A következő címkéjű bejegyzések mutatása: látszikrajta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: látszikrajta. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 12.

(ki kicsoda)

Most láttam, másik oldalon van  párkapcsolati erőszak címke is - le is akartam szedni a bejegyzésről (2013.10.15. - sokra kitehetném). Nem tudtam egyébként, mi lehet az. Megnéztem, és hagyom mégis.

Elég sokat írtam oda is (meg ide is) arról a "kapcsolatról". A többi ilyen bejegyzésben is arról: ez a "kapcsolat" és annak a "csodás" férfiúnak (J.J.) a jellegzetes viselkedése, például a permanens követelőzései (és sértődőttségei, haragja és megtorlások, mert én nem adtam és nem tudtam adni, ami neki kell!) párkapcsolati erőszak volt. (Az a neve - tényleges párkapcsolat nélkül is. Bár ő egy idő után igyekezett azt a benyomást kelteni). És "természetesen" ő erőszakoskodott velem: mégha egyfolytában és egyre agresszívebben panaszolta is: ő a "szenvedő" férfi! - meg hogy mi mindentől "szenved"... 

Pláne: a szenvedő magasztosan "romantikus hős" meg rettenetesen szenvedő "szerelmes férfi", akit a gonosz (és undorító testű!) nők bántanak - és maga a női test is, mint olyan: mert ő attól (heteró és cisznemű férfiként, mintahímkét) undorodott-utálkozott nagyon: állandóan ezt hallgathattuk már ott az albérletben, ezt részletezte nekünk, nap mint nap. (Hogy 1. milyen undorító a nők teste és miért! 2. ő hogy utálja és undorodik tőle - és mennyire fel van háborodva a létezésén is! 3. neki ez mekkora nagy szenvedéseket okoz! - az "undorító", sőt: GYŰLÖLETESEN "udorító" NŐI TESTEK puszta FIZIKAI LÉTEZÉSE is: NEKI, J.Janinak, a kifogástalanul ciszheteró eszményi mintahímnek, nem nekem, a csúf és rusnya testű "deviánsnak".) És hogy én bántom, mert nem adom neki aztat mind, ami neki kell: anyagi javak főleg, meg "anyai gondoskodás"...

Miután évet halasztott (még annak a félévnek a végén, amikor közös albérletben laktunk) - méghozzá amiatt, mert ott Sopronban ő nem talált magának olyan lányt, amilyet akart (akinek például konkrétan lett volna olyan lakása, ami alkalmas lett volna azoknak a magasztosan eszményi szerelmi érzületeknek és annak az eszményi szerelmi kapcsolatnak a megvalósítására, amire a "csodás" férfiú saját elmondása szerint áhítozott) -, de aztán amikor mégis inkább visszajött Sopronba (megígérte pedig: ha máshol "megtalálja a számítását": így mondta, talál magának olyan ideált, aki neki kell, akkor nem jön vissza), és akkor már évfolyamtársak lettünk, és egy idő múlva aztán ott is, az egész évfolyam előtt is, bent az egyetemen és közös programokon elkezdte egyre látványosabban és harsányabban mutogatni a szinte állandó sértettségét és "megbántottságát", sőt haragját irántam: nyilvánvalóan azért, mert 1. én nem feleltem meg az ő magas férfiúi igényeinek (ezt is tudhatta mindenki) 2. nem tanúsítottam iránta az általa elvárt imádást és hódolatot se 3. mindezzel újra és újra súlyos sérelmet okoztam neki!

Láthatta is mindenki és tudhatta mindenki: ő hogy meg van sértve és mennyire "szenved" - és főleg: mennyire haragszik rám és hogy utál engem.

Amit persze nemcsak seggfej irodalmáraink szerint kellett volna úgy értelmezni (pláne a "csodálatos emberhez" hasonló rettenetesen szenvedő férfiakkal végtelenül empatikus és megértő nőírók szerint), hogy ő volt a "bántalmazott férfi" - és persze én voltam a gonosz "bántalmazó nő", mert én nem voltam vele empatikus és megértő. És mert nem voltam képes se külföldi utazásokra meghívogatni, se pénzt szerezni és pénzt adni neki (sokat!) az utazási céljaira például - mert épp az USA-ba akart pl. utazni: kárpótlásként is az után, hogy egy másik lány bezzeg meghívta egy prágai utazásra, de neki azt muszáj volt elutasítani, és emiatt is rám haragudott. Sőt arra is célozgatott, már akkor, hogy ő tőlem akar olyan meghívásokat kapni. Vagy inkább csak pénzt az utazási céljaira? És nagyon megharagudott már akkor, mert én azt sem adtam és nem voltam képes adni. És aztán a lakást se intéztem el, amit akart, pedig megmondta, hogy neki az is kell! Hogy meg tudja spórolni a lakbért, és a megspórolt lakbéréből tudjon utazni. (Ki is számolta, hogy az épp elég lenne az utazási céljaira, és még más szempontból is jól jönne: az önmegvalósítása szempontjából is. Mert a másik fő életcélja az volt, hogy olyan "karakán önellátó" ember legyen, aki "nem szorul rá a szülei támogatására", és neki az albérletét pl. a szülei fizették - én Sopronban még ki tudtam fizetni az albérletem az ösztöndíjamból, később nekem is segítettek a szüleim. A valóságos szüleim. Miután az elől a "csodálatos ember" elől elmenekültem.)

Az irodalmári fogalmak miatt hagyom azt a címkét: mert irodalmárainknak is vannak hagyományosan valamiféle fogalmaik - saját belterjes fogalmaik -: a párkapcsolati erőszak az micsoda és "jellemzően" kik követik el és hogyan. Abban a bejegyzésben ezekről az irodalmi fantáziákról írtam.

2014. július 14.

(a gépek zaja)

Jól el tudom képzelni azt is, ahogy az a barom másoknak nyafoghatott: én nem adtam meg, ami neki kell! És mi mindent! És ő attól hogy szenved! - és neki az kell és én tartozom azzal és neki az kell! Ahogy nekünk nyafogott. Ugyanígy el tudom képzelni azt is, ahogy azt lereagálhatta volna, ha másoknak megesik rajta a szívük és megadják neki azt a sokmindent mind, amivel én tartoztam neki! de én azt mind nem adtam meg és ő attól szenvedett! Hogy én nem adtam neki lakást és olyan ellátást, amire neki igénye volt és én nem adtam meg neki azt az életmódot és meghívásokat se olyan helyekre, ahova ő menni akart, se külföldi utazásokra se menő bulikba, menő társaságba - és ő miattam nem lehetett az aki lenni akart! És nem vagyok olyan menő királylány se, ami neki kellett!

... és el lehet képzelni azt is, ahogy ehhez a panaszkodáshoz is kihasznált volna irodalmi kliséket - mert vannak olyan sztorik, amikben a regényhős így panaszkodik a nőre, aki miatt neki szenvednie kell! Feleségekre panaszkodnak így regényhősök. Jól el lehet képzelni ahogy ilyen sztorikat is megpróbálhatott volna kiaknázni és ilyen regényhősöket leutánozni - ahogy előttünk, lakótársai előtt még a "romantikusan epedő panaszos hősszerelmes" fázisban volt a dolgok állása.

Ehhez persze úgy kellett volna beállítani a "kapcsolatot", mintha a nő, akire panaszkodik, a felesége lenne vagy lett volna - mert csak akkor "jogosak" a panaszai és a követelései, de meg mert regényekbe is az van megírva, ahhoz van klisé is: a panaszkodó férfiak a regényekben a feleségükre panaszkodnak.

(Attól nyilván nem zavartatta volna magát, hogy nekem közöm nem volt hozzá - korábban is sikerült elhitetnie mindenkivel, hogy van hozzám köze, sőt: együtt élünk. És a haverjai magától értetődőn velem akartak neki üzengetni. Miközben köszönő viszonyban se volt velem.)  

2014. július 4.

(a szeretők szenvedélye)

A beteg rögeszméje minden barom irodalmárnak: a bántalmazott nőknek, a nőnek, akit bántalmaznak és bántalmazni kell! és pénzt kell igenis követelni tőle! igenis biztosan van pénze! biztosan sok pénze van! ha nincs akkor biztosan volt! biztosan sok pénzt kapott valakitől és akárhonnan! - biztosan sok fizetést kap vagy kapott! és biztosan örökölt! és biztosan gazdag férje van! Akkor is ha a nőnek épp az a "bűne" és azért kell verni és büntetni! mert nincs pénze és nincs olyan menő pesti lakása, ami a férfinak kell és nem tudja adni, ami kell! amit követelnek (és követelni kell!) tőle! Ha a nőnek az a bűne hogy nem keres sok pénzt akkor biztosan gazdag férje van - ha meg a nőnek nincs férje akkor biztosan sok fizetése van, sok pénzt keres és van vagy volt olyan lakása is, ami a férfinak kellene! csak nem akarja odaadni azt a sok pénzt és a lakást annak akinek kell! azért nem lehet szeretni!

És az a nő, aki azt állítja, hogy nem kapott pénzt és nincs pénze és soha nem is volt és nincs gazdag férje se, egyáltalán semmiféle férje nincs és soha nem is volt és pénzt sem kapott férfiaktól igenis biztosan hazudik - mert az számít ami meg van mondva! 

És mind arról fantáziáltak, nőírók teljes gőzzel és mind megmondták: az a nő akit bántalmaznak és bántalmazni kell igenis! büntetni kell! mert sokat zabál és többet, mint amennyit szabad lenne neki! és nem adja a lakást és a pénzt annak akinek kell! igenis biztosan sok pénzt kapott és igenis biztosan van vagy volt sok pénze - biztosan sok fizetést kap vagy kapott és szép vagyont örökölt és biztosan anyagi javakat kapott a férjeitől és a férfiaktól mind! és igenis biztosan gazdag férje is van vagy volt neki! Azért is tartozik a sok pénzzel! És egyáltalán. A nő akit bántalmazni kell és pénzt követelni tőle és meg van mondva! hogy igenis pénzzel tartozik mert nem adta a lakást annak akinek kell! és élelmiszerre költi a pénzt! igenis biztosan sok pénzt kapott - akárhonnan! Az nem számít honnan, kitől, milyen jogcímen, csak az, hogy a nőnek a sok pénzt kapni kell - azután odaadni, továbbadni annak, akinek az kell!

A mocskos bunkó mutogatós embernek is rögeszméje, hogy én is igenis biztosan rengeteg sok pénzt kaptam valakitől, valahonnan (akárhonnan!) - csak biztosan elköltöttem! (Drága ételre-italra biztosan! mert az is meg van mondva! - és az számít, ami megmondva van!) Mert ez meg van mondva! és az számít ami meg van mondva. És azért is kell tőlem pénzt követelni! 

2014. május 26.

(anyjuk fiai)

A szülés és a nők elleni erőszak annak ürügyén - erre fel irodalomemberek fölbaszták az agyukat azon, hogy vannak nők, akik nem akarják odaadni a testüket mindenkinek, akinek kell, arra amire másoknak kell! Még szülni se úgy akarnak ahogy azt mások megmondják!

Másoknak meg az jutott eszükbe: ha a nőnek gyereket/szerelmet/szexet/férfit/családot kell és kötelező akarni, akkor fizessen érte! Legyen olyan nőideál, amilyennek lenni kell és akarjon vonzó lenni a férfiak szemében és szerezze meg a pénzt, ami ahhoz kell és vásároljon olyan lakást (és olyan legdivatosabb legnőiesebb legcifrább legdrágább legruhákat, amire az igényes férfinak igénye van, hogy a nők olyanba legyenek öltözve!) és mindent, ami ahhoz kell, hogy vonzó legyen a férfiak szemében - és a férfinak is adja az anyagi javakat! És irodalmárok ezt úgy adták elő, mintha újdonság lenne. Az a barom már évtizedekkel ezelőtt azt akarta: az ő "szerelmét" és becses társaságát vásároljuk meg... (Lehet, azért is volt egyfolytában felháborodva, mert mi, akik lakótársai voltunk ingyen "élvezhettük" a fenomenális társaságát. Amikor az csak annak járt volna, aki fizet érte!)

Kettő: csak a szüléssel-szülészettel kapcsolatban is mindig szóba kerül a pénz - konkrétan a szüléssel kapcsolatban: vagy az, hogy annak mik a költségei, vagy még az is, hogy az milyen procedúra, ha egy nő nem tud teherbe esni, de mégis gyereket akar. Mit meg nem tesznek a nők (vagy házaspárok) hogy gyerekük lehessen. Ki is lett mondva folyton az is: a gyerek és az anyaság egy olyan dolog, amiért a nők bármit megtesznek és bármit megadnak, ha kell nekik. Irodalmárék vérszemet kaphattak ettől is - és az ő logikájuk szerint: azt kell nézni, mi az, amit a nőknek nagyon kell akarni, amiért egy nőnek bármit meg kell adni, és akkor arra kell őket rábeszélni! (És lehetőleg el kell velük hitetni, hogy azért aztán tényleg bármit meg kell adniuk! A pénztől a szülészeti erőszak elviseléséig.)

... és az a nő, aki nem tesz meg és nem ad meg mindent azért, hogy gyereke lehessen, és nem fizet érte (főleg nem szerzi meg a pénzt, ami a "jó anyasághoz" és a vonzó nőiességhez kell - még olyan lakást se vásárol - és nem fizet a szeretetért/szexért) azért is abnormális! mert nem akarja azt amit neki akarni kell: az anyaságot. Pláne aki még a férfiakkal sem "anyáskodik", ahogy kellene...

2013. augusztus 9.

Ki kicsoda

A nő szemében is, ahogy a zaklatóm szemében is státuszszimbólum volt javak fogyasztása, birtoklása - tevékenységeké, szórakozásoké. Olyan tevékenységeké, amik egyébként öncélúak, az az értelmük, hogy attól lehet valakinek lenni, ha valaki olyat csinál, azt fogyasztja - azért elsősorban, mert sokba kerül: valakinek. (És nekik azt ajándékba adják!)

Az ő tevékenysége is kb. olyan. Valami különleges és exkluzív ami sokba kerül és nem kaphatja meg akárki - ezért menőnek lehet lenni attól, ha valaki fogyasztja. És aki annyira hülye, hogy az kell neki, az biztosan vevő a hülyeségeire is.

2011. július 27.

Kétszer kettő

(folytatás)

Irreális, hisztérikus követelések - és igények: nekem kell! Az álom. Izgalmas, egzotikus életvitel, szerepek, az a logika, az a szex - de főleg az, hogy mindenki, szó szerint mindenki ezeket az igényeket elégítse ki, szolgálja! És azt adja meg és olyan legyen! És mind rossz, gonosz, aki neki nem adja, nem olyan, amilyennek lenni kell, nem úgy csinálja, nem úgy gondolkodik, viselkedik, sőt: "érez", ahogy kell - ahogy ő is. Akinek nem az kell, aminek kelleni kell, nem olyan céljai vannak, ami a jó - mint neki is...

Ahogy én voltam "a" rossz (a Rossz) már t-nek, de s-nek is, de másoknak is. Azután n-nek, legfőképpen. Azután h-nak, azután bj-nek. Répás Ferinek is. Meg még másoknak. Mert nem olyan vagyok, amilyennek kell...

És mindig, kivétel nélkül mindig olyan emberek, akik épp ott voltak, ahol én.

2.
Békén lehetne engem hagyni. Gondoltam mindig. Ha ez az állandó hiszti van. Én mér nem olyan vagyok, nekem mér nincsen az nyaff nyaff! én mér nem tudom megadni azt?! Tisztára mint egy hisztis gyerek, akinek igenis neki is kell, hogy ő is megkapja a szüleitől azokat a dolgokat, holmikat, szórakozási lehetőségeket, amiket a másik gyerek is megkapott, megkap az ő szüleitől. És őt az nem érdekli! neki az akkor is kell! kell! kell! És ő akkor jól megbünteti majd a szüleit, azt, aki neki nem adja meg... Ezt a gyerekes hisztit, ezt a büntetést láttam azután később. Ahogy párszor, úton, útfélen ilyen hisztis, hisztiző gyereket láttam rátámadni a rosszakra - a szüleire -, mert neki nem adják meg...

Szerethetetlen

Én vagyok a Rossz.
 
 3.
A nagy lelkes rajongás, imádat, jó messziről - mellesleg akkor lehet még jót szenvelegni is: ahh! mennyire-mennyire hiányzik! Mintha a szerelme után epedne... Aztán, amikor ott van, mintha egy idegen lenne. Vagy inkább kissé ellenszenves berendezési tárgy, amiről legjobb tudomást se venni, keresztülnézni rajta... Hacsak nem nyújt a másik ember, bárki valami jó kis lehetőséget a mutogatásra. Eljátszani, elmutogatni a nyájaskodást vagy a jópofizást: én ilyen kedves ember vagyok! A saját jóságát, elismerésreméltóságát, "szeretetreméltóságát". Vagy a feltűnő ellenszenvet, utálatot, megvetést -   a másik ember rosszaságát. Mint velem szemben muszáj volt. Én jó vagyok! Én hibátlan vagyok! A másik ember rossz, gonosz! Mindenki lássa. Itt kérem érzelmek vannak elmutogatva, megmutatva, bemutatva.

Közben a másik ember le is van szarva.

Akkor is és főleg, ha éppen "kedveskednek" vele. Ő ahhoz a kellék.

Meg mert ez az igazi "intimitás" is, mindenki láthassa azt is! A bizalmaskodó rámászás, odadörgölőzés - azonos nemű személyekhez főleg. És soha nem tényleg meghitt barátokhoz főleg. Mert ez a lényeg: idegenekkel, alig-ismerősökkel kell csinálni, mutatni. Az nem kunszt, olyan emberekkel, akik régi és bizalmas ismerősök valóban. Mi van abban, egy régi barát/munkatárs vállára csapni, bizalmasan átölelni estleg, már nem úgy, csak olyan férfiasan, úgy lenni vele bizalmas fizikai közelségben is, úgy beszélgetni vagy tréfálkozni... Ilyet mindenki tud, ebben nincs semmi pláne. Vagy normális, hétköznapi közelségbe kerülni a másik nemmel. Csak a hétköznapokban is: elviselni legalább. Vagy pláne még közelebb. És akkor az ilyen emberrel lenni meghitt fizikai közelségben is. Bezzeg.

Kétszer kettő.

Csak úgy spontán, helyből és azonnal a dühödt, támadó utálkozás és felháborodás. Meg még a rosszindulat. Helyből - mert ennek lehet örülni. De meg azért is, mert helyből a másik ember a rossz. Eleve, előre tudva van róla. Még mielőtt ő lenne, van a rosszasága. Úgy egyáltalán: ő igenis a rossz, akit büntetni kell! Szereposztás, ami ez van, és tudva van, helyből és eleve. És utána még be is lesz mindig bizonyítva - egyre szélsőségesebben...

Természetesen az is, elsősorban az, hogy biztosan ő az, aki úgy gondolkodok, biztosan neki kellenek azok a dolgok, biztosan ő szokott úgy viselkedni - mert ennek kell lenni! És mást nem lehet elképzelni sem, ennek kell lenni mert ez van és más nem is lehet. És ez logikus is.

És aztán közben még a "szeretet". Az "önzetlen" ragaszkodás... Meg még esetleg az alkalomszerű nagyívű, látványos "kedveskedések". Mindenki lássa is! És a másik a rossz, benne van a hiba. Ő az, aki "nem szeret", ő az, aki nem akarja elfogadni, aki nem érzi, aki nem viszonozza. A másik az, aki nem szeret - úgy, ahogy azt kell. És a másik az, akinek nem kell a "szeretet". Aki nem is tudja, mi az, hogy kell azt jól csinálni...

És a másik ember az, akinek nem kell az intimitás se, mindenki lássa. Aki összerándul az ijedtségtől és fölfordul a gyomra az undortól, ha látványosan "kedveskedik" vele az, aki máskor verni szokta - nem hirtelen indulatában, hanem szisztematikusan és meggyőződésből: mert ő a rossz. Sőt: kedvtelésből. Mert neki meg ez jó érzés, ez örömteli dolog, őt ez dobja föl. Neki ez is kell - és ezt el is veszi a másiktól...

És még meg is volt magyarázva.