2015. február 19.

(fogalmaik)

Az irodalmi agyrémek. Egyfolytában ugyanaz: a nőnek kit kell szeretni - és mást nem szabad! És az iszonyata annak, hogy bárki azt gondolhatja: nekem azt a barmot szeretnem kellene.

... találós kérdésekre kellett válaszolni meg olyanokat kitalálni, hogyan lehet megoldani egy problémát. Én kihúztam az egyetlen olyan feladatot, ami egy bántalmazó kapcsolat struktúráját rajzolta föl: a nő nem akarja azt, amit a férfi akar és a férfi azt akarja, amit a nő nem akar. A Lajost elhagyja a nője de a Lajosnak ez nem tetszik, ő akarja azt, amit a nő nem akar - mit csinál a Lajos, hogy megkapja, ami neki kell. Én meg azt találtam mondani, hogy először kedveskedik, hízeleg, aztán fenyegetőzik, a nő meg fél tőle, mert ismeri már a Lajost és visszafogadja.

A szakembernek nem tetszett - másoknak tetszett, szerintük életszerű volt, ezek a Lajosok ilyenek. De a szakember mondta, hogy most nem a valóságra kell gondolni és nem az a fontos, hogy életszerű dolgokat találjunk ki. Hanem hogy életszerűtleneket. Gondolom, valami olyat kellett volna, hogy a Lajos egy nagy dumás és megdumálja a nőt, hogy milyen jó lesz vele neki, az meg elhiszi. Vagy a Lajosról kiderül, hogy ő egy varangy, a nője meg átváltozik királylánnyá és homlokon csókolja és a Lajos ettől átváltozik daliás királyfivá, ami a királylányok álompasija és ásó, kapa választja el őket.