2015. február 8.

(fogalmaik)

Mind egyfolytában "szerepekben" gondolkodtak és "nemiszerepekben" (funkciókban) meg mitikus sztorikban, aminek nekik kell és aminek lenni kell - ennyi volt. Ebből állt a "gondolkodásuk", ez kellett nekik, ezzel indokolták meg a követeléseiket és az erőszakoskodásukat is. És a másik embernek egyszerűen csak funkciói voltak számukra, mint egy mosógépnek. Ennyi volt benne az "értelem". Fölösleges ezt túlbonyolítani.

Jellemző volt az is, hogy azokon a szeánszokon is ez volt a téma, az ilyen szerepek sőt nemiszerepek meg azoknak a funkcióik - fizikai funkcióik csakis. Mert a nőnek ez kellett és ő ilyeneket akart kinyilatkoztatni meg másoktól ilyen ötleteket kapni. És az az erőszakosság, ahogy elvárta, hogy mások a mondanivalójukat (ha egyáltalán szabad nekik elmondani) az ő logikája szerint fogalmazzák meg - hogy ő azt föl tudja fogni. Ha valaki nem olyan szerepekben meg funkciókban gondolkodott, nem ezekben a "logikai struktúrákban", hanem arról beszélt, hogy ő mint anya a hétköznapokban mit csinál, milyen feladatai és tevékenységei vannak és milyen érzelmi kapcsolata a gyerekével, hogy neveli, hogy kommunikál vele, csak meresztgette a szemét és erőlködött, hogy megértse, miről van szó - emiatt is. Mert nem szerepekről meg funkciókról beszéltek neki.