2015. február 21.

(az irodalmi élet)

Ahogyan megtörtént és lezajlott az egész, mint fizikai esemény. Ahogy kinyilatkoztattak dolgokat. (Meg amilyen sorrendben.) Meg ahogy pózoltak és kellették magukat. Jellemző volt és undorító az önelégültségük is, meg a meggyőződésük, hogy őket bezzeg aztán mindenkinek imádni kell és rajongani értük, mint a popsztárokért - sőt akarni őket! A becses társaságukat, sőt még az ő "férfiasságukat" is. Mert állítólag irodalmi hagyomány az is. És még jól meg lett magyarázva ez is evolúciósan is. Hogy a nőknek az olyan fantasztikus csodahímkért illik epedni, amilyenek ők is - vagy amilyennek ők hiszik magukat. (Hogy a fantasztikus nagyszerűségükkel együtt idióta barmok, akik jó, ha megütik az elfogadhatóság mértékét, az nem érdekli őket.)

... és hogy nem tudják még azt se elviselni, ha egy nő élelmiszert vásárol és fogyaszt!

2015. február 20.

(idill)

Egy dolog az állítólagos Ideális fizikai valóság, ami nekik állandóan kell - és hogy ők a másik embert azért gyűlölik és azért erőszakoskodnak vele és azért bántalmazzák, mert nem olyan és nem adja, ami kell! Más dolog az ideális grammatikai struktúra, ami nekik kell.

(a harmadik)

A harmadik: az interszubjektivitás és a szubjektum helyett a nárcisztikus abszolútum. És nekik ez a normális, semmi más. (A nárcisztikus abszolútum eleve megsemmisíti az idegent és a másikat - egy fokkal rosszabb a szolipszizmusnál is.)



2015. február 19.

(fogalmaik)

Az irodalmi agyrémek. Egyfolytában ugyanaz: a nőnek kit kell szeretni - és mást nem szabad! És az iszonyata annak, hogy bárki azt gondolhatja: nekem azt a barmot szeretnem kellene.

... találós kérdésekre kellett válaszolni meg olyanokat kitalálni, hogyan lehet megoldani egy problémát. Én kihúztam az egyetlen olyan feladatot, ami egy bántalmazó kapcsolat struktúráját rajzolta föl: a nő nem akarja azt, amit a férfi akar és a férfi azt akarja, amit a nő nem akar. A Lajost elhagyja a nője de a Lajosnak ez nem tetszik, ő akarja azt, amit a nő nem akar - mit csinál a Lajos, hogy megkapja, ami neki kell. Én meg azt találtam mondani, hogy először kedveskedik, hízeleg, aztán fenyegetőzik, a nő meg fél tőle, mert ismeri már a Lajost és visszafogadja.

A szakembernek nem tetszett - másoknak tetszett, szerintük életszerű volt, ezek a Lajosok ilyenek. De a szakember mondta, hogy most nem a valóságra kell gondolni és nem az a fontos, hogy életszerű dolgokat találjunk ki. Hanem hogy életszerűtleneket. Gondolom, valami olyat kellett volna, hogy a Lajos egy nagy dumás és megdumálja a nőt, hogy milyen jó lesz vele neki, az meg elhiszi. Vagy a Lajosról kiderül, hogy ő egy varangy, a nője meg átváltozik királylánnyá és homlokon csókolja és a Lajos ettől átváltozik daliás királyfivá, ami a királylányok álompasija és ásó, kapa választja el őket.

2015. február 18.

(fogalmaik)

... az iszonyata annak egyfolytában, hogy mégis ki és mit akart. Mintha lenne értelme ilyet kérdezni. Abból, ami történt, elég egyértelmű: a nettó rosszindulatukat és bosszúvágyukat akarták kiélni rajtam. Pontosan úgy, ahogy a nő. Mert én voltam az Ellenség, akin bosszút kell állni és akit bántalmazni kell. Meg ahogy az a barom, mert undorodott a lányoktól és fizetni kellett az ő szeretetéért - és én nem fizettem. Aztán a rettenetes irodalmi agyrémek. Mit össze nem tudtak hordani arról, hogy micsoda bűnei lehetnek annak a nőnek, aki 1) nem adja az ingatlant annak, akinek kell és nem birtokol olyan budapesti ingatlant, amilyet kell 2) élelmiszert vásárol és fogyaszt - és többet eszik, mint amennyi meg van neki engedve! (És még drága csapvizet is többet iszik.) Az meg a ráadás, hogy azok a nők is mind hülyék rosszak abnormálisak és undorító a testük és büntetni és bántalmazni kell őket, akik nem úgy öltöznek, ahogy kell! Dante poklában nincs hely annyi bunkóságnak, amennyit mocskos bunkó "kultúremberek" elkövettek.

Akárki akármiért: a feltételezéseknél fontosabbak a valóságos tapasztalataim és a valóságos események, ami fizikailag biztosan megtörtént és én tudok róla - az irodalmi agyrémek is ilyen dolgok voltak. (Ráadásul még a tapasztalataim a "virtuális térben": micsoda bunkó rosszindulatú emberek vannak ilyen helyeken is. Meg ahogy képesek rászállni valakire, aki a "virtuális térben" fölkelti a figyelmüket.)

(fogalmaik)

Nem önmagában az a probléma, hogy vannak nők, akik mutogatják magukat vagy úgy viselkednek, ahogy. Az a probléma és abból lesz az, hogy vannak emberek, akik azt hirdetik, hogy mindenkinek olyannak kell lenni és azt kell csinálni, ami az ő ideáljuk - ez vagy amaz, aztán még össze is vesznek rajta, hogy milyen is legyen az az Ideál.

2015. február 8.

(fogalmaik)

Mind egyfolytában "szerepekben" gondolkodtak és "nemiszerepekben" (funkciókban) meg mitikus sztorikban, aminek nekik kell és aminek lenni kell - ennyi volt. Ebből állt a "gondolkodásuk", ez kellett nekik, ezzel indokolták meg a követeléseiket és az erőszakoskodásukat is. És a másik embernek egyszerűen csak funkciói voltak számukra, mint egy mosógépnek. Ennyi volt benne az "értelem". Fölösleges ezt túlbonyolítani.

Jellemző volt az is, hogy azokon a szeánszokon is ez volt a téma, az ilyen szerepek sőt nemiszerepek meg azoknak a funkcióik - fizikai funkcióik csakis. Mert a nőnek ez kellett és ő ilyeneket akart kinyilatkoztatni meg másoktól ilyen ötleteket kapni. És az az erőszakosság, ahogy elvárta, hogy mások a mondanivalójukat (ha egyáltalán szabad nekik elmondani) az ő logikája szerint fogalmazzák meg - hogy ő azt föl tudja fogni. Ha valaki nem olyan szerepekben meg funkciókban gondolkodott, nem ezekben a "logikai struktúrákban", hanem arról beszélt, hogy ő mint anya a hétköznapokban mit csinál, milyen feladatai és tevékenységei vannak és milyen érzelmi kapcsolata a gyerekével, hogy neveli, hogy kommunikál vele, csak meresztgette a szemét és erőlködött, hogy megértse, miről van szó - emiatt is. Mert nem szerepekről meg funkciókról beszéltek neki.

(fogalmaik)

A bűn, ahogy ők azt elképzelik - és az ellenséges és agresszív indulataik és szándékaik a másik ember testi, fizikai valóságával szemben. Az ő mélyen amorális moralitásuk.

(fogalmaik) v

A dolgok puszta váza. A gyűlöletük és az agresszív indulataik - mindig a másik ember (nők) testével, testi, fizikai valóságával szemben. A követeléseik, hogy nekik adják de azonnal ami kell! - és én adjam, mert az a lányok dolga! és a szeretetért fizetni kell! És az idióta elképzeléseik "szerepekről". Nemiszerepekről főleg. És aki azokat számonkéri a nőkön és nőkkel erőszakoskodik az elismerésreméltó - a nő meg, akivel erőszakoskodnak, akivel azt igenis kell! mert nem akar olyan nemiszerep lenni, amilyennek kell! a rossz és gonosz és büntetni kell!

Azért is, ha fizikailag nem az a szerep, aminek lenni kell, és nem azt csinálja, amit kell és egyáltalán. Mert a nő kötelessége adni ami kell! és gondoskodni a családról és egy nőnek vagy a konyhában van a helye vagy az ágyban - és ha a nő nem akar baszni akkor nem olyan nemiszerep amilyennek lenni kell és az abnormális! Vagy helyből csak azért kell utálni és haragudni rá és bántalmazni, mert női teste van és azt igenis utálni és bántalmazni kell! (Esetleg ha a férfiak megengedik, szabad még fölcicomázott királylánynak is lenni, mert az is nőiszerep.) És ha a nő nem olyan nőies nő, amilyennek lenni kell és nem olyan nőiszerep és nem adja, ami kell! akkor büntetni kell.

... Répás Feri is azokat a nemiszerepeket kérte rajtam számon. Hogy én nem vagyok olyan nőiesnő, amilyennek lenni kell és nem úgy öltözöm - és ő, mint az egyetem oktatója ezt nem tudja elviselni! és hogy nem adok olyan szexuális kiszolgálást sem, amit egy nő kötelessége! és nincs olyan szexuális életem, amit ő elvár. És szüljek gyereket is, mert a nők (női testek!) kötelessége az anyaság és az anyai gondoskodás! És hagyjam ott az egyetemet, mert ő nem akar engem ott látni! És rosszul éreznem is attól kell magam, ha a Műegyetemen tanulok - az egyetemnek meg igenis az erőszak helyének kell lenni, ahol a gonosz építészek erőszakoskodnak a nőkkel és a gonosz tanárok erőszakoskodnak a lányokkal. És a nő testének is az erőszak helyének kell lenni, ha nem olyan amilyennek lenni kell és nem adja, ami kell!

A gyásznak és a halálnak nem ezért van köze hozzám.

(genderbending)

És ami még történt akkor ott. A gonosz szektavezér. Elvárta a hódolatot és elvárta, hogy mások az ő céljait  szolgálják - és ész nélkül gyűlöljék az ő ellenségeit. És én neki sem adtam meg, amit ő a híveitől megkövetelt. Nem gyűlöltem olyan esztelenül az ellenségeit - és főleg nem imádtam és ajnároztam úgy, ahogy mások. És ezeknek az elvárt indulatoknak a hiánya mellett eltörpült minden szolgálat, ha a belem kilógott is. Nem elsősorban azt várta el - azt ő egyszerűen elvette, lenyúlta, ha kellett neki vagy a hódolóit bírta rá ingyenmunkára. Azt várta el elsősorban, hogy a híveinek olyan indulatai legyenek, amit ő elvár. Őérte rajongjanak, ajnározzák és csak érte - az ellenségeit pedig gyűlöljék ész nélkül és elvakultan.

Aztán az iszonyat ami akkor és ott történt. Nem egyszerűen bosszú volt. Annál antiszociálisabb volt és az anyagi haszon motiválta - aki nem hódol neki és nem adja, ami kell azt ki kell használni az anyagi haszonért. A lehető legmocskosabb módon. És az iszonyata mindennek.

... ráadásul másokért "rajongtam", másféle dolgokért és emberekért. Amivel alighanem beletiportam a férfiúi hiúságába is. És az a nő aki őket nem imádja, csak abnormális lehet.

2015. február 7.

(fogalmaik)

Az a cirkusz azon a szeánszon meg annak a gonosz férfinak pontosan azok a konkrét funkciói, amik olyan roppant fontosak voltak a nőnek (h. őguruságának)... És ezeknek a többségét sem indokolta volna valamilyen gyerekkori trauma - amit pedig főtémaként kívánt elővezetni. Pláne azt nem indokolta volna, hogy az a "mitikus" férfi a gonosz szektavezér is! aki nagyképűen és gőgösen hirdeti az igét és erőszakosan követeli, hogy mindenki engedelmeskedjen neki! és még anyagilag is kihasználja a híveit. Ennek nem sok köze lehetett gyerekkori traumához. És nem sok köze volt konkrétan ahhoz a témához se - a következő alkalommal volt ez a tematika. Csak persze ott nem lehetett szó erőszakos, önző és gonosz igehirdetőkről.

... ott csak arról, hogy az a "szerep" (a "főpap") a legfőbb jó és maga a megdicsőülés - és aki magáénak tudhatja, az meg is dicsőül és elnyeri a jutalmát: a szexet Istennel. Ebben a nagy örömködésben nem volt helye annak, hogy az a guru és önjelölt igehirdető, Isten Kesztyűje egy pitiáner erőszakoskodó szektavezér, aki csak azzal van elfoglalva, hogy a "híveivel" erőszakoskodjon, fenyegesse őket, meg legfőképp a saját nagyszerűségét hirdesse nekik - és mellesleg még ajándékokat is követel.

... még az a műsor, amit arra az alkalomra kitalált, az se olyasmi volt, amit az ő személyes múltbeli élményei indokoltak volna. Ha azokban megtalálható volt is az az elem. Azért volt neki fontos, mert ő volt az, aki azt csinálta, és neki volt az fontos és az ő viselkedését határozta meg. És én voltam az, akit verni akart - és követelte, hogy valljam be a Bűnt, amiért engem verni kell.

Fogalmaik

Ez volt már a gimnáziumban is - s. tudatában. Aki nem olyan, amilyennek lenni kell, meg van mondva és nem engedelmeskedik a tanároknak és más hatalmasságoknak és nem adja meg nekik, amit követelnek és nem úgy öltözik, ahogy kell az bűnös és rossz és büntetni kell - és gyűlölni és ellenséges, agresszív indulatokat kiélni rajta és fizikailag is bántalmazni akarni. És aki nem olyan, amilyennek lenni kell, annak azért bűntudatot kell érezni!

Mindkettőjük világképének lényeges eleme volt a bűn és a bűntudat, annak is is egy speciális formája: aki nem olyan, amilyennek lenni kell, az bűnös és rossz - és vegye azt tudomásul és érezzen bűntudatot azért! És olyan volt ez nekik, mint egy fizikai tárgy - dogma volt számukra. Nem egyformán viszonyultak a dologhoz, másképp élték meg, másképp használták, de az az ő magánügyük. Mások számára annak van jelentősége, hogy mindketten számonkérték másokon. És ez meghatározta a viszonyukat másokhoz.

... annak a bűnösségnek a mibenléte is ugyanaz volt: az a bűnös és rossz és abnormális és azt kell bántalmazni, akinek 1) nem olyan a teste, fizikuma, adottságai és körülményei stb. amilyennek lenni kell - és ők tökéletesek és olyannak kell lenni és nekik azért elismerés jár, őket csodálni kell és a fiúknak mind beléjük szerelmesnek lenni 2) nem úgy gondolkodik, ahogy kell: úgy, ahogy ők és nem azt gondolja, amit kell, azt, amit ők 3) nem úgy öltözik, ahogy kell, úgy, ahogy ők. És ebből mind az öltözködés volt a legeslegfontosabb - meg persze az is, hogy a nő testének olyannak kell lenni, ami meg van mondva és más nőket igenis büntetni és bántalmazni kell azért, ha nem tökéletes a testük, őket viszont csodálni és imádni kell, vagy azért, mert tökéletesnek tartják magukat, vagy azért, mert akarnak olyan lenni. A lényeg az Ideál meg az Ideálisnő és hogy ők olyan akartak lenni.

2015. február 2.

(fogalmaik)

Amikor végül ott mások előtt rám támadt, azt nyilvánította ki, hogy ő a fizikai bántalmazást mint cselekményt tudatosan és szándékosan végre akarja hajtani - és miféle bűnökért akar ő engem azzal "büntetni". Azzal, hogy én nem adtam meg neki azt a gondoskodást, ami neki kell és nem adok neki enni és nem adom azt az ellátást, ami neki kell és nem intéztem el és nem szereztem meg a lakást se és nincs semmim, ami neki kell és nincsenek olyan menő haverjaim se, azt indokolta, hogy ő azért utál és azért haragszik és azért fölényeskedik velem.

Azt meg, hogy miért akar verni, azzal a gyanúsítással és rágalmazással indokolta, hogy én biztosan másra vártam és biztosan valaki másnak a társaságát akartam! Ez lett volna az a bűn, amiért fizikailag is rám kell támadni és verni kell engem, fizikai bántalmazással kell büntetni. Az, ha én "mást szeretek" és más ember társaságára vágyom - ha akár csak szóba állok is mással, beszélgetni akarok más emberekkel. (Más fiúkkal.)

Ezek voltak akkor és ott az ő indulatainak és szándékainak a megindoklásai. Amiket ő megmondott. Aztán amikor azok után megint erőszakoskodni támadt volna kedve és végrehajtani azt a fizikai bántalmazást, elég lett volna a megindoklásához ugyanúgy, ha meggyanúsít és megrágalmaz azzal, hogy én biztosan elkövettem azt a bűnt. Vagy ha látja, hogy én valakivel szóba állok.

... nem a féltékenységről szólt. Végtelenül utált és gyűlölt - mert nem volt pénzem és nem intéztem el és nem adtam a lakást és nem volt semmim, ami neki kell. Agyonvert volna bármely pillanatban. De azért nem tűrhette, hogy én másokkal akár csak szóba álljak.