A következő címkéjű bejegyzések mutatása: téboly. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: téboly. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 30.

(gépek)

Ahogy rendszeresen elkövetett valamilyen agressziót, azután magyarázta, hogy neki azt kell! (1. az olyan dolog, amit kell csinálni 2. velem azt kell, akikkel azt csinálják, azokkal azt kell!) Nemcsak mentegetni akarta magát.

És aztán tipikus volt, hogy a holokausztra hivatkozott: a gépesített és bürokratizált emberirtásra - és a nem mitikusan, valami misztikus szerepjátékkal, hanem konkrétan és valóságosan és bürokratikusan elszemélytelenített gyilkosokra. Az ő világában eredendően csak annak a személyisége létezett, akit meg kell támadni és bántalmazni kell - és eredendően azért kell megtámadni és bántalmazni a másik embert. 

2014. július 14.

(a gépek zaja)

Jól el tudom képzelni azt is, ahogy az a barom másoknak nyafoghatott: én nem adtam meg, ami neki kell! És mi mindent! És ő attól hogy szenved! - és neki az kell és én tartozom azzal és neki az kell! Ahogy nekünk nyafogott. Ugyanígy el tudom képzelni azt is, ahogy azt lereagálhatta volna, ha másoknak megesik rajta a szívük és megadják neki azt a sokmindent mind, amivel én tartoztam neki! de én azt mind nem adtam meg és ő attól szenvedett! Hogy én nem adtam neki lakást és olyan ellátást, amire neki igénye volt és én nem adtam meg neki azt az életmódot és meghívásokat se olyan helyekre, ahova ő menni akart, se külföldi utazásokra se menő bulikba, menő társaságba - és ő miattam nem lehetett az aki lenni akart! És nem vagyok olyan menő királylány se, ami neki kellett!

... és el lehet képzelni azt is, ahogy ehhez a panaszkodáshoz is kihasznált volna irodalmi kliséket - mert vannak olyan sztorik, amikben a regényhős így panaszkodik a nőre, aki miatt neki szenvednie kell! Feleségekre panaszkodnak így regényhősök. Jól el lehet képzelni ahogy ilyen sztorikat is megpróbálhatott volna kiaknázni és ilyen regényhősöket leutánozni - ahogy előttünk, lakótársai előtt még a "romantikusan epedő panaszos hősszerelmes" fázisban volt a dolgok állása.

Ehhez persze úgy kellett volna beállítani a "kapcsolatot", mintha a nő, akire panaszkodik, a felesége lenne vagy lett volna - mert csak akkor "jogosak" a panaszai és a követelései, de meg mert regényekbe is az van megírva, ahhoz van klisé is: a panaszkodó férfiak a regényekben a feleségükre panaszkodnak.

(Attól nyilván nem zavartatta volna magát, hogy nekem közöm nem volt hozzá - korábban is sikerült elhitetnie mindenkivel, hogy van hozzám köze, sőt: együtt élünk. És a haverjai magától értetődőn velem akartak neki üzengetni. Miközben köszönő viszonyban se volt velem.)  

2014. május 30.

(kétszer kettő)

A követelőzéseik, a fölhergeltségük és a gyűlölködésük - mert a nő nem adja ami kell és nem adja az anyagi javakat és nem ad oda mindent! és anyagi javakat fogyaszt ételt fogyaszt! Meg a ki kicsoda - és ahogy nem bírtak leszállni arról a témáról se. Odáig, hogy szövegeknek is ki tudja ki lehet a szerzője! (és ki nem lehet!) és ahogy ezzel manipuláltak.

2013. október 19.

Tárgyak

Nyíltan nemzetiszocialista-fasisztoid és moralizálós irodalomemberek egyformán ugyanabban határozták meg önmaguk értékét és a legfőbb jót: a birtoklásban és az anyagiasságban; anyagias, tárgyias dolgok birtoklásában. Azok a jók akik olyat birtokolnak és akarnak birtokolni - és azok a rosszak akik nem. És a nők akik nem adják ami kell - amit a férfi gyűjteni akar és birtokolni. Konkrét anyagi javakat - vagy "élményeket", konkrét, tárgyias és eltárgyiasított életeseményeket, amiről beszélni is lehet: ez maga a birtoklás, a birtokolható tárgyiasság.

2013. május 27.

(ezotérikus)

Mindig nagyon kiöltözött és ijesztően sminkelte magát. Ijesztő frizurája is volt: sprőd szőke haja rengeteg hajlakkal kimerevítve, és meghökkentő ezotérikus jelmeze: az volt állítólag a jó, jobb agyféltekés szimbólumos öltözködés. Lényeges elemét képezte a különleges melltartó, amivel föltockolta, talán ki is tömte a mellét - valami olyan természetellenes helyzetben, mintha nem is testrész lenne, hanem valami szerelvény: szimbólum, aminek jelentése van. Előszeretettel viselt tapadós felsőket, csakis feltűnő, csillogó kelméből. És furcsán kihúzta magát, homorított - igyekezett talán a kicsit természetellenes testtartásával is kihangsúlyozni a felsőtestét, én azt gondoltam: biztosan fáj a háta.

Példálózott, hogy úgy kell öltözni, ahogy ő, az a jó nőies öltözködés. Nem akartam, hogy az öltözködéssel vegzáljon, nem is azért fizettem, úgyhogy megpróbáltam elég nőiesen öltözni, ami megfelelhet az ő ízlésének, hogy békén hagyjon. Nem voltak ugyan olyan csiricsáré "szimbólumos" ruháim, nem is akartam beszerezni semmi olyat. Fölvettem egy sötétszürke, sportos, de nőies: karcsúsított és V kivágású hosszúujjú pólót és hozzá egy fodros fekete szoknyát. Egyébként is szívesen viseltem ezeket a holmikat. Kicsit se volt olyan feltűnő, mint az ő öltözködése, a pólóm sem volt olyan szűk, annyira testhezálló, nem volt csillogó, feltűnő színű sem, nem volt túl vékony és még lágy esésű sem, de kényelmes volt. Állatiasan agresszív lett a nő, kihívóan fölényeskedő, ellentmondást nem tűrő és fenyegetőző.

Először csak indulatszavakkal vezette be a mondandóját: nna! jja! igeen? és nekem fogalmam se volt, mit akar mondani. Megmondta, nagyon agresszíven és támadóan: az ilyen nők akarják azt hogy megtámadják őket! Nem értettem, miről beszél - magyarázta: azokat nőket, akik olyan kihívóan öltöznek, úgy mutogatják magukat, mint én, támadják meg a férfiak. És úgy beszélt azokról a férfiakról, mintha abszolút valóságos személyekről - és mintha valami gonosz, rosszindulatú szörnyetegek lennének, akik igenis vannak és ott lappanganak mindenfelé - valami magasabb ezotérikus dimenzióban, mert én a fizikai valóságban addig olyat még egyet se láttam. De igenis vannak és megtámadják a nőket, ennek kell lenni mert ez van - ő ezt így megmondta: igenis mi az ami van és kell lenni.

2013. május 22.

A jó emberek

Engem már akartak megölni az "antropozófia" nevében. Nem nagy szám. 

Úgynevezett "transzperszonális pszichológus". Állítólag vannak ún. transzperszonális krízisek és egy ilyet élhetett meg: "az archetípus ébredése" nevűt. És én voltam az a Gonosz, akit neki le kellett győzni, le kellett volna gyilkolni: effektíve, fizikailag is akarta csinálni. Mert én a rossz gonosz "bal agyféltekét", matematikát és logikát és műszaki és természettudományokat és a férfit képviseltem. (Női testben: ez így hatványozott "abnormitás" és "gonoszság" volt tehát.)

Ő volt ellenben a jó és nőies jobb agyfélteke. Ebben a minőségében dicsekedett azzal is: ő egy kiöregedett hippi! Hát békét azt nem hirdetett, sőt. Viszont fennen dicsekedett is vele, hogy az ő agyában nincs semmiféle magasabbrendű kognitív funkció: hivalkodóan kérkedett vele, és hogy büszke rá... Valami más volt, ami az ő hippiidentitása lényege volt. Célozgatott is rá, a végén gyakorlatilag ki is nyilatkoztatta: az abnormális, ha egy nő azzal akar szexelni akibe szerelmes! Aztán magyarázták mások is: a szerelem és a szex összeegyeztethetetlen! A szerelemnek egy elérhetetlen ideálnak kell lenni, mert az az - szexelni pedig szerelem nélkül kell! És az érzelmi kötődés és a szex is összeegyeztethetetlen! Az abnormális! A jó szeretet (pláne: érzelmi kötődés) pedig az alárendelődés mások igényeinek, és a másik ember kiszolgálása és az ajándékok adása...

Kezdettől ezt is követelte tőlem (mint "pszichológus" a kliensétől): szolgáljam őt és csakis őt! senki mást, mások ellenében is, és gyűlöljem azokat, akiket ő gyűlöl, és harcoljak az ő ellenségei ellen. És én a Rossz voltam amiatt is, mert én nem vagyok olyan ellenségeskedő természetű, amilyennek szerinte lenni kellett volna. És nem hasítom ketté a világot, jóra és rosszra, úgy, ahogy szerinte kellett volna - és nem gyűlölöm a Másikat, az idegent, aki nem olyan, mint én; és a tudatidegen fizikai valóságot sem. Vagyis én voltam az ő közelebbről meg nem határozott misztikus eszméinek az ellensége. És az ő istenének: az nem derült ki, hogy kicsodának. Véletlenül "kardinális tűzjegyben" születtem és a Mars uralma alatt: ez egyeseknek baromi fontos - de akkor sem vagyok semmiféle háborút és ellenségeskedést követelő istenségnek sem híve, sem szolgálója, nem is szeretem az ilyesmit. Nem értettem a magyarázatát jó és rossz istenről sem. És én a rossz voltam azért is, mert nem a jó istenben hiszek - és azért is, mert nem akartam megengedni a rituális gyilkosságot sem.