A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a pusztítók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a pusztítók. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 12.

(ki kicsoda)

Most láttam, másik oldalon van  párkapcsolati erőszak címke is - le is akartam szedni a bejegyzésről (2013.10.15. - sokra kitehetném). Nem tudtam egyébként, mi lehet az. Megnéztem, és hagyom mégis.

Elég sokat írtam oda is (meg ide is) arról a "kapcsolatról". A többi ilyen bejegyzésben is arról: ez a "kapcsolat" és annak a "csodás" férfiúnak (J.J.) a jellegzetes viselkedése, például a permanens követelőzései (és sértődőttségei, haragja és megtorlások, mert én nem adtam és nem tudtam adni, ami neki kell!) párkapcsolati erőszak volt. (Az a neve - tényleges párkapcsolat nélkül is. Bár ő egy idő után igyekezett azt a benyomást kelteni). És "természetesen" ő erőszakoskodott velem: mégha egyfolytában és egyre agresszívebben panaszolta is: ő a "szenvedő" férfi! - meg hogy mi mindentől "szenved"... 

Pláne: a szenvedő magasztosan "romantikus hős" meg rettenetesen szenvedő "szerelmes férfi", akit a gonosz (és undorító testű!) nők bántanak - és maga a női test is, mint olyan: mert ő attól (heteró és cisznemű férfiként, mintahímkét) undorodott-utálkozott nagyon: állandóan ezt hallgathattuk már ott az albérletben, ezt részletezte nekünk, nap mint nap. (Hogy 1. milyen undorító a nők teste és miért! 2. ő hogy utálja és undorodik tőle - és mennyire fel van háborodva a létezésén is! 3. neki ez mekkora nagy szenvedéseket okoz! - az "undorító", sőt: GYŰLÖLETESEN "udorító" NŐI TESTEK puszta FIZIKAI LÉTEZÉSE is: NEKI, J.Janinak, a kifogástalanul ciszheteró eszményi mintahímnek, nem nekem, a csúf és rusnya testű "deviánsnak".) És hogy én bántom, mert nem adom neki aztat mind, ami neki kell: anyagi javak főleg, meg "anyai gondoskodás"...

Miután évet halasztott (még annak a félévnek a végén, amikor közös albérletben laktunk) - méghozzá amiatt, mert ott Sopronban ő nem talált magának olyan lányt, amilyet akart (akinek például konkrétan lett volna olyan lakása, ami alkalmas lett volna azoknak a magasztosan eszményi szerelmi érzületeknek és annak az eszményi szerelmi kapcsolatnak a megvalósítására, amire a "csodás" férfiú saját elmondása szerint áhítozott) -, de aztán amikor mégis inkább visszajött Sopronba (megígérte pedig: ha máshol "megtalálja a számítását": így mondta, talál magának olyan ideált, aki neki kell, akkor nem jön vissza), és akkor már évfolyamtársak lettünk, és egy idő múlva aztán ott is, az egész évfolyam előtt is, bent az egyetemen és közös programokon elkezdte egyre látványosabban és harsányabban mutogatni a szinte állandó sértettségét és "megbántottságát", sőt haragját irántam: nyilvánvalóan azért, mert 1. én nem feleltem meg az ő magas férfiúi igényeinek (ezt is tudhatta mindenki) 2. nem tanúsítottam iránta az általa elvárt imádást és hódolatot se 3. mindezzel újra és újra súlyos sérelmet okoztam neki!

Láthatta is mindenki és tudhatta mindenki: ő hogy meg van sértve és mennyire "szenved" - és főleg: mennyire haragszik rám és hogy utál engem.

Amit persze nemcsak seggfej irodalmáraink szerint kellett volna úgy értelmezni (pláne a "csodálatos emberhez" hasonló rettenetesen szenvedő férfiakkal végtelenül empatikus és megértő nőírók szerint), hogy ő volt a "bántalmazott férfi" - és persze én voltam a gonosz "bántalmazó nő", mert én nem voltam vele empatikus és megértő. És mert nem voltam képes se külföldi utazásokra meghívogatni, se pénzt szerezni és pénzt adni neki (sokat!) az utazási céljaira például - mert épp az USA-ba akart pl. utazni: kárpótlásként is az után, hogy egy másik lány bezzeg meghívta egy prágai utazásra, de neki azt muszáj volt elutasítani, és emiatt is rám haragudott. Sőt arra is célozgatott, már akkor, hogy ő tőlem akar olyan meghívásokat kapni. Vagy inkább csak pénzt az utazási céljaira? És nagyon megharagudott már akkor, mert én azt sem adtam és nem voltam képes adni. És aztán a lakást se intéztem el, amit akart, pedig megmondta, hogy neki az is kell! Hogy meg tudja spórolni a lakbért, és a megspórolt lakbéréből tudjon utazni. (Ki is számolta, hogy az épp elég lenne az utazási céljaira, és még más szempontból is jól jönne: az önmegvalósítása szempontjából is. Mert a másik fő életcélja az volt, hogy olyan "karakán önellátó" ember legyen, aki "nem szorul rá a szülei támogatására", és neki az albérletét pl. a szülei fizették - én Sopronban még ki tudtam fizetni az albérletem az ösztöndíjamból, később nekem is segítettek a szüleim. A valóságos szüleim. Miután az elől a "csodálatos ember" elől elmenekültem.)

Az irodalmári fogalmak miatt hagyom azt a címkét: mert irodalmárainknak is vannak hagyományosan valamiféle fogalmaik - saját belterjes fogalmaik -: a párkapcsolati erőszak az micsoda és "jellemzően" kik követik el és hogyan. Abban a bejegyzésben ezekről az irodalmi fantáziákról írtam.

2021. november 3.

(szex erőszak építészet - sokadik rész)

Voltam bátor megérdeklődni: 

"arról is érdeklődni szeretnék: a nemalmodik.blogspot.com helyen található blogomat (és néhány hozzá kapcsolódó további oldalt a jegyzeteimmel) inkább neked vagy inkább Vayéknak kellene-e átengednem és átadnom - merthogy a tűrhetetlen testi tökéletlenségeim és állítólagos genetikai "abnormitásom" miatt én méltatlan vagyok rá állítólag. Még azon kívül, hogy ezek miatt a tűrhetetlen testi tökéletlenségek miatt és állítólagos genetikai abnormitás miatt jó tíz éven át folyamatosan fenyegetett is egy "ismeretlen tettes" online zaklató - meg persze amiatt is, amit a blogra írtam és nem tetszett neki, és mert egyáltalán oda írtam, és ahhoz se lenne bárkinek joga. Ha viszont transznő lennék és nem egy tökéletlen testű "biológiai nő" (születéskor anyakönyvezett nemem szerint és anatómiailag és valszeg genetikailag is az vagyok), kicsit más lenne a helyzet. Mert akkor esetleg elfogadható lenne, amit egy ún. konverziós terápiáról írtam: akkor pozitív dolog lehetne, hogy a "pszichológusnő", aki kb. transzszexuálisnak akart "diagnosztizálni" (önkényesen), az általa "diagnosztizált" "abnormitásra" hivatkozva fenyegetőzve követelte, hogy pl. öltözzem nőiesebben, és azonnal hagyjam ott az építészkart és iratkozzam be pl. hastánctanfolyamra, hogy "nőiesebb" legyek, és olvassam az általa ajánlott, Édesvíz kiadós ezoterikus könyveket hasonló célból stb. stb. És ha neki mindez "menő" és elismerésreméltó megnyilvánulása lehetne, amiért dicséret és ünneplés jár (amit egyébként megkapott már, pl. az engem mániákusan fenyegető online zaklatóm részéről), akkor szabad lett volna írnom róla - és ha transznő lennék, akkor pl. elismerésreméltó és dicséretes lehetne aktuálisan is. 2009-ben. amikor elkezdtem írni róla, még elég elismerésreméltónak számított volna általánosságban is - a nem elég nőies nőket erőszakosan és fenyegetőzéssel is az elvárásoknak megfelelő nőiességre kényszeríteni -, de én magam is igyekeztem mindent megtenni azért, hogy az ilyesmi ne lehessen elismerésreméltó. Mármint az illető "pszichológusnő" tevékenysége. Bármennyire tetszett is volna egyeseknek. A blogra egykor feltöltött arckép valóban az én arcom, és én tettem ki oda azt a képet, a saját "gyűlöletes" és mindenki szerint elfogadhatatlan arcomról."

Az immár az eugenetika iránt is elkötelezett Mérő Verától. 

Tekintettel arra is, ha már nemcsak az egykori modellkarrierjére és a (bezzeg!) ELISMERTEN tökéletes fizikumára nagyon büszke: éppúgy, ahogy az USA-ban is magasan elismert Stanislaw Grof tanítvány "sztárpszichológus" h. - hanem a h-féle, többé-kevésbé eugenetikai alapú, újmódi és állítólag szintén nagyon divatos ezoterikus-irracionális pszichológiai irányzat lelkes követőjének is kinéz. És igyekszik is.

Merthogy ennek az újmódi irányzatnak a nevében a tökéletes test és a kifogástalan (és példamutatóan nőies és divatos!) öltözködés nemcsak, hogy szigorúan kötelező Női Erény - hanem a bezzeg tökéletes testű és (bezzeg) mindig kifogástalan megjelenésű nőideálok például "jogosultak" a kevésbé tökéletes testű, pláne: EMIATT genetikailag-biológiailag is BIZTOSAN "abnormális" és "fajbiológiai" értelemben is "nem megfelelő" származású és "szaporításra méltatlan" (és főleg: nem elég kifogástalanul és elismerésreméltón nőiesen öltözködő!) nők javaira is...

Csak érdekelt volna a véleménye - de persze nem méltóztatott válaszolni. 

II.

Természetesen eszem ágában sincs átadni vagy "átengedni" a blogom ill. a jegyzeteim - transznőknek sem és Mérő Verának sem. Aahogy a kifogástalan testére és szexualitására büszke G. Évának és a szintén legalábbis "kifogástalan és elismerésreméltó feminista nőiességükre" büszke kartársnőinek sem. Sőt a rövid ideig egyetlen legális olvasómnak (a jelenleg sem nyilvános oldalakon) és "híres író" barátainak sem - ők állítólag illegálisan vették el, "lopták el" a jegyzeteimet vagy azok egy részét: online zaklatóm pl. ezzel indokolta a követelőzéseit...

Az irodalmár urakat és hölgyeket egy időben rettenetesen izgatta (akkoriban kattantak rá, amikor a mocskos barom online zaklató engem is elkezdett fenyegetni): milyen bűneik vannak és lehetnek a bántalmazott és tehát ezért (szerintük feltétlen!) "bántalmazandó" nőknek - és miért KELL őket bántalmazni?!

És az építészmérnöki kar egyéb oktatóinak sem óhajtottam odaadni (mutogatni se nagyon) - akik kb. MV legújabb példaképe, a DMM ízlésének is maximálisan megfelelően szintén úgy vélték: egyetemi oktatóként "jogosultak" megkövetelni az egyetem női hallgatóitól, hogy kifogástalanul tökéletes és szexuálisan vonzó testük legyen (és öltözzenek csinosan és szexin és nőiesen! stb.)

és (1) ezáltal legyenek alkalmasak és méltók a szaporodásra: mert a női testnek "az a kötelessége!"

Valamint az egykor a régi Wérgidán hemzsegő építészkari oktatók szerint a nők csak akkor lennének alkalmasak építésznek is, ha 1.1. szexuálisan vonzó SZŰZlányok, és 1.2. az ellenállhatatlanul vonzó testükkel és nemi szervükkel fölállítják a férfiak micsodáját és 1.3.  föl lehet csinálni őket és 1.4. képesek szülni - a Lakóépülttervezés Tanszék egyik oktatója anno ki is fejtette: mi az összefüggés a szerinte jó építészet és a nők szülési képessége és a szülési képességhez továbbá elengedhetetlen szüzesség és általában is a női testektől "jogosan" elvárt tökéletesség és "szexuális vonzalom ébresztő képesség" között. Bár én egy kukkot nem értettem belőle: az összefüggésből tudniillik. Csak annyit, hogy a tanár úr szerint a "jó építészethez" kötelező lenne a kifogástalan nemi identitás és heteronormativitás: mint a másik nem elvárásainak maximálisan megfelelés - nők részéről legalábbis feltétlenül! És a nők esetében ennek a kifogástalan nemiségnek elengedhetetlen feltétele a szülési képesség és a szexuális vonzerő, valamint a tökéletes test. 

És a szüzesség is: az külön volt tematizálva, de ugyanott (a régi Wérgidán). Hogy ti. a már biztosan nem szűz női testek "undorítóak" - és ha egy női test ellenszenves és nem szexuális vonzalmat és gyerekcsinálási vágyat ébreszt a férfiakban, akkor biztosan azért: mert "biztosan nem szűz már" ("undorító nemi szervű erkölcstelen megbaszott k...a!"). És biztosan azért "undorító"!

(2) a nők bárkivel legyenek hajlandóak szexelni és a nemi erőszakot és a fizikai bántalmazást is engedjék meg: ha a szexelni vágyó faszinak csak attól áll föl, az lenne a feltétele, hogy képes legyen megdugni őket és olyan "szexet" akar. Mert a nőknek a szaporodás érdekében - vagy egyáltalán! - bármit kötelességük eltűrni: a verést és szexuális erőszakot is! 

Például R. tanár úr szerint. De irodalmárok is így gondolták kb. És persze H-ék.

2020. december 22.

Te Deum

"Szocdemek” szerint (főleg a svédországi életszínvonalért lelkesedő fajta szerint?) az volt „jogos követelés”, hogy adjam a pénzt és ingatlanokat. Nőkkel – női testekkel! - szemben az mindig: jogos követelés! 

Kiváltképp a falusi csóró senkikkel szemben – nőkkel szemben feltétlenül! a "művelt értelmiségnek" már 2009-10 körül meggyőződése volt: aki falun lakik, annak KELL LEGYEN annyi pénze, vagyona, hogy abból tudjon vásárolni egy budapesti lakást...

És legfőképpen „jogos követelés” azokkal az undorító testű nőkkel szemben, akiknek a teste is azért undorító (azért! a „híres író” mutogatós emberemnek is mániája volt - és szerintem már kb. az egész „antikapitalista baloldalnak” is), mert nem birtokolnak olyan ingatlant, ami egy Igényes Férfinak kell! és nem adják azt a lakást és „anyai gondoskodást”, amire az igényes férfinak igénye van – és az mindig: jogos igény! (mert bezzeg Svédországban stb.)

Ahogy ebben kb. az összes „híres író” urak és hölgyek is már réges-rég szépen megegyeztek. (És én pl. erről is írogattam.) És az olyan csodálatosan eszményi férfiúnak, mint a kifogástalanul tökéletes, a nemcsak Mérő Vera és Betlen Anna, hanem „híres írók” által is szinte istenített, eszményített és rajongásig imádott kifogástalan és tökéletes, sőt! hibátlan! ideálhím, nemcsak hogy jogos igénye az az ingatlan, amire neki már ott az egyetemen igénye lett volna ("jogos igénye") - hanem azt igenis a nők dolga adni! 

És az én kötelességem lett volna azt ADNI! ADNI! (Annyira, hogy csak azért lett volna szabad az építészkaron tanulnom is.) 

II.

Mérő Vera és (az ő nyomán?) a „nőjogi” szcéna is kifejezetten szükségét érezte, hogy a Csodálatos Eszményi Férfiú tökéletességét és hibátlanságát bizonygassa – mert irodalmilag nem volt elég. És azzal szemben például az én testem fizikailag undorító mivoltát (undorító! büdös! – mániája volt a mutogatós embernek is). Hogy azzal jól meg lehessen indokolni azt is: egy olyan hibátlan eszményi férfiúnak miért volt „jogos” az agresszív undorodása is az én „undorító” testemtől, mint egy igenis fizikailag biztosan „undorító” női testtől. Sőt miért volt az agressziója is „jogos” kifejezetten csak amiatt is, mert az én testem olyan felháborítóan „undorító”, hogy (mint fizikai „objektumnak”) ez az undorító volta indokolja/indokolta egy olyan tökéletes ideálhímnek az agresszióját is.

Már M. Veráék első, feltűnést keltő produkciója erről szólt: bántalmazó faszik mentegetéséről. Az a felháborodást kiváltó videó, amivel kb. azt „bizonygatták”: az a faszi, aki esténként a sötét utcán kísérgeti a kiszemelt nőt, nem lehet rossz ember, csakis egy lovagias úriember, aki biztosan csakis lovagiasságból kísérgeti a „nőjét”! Sőt: annak is biztosan a nő kicsapongó életmódja az oka… 

Az a csodálatos ember is kísérgetett engem - és nekem, mint bántalmazott nőnek (egy Mérő Vera szerint persze tűrhetetlen és elfogadhatatlan, létjogosultsággal sem rendelkező - mert pl. "undorító testű? - utolsó senkinek) csak ez jutott eszembe a balfasz produkciójukról. Meglehet, ezért sincs létjogosultságom. (De Mérőék szerint annak a megtagadásához az is elég, ha egy női test „undorító”, mert nem olyan ideálnő, amilyennek lenni kell! - és ezért NEM MÉLTÓ rá, hogy emberszámba vegyék, tehát nem lehetnek emberi jogai sem! etc.) 

Az utolsó hónapokban, mielőtt elmenekültem előle, már szokása volt az is. Amikor esténként, tanítás után néha könyvtárba, moziba mentem, vagyis: szórakozni, „kicsapongani”. Tutira biztosan nagyon kihívóan öltözve is: ahogy pl. Mérő Vera elképzeli az ilyen szituációkat. Mert ha a nők elleni erőszakról és a bántalmazott nőkről szívesen fantáziáló egyének „jól elképzelik”, hogy azok a nők, akiket nemcsak verni akar, hanem pl. kényszeresen ellenőriz és kísérget is a „pasijuk”, biztosan hogy néznek ki, és milyen életvitelük van, azt akkor úgy kell elképzelni! (A mérnökhallgató lányokat is: ezt irodalmárék nyilatkoztatták ki, még jóval Mérő Veráék produkciója előtt – azon az alapon, hogy mérnökhallgató lányok = zsidó nők = dorbézoló, kicsapongó életvitel: meg lett mondva, hogy ezt így kell elképzelni. Sőt nőírók azt is bizonygatták, mint pl. Bán Zsófia és Karafiáth Orsolya, hogy annak a nőnek, akinek undorító a teste és nem lehet szeretni és utálni kell (kell!), pláne: azért, mert nem adja az anyagi javakat annak, akinek kell! biztosan drága ruhakölteményei vannak, akkor is, ha nem – és ha aktuálisan nincsenek, akkor a múltban igenis biztosan volt!

Mert ha egy nőnek undorító a teste, és nem lehet szeretni, pláne: azért undorító és azért nem lehet szeretni és azért kell utálni, mert nem adta és nem adja az anyagi javakat annak, akinek kell! – és követelni kell tőle és elvenni erőszakkal is! –, annak a nőnek KELL LEGYENEK drága ruhái is! Mert ha egy nőtől pénzt, anyagi javakat kell követelni, akkor biztosan igenis van/volt neki! És ha nem adja és nem tudja adni, akkor biztosan eldorbézolta, és drága ruhákra és drága ételre-italra költötte! Tehát nekem is arra kellett volna költeni azt a sok pénzt, amiről egyesek fantáziáltak – mert tőlem nem akárki akart anyagi javakat kapni, hanem a tökéletes és HIBÁTLAN eszményi férfiú! (Aki direkt azért engem szemelt ki, hogy én adjam, ami neki kell, mert neki a haverjai azt mondták, hogy én meg tudom és meg fogom adni, ami neki kell - illetve az én családom, a szüleim meg tudják adni neki: ő azt hitte.) 

És erről is részletesen írtam (talán erre az oldalra is): hogy az a „csodálatos ember” gyakorlatilag a tulajdonának tekintett, és abban az utolsó félévben, amit én ott töltöttem, ez már nemcsak nyilvánvaló, hanem kifejezetten feltűnő volt. Mérő Veráék szerint ebben nem lehetett semmi rossz, egyáltalán: ha egy faszi a tulajdonának tekinti a kiszemelt nőt és betegesen „féltékeny” rá, (többek közt), azt úgy kell értelmezni, hogy lovagiasan „megvédeni” akarja. (És nem az ilyen „hibátlan” faszikkal van baj, hanem azzal, ha „félreértik” őket stb.) 

És ha az a „csodálatos ember” egy eszményien tökéletes, hibátlan lovag volt (és hogy gyakorlatilag a tulajdonának tekintett, az a legkifogástalanabb „romantikus szerelem”), akkor meg kell magyarázni, hogy az is minimum „érthető” és indokolt volt, hogy ez a csodálatosan eszményi férfiú az ő nagy romantikus szerelmével agresszíven undorodott az én „undorító” testemtől… 

Azok a csodálatos és hibátlan eszményi férfiak, akik agresszíven undorodnak a kiszemelt nő testétől és „undorító” testrészeitől, és bántalmazni akarják az általuk agresszíven utált „undorító” női testeket, nem rossz emberek, hanem kifogástalan és hibátlan „lovagias” eszményi férfiak – főleg ha fennen hangoztatják is: ők milyen eszményi tökéletes hímek AKARNAK lenni. És ahogy a női testekhez viszonyulnak, az legalábbis az eszményi romantikus szerelem. 

III.

„Híres író” urak (és hölgyek) irodalmi vagy nem annyira irodalmi világképében is valahogyan mindig összefüggött, legalábbis együtt járt a női testek szerethetetlen és undorító mivolta azzal, ha 1. a nő nem adja, nem tudja adni az anyagi javakat és drága ajándékokat 2. nincs olyan lakása (lehetőleg budapesti!) ahova be tudna költözni és szívesen beköltözne a Férfi (az eszményi!), ami megfelelne az elvárásainak. Vagy esetleg (Térey Jánosnál pl.) van, de a nő nem akarja megengedni, hogy a „pasija” beköltözzön oda – ilyen esetben a híres író urak szerint például meg kell verni a nőt, lehetőleg maradandó sérülést okozni neki: azért is, hogy attól visszataszító, „undorító” legyen a teste… 

Szemben az olyan csodálatosan eszményi ideálhímekkel, akiknek az ő eszményi, tökéletes és hibátlan ideálhímségük miatt és végett kell és jár az eszményi/kiszemelt kéró is a kiszemelt nőtől. (Elvégre egy férfinak az "jár" - és a nők kötelessége adni! És ha nem adja, az „híres írók” szerint is megfelelő ok arra is, hogy bántalmazzák azt a nőt. És minimum nyomorékra kellene verni – és elvenni tőle erőszakkal azt a lakást és annak az árát, amit önként „nem akar” adni.) 

És erre csodásan rácsatlakozhatott az „antikapitalista baloldal” is... 

Jámbor Andrástól Pogátsa Zoltánig. (Tudom, hogy ők nem antikapitalisták, hanem szocdemek, de azért szeretnek bele-belerúgni az olyan „kapitalista szimbólumokba”, mint az olyan, szocdemek szemében elfogadhatatlan  "undorító" testű "deviáns" nők, akik nem felelnek meg a férfiúi elvárásoknak - mert például nincs olyan ingatlanuk, és "nem akarnak" ingatlant vásárolni -, és bárkibe is, aki a szerintük kapitalista "meleglobbit" képviseli és szimbólumozza. És egyébként is, jó kis szocdem brahi az általuk vagy mások által kapitalista/zsidó szimbólumnak kinevezett nők elleni erőszakra uszítani – mert az mindig jóféle „antikapitalizmus”: nőket bántalmazni, kifosztani. 

Ahogy tőlem is az "antikapitalizmus" jegyében követelték gyilkossággal fenyegetőzve azt a pénzt és lakást, ami hímneműeknek kell - és a bezzeg kifogástalanul eszményi nőideál és "sztárpszichológus" H-nak. És már ő is megmondta, hogy engem azért kellene megtámadni és legyilkolni akarni, mert a Műegyetemen „zsidó építészetet” tanítanak - és a zsidók a gonoszok és rosszak és a gonosz kapitalisták! És én is azt a sok gonoszságot és rosszaságot szimbólumozom! és aki a Műegyetem építészkarán tanul: kapitalista zsidó szimbólum! Ráadásul nekem a testem is UNDORÍTÓ! – sőt: büdös! és mindenki, aki "büdös", szocdemek szemében is nagy ellensége az ő jószagú szociáldemokráciájuknak. És Krausz Tamásnak csak részben volt igaza, amikor azt állította, hogy Pogátsa a neohorthysta szellemiséggel kacérkodik. Azzal is, de azon kívül az „újnyilas” szélsőjobbal is szívesen bratyizik/bratyizna. És ennek már nem a „szovjet múlttól elhatárolódás” a célja - önmagában az is elég borzalmas lenne.) 

A „csodálatosan eszményi és hibátlan” ideálhím összes anyagi követelése is maximálisan kompatibilis volt gyakorlatilag a teljes magyar „antikapitalista” baloldallal. Is. 

Hogy mennyire „antikapitalista” volt a jóember, az már ott, az egyetemen kiderült. 

 Már ott ő maga azzal is indokolta az anyagi követeléseit: neki minden azért kellene, mert utálja a „fogyasztói társadalmat”, amiben az általa vágyott javakhoz általában pénzért lehet hozzájutni, és ő nem pénzért, nem piaci áron akart pl. lakáshoz jutni. Meg lehetőleg minden egyébhez is, ami kellett neki: pl. a meghívások „menő” utazásokra és bulikba. Ez volt az egyik indoklás, miért úgy kellene neki minden, hogy neki csak kitalálni kelljen: mi kell neki, és így-úgy kinyilatkoztatni az igényeit, és aztán mások adják! Magyarázta máshogyan is - mindig elég furcsa magyarázatok voltak. Pl. akkor is, amikor (még annak a félévnek a végén, amikor lakótársak voltunk) bejelentette, hogy neki karácsonyra egy olyan ideál kellene, aki mindenben megfelelne az igényeinek és van olyan lakása is. Félév végén, már decemberben, jó nagy hóban együtt mentünk be az egyetemre, és neki a télről és a karácsonyról az jutott eszébe: ő a karácsonyban az ajándékokat szereti! - és bejelenteni: mit akar ajándékba. Például egy olyan lányt, aki mindenben pont megfelelne az igényeinek, van olyan lakása is. Komolyan azt hittem: azért mondja ezt ott nekem, mert tőlem pl. azt szeretné, ha én be tudnám mutatni egy olyan ideálnak, lenne olyan ismerősöm, ha nincs, fölhajtanék egyet. Két évvel később derült ki, hogy nem egészen azt szerette volna. (Mellesleg azt is.)

 IV. 

Ráadás: aktuális „politikai” agyrém, hogy a „nemzetnek” a rendszerváltáskor meg lett ígérve a jólét - tehát meg kell neki adni! És azok mind a gonoszok és rosszak, akik a MEGÍGÉRT jólétet nem adják.. 

Az eszményi férfiú pedig azért is a kifogástalanul tökéletes volt, és a nagy sérelme azért is volt „jogos”, mert ő is azt sérelmezte: én azokat az anyagi javakat és azt a jólétet nem adtam, amit neki MEGÍGÉRTEK! És neki azt megígérték, én fogom azt megadni neki, tőlem és általam fog hozzájutni a neki beígért, MEGÍGÉRT életmódhoz - és olyan konkrét anyagi javakhoz, mint pl. az a lakás, ami kellett volna neki. És ha én olyan ideál lettem volna, ami őneki kellett volna, akkor bezzeg mindazt tudtam volna adni és adtam volna! (Ezt H-ék is valahogy így gondolták.) És nem benne volt a hiba, hogy neki olyan ideál kellett volna, és olyan igényei voltak...

Természetesen elsősorban férfiaknak van megígérve a beígért jólét; ők azok, akiknek ilyen ígéretekre van szükségük (nőknek ezt úgy és azzal a feltétellel szokás "megígérni", ha megfelelnek a szexuális elvárásoknak)  - és „férfias” dolog anyagi javakat olyan indoklással követelni (nőktől pl.).

Ahogy tőlem a tökéletes és hibátlan. 

A nagyon menő J. család sarja, mint kiderült - legalábbis ez lett volna az egyik „jó magyarázat”: én miért „tartozom” neki minimum annak az ingatlannak az árával, ahol albérletben laktunk. (Mert az biztosan az ő háza volt! és miattam veszítette el stb.) Sőt nemrég az is kiderült: hálából is tartoztam volna mindazzal, de a lakással minimum, amit ő kapni akart tőlem - és „meg lett ígérve” neki! 

Mert állítólag az ő apukája, de legalábbis az ő felmenői intézték azt el, hogy a „reálszocializmusban” a falusi büdös parasztok és büdös prolik gyerekei is tanulhattak és továbbtanulhattak, és mivel én még ennek a rendszernek a maradványaként kerülhettem egyetemre. És egyesek szerint ezért baromi hálásnak kellene lenni - és ezt nekem speciel az eszményi J.J. iránt kellett volna kimutatni: azzal például, hogy meghívom és befizetem őt olyan bulikba és külföldi utazásokra, ahova menni akart, és adom a lakást és az anyai gondoskodást, ami neki kell...

Ő tehát úgyszólván erre a hálára tartott igényt. Mint apuci kicsi fia. 

Avagy a csodás férfiú anyagi követelései „jogosságának” a full „baloldali” megindoklása: az ígérettől (neki azt megígérték!) a háláig. Amivel én állítólag tartoztam volna neki - neki!

Nem nagyon vannak/voltak kétségeim, hogy a „csodás férfiú” maga is megpróbálhatta azzal indokolni az elvárásait, hogy hálásnak is kellett volna lennem neki - valamiért. (Az ő „felsőbbrendű” és fajtiszta magyar származásával összefüggésben lehetőleg - az alantas származásom miatt is.) Hogy miért, azt persze nem lehetett könnyű megmagyarázni. Például azért, mert ő ott az albérletben méltóztatott nap mint nap hiányos öltözékben riszálni előttünk a valagát? - mert ő ilyen jó ember, hogy ő még az általa lenézett „közönséges senki” (és „nem fajtiszta magyar”) lányok előtt is letolta a gatyáját és szívesen mutogatta magát! De azért hálásnak kellett volna lenni neki! 

Full „baloldali” elvárás volt itt minden. A „szexet! pornót! nőt!” követelőzéstől addig, hogy dögöljek meg, mert egy szerethetetlen és undorító testű (és büdös!) utolsó senki vagyok, és nem felelek meg a férfiúi és „baloldali” igényeknek, és a férfiaknak/ ”baloldalnak” nincs belőlem semmi haszna - és női testeknek csak akkor lehet létjogosultságuk!

Hála! hála! Mert egyesek szerint az is JOGOS IGÉNY!

(magyarország)

 Andor. És az ő igényei és elvárásai.

Betlen Anna észjárása szerint pedig azért volt jogos követelés a "szexet! pornót! nőt!" és hogy mutogassam magam, hogy ellenőrizni  lehessen: "igazi" nő vagyok-e, "igazi" női testem van-e...  

(2015.12.13.)

2019. április 29.

(a nem létezhető/minden nap - 49538. rész)

Az, hogy én (nőként anyakönyvezett "biológiai nőként") nem vagyok elég nőies és nem felelek meg a férfiak elvárásainak nemcsak önmagában "bűn" - amiért az ilyen nem elég tökéletes testű rusnya nőietlen nőket ill. nem elég engedelmes és a ffiúi elvárásoknak meg nem felelő nőket/női testeket büntetni kell! (híres írók szerint is!)

- hanem feministák szemében (főleg!) még külön direkt amiatt is, mert ezeknek a "hiányosságaimnak" negatív következményei voltak, engem ezért, mint "bűnért" büntettek - tehát feministák szemében is ezért bűn: mert negatív következményei voltak. Meg azért, mert ha bűnnek van minősítve, hogy valaki nem elég nőies és nem felel meg a férfiak elvárásainak, és ezért büntetés jár, az akkor bűn és büntetni kell: a feminizmus nevében is. Mert a feminizmus "lényege" (elég harsányan tudják hangoztatni), hogy a sikert, jutalmat, elismerést kell akarni - tehát a feminista mindig azt csinálja, amiért jutalom jár, és soha nem követ el olyan "szexuális bűnöket" (öltözködési "bűnöket", bűnös engedetlenséget stb.), amiért megbüntetnék.

Tehát azért is a feminizmus ellenségének lettem kinevezve (konkrétan pl. AR által is - többször is, akármiért, főleg a szexuális elvárásoknak meg nem felelés "bűne" miatt, de pl. 2016-ban, mikor arról merészeltem beszélni, hogy szexuális erőszakkal is fenyegettek, kifejezetten emiatt is): mert engem büntettek olyan dolgokért, amikért a feministákat nem szokták büntetni: ez mindig hangsúlyozva is volt. És pl. 2016-ban még AR (mások is) nagyon meg akarták magyarázni: ha szexuális kisebbségek tagjainak (vagy akit annak vélnek - pl. "nem elég nőies" nőknek, a szexuális/ffiúi elvárásoknak meg nem felelő nőknek: "biológiai" értelemben nőknek/női testeknek) agresszióban, fenyegetésekben van részük, akkor az biztosan azért van, mert erkölcstelenek és "nem feministák" - mert a tisztességes leszbikusokat és a tisztességes transzneműeket nem bántja senki! és az ő környezetében nem szokott olyan előfordulni és az ő transznő barátait sem szokták fenyegetni és megtámadni.

Amit egyébként ők is szükségesnek éreztek hangoztatni: V. pl. kb. egyszerre azzal is, hogy ő férfiként is "elismert és sikeres ffi" volt, maximálisan megfelelt a nemi szerep elvárásoknak, TEHÁT EZZEL mintegy "kiérdemelte" a tranzíciót: mint egy "vágyott önmegvalósítást" úgy is, mint jutalmat... (ez aztán h. őguruságának is maximálisan tetszett volna!)

Mert hosszú időn hangsúlyosan "feminista" tézis volt: az a nő egyéni minőségének a következménye, hogy bántalmazzák-e ill. hogy büntetik vagy jutalmazzák.

2.
Plusz mindezek mellé nagy pofával és erőszakosan hirdetni, mint pl. AR: kinek és minek szabad létezni és minek és kinek TILOS! és ki és mi NEM LÉTEZHET, mint fizikai valóság, mert azt ő nem engedi meg! és ő minden energiájával tagadja - ahogy hosszú időn át szükségesnek érezte hangoztatni és hangsúlyozni azt is, hogy bántalmazásban, szexista erőszakban (az általa elképzelt ideális világban) "jellemzően" és csakis azoknak a nőknek szokott részük lenni, akik a leginkább megfelelnek a konvencionális nemi szerep elvárásoknak, pont olyan nőies nők, amilyennek lenni kell és férjhez is mennek stb.: mert direkt ez okozza a nők elleni erőszakot.

Ha tudniillik a nők szerinte pont olyan nőies nők, amilyennek lenni kell, és "maximálisan megfelelnek" a nemi szerep elvárásoknak (és szexuális elvárásoknak) és az életcéljuk is csakis az: a bántalmazott nőké csakis! Ahogy egyébként el is kell képzelni azt a másik nőt és női testet, aki-ami az "idegen": rasszista sztereotípia is.

2014. július 5.

(idill)

És irodalmárok értékrendje szerint is nyilván imádni kellene azt a "csodálatos embert" - pláne ha ezt még nyíltan követeli is. (Követelte.) Ha meg a kiszemelt nő nem adja, és nem tudja adni, ami "kell" - és azt az ideális nőt! - akkor annak a nőnek (pl. nekem) fölidézve a múltat nyilván sajnálkoznia kellene az eseményeken, és bűntudatot érezni, mert ő annak a drága embernek nem adta, nem tudta adni, ami annak kellett! Sőt: visszaemlékezve és fölidézve a múltat visszamenőleg bele is kéne szeretni, nyilván. És visszamenőleg epedni érte. És nekem is oda kéne lennem attól, hogy nem adtam és nem tudtam adni, ami annak a baromnak kellett! És nem szereztem pénzt (valahonnan mindig gyorsan, amikor neki kellett), és a lakást se, ami neki kellett, és nem hívtam meg és nem fizettem be őt olyan egzotikus utazásokra és menő bulikba - jaj mekkora bűntudatom van emiatt. És csak azon kellene törnöm a fejem mint reális problémán, hogyan is kárpótolhatnám...

Kis meglepetés: kb. így nézhetne ki az is, ha egy szülő hagyná el a gyerekét és érezne bűntudatot amiatt és akarná jóvátenni a történteket. És az a barom és irodalomemberek kb. azt várták el egy férfi-nő kapcsolatban is - a nő a "férfi" anyukája legyen, úgy gondoskodjon róla! Ha meg nem adja meg az ő drága mucikájának azt a gondoskodást, ami annak kell, pláne nem tudja adni, nem tud pl. anyagilag úgy gondoskodni az ő mucikájáról, akkor ugyanúgy érezzen bűntudatot, mintha a gyerekéről nem tudna - vagy pláne: ha "elhagyja" a bántalmazót (elmenekül előle) akkor úgy legyen azért bűntudata, ahogy egy anyának, ha elhagyja a gyerekét.

Mert ezek az ideális szerepek és ez az ideális szereposztás: a férfi anyuci mucikája, akiről anyucinak kell gondoskodni - a nő pedig az ő drága mucikája anyukája legyen!

Aztán ha a nő visszaemlékszik a múltra, fölidézi, de nem olyan ideális érzelmeket érez, amiket kellene, és nem bűntudatot érez, amiért nem adta meg, amit a "mucika" követelt és esze ágában sincs kárpótolni se azért a sérelemért (és végképp eszébe se jut, hogy ez kéne a legnagyobb problémája legyen), akkor az a nő nem normális! - mert nem olyan ideál, amilyennek lenni kell!

Ha meg ne adj' isten képes volt beleszeretni azóta, azok után más férfiba, vonzónak találni másokat, akkor aztán végképp nem normális. Ahogy erényes nőírók nem győzték ezt hangsúlyozni - az a nő, aki csak szóba is merészel állni valaki mással milyen bűnös és erkölcstelen! És rossz anya!

II.
Tipikusak és jellemzőek voltak azok a fogalmi "kategóriák" is, amikkel értelmezni akarták a bántalmazást és a bántalmazott nők viselkedését és személyét: avagy azt a jelenséget, ha egy nő nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell. Az egyik ilyen fogalom-komplexum a bűn, a bűnösség és a büntetés volt - a nő bűne és bűnössége és a nő megbüntetése. A nő, ki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell és nem engedelmeskedik és nem adja, amit követelnek tőle: bűnös és rossz - és pénzzel tartozik! És büntetni kell! És a bántalmazó biztosan a nő férje (vagy exférj) - és a bántalmazó férj bünteti a nőt és büntetésből veri ha az nem engedelmeskedik! Mert a házasságnak erről kell szólni, az a normális - a férj követelőzik és parancsolgat, a nő dolga pedig engedelmeskedni, ha nem engedelmeskedik: verni kell, meg büntetni!

A másik ilyen eszmény a bűntudat-kárpótlás-bocsánatkérés volt - a "bűnös nő", aki nem olyan ideál, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik a bántalmazónak és nem adja, amit az követel (és húszéves korára nem tesz szert - akárhonnan! - menő pesti lakásra és hozományra) érezzen amiatt rettenetes bűntudatot! (És vegye tudomásul, hogy meg kell azért büntetni!) És lehetőleg akarja jóvátenni a "bűneit" és kérjen bocsánatot a bántalmazóitól - és még kárpótolja is őket!

... ilyen fogalmai voltak: aki nem adja, ami neki kell, az a bűnös és rossz és ő arra haragszik és utálja! És legfőképp: elvárta, hogy akire ő haragszik, az akarja őt megengesztelni-kárpótolni: valami nagy és drága ajándékkal - akarja megvásárolni az ő szeretetét és jóindulatát! Mert ha nem, azért is haragszik. Tanulhatta volna ezt is irodalmi példaképektől...

2014. június 10.

(a történelem jelentősége)

Nőíróknak roppant fontos volt nemcsak azzal kérkedni és azt bizonygatni, hogy ők olyan nőies nő amilyennek lenni kell nekik olyan a testük és ők úgy öltöznek-vetkőznek - és ők bezzeg kaptak és örököltek olyan lakást is ahova beköltözhet a férfi! Ellentétben azokkal, akiket büntetni kell azért, mert nm ilyen nőideálok! (És büntetésből kifosztani is!)

Ugyanolyan fontos (vagy talán még fontosabb) volt nekik azt bizonygatni: ők a múltban is mindig és egyfolytában olyan nőies nő voltak amilyennek lenni kell! ők már az óvodában is szépségkirálynők voltak és zenés-táncos színpadi előadóművésznek készültek és ők mindig királylánynak öltöztek és ők már az iskolában is fiúztak és titkos naplót is arról írtak. És a lányaikat is királylánynak öltöztetik és arra nevelik hogy a lányoknak mindig szépen és királylányosan kell öltözni és viselkedni. (És nekik a felmenőik is olyanok amilyennek lenni kell és őket úgy nevelték ahogy kell! És ők kapták és örökölték azt amit kell: olyan "értékrendet" és jó nevelést - sőt: nőírók olyan anyagi javakat is.)

2014. június 5.

(manikűr)

A ruhavásárlás és a királylányos szimbólumos jobbagyféltekézős öltözködés ami kell! Meg a "jobbagyféltekés" szimbólumosos gondolkodás - és a jelek és a jelentések! És a szimbólumok és Németh Gábor és a posztmodern...

És a szeretet amiért fizetni kell - mert a jók azok akik az ajándékokat kapják! És ha a nő nem fizet a szeretetükért, és nem engedelmeskedik nekik és nem szerez pénzt akárhonnan, és nem vásárol sok drága ruhát és nem úgy öltözik ahogy kell: olyan királylányosan, és nem adja ami kell, és nem szerzi meg a lakást és a hozományt ami kell meg van mondva és meg is lett mondva! meg lett mondva hogy a szeretetnek/szexnek/férfinak az az ára! és nem az az ideálisnő akinek lenni kell és nem adja ami kell az azt jelenti hogy az olyan nő szexuálisan abnormális és undorító a teste (és undorító és mocskos és büdös a picsája - és biztosan azért nem akar férfiakkal szexelni!) - és tartozik azzal, amit mind nem adott annak, akinek kell! És ezért büntetni kell és bosszút állni rajta és verni kell és bántalmazni kell! (és maradandó sérülést okozni neki büntetésből! mert aki nem adja, ami kell, az nem érdemli meg azt se, hogy női teste legyen!) és elvenni erőszakkal, amit nem ad oda...

2014. május 23.

A pusztítók

A nők teste mocskos büdös és undorító és bűnös és erkölcstelen és a nők mocskos picsája is mocskos büdös és undorító és bűnös és erkölcstelen igenis és akkor is - a mutogatós embernek is rögeszméje ez. Gondolom ezt kellene tudomásul vennem - sőt bevallanom, valljam be, hogy undorító a testem és én vagyok az az undorító picsájú nő akinek undorodni kell a mocskos büdös undorító picsájától és gyűlölni kell és bántalmazni kell! gyűlölni kell és bántalmazni kell mert nem ad semmit, ami a férfiaknak kell, nem ad lakást és pénzt és olyan picsamutogatást se amilyet az összes magyar nőírók és nem baszik mindenkivel - és gyűlölni kell, mert undorító mocskos és büdös a picsája. Mert meg van mondva és az számít ami meg van mondva! Az összes magyar szépírók megmondják, még meg is magyarázzák.

És kihirdették: a szeretetért fizetni kell - azt a nőt, aki nem fizet bántalmazni kell! És bosszút hirdettek: aki nem adja meg, amit követelnek tőle azon bosszút kell állni, büntetni kell verni kell bántalmazni kell és elvenni erőszakkal amit nem ad! Ha a nő nem adja meg, ami kell, amit követelnek tőle bosszút kell rajta állni - a nőt aki nem adja meg, ami kell, verni kell bántalmazni kell és fizikai sérülést okozni neki bosszúból és elvenni erőszakkal amit nem ad! Azt is megmondták: aki nem adja meg, ami kell, azt bosszúból mocskolni, rágalmazni kell! És azt hirdették: az számít ami meg van mondva! Ha egy nőről meg van mondva, hogy nem lehet szeretni gyűlölni kell és bántalmazni kell és meg van mondva hogy undorító a teste és undorító mocskos és büdös a picsája akkor az számít mert az van megmondva!

Nem mondanak semmi újat. Az a barom is azért gyűlölt és fenyegetett és bántalmazott, mert nem volt pénzem és nem adtam neki lakást és pénzt - és azért, mert undorodott a lányoktól és undorodott a nők testétől és a női nemi szervtől. Mert könyvekben is olvasta. (Előbb volt az utálkozása, undorodása a lányoktól, időrendben is előbb és ez volt a fő ok.)

Nem tudnak újat mondani. A gyűlöletnek ez a két "oka", célja, indoka és magyarázata van. A másik adja meg ami kell - ha nem adja gyűlölni kell és bántalmazni kell! És a másik ember teste undorító.

2014. április 15.

Gépek

Nőírók a bájaikat mutogatták és bizonygatták: ők olyan nőies nő, amilyennek lenni kell, úgy öltöznek-vetkőznek és úgy viselkednek - és ők birtokolják az anyagi javakat is, amit egy nőnek birtokolni kell, kaptak vagy örököltek lakást és mindennel kiszolgálják a férfiakat úgy, ahogy kell!

Nőírók és természetesen férfiak is mind arról írtak: a nő kötelessége engedelmeskedni, a nő kötelessége olyan ideális nőnek lenni, amilyennek lenni kell, meg van mondva és ami a férfiaknak kell - és azt csinálni a testével is, amit mások követelnek! A nő csak annyi és olyan élelmiszert fogyaszthat, amit a férfiak megengednek neki és kötelessége úgy hízni-fogyni, ahogy azt mások megmondják és úgy öltözni-vetkőzni és mindenkinek odaadni a testét, akinek kell, arra, amire kell és mindenkinek egyformán odaadni!

És mind azt hirdették: ha a nő nem engedelmeskedik verni kell büntetni kell! Ha a nő nem engedelmekedik és nem azt csinálja a testével is, amit mások követelnek tőle, bántalmazni kell, verni kell és erőszakkal kényszeríteni! És anyagi kárt kell okozni neki büntetésből! elszedni a pénzét, a lakását és kirúgni az iskolából, munkahelyről! Dicsekedett vele az a barom is: neki már gyerekkorában is a vandalizmus volt a kedvenc szórakozása! És büszkén kérkedett: azzal terrorizálta a környezetét is! Azzal, hogy anyagi kárt okozott másoknak. És hogy tetszett ez a nőnek is - hogy valaki anyagi kár okozásával, mások holmijának tönkretételével büntet és terrorizál másokat. (Ahogy ő azt elképzelte.)

2013. július 25.

Étel és irodalom

Térey Jánosnak sikerült tudományos összefüggésbe is hozni a nők ételfogyasztását az erkölcstelen szexuális vágyaikkal: az a nő, aki sok drága ételt zabál és attól a sok drága kajától meghízik, az nemcsak a férfiak elől zabálja meg azt az ételt és azt a pénzt (biztosan drága éttermekben!) - hanem még azért is erkölcstelen (és undorító) szexuális vágyai vannak, mert a kövér nő szervezetében sok a női nemi hormon! És miután telezabálja magát drága ételekkel, még baszni is akar! - és csak olyan szexet akar, ami neki jó! és nem adja oda a testét úgy és arra, amire másoknak kell, például nem akarja megengedni, hogy verjék és megerőszakolják. És az ilyen erkölcstelen nőket azért is kell éheztetni, hogy ne legyen a szervezetükben annyi női nemi hormon és ne legyenek erkölcstelen vágyaik...

És az olyan gonosz nő, aki élelmiszert fogyaszt (mindegy kinek a pénzét zabálja meg!) és nem adja oda az anyagi javait, lakását, pénzét annak, akinek kell! és még a testét se akarja odaadni úgy és arra, amire másoknak kell (mert erkölcstelen vágyai vannak és erkölcstelen élvezeteket akar!) még azért is tartozik azzal a pénzzel, amit nem ad oda annak, akinek kell... Mert például az ilyen nő nem akar feleségül menni ahhoz, akihez kell: ahhoz az "udvarlóhoz", akinek a nő(k) hozománya és lakása kell, és a nőt verni, bántalmazni akarja. (És a nőket - és a bűnös női testeket! - azért is büntetni kell, ha nem azzal akarnak intim kapcsolatot, akivel kell, nem úgy akarják, ahogy azt mások akarják tőlük, nem akarnak feleségül menni ahhoz, akihez kell, nem ahhoz akarnak feleségül menni, akihez kell - vagy ellenkezőleg: a nőnek az a bűne, hogy feleségül megy valakihez, és aztán feleségként nem szolgál ki mindenkit mindennel! ahogy el van várva. És a nőtől, aki nem azzal akar olyan kapcsolatot, amilyet és akivel kell, és nem adja az anyagi javakat sem annak, akinek kell, azt is el kell venni erőszakkal: mert tartozik azzal! És ez biztosan még tudományosan is összefügg azzal, hogy a nő sokat zabál és biztosan erkölcstelen vágyai vannak! és még erkölcstelen szexuális élvezeteket is akar biztosan és csak olyan testi kapcsolatot akar, ami neki jó...)