A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a tér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a tér. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 8.

(idill)

Jellemző volt az is: online zaklatóm elsősorban a tökéletes teste és a "gyönyörű szépsége" miatt imádta és istenítette h-t: úgy is, mint "pszichológust" - aki a saját (női) testi "tökéletességére" és hangsúlyosan mindig mindenki által dicsért szépségére hivatkozva fenyegeti a kevésbé szép ill. kevésbé "tökéletes" testű női klienseit. Engem meg azért fenyegetett eszelősen, mert az én testem "undorító" és már az "eszményi" férfiú is undorodott tőle stb. És a másik oldalra (még 2009-ben) kitett egyetlen arckép is bizonyára kiverte a biztosítékot mindazoknál, akik láthatták: az online zaklatóm látta, vélhetőleg.

De láthatta Andor is. És noha ő pl. meg is kérdezhette volna a kollégáit (r-t is), hogy engem ábrázol-e az az arckép, erre se volt hajlandó - hanem pl. arról ömlengett az egyik levelében, hogy ő nem is akarja tudni, hogy az az arckép engem ábrázol-e: mert ő inkább a saját tetszése szerint akar fantáziálni és ábrándozni arról is, hogy én fizikilag hogy nézhetek ki és ki lehetek, és nem is akar szembesülni az életem semmilyen valóságos és az ő fantáziálásaitól függetlenül (már eleve) adott fizikai tényével. Mert akkor "csalódást" okozna neki, ha nem pont minden úgy lenne, ahogy ő elképzeli, és neki az ilyen "csalódásoktól" bibis lesz az érzékeny kis lelke, és nem szeretné, ha én megbibizném! (Az ő érzékeny és üngyülibüngyüli pici lelkét! - hát, nem is azt akartam megbibizni.)

És az egész bibijét rádásul úgy adta elő, mintha már meg is bántottam volna: lehetőségileg (már meg is valósult annak a bántásnak a lehetősége: egyből, ahogy ő azt elképzelte, anticipálta) csak azzal is, hogy el lehet gondolni akár csak a lehetőségét, hogy én ilyen "sérelmet" okozhatnék neki - és mintegy erre az elővételezett "sérelemre" hivatkozva voltak olyan követelései (folyamatosan), hogy én ne okozzak neki ilyen sérelmeket.... (Volt egyébként olyan érzésem most nemrég is, hogy az állítólagos követelések velem szemben valójában leginkább az "aktív időbeli elhatárolások" kategória.)

**

Tegnap este szinte mellbevágó volt, hogy már 2013-ban milyen szarul érezhettem magam csak irodalmáraink szisztematikus mocskos agyrémei miatt is:

"Újra elolvastam nemrég dolgokat az ÉS-ben - és próbálom túltenni rajta magam: még sokkal borzalmasabb volt minden. [azok a "szépirodalmi" szövegek sokkal borzalmasabbak, mint ahogy én emlékeztem rájuk, vagy első olvasásra észrevettem] 

[...]

Permanensen ugyanaz a rosszindulat éveken át. Ki milyen személyes indíttatásból gyakorolta. Az közös volt: a nőt akit bántalmaztak bántalmazni kell! És ha egyszer megmondták: ő a rossz mert nem olyan amilyennek lenni kell akkor ő az! - és ha valakiről egyszer meg lett mondva, hogy ő a Rossz, akkor arra való, hogy mindenki őt hibáztassa, rajta verje le a maga baját. Éveken át ez folyt. És ez azokon a szerkesztőkön múlt, akik ehhez mások rendelkezésére bocsátották a folyóirataik felületét és maguk is nyilatkoztak az ügyben. Rendszeresen.

Jellemzően voltak a témák is. 1) szexualitás - ki a jól nőies nő, aki olyan amilyennek lenni kell és ki nem. 2) a pénz - milyen összefüggés van az emberek/nők anyagi helyzete és aközött, hogy ők a jók vagy a rosszak. Ha a nőnek nincs pénze arra, amire a férfinak kell: ő a rossz. Ha a férfinak nincs pénze arra amire neki kell, akkor ő szegény szerencsétlen és adni kell ami neki kell! Ha a nők és a "gazdag emberek" ételt, anyagi javakat fogyasztanak akkor ők a rosszak. 3) az idegen - az idegen rossz, az idegent verni kell, az idegengyűlöletet és homofóbiát és nőgyűlöletet kiélni de ugyanakkor letagadni, bort inni és vizet prédikálni. És igenis ellentétekben kell gondolkodni és jóban és rosszban! és az idegent hibáztatni és benne büntetni a bűnöket!

És történtek azoknál a szövegeknél ijesztőbb dolgok is."

**

És persze nőírók riszálták közben magukat és harsányan bizonygatták 1. ők milyen kifogástalan és "erényes" nőideálok: ők tökéletes testű nőideálok és minden elvárásnak maximálisan megfelelnek! és 1.1. a testük is pont olyan, amilyennek lenni kell és mindig mindenkinek oda is adják úgy és arra, amire és ahogyan el van várva (miközben engem az online zaklatóm ehhez képest is fenyegetett, mert én nem tettem közzé pl. pornográf ill. "erotikus" képeket és tartalmakat - mint pl. K. művésznő bezzeg!) 1.2. ők bezzeg "tejelni" is képesek sőt bőségesen osztogatják az anyagi javakat - de legalábbis: nekik az "jár" és nekik is "jogos követeléseik" vannak (direkt összefüggésben a "tökéletes" testükkel is) 2. mószerolták és rágalmazták ezerrel azokat a nőket, akik nem olyan "tökéletesek", mint ők bezzeg! Pl. "irodalmilag" bizonygatták, hogy ha egy nőnek aktuálisan nincs olyan vagyona, ingatlana, amiért "érdemes" lenne feleségül venni (és "méltó" és alkalmas lenne a házasságra), akkor a múltban igenis biztosan volt! - csak biztosan sok drága ételre-italra költötte azt a sok pénzt! stb. 

Semmi új nem volt ezekben az irodalmi agyrémekben se: simán kieszelhette volna a "csodás" J.J. is ezeket a témákat is - odáig bezárólag, hogy ha egy nő "önként" nem akarja odaadni a testét úgy és arra, amire az állítólagos férjének kell, akkor félholtra kell verni, és a magatehetetlen nőt megerőszakolni: a "csodálatos ember" pont ilyen "szexuális kapcsolatra" vágyott nőkkel: még az albérletben részletezte az igényeit... Aztán az ÉS-ben pl. volt ilyen "gyönyörű" irodalmi fantázia is. Azon kívül, hogy a szerkesztőség (Grecsó Krisztián felétlen: ő nyilatkozott is erről) elhivatva érzi magát kielégíteni a J.Jani-féle "eszményi" hímneműek férfiúi igényeit, mintegy azt is demonstrálandó: irodalmár urak szerint ill. a mocskos tahó szerkesztő úr szerint mit is kell csinálni azokkal a nőkkel, akik "önként" nem felelnek meg a szexuális elvárásoknak.

És most akkor ott tartunk, hogy ha egy nőnek nem kifogástalanul TÖKÉLETES a teste, és oda merészel menni, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény, akkor az olyan csúf és az elvárásoknak meg nem felelő fizikumű nő "megérdemli"/ megérdemelné legalábbis a pénzbüntetést: azért, mert oda merészelt tolakodni olyan helyre, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény. És a (franciaországi!) szépségversenyeken kívül (ami a MV rajongását kiváltó cikk tárgya volt) nemcsak pl. a műszaki felsőoktatás lenne ilyen hely: ahol a nőkkel szemben "jogos" elvárás, hogy a férfiúi elvárásoknak maximálisan megfelelő nőideálok legyenek. Rendszeresen ilyen "helyként" volt definiálva az internet is. Irodalmi közegben is megvolt ez is: hogy ilyen közegben is "igenis jogos elvárás"...

2012. május 9.

(objektív nők)

A narratív identitástól a hierofániáig.

A döbbenet tavaly augusztusban. A nő kezdettől tudhatta, mi kell neki, mit fog velem csinálni. Tudta, hogy ő bántalmazni akar és fog engem - öncélúan, szadizmusból, azért, mert neki az kell. Meg is mondta - csak én nem értettem. Tudta azt is, hogy ő mint "rossz" embert fog bántalmazni engem -  építészhallgatóként és általában: ha és mert nem olyan vagyok, amilyen ő és nem akarok olyan lenni. Mert igenis ő a jó és az amit ő csinál és ahogyan ő viselkedik - és aki nem olyan az rossz, és ő az olyan bünteti: ez a "terápia". És tudhatta már kezdettől, tudnia kellett: ő akkor énvelem szemben valami felsőbbrendűsködő, parancsoló "hatalom" szerepében akar és fog fellépni.

És a döbbenet utána még: ő akarhatta ezt úgy, hogy tudta de mégsem tudta; letagadhatta a saját igazi személyes indíttatásait - és bemagyarázta saját magának is, hogy neki azt kell csinálni! Abban a gyerekes modorban, ahogy mindig játszotta a szerepeit. És ez volt az ő személyének és a kettőnk kapcsolatának a narrációja - avagy az ő tevékenysége maga mint narráció.

Azután a második rész. És az ő első látványos átváltozása: aminek én tanúja lehettem és tudhattam is, hogy az. Kb. szányolcvan fokos fordulattal ő már nem az, aki korábban, ő nem rajong az ezotériáért és az egzotikus vallásokért, nem ám ő az akit az érdekel - hanem én legyek az és valljam be. Ő meg korábban akkor logikusan csak az én kedvemért és miattam direkt!

És a képtelensége, ahogy előadta. Az elutasíthatatlansága - nemcsak az erőszakossága miatt. Piszlicsáré dolognak tűnt, ami miatt nem áll le az ember veszekedni, ha a másik ember erőlteti, egye fene, ráhagyja végül és nem kel ki magából, hogy ő kikéri azt magának! Ráadásul jelentéktelen, tét nélküli dolognak volt föltüntetve. (Csak aztán ő tagadta ám hevesen: ő olyat soha!) Meg még az átváltozásokról példálózott és arról: az embernek négy-öt évenként át kell változni - ahogy ő is! És nem akárhogy - hanem visszamenőleg is letagadni mindent. És én legyek az akinek az kell: én vegyem magamra azt, amit ő le akar tenni!

... azután rendszeresen fölemlegette: amikor ő pszichoanalízisbe járt! csak a témát emlegette föl általánosságban - annak volt csak jelentősége, hogy ő azt az eseményt (és az analitikusát) ott fölemlegette, megidézte. Azután ő beszél-beszél az ő gyerekkoráról vagy fiatalkoráról - beleélősen, szinte elrévülten. Mintha most azt játszanánk: pszichoanalitikusosat játszunk és én vagyok az ő analitikusa, aki hallgatja őt. Mintha az én díványomon feküdne - fölidézte azt is: ahogyan ő ott feküdt. Precízen a részleteket. Ugyanúgy, ahogyan a rajzterem állítólagos berendezését: nem észleletek emlékét, hanem ideális tárgyakat, amiknek lenni kell! Kirakosgatta ezeket oda, mint valami szertartás kellékeit - megteremteni az ideális Helyet. És akkor ő ott abban a "térben" megidézte még azokat a beszélgetéseket kb., amik közte és az analitikusa közt játszódtak le és úgy abban a modorban fölidézte-odaidézte a saját személyes emlékeit a gyerekkorából és fiatalkorából -  ködösen, csak valami tárgyias részletekről beszélt, tárgyakról, amik akkor ott valami eseményekben szerepeltel. És a nagy átélés, jelentőségteljesség.

Az volt az az időszak is, amikor engem "megjutalmazott", ha én olyan objektíveket mondtam, amik neki tetszettek és neki voltak hasznosak. Én meg észrevételeztem, hogy ez így nem lesz jó. És a saját életemről akartam beszélni. Olyankor erőszakosan letorkollt, elhallgattatott és büntetett. És az semmi! neki micsoda élménye volt egyszer! és én ne akarjak a saját élményeimről beszélni mert ha igen akkor jaa persze biztosan! bezzeg neki! És mondta. Nekem semmi személyeset nem volt szabad mondanom - semmi konkrétumot a saját életemről Az tilos!