2021. november 13.

(idill)

(két régi bejegyzés a "magánügyek" oldalról - már rég ki is kellett volna raknom onnan)

13.02.09. Az "igényes ember", akinek az az érdeke, hogy ő azt tudhassa: ő a jó és neki járnak az ajándékok - és egyedül csak neki minden! még az is, mint h-nak, hogy ő [ítélkezhessen: kik az "életre méltók" és kiket kellene elpusztítani, kiirtani, és pláne: kik a "jók", akik a jutalmakat érdemlik és kik a "rosszak", akiket büntetni kell! és] elpusztítani akarjon másokat, akik neki nem tetszenek, akik az útjában állnak, akik nem őt szolgálják, nem adják ami neki kell!

Ahogy h-nak is "járt": minden, ami Margitkának kell! És a kapcsolatunk második fele arról szólt, hogy rendszeresen kérkedett vele nekem, mint "pszichológus" a kliensének: neki minden jár, ami neki kell! Miután a kapcsolatunk első felében szó szerint az első perctől kezdve állandóan attól volt fölhergelve, hogy én, mint fizikai létező (és mint a másik ember - és mint kliense) nem engedelmeskedem neki (neki!) az ő tetszése és (pillanatnyi) követelőzései szerint és nem azt csinálom azt ("mostazonnalmár!") és nem adom, amit ő követel tőlem: kezdve azzal, hogy nem az a bajom volt, aminek lenni kellett volna.

És nekik az "jár", hogy azt is magabiztosan tudhassák: a másik a rossz [azok a nők: szisztematikusan, mert ez specifikusan a nőkkel szemben támasztott elvárásokról szól, akik nem felelnek meg az Elvárásoknak!] - akivel igenis azt kell csinálni! elítélni és bántalmazni és (lehetőleg!) elpusztítani akarni! És ő a ROSSZ akinek nem jár semmi jó! és tilos szeretni és neki nem jár elismerés semmiért: a munkájáért sem, soha! (max. ha "ellopják" és azt hazudják, hogy "híres írók" műve stb.)

Sőt: nem jár az étel sem, amit meg akar enni! és meg kell büntetni azért is, ha enni akar! és bűnös azért is ha ételt fogyaszt és akar fogyasztani! (A Szendi Gáborért sem véletlenül lelkesedő tahó és állatias mocskos barom irodalmáraink ezt is szakmányban fennen és megfellebbezhetetlenül "tudták": nőkről, rendszeresen - elvégre "szakmai tekintély": divatos diétaguru is megmondta! És hogy a nők mindig MINDIG! a férfiak pénzét zabálják meg! Mert az az étel és annak az ára, amit a nők elfogyasztanak, a férfiakat illetné meg - vagy esetleg az "érdemesebb" nőket, pl. K. művésznőt. Az a pénz, amit a másik nő megzabál, őt illetné meg! az olyan tökéletesen nőies nőket, mint ő!)

... és ahogy a kapcsolatunk második felében egyszer-kétszer h "dicsért" valamiért: hangsúlyosan csakis olyasmiért persze, ami az ő ízlésének és igényeinek megfelelt. És mindig azt hangsúlyozta: hú ez másokhoz képest! Mert hangsúlyozni kellett azt is, hogy ez így "helyes".

II.

A "jó emberek": akiknek az kell: önmagukról azt tudhassák, hogy ők az a "jó", akinek az elismerés és jutalom jár! és ők az akivel azt kell csinálni: megjutalmazni és ajándékokkal elhalmozni! és neki adni kell - és kötelező! - ami neki kell! És ő az akar lenni, aki azt kapja - tehát neki azt meg kell kapni! (Hogy az lehessen, aki lenni akar: ahogy a "csodálatos" követelőzött.)

És ugyanúgy másról azt tudhassa: az a másik a rossz - akit azért bántalmazni kell és elpusztítani akarni! (Főleg azok a lányok, akik nem felelnek meg az ő "kifogástalan és eszményi" férfiúi igényei/k/nek, és nem adják, ami neki/k kell - és nekik az "jár"!) És a másikkal (a lányokkal/nőkkel, akik nem adják, ami kell!) azt kell csinálni, amit ő is akar csinálni vele: büntetni, bántalmazni, sőt: azokat a nőket, női testeket, akiket-amiket az eszményi hímnemű gyűlöl, lehetőleg megölni, elpusztítani is. Azért is és pláne, ha nem adja ami kell: azokat a sok nagy drága ajándékokat, az amerikai utazást és az erkélyes házat és főleg: előkelő, befolyásos és gazdag rokonságot! Azt mind, ami pedig neki igenis jár mert kell! - és kérkedett vele, ahogy aztán h is: neki az már gyerekkorában is "járt".

És az igényük és követelőzésük: legyen az is megmondva, mi a jó és mi a menő, milyennek kell lenni és mit kell/ene csinálni: ahogy n. követelte az albérletben tőlünk, lányoktól is, rendszeresen. ("Csak" amiatt is, hogy aztán meg lehessen sértődve 1. amiatt is, hogy a lányoknak "elvárásaik vannak!" ha tudniillik megmondjuk neki, aminek a megmondását követeli: mit illik, hogyan illik viselkedni - mert ő azt tudni akarja! 2. mert ő nem olyan. Pláne, a nyafogásai még ráadásul: ő nem is akar olyan lenni!) És legyen az megmondva technikailag és praktikusan is: ha azt úgy csinálják, ahogy "kell", akkor abból az legyen, ami a "jó" - akkor is, ha nem. De ez mellékes volt. Sokkal inkább akarták "tudni" [hogy mit "kell" azaz inkább kellene csinálni és milyennek kell/ene lenni: milyen eszményeket utánozni] azért: ha ők azt és úgy csinálják (mint s. a fogyókúrázást, amitől nem fogyott le, és n. azt a legeszményibb "férfiasságot", amit a lányok dolga elintézni és adni!), akkor azért járjon az elismerés és a jutalom! És tudhassák: ha azt csinálják, amit "kell" és azokat az eszményképeket utánozzák, ők akkor az, akinek azért a jutalom és elismerés "jár" - és joguk van követelni! (Ahogy követelték is.)

... és ahogy bizonyos körökben nem látni egy olyan embert se, aki ne ilyen tudásra vágyna, ne azért: lehessen tudni: ki a jó és ki a rossz! és kivel mit kell csinálni! (nőkkel főleg - és a másik nővel: aki nem olyan, mint ők!) az legyen megmondva!

2021. november 8.

(idill)

Jellemző volt az is: online zaklatóm elsősorban a tökéletes teste és a "gyönyörű szépsége" miatt imádta és istenítette h-t: úgy is, mint "pszichológust" - aki a saját (női) testi "tökéletességére" és hangsúlyosan mindig mindenki által dicsért szépségére hivatkozva fenyegeti a kevésbé szép ill. kevésbé "tökéletes" testű női klienseit. Engem meg azért fenyegetett eszelősen, mert az én testem "undorító" és már az "eszményi" férfiú is undorodott tőle stb. És a másik oldalra (még 2009-ben) kitett egyetlen arckép is bizonyára kiverte a biztosítékot mindazoknál, akik láthatták: az online zaklatóm látta, vélhetőleg.

De láthatta Andor is. És noha ő pl. meg is kérdezhette volna a kollégáit (r-t is), hogy engem ábrázol-e az az arckép, erre se volt hajlandó - hanem pl. arról ömlengett az egyik levelében, hogy ő nem is akarja tudni, hogy az az arckép engem ábrázol-e: mert ő inkább a saját tetszése szerint akar fantáziálni és ábrándozni arról is, hogy én fizikilag hogy nézhetek ki és ki lehetek, és nem is akar szembesülni az életem semmilyen valóságos és az ő fantáziálásaitól függetlenül (már eleve) adott fizikai tényével. Mert akkor "csalódást" okozna neki, ha nem pont minden úgy lenne, ahogy ő elképzeli, és neki az ilyen "csalódásoktól" bibis lesz az érzékeny kis lelke, és nem szeretné, ha én megbibizném! (Az ő érzékeny és üngyülibüngyüli pici lelkét! - hát, nem is azt akartam megbibizni.)

És az egész bibijét rádásul úgy adta elő, mintha már meg is bántottam volna: lehetőségileg (már meg is valósult annak a bántásnak a lehetősége: egyből, ahogy ő azt elképzelte, anticipálta) csak azzal is, hogy el lehet gondolni akár csak a lehetőségét, hogy én ilyen "sérelmet" okozhatnék neki - és mintegy erre az elővételezett "sérelemre" hivatkozva voltak olyan követelései (folyamatosan), hogy én ne okozzak neki ilyen sérelmeket.... (Volt egyébként olyan érzésem most nemrég is, hogy az állítólagos követelések velem szemben valójában leginkább az "aktív időbeli elhatárolások" kategória.)

**

Tegnap este szinte mellbevágó volt, hogy már 2013-ban milyen szarul érezhettem magam csak irodalmáraink szisztematikus mocskos agyrémei miatt is:

"Újra elolvastam nemrég dolgokat az ÉS-ben - és próbálom túltenni rajta magam: még sokkal borzalmasabb volt minden. [azok a "szépirodalmi" szövegek sokkal borzalmasabbak, mint ahogy én emlékeztem rájuk, vagy első olvasásra észrevettem] 

[...]

Permanensen ugyanaz a rosszindulat éveken át. Ki milyen személyes indíttatásból gyakorolta. Az közös volt: a nőt akit bántalmaztak bántalmazni kell! És ha egyszer megmondták: ő a rossz mert nem olyan amilyennek lenni kell akkor ő az! - és ha valakiről egyszer meg lett mondva, hogy ő a Rossz, akkor arra való, hogy mindenki őt hibáztassa, rajta verje le a maga baját. Éveken át ez folyt. És ez azokon a szerkesztőkön múlt, akik ehhez mások rendelkezésére bocsátották a folyóirataik felületét és maguk is nyilatkoztak az ügyben. Rendszeresen.

Jellemzően voltak a témák is. 1) szexualitás - ki a jól nőies nő, aki olyan amilyennek lenni kell és ki nem. 2) a pénz - milyen összefüggés van az emberek/nők anyagi helyzete és aközött, hogy ők a jók vagy a rosszak. Ha a nőnek nincs pénze arra, amire a férfinak kell: ő a rossz. Ha a férfinak nincs pénze arra amire neki kell, akkor ő szegény szerencsétlen és adni kell ami neki kell! Ha a nők és a "gazdag emberek" ételt, anyagi javakat fogyasztanak akkor ők a rosszak. 3) az idegen - az idegen rossz, az idegent verni kell, az idegengyűlöletet és homofóbiát és nőgyűlöletet kiélni de ugyanakkor letagadni, bort inni és vizet prédikálni. És igenis ellentétekben kell gondolkodni és jóban és rosszban! és az idegent hibáztatni és benne büntetni a bűnöket!

És történtek azoknál a szövegeknél ijesztőbb dolgok is."

**

És persze nőírók riszálták közben magukat és harsányan bizonygatták 1. ők milyen kifogástalan és "erényes" nőideálok: ők tökéletes testű nőideálok és minden elvárásnak maximálisan megfelelnek! és 1.1. a testük is pont olyan, amilyennek lenni kell és mindig mindenkinek oda is adják úgy és arra, amire és ahogyan el van várva (miközben engem az online zaklatóm ehhez képest is fenyegetett, mert én nem tettem közzé pl. pornográf ill. "erotikus" képeket és tartalmakat - mint pl. K. művésznő bezzeg!) 1.2. ők bezzeg "tejelni" is képesek sőt bőségesen osztogatják az anyagi javakat - de legalábbis: nekik az "jár" és nekik is "jogos követeléseik" vannak (direkt összefüggésben a "tökéletes" testükkel is) 2. mószerolták és rágalmazták ezerrel azokat a nőket, akik nem olyan "tökéletesek", mint ők bezzeg! Pl. "irodalmilag" bizonygatták, hogy ha egy nőnek aktuálisan nincs olyan vagyona, ingatlana, amiért "érdemes" lenne feleségül venni (és "méltó" és alkalmas lenne a házasságra), akkor a múltban igenis biztosan volt! - csak biztosan sok drága ételre-italra költötte azt a sok pénzt! stb. 

Semmi új nem volt ezekben az irodalmi agyrémekben se: simán kieszelhette volna a "csodás" J.J. is ezeket a témákat is - odáig bezárólag, hogy ha egy nő "önként" nem akarja odaadni a testét úgy és arra, amire az állítólagos férjének kell, akkor félholtra kell verni, és a magatehetetlen nőt megerőszakolni: a "csodálatos ember" pont ilyen "szexuális kapcsolatra" vágyott nőkkel: még az albérletben részletezte az igényeit... Aztán az ÉS-ben pl. volt ilyen "gyönyörű" irodalmi fantázia is. Azon kívül, hogy a szerkesztőség (Grecsó Krisztián felétlen: ő nyilatkozott is erről) elhivatva érzi magát kielégíteni a J.Jani-féle "eszményi" hímneműek férfiúi igényeit, mintegy azt is demonstrálandó: irodalmár urak szerint ill. a mocskos tahó szerkesztő úr szerint mit is kell csinálni azokkal a nőkkel, akik "önként" nem felelnek meg a szexuális elvárásoknak.

És most akkor ott tartunk, hogy ha egy nőnek nem kifogástalanul TÖKÉLETES a teste, és oda merészel menni, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény, akkor az olyan csúf és az elvárásoknak meg nem felelő fizikumű nő "megérdemli"/ megérdemelné legalábbis a pénzbüntetést: azért, mert oda merészelt tolakodni olyan helyre, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény. És a (franciaországi!) szépségversenyeken kívül (ami a MV rajongását kiváltó cikk tárgya volt) nemcsak pl. a műszaki felsőoktatás lenne ilyen hely: ahol a nőkkel szemben "jogos" elvárás, hogy a férfiúi elvárásoknak maximálisan megfelelő nőideálok legyenek. Rendszeresen ilyen "helyként" volt definiálva az internet is. Irodalmi közegben is megvolt ez is: hogy ilyen közegben is "igenis jogos elvárás"...

2021. november 7.

(ki kicsoda)

Nemrég már egy könyvvitel tankönyvet is elővettem, ahogy érzésem szerint pl. irodalmáraink is ilyesmit bújhattak a nők "tartozásainak" a megállapításához. 

És próbáltam elképzelni ("beleélni" magam), ahogy ők böngészhették a mérleg sorait: melyik illene azokra a misztikus követelésekre? ("Az ő pénzük" jogcímen - avagy: a nő - és kapcsolt javai - mint "vagyonlem".) Pl. "befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete"? - ez tuti tetszene nekik. Vagy "növendék-, hízó és egyéb állatok" (a nő mint "haszonállat")? "követelések áruszállításból és szolgáltatásból" konkrétan volt: K. művésznő próbálkozott vele (de hát J.J. nekem nem nyújtott semmiféle szolgáltatást, H.M. túl is volt fizetve). GK meg olyasmivel, hogy "származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete" - ő legalábbis pozitívan értékelte a mocskos származékos ügyleteit (még dicsekedett is vmi interjúban)... Van persze a praktikus "egyéb követelések" is.

Másik oldal régi bejegyzései ihlettek meg, pl. 2013-ból. Ezekre azóta jóformán ránézni se mertem, pedig ami igazán borzalmas volt: pl. az aktuális extrém fenyegetések nyoma, azt igyekeztem eltüntetni már akkor - de még így is látszik az online zaklató fenyegetőző anyagi követeléseinek a nyoma is, meg ami a hivatkozási alapja volt, még azon kívül, amit én pl. az "eszményi" J.J. igényeiről és agressziójáról írtam: irodalmáraink hasonló "értékrendje" és követelései nők felé...

Idill

És pl. irodalmáraink világképébe nem férhetett volna bele pl. az sem, hogy az anyu is könyvelő volt - amíg ott nem hagyta az állását (miattunk) - merthogy nekem pl. az "irodalmi" (valamint "feminista") elvárások szerint egy roma nőnek: GYŰLÖLETESEN undorító testű roma nőnek kéne lenni: direkt az elviselhetetlenül és GYŰLÖLETESEN "undorító" fizikumom miatt. sőt: "csak" az "undorító" nemi szervem miatt is - amitől pl. az eszményien csodálatos J.J. felháborodva és gyűlölködve undorodott, és aminek őt a puszta létezése is felháborította (általánosságban). És ez természetesen a barom online zaklatómnak is mániákus rögeszméje volt - úgy is, mint "feministának"! (és kifejezetten az USA-ban legdivatosabb harminchárom és feledik hullámos "feminizmus" nevében). 

És az olyan "undorító" testű (tehát idióták szerint pl.) "biztosan roma" nőknek, akiknek undorodni "kell" a testétől, (pláne: lehetőleg agresszíven) és utálni- gyűlölni: a puszta fizikai létezésük miatt is!

kifejezetten és hangsúlyosan: mint női testeket

(és hangsúlyosan 1. az Elvárásoknak meg nem felelés miatt 2. az "eszményi" férfiak nőgyűlölő fantáziái és magas irodalmi, sőt: "feminista" fantáziák miatt is)

az anyukájának sem lett volna szabad semmiféle polgári foglalkozásának lenni, és szigorúan TILOS! TILOS! lett volna pl. közgazdasági szakközépiskolában továbbtanulni is! Sőt: lehetőleg kötelező lenne visszamenőleg is tizennégy-tizenöt évesen férjhez menni és szülni!

Az anyu már huszonnégy volt, amikor én születtem - első gyerekként. (Történetesen nem roma családban: ahogy az pl. irodalmi elvárás lett volna és az online zaklatóm mániája is: éveken át "csak" amiatt fenyegetett, és követelte fenyegetőzve a lakásvásárlást. Mert ha roma nőktől követelik, az "integráció": ilyen szép magyarázata volt. Irodalmárok körében is.)

Kb. 2015-16-ban az is kiderült: "feministák" világnézetébe abszolúte nem fért bele az sem, hogy amennyiben nők ilyen területen dolgoznak, szerethetik a munkájukat, és pl. az anyu generációjából jellemzően NEM azért választottak sokan ilyen foglalkozást (és nem azért tanultak tovább közgazdasági és kereskedelmi iskolákban), amit M.A. nagy garral feltételezett a pénzügyi területen dolgozó nőkről: biztosan azért dolgoznak ilyen területen, mert akkor biztosan "hasznos információik" lesznek arról: melyik pasinak van pénze!

Az efféle "hasznos információk" iránti igény inkább az "eszményi" férfiúra és irodalmárainkra volt jellemző - főleg nőkkel kapcsolatban. Ahogy az is, hogy extrém és irreális módon és mértékben kontrollálni akarták nők életének minden rezdülését: különös tekintettel a nők "költekező életmódjára" is: ahogy azt irodalmáraink elképzelték.

Idill 2.0.

Tehát először "szép szokásként" (és a nőgyülölet egyik extrém formájaként) terjedt el a "magas kultúrában" (2008-9 után feltűnően!), hogy a nőktől mindenféle extrém indokkal anyagi javakat követelnek: méghozzá baromi sokat lehetőleg:

hol "egyszerűen" és alapjáraton mint "hozományt", és hogy a nőknek AZÉRT legyen olyan ingatlanuk, hogy a faszijuk be tudjon oda költözni (pláne: hogy a nő legyen képes annak igényei szerint úgy gondoskodni az ő mucuskájáról, mint egy "jó anyuka" a kicsi gyerekéről: pont ahogy azt J.J. is elvárta), hol meg aztán (ha ez a "hozományosdi" nem válik be) a nők misztikus "tartozásaira" hivatkozva: az is teljesen olyan volt mindig, mint ami az "eszményi" agyából is kipattanhatott volna. Pl. hogy a nőknek (szisztematikusan!) azért vannak ilyen állítólagos "tartozásaik", mert a saját szükségleteikre (sőt: ha van gyerekük, akkor még a gyerekeik szükségleteire is!) költik a kevéske (vagy nem kevéske: mikor miről volt ingerenciája fantáziálni irodalmárainknak) pénzüket, jövedelmüket.

És akkor ezek után magukat feministának nevező agresszív hp-k még azon is rettenetesen fel voltak háborodva, ha egy nő konyítani mer "pénzügyekhez" és számvitelhez és ne adj' isten! pl. képes lenne összeszámolni és kiszámolni, hogy pl. kinek is vannak tartozásai. Szép volt.

Másik oldalra föltöltettem egyszer az anyu egy régi fényképét, délelőtt azt akartam megkeresni...

2021. november 3.

(szex erőszak építészet - sokadik rész)

Voltam bátor megérdeklődni: 

"arról is érdeklődni szeretnék: a nemalmodik.blogspot.com helyen található blogomat (és néhány hozzá kapcsolódó további oldalt a jegyzeteimmel) inkább neked vagy inkább Vayéknak kellene-e átengednem és átadnom - merthogy a tűrhetetlen testi tökéletlenségeim és állítólagos genetikai "abnormitásom" miatt én méltatlan vagyok rá állítólag. Még azon kívül, hogy ezek miatt a tűrhetetlen testi tökéletlenségek miatt és állítólagos genetikai abnormitás miatt jó tíz éven át folyamatosan fenyegetett is egy "ismeretlen tettes" online zaklató - meg persze amiatt is, amit a blogra írtam és nem tetszett neki, és mert egyáltalán oda írtam, és ahhoz se lenne bárkinek joga. Ha viszont transznő lennék és nem egy tökéletlen testű "biológiai nő" (születéskor anyakönyvezett nemem szerint és anatómiailag és valszeg genetikailag is az vagyok), kicsit más lenne a helyzet. Mert akkor esetleg elfogadható lenne, amit egy ún. konverziós terápiáról írtam: akkor pozitív dolog lehetne, hogy a "pszichológusnő", aki kb. transzszexuálisnak akart "diagnosztizálni" (önkényesen), az általa "diagnosztizált" "abnormitásra" hivatkozva fenyegetőzve követelte, hogy pl. öltözzem nőiesebben, és azonnal hagyjam ott az építészkart és iratkozzam be pl. hastánctanfolyamra, hogy "nőiesebb" legyek, és olvassam az általa ajánlott, Édesvíz kiadós ezoterikus könyveket hasonló célból stb. stb. És ha neki mindez "menő" és elismerésreméltó megnyilvánulása lehetne, amiért dicséret és ünneplés jár (amit egyébként megkapott már, pl. az engem mániákusan fenyegető online zaklatóm részéről), akkor szabad lett volna írnom róla - és ha transznő lennék, akkor pl. elismerésreméltó és dicséretes lehetne aktuálisan is. 2009-ben. amikor elkezdtem írni róla, még elég elismerésreméltónak számított volna általánosságban is - a nem elég nőies nőket erőszakosan és fenyegetőzéssel is az elvárásoknak megfelelő nőiességre kényszeríteni -, de én magam is igyekeztem mindent megtenni azért, hogy az ilyesmi ne lehessen elismerésreméltó. Mármint az illető "pszichológusnő" tevékenysége. Bármennyire tetszett is volna egyeseknek. A blogra egykor feltöltött arckép valóban az én arcom, és én tettem ki oda azt a képet, a saját "gyűlöletes" és mindenki szerint elfogadhatatlan arcomról."

Az immár az eugenetika iránt is elkötelezett Mérő Verától. 

Tekintettel arra is, ha már nemcsak az egykori modellkarrierjére és a (bezzeg!) ELISMERTEN tökéletes fizikumára nagyon büszke: éppúgy, ahogy az USA-ban is magasan elismert Stanislaw Grof tanítvány "sztárpszichológus" h. - hanem a h-féle, többé-kevésbé eugenetikai alapú, újmódi és állítólag szintén nagyon divatos ezoterikus-irracionális pszichológiai irányzat lelkes követőjének is kinéz. És igyekszik is.

Merthogy ennek az újmódi irányzatnak a nevében a tökéletes test és a kifogástalan (és példamutatóan nőies és divatos!) öltözködés nemcsak, hogy szigorúan kötelező Női Erény - hanem a bezzeg tökéletes testű és (bezzeg) mindig kifogástalan megjelenésű nőideálok például "jogosultak" a kevésbé tökéletes testű, pláne: EMIATT genetikailag-biológiailag is BIZTOSAN "abnormális" és "fajbiológiai" értelemben is "nem megfelelő" származású és "szaporításra méltatlan" (és főleg: nem elég kifogástalanul és elismerésreméltón nőiesen öltözködő!) nők javaira is...

Csak érdekelt volna a véleménye - de persze nem méltóztatott válaszolni. 

II.

Természetesen eszem ágában sincs átadni vagy "átengedni" a blogom ill. a jegyzeteim - transznőknek sem és Mérő Verának sem. Aahogy a kifogástalan testére és szexualitására büszke G. Évának és a szintén legalábbis "kifogástalan és elismerésreméltó feminista nőiességükre" büszke kartársnőinek sem. Sőt a rövid ideig egyetlen legális olvasómnak (a jelenleg sem nyilvános oldalakon) és "híres író" barátainak sem - ők állítólag illegálisan vették el, "lopták el" a jegyzeteimet vagy azok egy részét: online zaklatóm pl. ezzel indokolta a követelőzéseit...

Az irodalmár urakat és hölgyeket egy időben rettenetesen izgatta (akkoriban kattantak rá, amikor a mocskos barom online zaklató engem is elkezdett fenyegetni): milyen bűneik vannak és lehetnek a bántalmazott és tehát ezért (szerintük feltétlen!) "bántalmazandó" nőknek - és miért KELL őket bántalmazni?!

És az építészmérnöki kar egyéb oktatóinak sem óhajtottam odaadni (mutogatni se nagyon) - akik kb. MV legújabb példaképe, a DMM ízlésének is maximálisan megfelelően szintén úgy vélték: egyetemi oktatóként "jogosultak" megkövetelni az egyetem női hallgatóitól, hogy kifogástalanul tökéletes és szexuálisan vonzó testük legyen (és öltözzenek csinosan és szexin és nőiesen! stb.)

és (1) ezáltal legyenek alkalmasak és méltók a szaporodásra: mert a női testnek "az a kötelessége!"

Valamint az egykor a régi Wérgidán hemzsegő építészkari oktatók szerint a nők csak akkor lennének alkalmasak építésznek is, ha 1.1. szexuálisan vonzó SZŰZlányok, és 1.2. az ellenállhatatlanul vonzó testükkel és nemi szervükkel fölállítják a férfiak micsodáját és 1.3.  föl lehet csinálni őket és 1.4. képesek szülni - a Lakóépülttervezés Tanszék egyik oktatója anno ki is fejtette: mi az összefüggés a szerinte jó építészet és a nők szülési képessége és a szülési képességhez továbbá elengedhetetlen szüzesség és általában is a női testektől "jogosan" elvárt tökéletesség és "szexuális vonzalom ébresztő képesség" között. Bár én egy kukkot nem értettem belőle: az összefüggésből tudniillik. Csak annyit, hogy a tanár úr szerint a "jó építészethez" kötelező lenne a kifogástalan nemi identitás és heteronormativitás: mint a másik nem elvárásainak maximálisan megfelelés - nők részéről legalábbis feltétlenül! És a nők esetében ennek a kifogástalan nemiségnek elengedhetetlen feltétele a szülési képesség és a szexuális vonzerő, valamint a tökéletes test. 

És a szüzesség is: az külön volt tematizálva, de ugyanott (a régi Wérgidán). Hogy ti. a már biztosan nem szűz női testek "undorítóak" - és ha egy női test ellenszenves és nem szexuális vonzalmat és gyerekcsinálási vágyat ébreszt a férfiakban, akkor biztosan azért: mert "biztosan nem szűz már" ("undorító nemi szervű erkölcstelen megbaszott k...a!"). És biztosan azért "undorító"!

(2) a nők bárkivel legyenek hajlandóak szexelni és a nemi erőszakot és a fizikai bántalmazást is engedjék meg: ha a szexelni vágyó faszinak csak attól áll föl, az lenne a feltétele, hogy képes legyen megdugni őket és olyan "szexet" akar. Mert a nőknek a szaporodás érdekében - vagy egyáltalán! - bármit kötelességük eltűrni: a verést és szexuális erőszakot is! 

Például R. tanár úr szerint. De irodalmárok is így gondolták kb. És persze H-ék.