2015. február 21.

(az irodalmi élet)

Ahogyan megtörtént és lezajlott az egész, mint fizikai esemény. Ahogy kinyilatkoztattak dolgokat. (Meg amilyen sorrendben.) Meg ahogy pózoltak és kellették magukat. Jellemző volt és undorító az önelégültségük is, meg a meggyőződésük, hogy őket bezzeg aztán mindenkinek imádni kell és rajongani értük, mint a popsztárokért - sőt akarni őket! A becses társaságukat, sőt még az ő "férfiasságukat" is. Mert állítólag irodalmi hagyomány az is. És még jól meg lett magyarázva ez is evolúciósan is. Hogy a nőknek az olyan fantasztikus csodahímkért illik epedni, amilyenek ők is - vagy amilyennek ők hiszik magukat. (Hogy a fantasztikus nagyszerűségükkel együtt idióta barmok, akik jó, ha megütik az elfogadhatóság mértékét, az nem érdekli őket.)

... és hogy nem tudják még azt se elviselni, ha egy nő élelmiszert vásárol és fogyaszt!