A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jel és jelentés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jel és jelentés. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 7.

(idill)

avagy a r e p a r a t í v   t e r a p e u t a Honti M. fantasztikus "hősiessége"

Eleinte főként vmi "udvarlói" szerepre akart kinevezni. (Mint pszichológus a kliensét - mint hangsúlyozottan kifogástalan szexualitású és kifogástalanul-eszményien nőies pszichológusNŐ a hangsúlyozottan "deviáns", nem megfelelő nemiségű női kliensét.)

És eleinte még csak nem is evilági férfiakkal, hanem természetfölötti, nőrabló bestiákkal azonosított, ilyen "férfi princípiumot" vélt meglátni bennem. Pl. a nőrabló griffmadarat, aztán a bikát - és micsoda kirobbanó örömmel! -: többé-kevésbé az ő ízlésének megfelelően mitikus hímként azt is. Azzal az indokkal (úgy is, mint jó-ó "jobb agyféltekés szimbólumos" indokkal), hogy a nemi önkifejezésem egyes elemei - pl. a hajam színe, ruházatom színe - ezeket "szimbolizálják. (És direkt alaposan kihangsúlyozta ennek a természetfölötti férfi princípiumnak a szexuális funkcióját is, sőt magát a szexuális aktust, nászt is az ilyen magasztosan "eszményi" férfi princípiummal - mintha ez a tökéletes és eszményi férfiasság megtestesülése lett volna, akivel-amivel a nőknek a szexuális kapcsolatra is áhítozni KELL! Konkrétan így is került szóba. Fura volt a modora is: kifejezetten örülni látszott, hogy ilyen "eszményi" férfiasságról-szexről ábrándozhat - úgy is, mint pszichológus, az én jelenlétemben, a kliense jelenlétében. Utána már visszafogottabban lelkesedett, és végül beérte volna antropomorf istenségekkel is. Pl. az antik görög-római mitológia szépfiúival - nekem tehát ez által ezt a hitvilágot és antik kultúrát is képviselnem kellett: ez NEM pozitívum volt.) 

A másik mitikus-sztereotip "férfi princípium", aminek kinevezett, és a bűneit (harsányan hangoztatva) rám vetítette, a "gonosz, elnyomó férfias hatalom" azaz "atyai princípium" volt. Rendszeresen kb. bűnbaknak nevezett ki, és engem hibáztatott valami titokzatos- mitikus "gonosz és elnyomó hatalom" ill. férfi princípium bűneiért (amiatt is, mert a műszaki felsőoktatásban tanultam - pláne lány létemre: biológiai nőként). Amitől "az egész világ" szenved, ill. neki személy szerint is szenvedést okozott. (Én egyértelműen annak a "gonosznak" voltam kinevezve ilyenkor - egy nem konkretizált, mitikus-titokzatos "gonosz, elnyomó hatalom" képviselőjének. Fölbukkantak összeesküvés-elméletes részletek is: már a kapcsolatunk kezdetén is.) 

A végén kiderült: neki volt egy bántalmazó "atyai tekintély" családtagja - valszeg az apja, de a tényleges családi kapcsolat el volt homályosítva. Nem az volt a lényeg és nem az volt tematizálva. Hanem annnak a szereplőnek a mitizált és univerzalizált szerepe: ő volt az "elnyomó, gonosz férfias hatalom". Az egyik olyan ezoterikus szeánszon lett ez egyértelmű, ott lett kinyilatkoztatva. 

Mert a kapcsolatunk végén azokra a bizarr ezotérikus szeánszokra is el lettem ráncigálva - muszáj volt. (De számomra pl. ott derült ki pl., hogy a hölgy - H.M. - a Silva-féle agykontroll lelkes híve: ott ő maga hangoztatta.) A szeánszok tematikája a Tarot "nagy arkánumai" lettek volna... Nekem egyébként csak akkor szólt, akkor jutott eszébe, kellek én oda, amikor a "gimel", azaz "császárnő" került műsorra - ami valami eszményi "anyai princípium" volt, ill. az az eszményi anyai princípium (hangsúlyosan) MINT az eszményi "női princípium".

Következő alkalommal (a "daleth" azaz "uralkodó" ürügyén) mesélt arról a "gonosz, elnyomó hatalom" férfirokonáról: tulajdonképp ő lett volna a "műsor", és mindenkinek egy pont olyan férfi princípiumra kellett volna gondolni, olyat elképzelni: ezt (is) nagyon erőszakosan követelte. Nekem persze úgy sem sikerült: nem voltak ilyen rossz (családi) élményeim. Személyes élmények híján ő persze azzal is beérte volna - követelte és forszírozta azt is -, ha műalkotások, pl. regények vagy filmek alapján képzel el valaki olyat. Sokan ezt is tették. Velem akkor már régóta erőszakoskodott ilyen stílusban, elegem volt belőle. 

Ott beszélt részletesen arról a gyerekkori élményéről, amivel tematizálni is akarta azt az alkalmat: őt gyerekkorában "az a gonosz férfi princípium" (apja?) egyszer nagyon meg is verte. Azt ott nem mondta, miért. Négyszemközt ("terápiában") még előkerültek párszor az ő (a terapeuta) gyerekkori élményei, és pl. az is, hogy ő gyerekkorában "nagyon dacos és engedetlen volt", és "mindig azt csinálta, amit nem szabad", és olyasmi is, hogy "egyszer nagyon meg is büntették"...

Ezek a dolgok mindig akkor jutottak eszébe, amikor nekem (mint kliensnek) az volt a "bűnöm", hogy nem engedelmeskedtem (neki, csak neki!). És egyrészt hibáztatott, másrészt (néha) "nosztalgikusan" felidézte a gyerekkori emlékeit. A végkimenetel persze mindig az volt, hogy engem is nagyon meg kellene büntetni az engedetlenségem miatt.

Azon a szeánszon ill. közvetlen utána már egy az egyben annak a "gonosz elnyomó férfias hatalomnak", a gonosz-rossz (és "atyai" és hatalmaskodó) ffi princípiumnak a szerepét és BŰNEIT adta rám, nyíltan vádolt azzal, hogy én vagyok gonosz és erőszakos stb. 

Az ürügy már kezdetektől kb. az volt ehhez: hogy engem (végül is) a "gonosz atyai princípiummal" azonosítson (mint biológiai nőt!), annak a bűneit adja rám, hogy kezdetektől az volt a mániája: az én "abnormális" nemiségemnek is (nemi önkifejezésnek főleg, a "nem elég nőies" öltözködés, életmód) az kell legyen az oka, hogy engem 1. rosszul neveltek (nem elég nőiesnek, nem úgy, ahogy a lányokat kell, nem arra az eszményi-idilli nőiességre), és 2. biztos egy ilyen gonosz és elnyomó férfi princípium tehet arról! És pl. arról, hogy fölvettek a műegyetem építészkarára. Mert hogy a "normális női agynak" és a "természetes agynak" csak úgy magától nem lehetnek olyan képességei, ha vkinek olyan van, az csak valamilyen erőszakos és elnyomó nevelés-tanítás által kerülhet oda bele! Ahogy azt rögtön az első találkozásunkkor magyarázta. (Nagyon zavarosan, de nagyon drámai modorban.) Amit én abszolút nem értettem - biztosan "bűn" lett volna ez is. Én pl. szerettem a matekot, és nem erőszakként éltem meg, hanem úgy, hogy nekem MEGENGEDTÉK, hogy ilyen "fiús" dolgokkal foglalkozzam. (Már, aki - pl. a gimis osztályfőnöknőnk nem nézte jó szemmel.)

És az egész "folyamat" nyert egy olyan értelmet, hogy az ő részéről vmi nagyszerű és "hősies" dolog (ő pedig valami "hős") épp amiatt, mert engem arra használt, hogy a legyőzendő gonosz szerepét adja rám, és énbennem mintegy azt a "gonoszt" büntesse - ill. azt akarja "kiűzni" belőlem. 

Bőven volt az egészben nemcsak önkényes "szereposztás" (identifikáció), hanem pl. "mágikus szerepcsere" is, ezért jutott most eszembe. És mert számomra abban a helyzetben nem tűnt igazán "jó" és etikus "megoldásnak" az ilyenféle "mágia".

2014. június 1.

Fogalmaik

Már a gimnáziumi "barátnőmnek" is meggyőződése volt, hogy én vagyok a rossz, akit utálni és büntetni kell - mert én nem olyan vagyok amilyennek lenni kell, nem olyan a származásom és nem olyan a testem és nem is úgy öltözöm és nem engedelmeskedem úgy ahogy kell.

És mindig mindenki az öltözködésen és a ruhavásárláson baszta föl az agyát - és nekem mindig az volt a legfőbb bűnöm és mindig az volt az én rosszaságom és szexuális abnormitásom legfőbb bizonyítéka: nem úgy öltözöm ahogy kell és nem vásárolok sok nőies ruhát, úgy, ahogy kell, olyat, amilyet kell! (Mindig olyat, ami másoknak tetszik.)

Mindig mindenki az öltözködés és a ruhavásárlás miatt baszta föl az agyát. Irodalomemberek is mind - mert azok a nők akik nem vásárolnak sok nőies, cifra, divatos, drága ruhát és nem vásárolnak meg mindent, amit meg kell vásárolni és nem arra költik a pénzt, amire kell és nem úgy öltöznek, ahogy kell szexuálisan abnormálisak és undorító mocskos és büdös a picsájuk. És nem lehet szeretni és bántalmazni kell őket!


2014. május 26.

(anyjuk fiai)

A szülés és a nők elleni erőszak annak ürügyén - erre fel irodalomemberek fölbaszták az agyukat azon, hogy vannak nők, akik nem akarják odaadni a testüket mindenkinek, akinek kell, arra amire másoknak kell! Még szülni se úgy akarnak ahogy azt mások megmondják!

Másoknak meg az jutott eszükbe: ha a nőnek gyereket/szerelmet/szexet/férfit/családot kell és kötelező akarni, akkor fizessen érte! Legyen olyan nőideál, amilyennek lenni kell és akarjon vonzó lenni a férfiak szemében és szerezze meg a pénzt, ami ahhoz kell és vásároljon olyan lakást (és olyan legdivatosabb legnőiesebb legcifrább legdrágább legruhákat, amire az igényes férfinak igénye van, hogy a nők olyanba legyenek öltözve!) és mindent, ami ahhoz kell, hogy vonzó legyen a férfiak szemében - és a férfinak is adja az anyagi javakat! És irodalmárok ezt úgy adták elő, mintha újdonság lenne. Az a barom már évtizedekkel ezelőtt azt akarta: az ő "szerelmét" és becses társaságát vásároljuk meg... (Lehet, azért is volt egyfolytában felháborodva, mert mi, akik lakótársai voltunk ingyen "élvezhettük" a fenomenális társaságát. Amikor az csak annak járt volna, aki fizet érte!)

Kettő: csak a szüléssel-szülészettel kapcsolatban is mindig szóba kerül a pénz - konkrétan a szüléssel kapcsolatban: vagy az, hogy annak mik a költségei, vagy még az is, hogy az milyen procedúra, ha egy nő nem tud teherbe esni, de mégis gyereket akar. Mit meg nem tesznek a nők (vagy házaspárok) hogy gyerekük lehessen. Ki is lett mondva folyton az is: a gyerek és az anyaság egy olyan dolog, amiért a nők bármit megtesznek és bármit megadnak, ha kell nekik. Irodalmárék vérszemet kaphattak ettől is - és az ő logikájuk szerint: azt kell nézni, mi az, amit a nőknek nagyon kell akarni, amiért egy nőnek bármit meg kell adni, és akkor arra kell őket rábeszélni! (És lehetőleg el kell velük hitetni, hogy azért aztán tényleg bármit meg kell adniuk! A pénztől a szülészeti erőszak elviseléséig.)

... és az a nő, aki nem tesz meg és nem ad meg mindent azért, hogy gyereke lehessen, és nem fizet érte (főleg nem szerzi meg a pénzt, ami a "jó anyasághoz" és a vonzó nőiességhez kell - még olyan lakást se vásárol - és nem fizet a szeretetért/szexért) azért is abnormális! mert nem akarja azt amit neki akarni kell: az anyaságot. Pláne aki még a férfiakkal sem "anyáskodik", ahogy kellene...

2013. január 25.

Ki kicsoda

Kérkedett vele a nő: ő az, akinek több jár, mint másoknak. És neki jár az ami kell! A klienseitől pedig extra jutalom, hálaajándék - nem jelképes, hanem értékes és különleges dolgok, amiknek az értéke is összemérhető a munkabérével vagy inkább meghaladja azt. És földühödött, amikor arról beszéltem: én egy másik ember iránt érzek olyan hálát, amire ő tartott igényt. És arról beszélt: ha nem adják, ami kell, ő akkor is követeli és hisztériázik és kierőszakolja - de neki azt igenis meg kell adni!

Ha valaki annyira tud örülni bizonyos javaknak, hát fogadja el, ha adják és örüljön - magánemberként. De más dolog örülni neki és megint más másoknak: ügyfeleinek, klienseinek dicsekedni azzal, hogy neki az jár - és azt ő igenis kihisztizi kierőszakolja! Azután tettleg is kierőszakolni az "ajándékozást", elvenni, ha a másik önszántából nem adja: mert neki az jár és az ő megajándékozása az az esemény, aminek meg kell történni! Ezt csinálta végül. Én nem akartam odaadni neki ajándékba azt, amit elvett tőlem. De ő úgy értelmezte, neki az volt a természetes: annak kell lenni! Nekem megajándékozni őt! És utána demonstratívan és teátrálisan nyájasan, jóanyukásan megdicsért engem azért, mert azt csináltam, amit kell. Azzal a dicsérettel is kifejezte: ez az a viselkedés, amiért a dicséret jár. Kinyilatkoztatta, ő mit tart kívánatosnak és dicséretre méltónak.

Utána beszélgettünk M. nénivel. Neki természetes volt mindenféle lelki emberekkel érintkezni, igénye is volt rá és még válogatós sem volt - és naiv volt és sok mindent elhitt, de abban nem hitt, hogy mindenki szent, aki valamiféle lelki embernek adja ki magát.

(Ő képes volt különbséget tenni a bármely és a van olyan között - és nem gondolkodott extrém, mitikus szélsőségekben. Pedig talán senki nem tartotta nagyon okosnak, eszesnek, talán ő sem magát. Én sem tartom magam annak, de én is különbséget teszek.)