2021. november 7.

(ki kicsoda)

Nemrég már egy könyvvitel tankönyvet is elővettem, ahogy érzésem szerint pl. irodalmáraink is ilyesmit bújhattak a nők "tartozásainak" a megállapításához. 

És próbáltam elképzelni ("beleélni" magam), ahogy ők böngészhették a mérleg sorait: melyik illene azokra a misztikus követelésekre? ("Az ő pénzük" jogcímen - avagy: a nő - és kapcsolt javai - mint "vagyonlem".) Pl. "befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete"? - ez tuti tetszene nekik. Vagy "növendék-, hízó és egyéb állatok" (a nő mint "haszonállat")? "követelések áruszállításból és szolgáltatásból" konkrétan volt: K. művésznő próbálkozott vele (de hát J.J. nekem nem nyújtott semmiféle szolgáltatást, H.M. túl is volt fizetve). GK meg olyasmivel, hogy "származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete" - ő legalábbis pozitívan értékelte a mocskos származékos ügyleteit (még dicsekedett is vmi interjúban)... Van persze a praktikus "egyéb követelések" is.

Másik oldal régi bejegyzései ihlettek meg, pl. 2013-ból. Ezekre azóta jóformán ránézni se mertem, pedig ami igazán borzalmas volt: pl. az aktuális extrém fenyegetések nyoma, azt igyekeztem eltüntetni már akkor - de még így is látszik az online zaklató fenyegetőző anyagi követeléseinek a nyoma is, meg ami a hivatkozási alapja volt, még azon kívül, amit én pl. az "eszményi" J.J. igényeiről és agressziójáról írtam: irodalmáraink hasonló "értékrendje" és követelései nők felé...

Idill

És pl. irodalmáraink világképébe nem férhetett volna bele pl. az sem, hogy az anyu is könyvelő volt - amíg ott nem hagyta az állását (miattunk) - merthogy nekem pl. az "irodalmi" (valamint "feminista") elvárások szerint egy roma nőnek: GYŰLÖLETESEN undorító testű roma nőnek kéne lenni: direkt az elviselhetetlenül és GYŰLÖLETESEN "undorító" fizikumom miatt. sőt: "csak" az "undorító" nemi szervem miatt is - amitől pl. az eszményien csodálatos J.J. felháborodva és gyűlölködve undorodott, és aminek őt a puszta létezése is felháborította (általánosságban). És ez természetesen a barom online zaklatómnak is mániákus rögeszméje volt - úgy is, mint "feministának"! (és kifejezetten az USA-ban legdivatosabb harminchárom és feledik hullámos "feminizmus" nevében). 

És az olyan "undorító" testű (tehát idióták szerint pl.) "biztosan roma" nőknek, akiknek undorodni "kell" a testétől, (pláne: lehetőleg agresszíven) és utálni- gyűlölni: a puszta fizikai létezésük miatt is!

kifejezetten és hangsúlyosan: mint női testeket

(és hangsúlyosan 1. az Elvárásoknak meg nem felelés miatt 2. az "eszményi" férfiak nőgyűlölő fantáziái és magas irodalmi, sőt: "feminista" fantáziák miatt is)

az anyukájának sem lett volna szabad semmiféle polgári foglalkozásának lenni, és szigorúan TILOS! TILOS! lett volna pl. közgazdasági szakközépiskolában továbbtanulni is! Sőt: lehetőleg kötelező lenne visszamenőleg is tizennégy-tizenöt évesen férjhez menni és szülni!

Az anyu már huszonnégy volt, amikor én születtem - első gyerekként. (Történetesen nem roma családban: ahogy az pl. irodalmi elvárás lett volna és az online zaklatóm mániája is: éveken át "csak" amiatt fenyegetett, és követelte fenyegetőzve a lakásvásárlást. Mert ha roma nőktől követelik, az "integráció": ilyen szép magyarázata volt. Irodalmárok körében is.)

Kb. 2015-16-ban az is kiderült: "feministák" világnézetébe abszolúte nem fért bele az sem, hogy amennyiben nők ilyen területen dolgoznak, szerethetik a munkájukat, és pl. az anyu generációjából jellemzően NEM azért választottak sokan ilyen foglalkozást (és nem azért tanultak tovább közgazdasági és kereskedelmi iskolákban), amit M.A. nagy garral feltételezett a pénzügyi területen dolgozó nőkről: biztosan azért dolgoznak ilyen területen, mert akkor biztosan "hasznos információik" lesznek arról: melyik pasinak van pénze!

Az efféle "hasznos információk" iránti igény inkább az "eszményi" férfiúra és irodalmárainkra volt jellemző - főleg nőkkel kapcsolatban. Ahogy az is, hogy extrém és irreális módon és mértékben kontrollálni akarták nők életének minden rezdülését: különös tekintettel a nők "költekező életmódjára" is: ahogy azt irodalmáraink elképzelték.

Idill 2.0.

Tehát először "szép szokásként" (és a nőgyülölet egyik extrém formájaként) terjedt el a "magas kultúrában" (2008-9 után feltűnően!), hogy a nőktől mindenféle extrém indokkal anyagi javakat követelnek: méghozzá baromi sokat lehetőleg:

hol "egyszerűen" és alapjáraton mint "hozományt", és hogy a nőknek AZÉRT legyen olyan ingatlanuk, hogy a faszijuk be tudjon oda költözni (pláne: hogy a nő legyen képes annak igényei szerint úgy gondoskodni az ő mucuskájáról, mint egy "jó anyuka" a kicsi gyerekéről: pont ahogy azt J.J. is elvárta), hol meg aztán (ha ez a "hozományosdi" nem válik be) a nők misztikus "tartozásaira" hivatkozva: az is teljesen olyan volt mindig, mint ami az "eszményi" agyából is kipattanhatott volna. Pl. hogy a nőknek (szisztematikusan!) azért vannak ilyen állítólagos "tartozásaik", mert a saját szükségleteikre (sőt: ha van gyerekük, akkor még a gyerekeik szükségleteire is!) költik a kevéske (vagy nem kevéske: mikor miről volt ingerenciája fantáziálni irodalmárainknak) pénzüket, jövedelmüket.

És akkor ezek után magukat feministának nevező agresszív hp-k még azon is rettenetesen fel voltak háborodva, ha egy nő konyítani mer "pénzügyekhez" és számvitelhez és ne adj' isten! pl. képes lenne összeszámolni és kiszámolni, hogy pl. kinek is vannak tartozásai. Szép volt.

Másik oldalra föltöltettem egyszer az anyu egy régi fényképét, délelőtt azt akartam megkeresni...