A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 12.

(ki kicsoda)

Most láttam, másik oldalon van  párkapcsolati erőszak címke is - le is akartam szedni a bejegyzésről (2013.10.15. - sokra kitehetném). Nem tudtam egyébként, mi lehet az. Megnéztem, és hagyom mégis.

Elég sokat írtam oda is (meg ide is) arról a "kapcsolatról". A többi ilyen bejegyzésben is arról: ez a "kapcsolat" és annak a "csodás" férfiúnak (J.J.) a jellegzetes viselkedése, például a permanens követelőzései (és sértődőttségei, haragja és megtorlások, mert én nem adtam és nem tudtam adni, ami neki kell!) párkapcsolati erőszak volt. (Az a neve - tényleges párkapcsolat nélkül is. Bár ő egy idő után igyekezett azt a benyomást kelteni). És "természetesen" ő erőszakoskodott velem: mégha egyfolytában és egyre agresszívebben panaszolta is: ő a "szenvedő" férfi! - meg hogy mi mindentől "szenved"... 

Pláne: a szenvedő magasztosan "romantikus hős" meg rettenetesen szenvedő "szerelmes férfi", akit a gonosz (és undorító testű!) nők bántanak - és maga a női test is, mint olyan: mert ő attól (heteró és cisznemű férfiként, mintahímkét) undorodott-utálkozott nagyon: állandóan ezt hallgathattuk már ott az albérletben, ezt részletezte nekünk, nap mint nap. (Hogy 1. milyen undorító a nők teste és miért! 2. ő hogy utálja és undorodik tőle - és mennyire fel van háborodva a létezésén is! 3. neki ez mekkora nagy szenvedéseket okoz! - az "undorító", sőt: GYŰLÖLETESEN "udorító" NŐI TESTEK puszta FIZIKAI LÉTEZÉSE is: NEKI, J.Janinak, a kifogástalanul ciszheteró eszményi mintahímnek, nem nekem, a csúf és rusnya testű "deviánsnak".) És hogy én bántom, mert nem adom neki aztat mind, ami neki kell: anyagi javak főleg, meg "anyai gondoskodás"...

Miután évet halasztott (még annak a félévnek a végén, amikor közös albérletben laktunk) - méghozzá amiatt, mert ott Sopronban ő nem talált magának olyan lányt, amilyet akart (akinek például konkrétan lett volna olyan lakása, ami alkalmas lett volna azoknak a magasztosan eszményi szerelmi érzületeknek és annak az eszményi szerelmi kapcsolatnak a megvalósítására, amire a "csodás" férfiú saját elmondása szerint áhítozott) -, de aztán amikor mégis inkább visszajött Sopronba (megígérte pedig: ha máshol "megtalálja a számítását": így mondta, talál magának olyan ideált, aki neki kell, akkor nem jön vissza), és akkor már évfolyamtársak lettünk, és egy idő múlva aztán ott is, az egész évfolyam előtt is, bent az egyetemen és közös programokon elkezdte egyre látványosabban és harsányabban mutogatni a szinte állandó sértettségét és "megbántottságát", sőt haragját irántam: nyilvánvalóan azért, mert 1. én nem feleltem meg az ő magas férfiúi igényeinek (ezt is tudhatta mindenki) 2. nem tanúsítottam iránta az általa elvárt imádást és hódolatot se 3. mindezzel újra és újra súlyos sérelmet okoztam neki!

Láthatta is mindenki és tudhatta mindenki: ő hogy meg van sértve és mennyire "szenved" - és főleg: mennyire haragszik rám és hogy utál engem.

Amit persze nemcsak seggfej irodalmáraink szerint kellett volna úgy értelmezni (pláne a "csodálatos emberhez" hasonló rettenetesen szenvedő férfiakkal végtelenül empatikus és megértő nőírók szerint), hogy ő volt a "bántalmazott férfi" - és persze én voltam a gonosz "bántalmazó nő", mert én nem voltam vele empatikus és megértő. És mert nem voltam képes se külföldi utazásokra meghívogatni, se pénzt szerezni és pénzt adni neki (sokat!) az utazási céljaira például - mert épp az USA-ba akart pl. utazni: kárpótlásként is az után, hogy egy másik lány bezzeg meghívta egy prágai utazásra, de neki azt muszáj volt elutasítani, és emiatt is rám haragudott. Sőt arra is célozgatott, már akkor, hogy ő tőlem akar olyan meghívásokat kapni. Vagy inkább csak pénzt az utazási céljaira? És nagyon megharagudott már akkor, mert én azt sem adtam és nem voltam képes adni. És aztán a lakást se intéztem el, amit akart, pedig megmondta, hogy neki az is kell! Hogy meg tudja spórolni a lakbért, és a megspórolt lakbéréből tudjon utazni. (Ki is számolta, hogy az épp elég lenne az utazási céljaira, és még más szempontból is jól jönne: az önmegvalósítása szempontjából is. Mert a másik fő életcélja az volt, hogy olyan "karakán önellátó" ember legyen, aki "nem szorul rá a szülei támogatására", és neki az albérletét pl. a szülei fizették - én Sopronban még ki tudtam fizetni az albérletem az ösztöndíjamból, később nekem is segítettek a szüleim. A valóságos szüleim. Miután az elől a "csodálatos ember" elől elmenekültem.)

Az irodalmári fogalmak miatt hagyom azt a címkét: mert irodalmárainknak is vannak hagyományosan valamiféle fogalmaik - saját belterjes fogalmaik -: a párkapcsolati erőszak az micsoda és "jellemzően" kik követik el és hogyan. Abban a bejegyzésben ezekről az irodalmi fantáziákról írtam.

2021. november 7.

(ki kicsoda)

Nemrég már egy könyvvitel tankönyvet is elővettem, ahogy érzésem szerint pl. irodalmáraink is ilyesmit bújhattak a nők "tartozásainak" a megállapításához. 

És próbáltam elképzelni ("beleélni" magam), ahogy ők böngészhették a mérleg sorait: melyik illene azokra a misztikus követelésekre? ("Az ő pénzük" jogcímen - avagy: a nő - és kapcsolt javai - mint "vagyonlem".) Pl. "befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete"? - ez tuti tetszene nekik. Vagy "növendék-, hízó és egyéb állatok" (a nő mint "haszonállat")? "követelések áruszállításból és szolgáltatásból" konkrétan volt: K. művésznő próbálkozott vele (de hát J.J. nekem nem nyújtott semmiféle szolgáltatást, H.M. túl is volt fizetve). GK meg olyasmivel, hogy "származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete" - ő legalábbis pozitívan értékelte a mocskos származékos ügyleteit (még dicsekedett is vmi interjúban)... Van persze a praktikus "egyéb követelések" is.

Másik oldal régi bejegyzései ihlettek meg, pl. 2013-ból. Ezekre azóta jóformán ránézni se mertem, pedig ami igazán borzalmas volt: pl. az aktuális extrém fenyegetések nyoma, azt igyekeztem eltüntetni már akkor - de még így is látszik az online zaklató fenyegetőző anyagi követeléseinek a nyoma is, meg ami a hivatkozási alapja volt, még azon kívül, amit én pl. az "eszményi" J.J. igényeiről és agressziójáról írtam: irodalmáraink hasonló "értékrendje" és követelései nők felé...

Idill

És pl. irodalmáraink világképébe nem férhetett volna bele pl. az sem, hogy az anyu is könyvelő volt - amíg ott nem hagyta az állását (miattunk) - merthogy nekem pl. az "irodalmi" (valamint "feminista") elvárások szerint egy roma nőnek: GYŰLÖLETESEN undorító testű roma nőnek kéne lenni: direkt az elviselhetetlenül és GYŰLÖLETESEN "undorító" fizikumom miatt. sőt: "csak" az "undorító" nemi szervem miatt is - amitől pl. az eszményien csodálatos J.J. felháborodva és gyűlölködve undorodott, és aminek őt a puszta létezése is felháborította (általánosságban). És ez természetesen a barom online zaklatómnak is mániákus rögeszméje volt - úgy is, mint "feministának"! (és kifejezetten az USA-ban legdivatosabb harminchárom és feledik hullámos "feminizmus" nevében). 

És az olyan "undorító" testű (tehát idióták szerint pl.) "biztosan roma" nőknek, akiknek undorodni "kell" a testétől, (pláne: lehetőleg agresszíven) és utálni- gyűlölni: a puszta fizikai létezésük miatt is!

kifejezetten és hangsúlyosan: mint női testeket

(és hangsúlyosan 1. az Elvárásoknak meg nem felelés miatt 2. az "eszményi" férfiak nőgyűlölő fantáziái és magas irodalmi, sőt: "feminista" fantáziák miatt is)

az anyukájának sem lett volna szabad semmiféle polgári foglalkozásának lenni, és szigorúan TILOS! TILOS! lett volna pl. közgazdasági szakközépiskolában továbbtanulni is! Sőt: lehetőleg kötelező lenne visszamenőleg is tizennégy-tizenöt évesen férjhez menni és szülni!

Az anyu már huszonnégy volt, amikor én születtem - első gyerekként. (Történetesen nem roma családban: ahogy az pl. irodalmi elvárás lett volna és az online zaklatóm mániája is: éveken át "csak" amiatt fenyegetett, és követelte fenyegetőzve a lakásvásárlást. Mert ha roma nőktől követelik, az "integráció": ilyen szép magyarázata volt. Irodalmárok körében is.)

Kb. 2015-16-ban az is kiderült: "feministák" világnézetébe abszolúte nem fért bele az sem, hogy amennyiben nők ilyen területen dolgoznak, szerethetik a munkájukat, és pl. az anyu generációjából jellemzően NEM azért választottak sokan ilyen foglalkozást (és nem azért tanultak tovább közgazdasági és kereskedelmi iskolákban), amit M.A. nagy garral feltételezett a pénzügyi területen dolgozó nőkről: biztosan azért dolgoznak ilyen területen, mert akkor biztosan "hasznos információik" lesznek arról: melyik pasinak van pénze!

Az efféle "hasznos információk" iránti igény inkább az "eszményi" férfiúra és irodalmárainkra volt jellemző - főleg nőkkel kapcsolatban. Ahogy az is, hogy extrém és irreális módon és mértékben kontrollálni akarták nők életének minden rezdülését: különös tekintettel a nők "költekező életmódjára" is: ahogy azt irodalmáraink elképzelték.

Idill 2.0.

Tehát először "szép szokásként" (és a nőgyülölet egyik extrém formájaként) terjedt el a "magas kultúrában" (2008-9 után feltűnően!), hogy a nőktől mindenféle extrém indokkal anyagi javakat követelnek: méghozzá baromi sokat lehetőleg:

hol "egyszerűen" és alapjáraton mint "hozományt", és hogy a nőknek AZÉRT legyen olyan ingatlanuk, hogy a faszijuk be tudjon oda költözni (pláne: hogy a nő legyen képes annak igényei szerint úgy gondoskodni az ő mucuskájáról, mint egy "jó anyuka" a kicsi gyerekéről: pont ahogy azt J.J. is elvárta), hol meg aztán (ha ez a "hozományosdi" nem válik be) a nők misztikus "tartozásaira" hivatkozva: az is teljesen olyan volt mindig, mint ami az "eszményi" agyából is kipattanhatott volna. Pl. hogy a nőknek (szisztematikusan!) azért vannak ilyen állítólagos "tartozásaik", mert a saját szükségleteikre (sőt: ha van gyerekük, akkor még a gyerekeik szükségleteire is!) költik a kevéske (vagy nem kevéske: mikor miről volt ingerenciája fantáziálni irodalmárainknak) pénzüket, jövedelmüket.

És akkor ezek után magukat feministának nevező agresszív hp-k még azon is rettenetesen fel voltak háborodva, ha egy nő konyítani mer "pénzügyekhez" és számvitelhez és ne adj' isten! pl. képes lenne összeszámolni és kiszámolni, hogy pl. kinek is vannak tartozásai. Szép volt.

Másik oldalra föltöltettem egyszer az anyu egy régi fényképét, délelőtt azt akartam megkeresni...

2020. november 17.

(örökkévaló)

Komolyan, én is képes vagyok elképzelni egyet s mást. Példáu, hogy Betlen Anna már a közgázon azzal töltötte az idejét, hogy gukkerral leste: mit csinálnak és hogy erkölcstelenkednek! (biztos!) a mérnökhallgató lányok átellenben! sőt, hogy erről a mai napig se bírt leszokni.

Ezért aztán egyrészt idegesíti, ha nem lát semmi izgalmasat, másrészt meg is kell indokolni: miért van ő ráizgulva (sok más nagyon erényes nőhöz hasonlóan) a "hagyományos nemi szerepeknek" nem eléggé megfelelő, nem elég kifogástalanul nőies nők (vélt) magánéletére, intim kapcsolataira, öltözködésére stb. (De ő nem is homofób! és ő nem azért!) 

2014. június 12.

(a jó és a rossz)

Ahogy fel volt háborodva azon is, ha a lányok kaphatnak és fogyaszthatnak valamit, ami neki kell - és az nem mind az övé és nem csak ő kap belőle! És a lányok nem adják azt - a lányok nem adnak valamit, ami neki kell. Fel volt háborodva azon is ha csak képzelődött róla, hogy a lányok is kaphatnak vagy biztosan kapni akarnak valamit, ami neki kell, és amit ő nem akar adni!

De azért követelte: mondjuk azt meg neki, hogy ugye a lányoknak illik ajándékot adni névnapjukra vagy más alkalomból - mert ő az akar lenni aki azt tudja! Ő az akar lenni, aki tudja, mi illik - és ő az akar lenni, aki "akar" olyan lenni, amilyennek lenni kell, mert az az elvárás. Folyton az akart lenni, aki birtokolja a Tudást: hogyan illik viselkedni, mikor mit illik csinálni és mi az, aminek lenni kell! (És egyfolytában nyávogott és meg volt sértődve, hogy soha nem az van, a környezete azt nem adja meg neki, mi azt nem adjuk! és nem olyan eszményi nőideálok vagyunk! és soha nem azt csináljuk, amit "kell" - és ő miattunk nem tud olyan férfiideál lenni, amilyen ő lenni akar. Pláne miattunk nincs olyan eszményi és tökéletesen ideális életvitele, amilyet szeretne...) Követelőzött, mondjuk meg neki - mert ő azt tudni akarja, mert egy lányismerősének névnapja lesz és névnapi buliba hívták és olyankor ugye illik a lányoknak virágot vinni?! Nem szívesen mentünk bele a mocskos kis játékaiba, de valaki végül kelletlenül mondta, hogy igen, úgy illik - és akkor egyből fölháborodott és fölháborodva nyávogott: de ő semmit nem akar adni a lányoknak! És ő azt kikéri magának, hogy tőle ez el van várva! (+ miránk haragszik, mert biztosan mi várjuk el tőle.)

... aztán Andor vicces beszámolója V. Györgyről - és az obskúrus virágmotívum. Majdnem rettegve olvastam. Az egész úgy, ahogy volt, totálisan az ellenkezője volt annak az "ideálisnak". Ráadásul nem csak másféle ideákról beszélt és nem egyszerűen arról az anekdotikus eseményről, hogy azt neki elmondta valaki. Kifejezetten arról számolt be (ilyen benyomást keltett - föltehetően szándékosan: ki lehetne ezt nézni belőle): ő milyen ismeretek birtokában van arról: hogyan illik viselkedni. És hogyan jutott ezen ismeretek birtokába. (Emiatt is iszonyat volt levelezni vele: mert az ő világában úgy nézett ki, minden másképp van - és tudom, hogy agresszorok szemében micsoda "bűn" erről csak tudomást is szerezni! És nem lepne meg, ha a fenyegetéseknek lenne közük ehhez...)

Mindezek ellenére az a nyávogó és agresszív barom az, aki tökéletesen megtestesíti Andor irodalmár haverjainak az eszményi férfiideálját: irodalmári körökben az ilyet csodálják, imádják, és elvárás, hogy a nőknek az ilyenekbe lenne kötelező belezúgni és szerelmesnek lenni! És mindent megadni, ami az ilyen "eszményi férfiideáloknak" kell... (És udvariaskodásból kb. azt mondta: ő az én álmaim valóra váltásában szeretne segíteni. Elküldtem a fenébe.)