egyik motivációja.

(magyar irodalom)

Azt is megmagyarázták: az a nő aki élelmiszert vásárol és fogyaszt szexuálisan abnormális és tartozik azzal a pénzzel amit élelmiszerre költ! (és nem adja oda annak, akinek kell!) - és meg kell azért büntetni! és elvenni tőle erőszakkal azt a pénzt amivel tartozik!

Bán Zsófia nagy ötlete: a nő aki sokat zabál és élelmiszert vásárol a fizetésén biztosan sok pénzt kap vagy kapott - de azt mind megzabálja és drága ételre-italra költi! és nem adja oda annak akinek kell! és meg kell azért büntetni és büntetésből elszedni mind az anyagi javait! Azért nincs olyan lakása, ami a férfinak kell és azért nem tud lakást adni a férfinak - és azért nem lehet szeretni! És ő aztat tudja, hogy ha egy nőnek nincs lakása - és nem tudja adni és ezért nem lehet szeretni! - akkor az a nő igenis biztosan sok pénzt kapott: neki erről első kézből származó tuti információja van (fantáziál róla) és ő aztat tudja, hogy az a nő sok pénzt kapott és lakást is vett magának csak sokat zabált és drága ételre-italra költötte a pénzét (amit kapott biztosan!) és nem adta oda azt a pénzt annak, akinek kell! (például annak az udvarlónak? vagy még annak a "pszichológusnak" is, aki például ki akarta gyógyítani abból az "abnormitásból", hogy nem elég nőies?) - és ezért elvették a lakását és minden vagyonát büntetésből azok akiknek tartozott azzal a pénzzel!

Bán Zsófia nagy ötlete. Történt a heveny zsidózás közepette. (És az úgynevezett filozófusbotrány közepette.) És köztudomású, hogy a zsidó nők azok, akik férfias foglalkozást akarnak és egyáltalán, pénzért dolgoznak mert abból tartják el a családot - és a zsidó nők zabálnak sok drága ételt-italt is! (És a zsidó nők kéjelegnek a szexben - és a zsidó nő nem akarja megengedni, hogy verjék, megerőszakolják és nem akarja odaadni a testét úgy és arra, ahogy és amire másoknak kell stb.)

Miután meg lett mondva, hogy én is biztosan zsidó vagyok (mert a zsidó nők akarnak mérnöki diplomát! - és a zsidók nem akarják azt se megengedni, hogy verjék és megöljék őket!) nyilván anyagi javakat is kell tőlem követelni. És a zsidóknak biztosan van! De elköltik! Drága ételre-italra...

2014. június 15.

(a jó és a rossz)

Nemcsak a mocskos anyagi követeléseik - azt se igazán tudom elképzelni egyikükről se, hogy ha fölajánlották neki a "jutalmat" a tevékenységéért, visszautasította azt. Visszautasítani a vérdíjat annyi, mint elutasítani azt, hogy akire kitűzték, azt meg kell büntetni valamiért...

(idill)

Az a fölényeskedő magabiztosság és az a küldetéstudatos (vagy önelégült-önmegdicsőítő) elhivatottság, ahogy mind nekiestek nőknek - nők is. Férfiak az önmegdicsőítés igényével, nők küldetéstudatosan. (El bírom képzelni, mennyire fölizgul egy irodalmi nő ha alkalom kínálkozik neki is olyan hivatásos nőnek lenni amilyenek más szakmákban vannak és kiélni magát végre neki is mint olyat.) A nőknek mind akik nem az az ideális fizikai valóság, aminek lenni kell, nem olyan ideálisnő és nem engedelmeskednek és nem adják ami kell - és mások is erőszakoskodtak velük és vegzálták fenyegették bántalmazták őket azért és meg van az róluk mondva. Mert az számít ami meg van mondva - és mindenki az és azt kell vele csinálni.

... ahogy nekiestek nőknek mind akik nem olyan ideálisnő amilyennek lenni kell: nem megfelelő a származásuk és az értékrendjük - és még nem úgy öltöznek ahogy kell! és nem azt akarják, amit egy nőnek akarnia kell! - és nem kapnak és nem örökölnek olyan ingatlant, ami a művelt magyar irodalmárnak és az "igényes férfinak" kell (és irodalmári körökben kötelező!) és nem szerzik meg azokat a javakat és nem szereznek sok pénzt akárhonnan de azonnal! És nem adják, ami kell!

(Meg még a gonosz építészek is, akik nem értik meg az emberek lelkét.)

(fizikusok)

20 000 N? Ha ekkora erő hatna egy elektronra, hát azzal szét lehetne verni a világot.

(ennivaló)

És azok a nők is mind hülyék rosszak abnormálisak akik diétagurukért nem rajonganak - és nem akarnak diétázni se, ahogy kell! A diétaguruk és híveik sérelme - és a harsány fantáziálások, hogy az engedetlen nő biztosan milyen kövér! és biztosan hogy zabálja a Tiltott Élelmiszereket! (Csokoládét cukorkával - és még biztosan alkoholista is! Mert aki nem híve a mindenkori legdivatosabb diétáknak és nem mond le a Tiltott Élelmiszerekről az igenis biztosan!) És külön műsorszám a mindenki által rajongva imádott diétaguruk személyes sérelme (és bosszúvágya!), ha őértük nem rajong egy nő! - meg az olyan engedetlen nők bűne, akik nem rajonganak azért, akiért kell és nem imádják azt, akit kell! És micsoda bűn, ha az ilyen szófogadatlan nő (aki soha nem akar rajongani azokért, akikért kell!) bizonyos személyekkel azok foglalkozása miatt valami gyakorlatias okkal-céllal kapcsolatba is lép, azt nem azért teszi, mert ebben a fene nagy rajongás motiválja. Ahogy azt egyesek elvárják.

2014. június 14.

(logikai vizsgálódások)

Az irodalmi agyrémek: a nőket azért kell bántalmazni (megbüntetni!) a nő azért bűnös és rossz mert biztosan ő kap/elvesz! a férfitól anyagi javakat - és biztosan a nő az, aki azt kapni akarja (a férfitól - aki amúgy követeli tőle, a nőtől, és sérelmezi, hogy a nő azt nem adja/nem tudja adni!) és a Na-agy Gonosz Nő mindig elveszi erőszakkal is a szegény kicsi férfitól, ha az nem adja oda! Ahogy föl volt emiatt háborodva az a barom is - hogy a lányok biztosan mind azt akarják! (És nyilván még biztosan meg is akartuk őt támadni és kirabolni, ha ő nem adja az ajándékokat, amiket a lányok a névnapjukra biztosan kapni akarnak tőle! És ő biztosan csak ezért volt agresszív, mint állat.)

Én csak a rajztáblámat kértem vissza - meg is sértődött miatta.

Ahogy amiatt is, hogy én miért vásárolok olyan sok ételt, hogy abból neki is jut - és azért volt megsértődve, mert így ő akkor nem tud ellenállni annak, hogy kunyeráljon belőle és ő azt úgy szégyelli! És ez az én bűnöm volt: én voltam a Gonosz Csábító, aki mintegy "bűnre" csábítja őt, aki Tökéletes Férfi akart lenni és aszkétikus önmegtartóztató életet akart élni és ő nem akart kunyerálni a kajámból. És amikor ez után (hogy ő azt kikéri magának!) csak egy kis fonott kalácsot vettem magamnak, akkor amiatt sértődött meg: én csak magamnak vettem ételt és neki nem! és ami van, azt nem neki adom oda - és ha nem adom neki oda, akkor előle eszem meg, tőle veszem el! És neki miattam kell éhezni, mert én nem adok enni neki - és mindenkinek! ahogy az az én kötelességem lenne! És azt az ételt, amit magamnak vettem, előle eszem el! Megkínáltam belőle, fölajánlottam neki a felét - de neki az úgy nem kellett. Az osztozkodás élelmiszeren neki valami elképzelhetetlen és sértő és felháborító volt. Olyankor is, amikor annyi sütemény volt, hogy mindenkinek bőven jutott volna - ha ő megengedte volna, hogy mások egyenek belőle.

(manikűr)

étel és irodalom 

Az volt a rögeszméje mindenkinek: az a nő, aki élelmiszert vásárol és fogyaszt és arra költi a pénzt igenis mindig bűnös és rossz és gonosz! (valamint Bán Zsófia szerint sze-ret-he-tet-len is! mert annak a nőnek, aki sokat zabál és drága ételeket, a teste is utálatos és nem vonzó) - mert azt csinálja amit megtiltottak neki! és mindig tartozik azzal a pénzzel, amit élelmiszerre (és egyéb szükségleti cikkekre) költ! és nem arra, amire kell! és nem adja oda azt a pénzt annak, akinek kell! és az ilyen élelmiszervásárló, költekező nőt igenis meg kell azért büntetni! és nem lehet szeretni! És a nőnek, akit büntetni kell és lehetőleg fizikailag is bántalmazni, és anyagi javakat követelni tőle és elvenni erőszakkal, amit nem ad oda, mindig az a bűne, hogy élelmiszert vásárol és fogyaszt - és arra költi a pénzt! (Húsvét előtt még valami vallási műsorban is előadta ezt egy barom protestáns lelkész-féle. Pedig protestánsok nem is tartják a nagyböjtöt. És direkt a nők bűnéről volt szó, és azokról a gonosz nőkről, akik nem olyan önfeláldozóan gondoskodó anyák, amilyennek minden nőnek lennie kell! és nem gondoskodnak mindenkiről olyan önfeláldozóan, ahogy egy nőnek az a dolga! és nem adják azt az "anyai gondoskodást" és az anyagi javakat! - mert nem akarnak/tudnak éhezni és olyan bűnös vágyaik vannak, hogy élelmiszert akarnak fogyasztani és arra költik azt a pénzt, amit oda kéne adniuk! "anyai gondoskodásként"!) 

II.
Én is tudhatnám persze mit követtem el, mi volt a bűnöm. (A közelmúltban.) Nem voltam olyan "udvarias" (talpnyaló) és szolgálatkész egy diétaguruval, aki azt elvárta a nőktől, ahogy azt elvárta - és már korábban is ellenségesen viselkedett velem ezért. Miközben és miután durván kihasznált, nemcsak engem, másokat is. És neki abból állítólag üzleti haszna is volt. Sötétebb dolgokat is elkövetett. (Hazudozott emberekről - is - azért, hogy ezzel növelje a honlapja látogatottságát. És csak ez számított.) Én meg nem úgy reagáltam erre, ahogy elvárta...

Ez történt tavaly év elején. Még ráadásul.

2014. június 13.

(érték és rend)

Az irodalmi agyrémek - és a közvetlen előzmények. Ami közvetlenül előtte történt. Nem valami fizikai esemény - hanem az, hogy valaki okoskodott, kinyilatkoztatott és agyaskodott. (Aztán mások is.) Miféle emberek miféle "értékrendje". Rettenetes.

... aztán a folytatás: a nőies öltözködés meg nőírók magamutogató produkciói. És a többi.

2014. június 12.

(a jó és a rossz)

Ahogy fel volt háborodva azon is, ha a lányok kaphatnak és fogyaszthatnak valamit, ami neki kell - és az nem mind az övé és nem csak ő kap belőle! És a lányok nem adják azt - a lányok nem adnak valamit, ami neki kell. Fel volt háborodva azon is ha csak képzelődött róla, hogy a lányok is kaphatnak vagy biztosan kapni akarnak valamit, ami neki kell, és amit ő nem akar adni!

De azért követelte: mondjuk azt meg neki, hogy ugye a lányoknak illik ajándékot adni névnapjukra vagy más alkalomból - mert ő az akar lenni aki azt tudja! Ő az akar lenni, aki tudja, mi illik - és ő az akar lenni, aki "akar" olyan lenni, amilyennek lenni kell, mert az az elvárás. Folyton az akart lenni, aki birtokolja a Tudást: hogyan illik viselkedni, mikor mit illik csinálni és mi az, aminek lenni kell! (És egyfolytában nyávogott és meg volt sértődve, hogy soha nem az van, a környezete azt nem adja meg neki, mi azt nem adjuk! és nem olyan eszményi nőideálok vagyunk! és soha nem azt csináljuk, amit "kell" - és ő miattunk nem tud olyan férfiideál lenni, amilyen ő lenni akar. Pláne miattunk nincs olyan eszményi és tökéletesen ideális életvitele, amilyet szeretne...) Követelőzött, mondjuk meg neki - mert ő azt tudni akarja, mert egy lányismerősének névnapja lesz és névnapi buliba hívták és olyankor ugye illik a lányoknak virágot vinni?! Nem szívesen mentünk bele a mocskos kis játékaiba, de valaki végül kelletlenül mondta, hogy igen, úgy illik - és akkor egyből fölháborodott és fölháborodva nyávogott: de ő semmit nem akar adni a lányoknak! És ő azt kikéri magának, hogy tőle ez el van várva! (+ miránk haragszik, mert biztosan mi várjuk el tőle.)

... aztán Andor vicces beszámolója V. Györgyről - és az obskúrus virágmotívum. Majdnem rettegve olvastam. Az egész úgy, ahogy volt, totálisan az ellenkezője volt annak az "ideálisnak". Ráadásul nem csak másféle ideákról beszélt és nem egyszerűen arról az anekdotikus eseményről, hogy azt neki elmondta valaki. Kifejezetten arról számolt be (ilyen benyomást keltett - föltehetően szándékosan: ki lehetne ezt nézni belőle): ő milyen ismeretek birtokában van arról: hogyan illik viselkedni. És hogyan jutott ezen ismeretek birtokába. (Emiatt is iszonyat volt levelezni vele: mert az ő világában úgy nézett ki, minden másképp van - és tudom, hogy agresszorok szemében micsoda "bűn" erről csak tudomást is szerezni! És nem lepne meg, ha a fenyegetéseknek lenne közük ehhez...)

Mindezek ellenére az a nyávogó és agresszív barom az, aki tökéletesen megtestesíti Andor irodalmár haverjainak az eszményi férfiideálját: irodalmári körökben az ilyet csodálják, imádják, és elvárás, hogy a nőknek az ilyenekbe lenne kötelező belezúgni és szerelmesnek lenni! És mindent megadni, ami az ilyen "eszményi férfiideáloknak" kell... (És udvariaskodásból kb. azt mondta: ő az én álmaim valóra váltásában szeretne segíteni. Elküldtem a fenébe.)

2014. június 10.

(a történelem jelentősége)

Nőíróknak roppant fontos volt nemcsak azzal kérkedni és azt bizonygatni, hogy ők olyan nőies nő amilyennek lenni kell nekik olyan a testük és ők úgy öltöznek-vetkőznek - és ők bezzeg kaptak és örököltek olyan lakást is ahova beköltözhet a férfi! Ellentétben azokkal, akiket büntetni kell azért, mert nm ilyen nőideálok! (És büntetésből kifosztani is!)

Ugyanolyan fontos (vagy talán még fontosabb) volt nekik azt bizonygatni: ők a múltban is mindig és egyfolytában olyan nőies nő voltak amilyennek lenni kell! ők már az óvodában is szépségkirálynők voltak és zenés-táncos színpadi előadóművésznek készültek és ők mindig királylánynak öltöztek és ők már az iskolában is fiúztak és titkos naplót is arról írtak. És a lányaikat is királylánynak öltöztetik és arra nevelik hogy a lányoknak mindig szépen és királylányosan kell öltözni és viselkedni. (És nekik a felmenőik is olyanok amilyennek lenni kell és őket úgy nevelték ahogy kell! És ők kapták és örökölték azt amit kell: olyan "értékrendet" és jó nevelést - sőt: nőírók olyan anyagi javakat is.)

(fogalmaik)

És az a majdnem nőideál, aki csúnya, de szép nagy kastélya van, de nem adja oda (és nem akar udvaroltatni magának azokkal, akik szívesen beköltöznének a kastélyába - és még udvarolnának is neki pedig csúnya de annyit megérne!) mert szerelmes és más férfi nem kell neki: még idegen is - és magyarul se tud! És ezért nem érti a magyar kultúrát, és nem érti meg, hogy az udvarlóknak nem ő kell, hanem a birtoka...

Azoknak a nőknek, akik nem adják vagy nem tudják adni az ingatlant, a birtokot - és nem abba szeretnek bele, nem azzal akarnak kapcsolatot, akinek az kell (és nem akarnak férjhez menni ahhoz, aki a hozományáért/vagyonért/ingatlanért venné feleségül őket, pláne még a hozományt/vagyont se akarják megszerezni, ami a házasság feltétele!) - a magyar irodalomban nemcsak a testük, a nemi szervük, a szexualitásuk "undorító", hanem mindig idegen származásúak is. Mert a nőt egyrészt azért kell bántalmazni, mert nem adja, vagy nem is tudja adni az ingatlant, a hozományt, másrészt még azért is, mert még idegen is, és mint idegentől undorodni kell tőle! mert az idegen: undorító.

2014. június 9.

(a tér)

A "gondolkodásuk" és a viselkedésük egyik alapvető struktúrája és szervező elve volt, hogy mindenkinek azt kell szeretni és azt kell akarni, amit ők akarnak - és mások azt akkor intézzék el csinálják meg és adják! (És azt elutasítani, azt utálni amit ők.) A másik meg: olyannak kell lenni, mint ők! mert mindig az a jó (ők az etalon) - és aki nem olyan az a rossz! És az is rossz és gonosz, aki nem adja meg ami nekik kell! Amit erőszakosan követelnek.

A jó és a rossz

Apróságok - azoknak a nőideáloknak a viselkedésében például. Az apró kis szereptévesztések. És az az erőszak és követelőzés ami mögötte van, amit Honti Margit is tolt. Meg ahogy átfordítják anyagi követelésbe azt az eszmét, hogy ők a jó! és ők olyan amilyennek lenni kell! és aki azért a jutalmat érdemli! - és a másik [nő] a rossz akit büntetni kell! és fizikai sérülést okozni neki büntetésből! (H.Margit legnőiesebb eszménye: a másik nőt, aki nem úgy öltözik, ahogy kell és nem olyan nőideál, büntetni kell!!! - és a büntetéssel maradandó sérülést okozni neki!!!) És lehetőleg anyagi kárt, tönkretenni a holmiját és elvenni az anyagi javait, ha van neki! - például Bán Zsófia szerint.

... az anyagi kár okozása is eszményük, ideájuk, a pusztítás maga. Mert 1) a másiktól - aki a "rossz" mert nem olyan nőideál, amilyennek lenni kell! - el kell venni az anyagi javait. ha van neki és egyáltalán, anyagi javakat kell tőle követelni "büntetésből" - és azt nekik, a "jóknak" kell megkapni! És 2) az anyagi kár okozása az ő szemükben a fizikai sérülés okozásának a kiterjesztése. (A mágikus gondolkodásuk okán a másik ember tulajdona, holmija a helyettesítő tárgy - az a másik ember testét jelenti és helyettesíti! Sőt a másik ember által birtokolt anyagi javak azonosak a másik ember személyével: az maga az ember - eszméjük ez is: a világuk képe.)

(Nem tudom, akarom-e tudni, hogy ha úgy van, ahogy a barom mutogatósember mutogatta: "azt hazudták" és "ellopták", a bezzeg kifogástalanul nőies nőírók közül ki mekkora koncot kapott. A bezzeg kifogástalan nőiessége és mindig kifogástalanul nőies és divatos öltözködése és kifogástalanul rúzsozott pofája jutalmaképpen.)

2.
A másik nőt, aki a nem olyan és nem olyan nőideál, mint bezzeg! lehetőleg verni is kell - H.Margit világában ez elengedhetetlen volt. Nekem pedig a bűnöm volt az is, hogy nem engedtem meg és nem akartam megengedni a verést, fizikai bántalmazást. (És azt a tudjukugyekik nem akarják megengedni! a zsidók!) Irodalmi agyrémekben részint a nők bántalmazására uszító nőírók személyes ízlésének a függvénye - nőíróink közül többen kívánatosnak tartják azt is, hogy a másik nőt, aki nem olyan tökéletes nőideál, amilyenek ők bezzeg, és nem szolgálja úgy ki a férfiakat és nem engedelmeskedik úgy annak, akinek kell, verni is kell azért!

Részint a másik nő körülményeinek a függvénye: a házasságban/párkapcsolatban élő (férfiakkal kapcsolatba kerülő) nőket verni is kell - és a velük kapcsolatba kerülő hímnemű, férjük/pasijuk dolga verni őket azért, mert nem olyan Tökéletes Nőideálok, mint Bán Zsófia és Tallér Edina bezzeg! és nem adják, ami kell! és nem felelnek meg az Elvárásoknak (és még olyan szép ruhájuk sincs, mint az irodalmi eseményeken parádézó nőíróknak bezzeg!) Ha viszont a nő annyira csúnya és szegény és annyira nem felel meg az Elvárásoknak, hogy nem kell senkinek, "nem alkalmas" a párkapcsolatra (pláne olyan csúf és undorító a teste - és még divatos ruhái sincsenek! - hogy a férfiak messzire elkerülik) akkor értelemszerűen nem feltétlenül kell verni - mert nincs pasija/férje, aki ezt a feladatot ellássa.Akkor csak kifosztani kell, a pénzét, lakását elvenni tőle...

(a gyűlölet)

Irodalomemberek anyagi követelései - csak az. Nagyobb árat is fizethet pedig az ember annál. És ott volt persze a követeléseikben az is, nyíltan vagy az anyagi követeléseik mögött - akit gyűlölnek, akitől anyagi javakat követelnek az fizessen szenvedéssel is vagy akár az életével.

(idill)

Életemben kétszer meghívtak egy kávéra. És tavalyelőtt karácsonykor kaptam egy doboz bonbont. És kaptam néha csokoládét is - a család férfitagjai ha külföldön dolgoztak, Svájcban vagy Németországban hoztak onnan madárlátta csokoládét. (A svájci csokikat még szeretem is.) És ehhez képest agyatlan barom irodalomemberek rögeszméi - az olyan gonosz nőkről, akik csokoládét zabálnak és biztosan drága éttermekbe hívatják meg magukat! Mert 1) irodalmárok fantáziájában ilyen gonosz nők nyüzsögnek és 2) ha egy nő szereti az édességet (és nem utasítja el, ahogy kellene - mert az elvárás mert fogyókúrázni és diétázni kell! és egyébként is!) csokoládét zabál és "drága" ételeket az akkor biztosan!

És ha ők arról fantáziálnak, hogy a gonosz falánk nők - akik nem akarnak olyan aszkétikusan diétázni, ahogyan elvárják tőlük! - megzabálják a pasijuk/férjük pénzét (és azt a csokoládét, amit a férfi kap ajándékba a hódolóitól és az az övé!) annak akkor igenis úgy kell lenni ha egyszer így ki van találva, fantáziálva és meg van mondva! Ilyen alapon biztosan az is jól meg lett mondva - és összefantáziálva -, hogy még engem is biztosan drága éttermekbe hívott meg az a barom és én ott megzabáltam az ő pénzét és akkor az számít!

Meg a csalódások és ígéretek és a szörnyű hazugságok. Meg a röntgenszemű emberek akik (úgy hiszik) túl sokat láttak sőt. El tudom képzelni...

... és ahogy az a barom megígérte a többieknek az én távollétemben, hogy én fogom vinni a kenyeret vasárnap otthonról - és megtiltotta a többieknek is, hogy kenyeret vegyenek: mert azt az én dolgom adni! Azután cirkuszolt: miért nem tartottam be az ígéretet. Amit ő megígért másoknak!

2014. június 8.

Líra és logika

Ahogy föl voltak hergelődve mind azon, ha egy nő zabál élelmiszert vásárol és fogyaszt - és arra költi a pénzt! És ahogy fantáziáltak: ha a nő nem éhezik úgy ahogy kell és élelmiszerre költi a pénzt ki tudja mennyi drága ételt-italt fogyaszt - és tartozik azzal a pénzzel! És akinek nincs pénze a menő és drága pesti lakásra és cifra, divatos, drága ruhákra és drága ajándékokra és nem tudja megadni, amit követelnek tőle annak vajon honnan van pénze ételre? meg az ivóvízre!

Azt nem firtatta senki ugyanúgy: annak a nőnek, aki bezzeg megfelel az irodalmári elvárásoknak és sok legdivatosabb és legdrágább ruhát vásárol (és engedelmeskedik az irodalmi tekintélyeknek, akik előírják, hogy ez kötelező és hogyan kell öltözni!), arra honnan van pénze. (Menő kéróra pláne.) Az senkinek nem baszta a csőrét... Már eleve amikor elkezdték kinyilatkoztatni ezt az irodalmári elvárást, eleve nem érdekelte pl. Radics Viktóriát vagy Bazsányi Sándort, hogy a nőknek honnan legyen arra pénzük, hogy olyan divatosan öltözzenek, ahogy az irodalmári körökben elvárás. Az őket nem érdekli! - a nők úgy öltözzenek, ahogy ők elvárják! És irodalmi rendezvényen meg ne merjenek jelenni olyan utolsó csóró senki büdös prolik, akiknek még Pradára sem telik! Illetve hát meg volt mondva: őket csak királylányoknak és előkelő úrinőknek szabad olvasni - csóró proliknak tilos! És miért nem szabad megengedni, hogy akinek nem elég előkelő a származása, megpróbáljon befurakodni az ő nagyon menő "értelmiségi" köreikbe...

(És a magas irodalmári felháborodás, amikor kiderül, hogy nekik van/lehet olyan olvasójuk, aki nem olyan előkelően gazdag és legdivatosabb úrinő és királylány, amilyen olvasókra igényt tartanak!)

(állatok)

H. követelőzése és erőszakossága - az az állatias agresszivitás. És az ő magasságos "céljai" és "felsőbbrendű" világképe és értékrendje: a sok dísz és cicoma kell! és a sok cifra ruha! mert az szimbólum! és az a nőies és az a fontos! semmi más! És ő olyan nőies nő, amilyennek lenni kell és ő úgy öltözik - és ő olyan ellenállhatatlan! stb. És ő az, akinek a jutalom jár! Meg annak a baromnak a követelései. Azután ugyanez irodalmi agyrémekben, ugyanaz az "értékrend" és világkép - és ugyanazok az indulatok. El lehetett volna képzelni, mi történt - tanúja voltam annak, ami történt.

(a lélek és a test)

Nőírók a bájaikat mutogatták és a kifogástalan nőiességükkel dicsekedtek - és hogy ők lakást is kaptak vagy örököltek! és ők úgy is öltöznek ahogy kell! és ők mindig úgy viselkednek! és őket már óvodáskorukban is előadóművésznek szánták a szüleik csak ahhoz sajnos nem volt tehetségük de ők azért mutogatják magukat, úgy ahogy azt kell! És gyűlölködve nekiestek azoknak a nőknek akik nem olyan nőideálok, mint bezzeg ők - és még nem is úgy öltöznek! És nem engedelmeskednek annak, akinek kell, és nem adják, ami kell! És pláne akik nem birtokolják és nem tudják adni az anyagi javakat és a bőkezű ajándékokat és ingatlanokat és nincs olyan lakásuk se, ami a vonzó nőiesség feltétele! - mert nem kaptak és nem örököltek a szüleiktől! Vagy biztosan volt olyan lakásuk, ami a vonzó nőiesség feltétele, mert biztosan annyi pénzhez jutottak valahonnan, amiből meg tudták venni - csak biztosan drága ételeket zabáltak és arra költötték a pénzt és nem adták oda annak, akinek kell és tartoztak azzal! és ezért büntetésből el kellett venni a lakásukat!

Mert ha egy nőnek van pénze, azt nem költheti a saját szükségleteire - ha arra költi, tartozik azzal!

És magyarázták mind: az a nő aki ételt vásárol és fogyaszt és arra költi a pénzét és nem adja oda annak, akinek kell - és nem adja az anyagi javakat, nem adja a lakást annak, akinek kell! (vagy adja, de nem elég menő és drága az ingatlan) - tartozik azzal a pénzzel! és meg kell azért büntetni! és elvenni tőle erőszakkal, amit "önként" nem ad és nem tud és nem akar adni!! És ha van lakása a nőnek (akit azért kell utálni és büntetni, mert 1) nincs olyan lakása, ami a Férfinak kell, és 2) nem adja!) azt is el kell venni büntetésből! Mert tartozik azzal a pénzzel...

Mind megegyeztek benne: a nő kötelessége adni a lakást - ha nem adja, "abnormális" mert nem tud úgy szeretni, ahogy egy nőnek kötelessége: lakásadó szeretettel (agyatlan barom irodalmárok még azt is meg akarták magyarázni: ha a nő nem adja az anyagi javakat "szeretetből" és nem ad gyorsan-azonnal és sokat, akkor annak a nőnek még a teste sem úgy működik hormonálisan, ahogy kell - mert a női hormonoktól a női testnek úgy kell működni, hogy a nő adja gyorsan a pénzt és a lakást és a sok drága ajándékokat a Férfinak, akinek az kell!), és undorító a teste (és undorító vele a szex) és tartozik azzal a pénzzel! és el kell tőle venni erőszakkal! És az a nő is, aki ételt vásárol és fogyaszt és arra költi a pénzt, és nem adja oda annak, akinek kell, tartozik azzal! - és meg kell azért büntetni!

És az a nő, akit "nem lehet szeretni" és büntetni kell, mert nem olyan nőideál, amilyennek lenni kell, és nem adja, ami kell! és nem adja a lakást és nem adja a pénzt annak, akinek kell, és verni "kell", bántalmazni "kell" - mert nem engedelmeskedik és nem adja, ami kell! - mindig pénzzel tartozik! mert biztosan drága ételeket zabál és arra költi a pénzét!

És a nő, aki élelmiszert vásárol és fogyaszt és arra költi a pénzt, és nem adja oda annak, akinek kell! (aki el akarja tőle szedni) mindig tartozik azzal a pénzzel - és meg kell azért büntetni! és lehetőleg verni kell és elvenni tőle erőszakkal a pénzt, amivel tartozik! És a lakását is, ha van...

2014. június 7.

(fogalmaik)

Úgynevezett kultúremberek stb., akiknek kell a közönség, sőt a népszerűség - és ők az internetet is arra használják, mert az arra való! És én miért nem? Mert ha valaki egy blogszolgáltató szolgáltatását veszi igénybe akkor az aztán pláne csakis arra való, csak arra lenne szabad használni. Hogy azt közönség előtt mutogassam. És pláne magamat is miért nem mutogatnom?! Ahogy nőírók bezzeg...