A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tárgyak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tárgyak. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 19.

Tárgyak

Nyíltan nemzetiszocialista-fasisztoid és moralizálós irodalomemberek egyformán ugyanabban határozták meg önmaguk értékét és a legfőbb jót: a birtoklásban és az anyagiasságban; anyagias, tárgyias dolgok birtoklásában. Azok a jók akik olyat birtokolnak és akarnak birtokolni - és azok a rosszak akik nem. És a nők akik nem adják ami kell - amit a férfi gyűjteni akar és birtokolni. Konkrét anyagi javakat - vagy "élményeket", konkrét, tárgyias és eltárgyiasított életeseményeket, amiről beszélni is lehet: ez maga a birtoklás, a birtokolható tárgyiasság.

2013. október 11.

A szavak embere

Ő csak különleges dolgokat akart - amiről beszélni lehet! Még vécéből is különlegeset akart, hogy még arról is lehessen beszélni, ha vécére megy és szarik. Ez legfeljebb viccnek hangozhat de nem vicc, tényleg így volt.

Az ő szemében mindennek és mindenkinek az volt a legfontosabb funkciója: lehessen róla beszélni! Ő tudjon arról beszélni - és mások őt hallgassák!

2013. január 25.

Ki kicsoda

Kérkedett vele a nő: ő az, akinek több jár, mint másoknak. És neki jár az ami kell! A klienseitől pedig extra jutalom, hálaajándék - nem jelképes, hanem értékes és különleges dolgok, amiknek az értéke is összemérhető a munkabérével vagy inkább meghaladja azt. És földühödött, amikor arról beszéltem: én egy másik ember iránt érzek olyan hálát, amire ő tartott igényt. És arról beszélt: ha nem adják, ami kell, ő akkor is követeli és hisztériázik és kierőszakolja - de neki azt igenis meg kell adni!

Ha valaki annyira tud örülni bizonyos javaknak, hát fogadja el, ha adják és örüljön - magánemberként. De más dolog örülni neki és megint más másoknak: ügyfeleinek, klienseinek dicsekedni azzal, hogy neki az jár - és azt ő igenis kihisztizi kierőszakolja! Azután tettleg is kierőszakolni az "ajándékozást", elvenni, ha a másik önszántából nem adja: mert neki az jár és az ő megajándékozása az az esemény, aminek meg kell történni! Ezt csinálta végül. Én nem akartam odaadni neki ajándékba azt, amit elvett tőlem. De ő úgy értelmezte, neki az volt a természetes: annak kell lenni! Nekem megajándékozni őt! És utána demonstratívan és teátrálisan nyájasan, jóanyukásan megdicsért engem azért, mert azt csináltam, amit kell. Azzal a dicsérettel is kifejezte: ez az a viselkedés, amiért a dicséret jár. Kinyilatkoztatta, ő mit tart kívánatosnak és dicséretre méltónak.

Utána beszélgettünk M. nénivel. Neki természetes volt mindenféle lelki emberekkel érintkezni, igénye is volt rá és még válogatós sem volt - és naiv volt és sok mindent elhitt, de abban nem hitt, hogy mindenki szent, aki valamiféle lelki embernek adja ki magát.

(Ő képes volt különbséget tenni a bármely és a van olyan között - és nem gondolkodott extrém, mitikus szélsőségekben. Pedig talán senki nem tartotta nagyon okosnak, eszesnek, talán ő sem magát. Én sem tartom magam annak, de én is különbséget teszek.)