A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a pusztítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a pusztítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 29.

A jó és a rossz

Bunkó nőírók találmánya: a nő aki nem olyan királylány, amilyennek lenni kell és nem birtokolja azokat a javakat (főleg: nem kap és nem örököl a szüleitől olyan lakást, ami a kifogástalan nőiesség és az erkölcsös párkapcsolat feltétele!) és nem adja ami kell pénzzel tartozik - és azért kell büntetni (ha feleség, akkor verni is) és elvenni tőle, amit önként nem ad/a pénzt amivel tartozik!

h. is pénzt követelt, anyagi javakat követelt a munkabérén felül is: nagy és drága ajándékokat - mert az neki jár! És már azzal kezdte, hogy azt kell akarni: olyan anyagi javakat és körülményeket és anyagias "célokat", amit másoktól lehet kapni és azt kell akarni - és aki rosszul érzi magát annak attól kell magát rosszul érezni hogy azt nem kapja meg! (És pláne attól, hogy neki nincs annyi, mint másoknak és másoknak van, ami neki nincs!) És ami kell, azt ajándékba kell kapni és a jók azok, akik ajándékba kapják - a mérnökök és az építészek a rosszak!

És miután meg volt mondva: mit kell akarni, utána jött az, hogy aki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik és nem adja, ami kell (a gonosz építészek, akik nem adják!) az a bűnös és rossz - és büntetni kell és bántalmazni kell! és késsel üldözni és legyilkolni! És azok is a bűnösök és rosszak, akik rosszul érzik magukat ha bántalmazzák és fenyegetik őket és nem akarják azt megengedni és elmenekülnek. És azt nem szabad megengedni! Nőírók is kórusban: ha a nő, akit büntetni kell - mert nem engedelmeskedik és nem tudja adni, ami kell! - és bántalmazni akarják (pláne ha konkrétan olyan bántalmazó kapcsolatban pl. házasságban él, amiben a férfi/férj verni szokta), elmenekül el kell fogni és visszavinni a bántalmazóhoz - hogy a bántalmazó végre tudja hajtani amit eltervezett! És az olyan engedetlen nőt, aki nem akarja megengedni a büntetést (amivel az engedetlensége miatt büntetni kell!) panaszkodni mer a bántalmazóra vagy megpróbál megszökni azért is meg kell büntetni... (Rakovszky Zsuzsa szerint pl.)

Nem értettem, irodalmárok miért példálóznak bántalmazott nők (és a bántalmazás, mint a nő megbüntetése) kapcsán a Gulággal és politikai foglyok fogvatartásával... Mert h-nak is rögeszméje volt az is: a rosszakat akik nem engedelmeskednek és nem olyanok, amilyennek lenni kell, meg kell azért a bűnért büntetni! És úgy is bánt velem, ahogy politikai foglyokkal szoktak - és ugyanúgy ideológiai alapja volt az erőszakoskodásának (ő igyekezett olyat gründolni és azt hangsúlyozni). Ő nem a kommunista diktatúrák rémtetteire hivatkozott, mint követendő példára, és hogy azt akarja utánozni, hanem a holokausztra és a zsidók "bűneire" és "megbüntetésére" és a koncentrációs táborokra. Ezt ő lejátszotta, ezt tehát nem is lehetett még egyszer.

2014. június 17.

(magyar irodalom)

Azt is megmagyarázták: az a nő aki élelmiszert vásárol és fogyaszt szexuálisan abnormális és tartozik azzal a pénzzel amit élelmiszerre költ! (és nem adja oda annak, akinek kell!) - és meg kell azért büntetni! és elvenni tőle erőszakkal azt a pénzt amivel tartozik!

Bán Zsófia nagy ötlete: a nő aki sokat zabál és élelmiszert vásárol a fizetésén biztosan sok pénzt kap vagy kapott - de azt mind megzabálja és drága ételre-italra költi! és nem adja oda annak akinek kell! és meg kell azért büntetni és büntetésből elszedni mind az anyagi javait! Azért nincs olyan lakása, ami a férfinak kell és azért nem tud lakást adni a férfinak - és azért nem lehet szeretni! És ő aztat tudja, hogy ha egy nőnek nincs lakása - és nem tudja adni és ezért nem lehet szeretni! - akkor az a nő igenis biztosan sok pénzt kapott: neki erről első kézből származó tuti információja van (fantáziál róla) és ő aztat tudja, hogy az a nő sok pénzt kapott és lakást is vett magának csak sokat zabált és drága ételre-italra költötte a pénzét (amit kapott biztosan!) és nem adta oda azt a pénzt annak, akinek kell! (például annak az udvarlónak? vagy még annak a "pszichológusnak" is, aki például ki akarta gyógyítani abból az "abnormitásból", hogy nem elég nőies?) - és ezért elvették a lakását és minden vagyonát büntetésből azok akiknek tartozott azzal a pénzzel!

Bán Zsófia nagy ötlete. Történt a heveny zsidózás közepette. (És az úgynevezett filozófusbotrány közepette.) És köztudomású, hogy a zsidó nők azok, akik férfias foglalkozást akarnak és egyáltalán, pénzért dolgoznak mert abból tartják el a családot - és a zsidó nők zabálnak sok drága ételt-italt is! (És a zsidó nők kéjelegnek a szexben - és a zsidó nő nem akarja megengedni, hogy verjék, megerőszakolják és nem akarja odaadni a testét úgy és arra, ahogy és amire másoknak kell stb.)

Miután meg lett mondva, hogy én is biztosan zsidó vagyok (mert a zsidó nők akarnak mérnöki diplomát! - és a zsidók nem akarják azt se megengedni, hogy verjék és megöljék őket!) nyilván anyagi javakat is kell tőlem követelni. És a zsidóknak biztosan van! De elköltik! Drága ételre-italra...

2012. április 30.

A pusztítás

Messzemenően nem érdekelte, mások mit gondolnak, mit éreznek, mit akarnak. Kitalálta, hogy mit kell: ami az ő világképének megfelel, másoknak kell azt gondolni, amit ő gondol.

Mindig saját világképéből vezette le: mások biztosan mit gondolnak, mit akarnak, mit éreznek - amit az ő világképe szerint kell. Mindig a saját világképéből vezette le, mit kell gondolni. Amit így kitalált, az mindig meghökkentő volt, bizarr, valószerűtlen. (És mindig idegenekről találta ki: olyan emberekről, akik nagyon különböztek tőle.)

És ahányszor kitalált dolgokat emberekről, mindig valószerűtlen volt - ha ismertem azokat az embereket, tudni lehetett vagy később kiderült, amennyire ez kiderülhet: az ellenkezője igaz. Ha a fizikai valóságról beszélt, akkor is ugyanígy - ha emberekről beszélt. Vagy akár könyvekről - nem a könyv ürügyén egy jelenségről, saját asszociációjáról, személyes konnotációkról.

A hozzá közel állókat, a legszűkebb köréhez tartozó embereket soha nem minősítette, nem jellemezte őket vélelmezett, kitalált lelki tulajdonságaikkal, indíttatásaikkal, róluk nem talált ki, nem "tudott", nem mondott olyan dolgokat: biztosan mit gondolnak, mit akarnak, mit szeretnek, mi kell nekik. Kizárólag csak fizikai tulajdonságaikról és megnyilvánulásaikról beszélt - olyan banális, elemi megnyilvánulásaikról, amik akárki megnyilvánulásai lehettek volna. Ahogy kinézett: ők valóban kizárólag csak fizikai entitásokként léteznek a számára. Csak idegenekről talált ki olyanokat: biztosan mit gondolnak, mit akarnak, mi kell nekik, mit szeretnek. És azt aztán tényként mondta-terjesztette - és mindig élvezettel, kéjesen.