És irodalmárok értékrendje szerint is nyilván imádni kellene azt a "csodálatos embert" - pláne ha ezt még nyíltan követeli is. (Követelte.) Ha meg a kiszemelt nő nem adja, és nem tudja adni, ami "kell" - és azt az ideális nőt! - akkor annak a nőnek (pl. nekem) fölidézve a múltat nyilván sajnálkoznia kellene az eseményeken, és bűntudatot érezni, mert ő annak a drága embernek nem adta, nem tudta adni, ami annak kellett! Sőt: visszaemlékezve és fölidézve a múltat visszamenőleg bele is kéne szeretni, nyilván. És visszamenőleg epedni érte. És nekem is oda kéne lennem attól, hogy nem adtam és nem tudtam adni, ami annak a baromnak kellett! És nem szereztem pénzt (valahonnan mindig gyorsan, amikor neki kellett), és a lakást se, ami neki kellett, és nem hívtam meg és nem fizettem be őt olyan egzotikus utazásokra és menő bulikba - jaj mekkora bűntudatom van emiatt. És csak azon kellene törnöm a fejem mint reális problémán, hogyan is kárpótolhatnám...
Kis meglepetés: kb. így nézhetne ki az is, ha egy szülő hagyná el a gyerekét és érezne bűntudatot amiatt és akarná jóvátenni a történteket. És az a barom és irodalomemberek kb. azt várták el egy férfi-nő kapcsolatban is - a nő a "férfi" anyukája legyen, úgy gondoskodjon róla! Ha meg nem adja meg az ő drága mucikájának azt a gondoskodást, ami annak kell, pláne nem tudja adni, nem tud pl. anyagilag úgy gondoskodni az ő mucikájáról, akkor ugyanúgy érezzen bűntudatot, mintha a gyerekéről nem tudna - vagy pláne: ha "elhagyja" a bántalmazót (elmenekül előle) akkor úgy legyen azért bűntudata, ahogy egy anyának, ha elhagyja a gyerekét.
Mert ezek az ideális szerepek és ez az ideális szereposztás: a férfi anyuci mucikája, akiről anyucinak kell gondoskodni - a nő pedig az ő drága mucikája anyukája legyen!
Aztán ha a nő visszaemlékszik a múltra, fölidézi, de nem olyan ideális érzelmeket érez, amiket kellene, és nem bűntudatot érez, amiért nem adta meg, amit a "mucika" követelt és esze ágában sincs kárpótolni se azért a sérelemért (és végképp eszébe se jut, hogy ez kéne a legnagyobb problémája legyen), akkor az a nő nem normális! - mert nem olyan ideál, amilyennek lenni kell!
Ha meg ne adj' isten képes volt beleszeretni azóta, azok után más férfiba, vonzónak találni másokat, akkor aztán végképp nem normális. Ahogy erényes nőírók nem győzték ezt hangsúlyozni - az a nő, aki csak szóba is merészel állni valaki mással milyen bűnös és erkölcstelen! És rossz anya!
II.
Tipikusak és jellemzőek voltak azok a fogalmi "kategóriák" is, amikkel értelmezni akarták a bántalmazást és a bántalmazott nők viselkedését és személyét: avagy azt a jelenséget, ha egy nő nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell. Az egyik ilyen fogalom-komplexum a bűn, a bűnösség és a büntetés volt - a nő bűne és bűnössége és a nő megbüntetése. A nő, ki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell és nem engedelmeskedik és nem adja, amit követelnek tőle: bűnös és rossz - és pénzzel tartozik! És büntetni kell! És a bántalmazó biztosan a nő férje (vagy exférj) - és a bántalmazó férj bünteti a nőt és büntetésből veri ha az nem engedelmeskedik! Mert a házasságnak erről kell szólni, az a normális - a férj követelőzik és parancsolgat, a nő dolga pedig engedelmeskedni, ha nem engedelmeskedik: verni kell, meg büntetni!
A másik ilyen eszmény a bűntudat-kárpótlás-bocsánatkérés volt - a "bűnös nő", aki nem olyan ideál, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik a bántalmazónak és nem adja, amit az követel (és húszéves korára nem tesz szert - akárhonnan! - menő pesti lakásra és hozományra) érezzen amiatt rettenetes bűntudatot! (És vegye tudomásul, hogy meg kell azért büntetni!) És lehetőleg akarja jóvátenni a "bűneit" és kérjen bocsánatot a bántalmazóitól - és még kárpótolja is őket!
... ilyen fogalmai voltak: aki nem adja, ami neki kell, az a bűnös és rossz és ő arra haragszik és utálja! És legfőképp: elvárta, hogy akire ő haragszik, az akarja őt megengesztelni-kárpótolni: valami nagy és drága ajándékkal - akarja megvásárolni az ő szeretetét és jóindulatát! Mert ha nem, azért is haragszik. Tanulhatta volna ezt is irodalmi példaképektől...
Kis meglepetés: kb. így nézhetne ki az is, ha egy szülő hagyná el a gyerekét és érezne bűntudatot amiatt és akarná jóvátenni a történteket. És az a barom és irodalomemberek kb. azt várták el egy férfi-nő kapcsolatban is - a nő a "férfi" anyukája legyen, úgy gondoskodjon róla! Ha meg nem adja meg az ő drága mucikájának azt a gondoskodást, ami annak kell, pláne nem tudja adni, nem tud pl. anyagilag úgy gondoskodni az ő mucikájáról, akkor ugyanúgy érezzen bűntudatot, mintha a gyerekéről nem tudna - vagy pláne: ha "elhagyja" a bántalmazót (elmenekül előle) akkor úgy legyen azért bűntudata, ahogy egy anyának, ha elhagyja a gyerekét.
Mert ezek az ideális szerepek és ez az ideális szereposztás: a férfi anyuci mucikája, akiről anyucinak kell gondoskodni - a nő pedig az ő drága mucikája anyukája legyen!
Aztán ha a nő visszaemlékszik a múltra, fölidézi, de nem olyan ideális érzelmeket érez, amiket kellene, és nem bűntudatot érez, amiért nem adta meg, amit a "mucika" követelt és esze ágában sincs kárpótolni se azért a sérelemért (és végképp eszébe se jut, hogy ez kéne a legnagyobb problémája legyen), akkor az a nő nem normális! - mert nem olyan ideál, amilyennek lenni kell!
Ha meg ne adj' isten képes volt beleszeretni azóta, azok után más férfiba, vonzónak találni másokat, akkor aztán végképp nem normális. Ahogy erényes nőírók nem győzték ezt hangsúlyozni - az a nő, aki csak szóba is merészel állni valaki mással milyen bűnös és erkölcstelen! És rossz anya!
II.
Tipikusak és jellemzőek voltak azok a fogalmi "kategóriák" is, amikkel értelmezni akarták a bántalmazást és a bántalmazott nők viselkedését és személyét: avagy azt a jelenséget, ha egy nő nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell. Az egyik ilyen fogalom-komplexum a bűn, a bűnösség és a büntetés volt - a nő bűne és bűnössége és a nő megbüntetése. A nő, ki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem azt szereti akit kell, úgy ahogy kell és nem engedelmeskedik és nem adja, amit követelnek tőle: bűnös és rossz - és pénzzel tartozik! És büntetni kell! És a bántalmazó biztosan a nő férje (vagy exférj) - és a bántalmazó férj bünteti a nőt és büntetésből veri ha az nem engedelmeskedik! Mert a házasságnak erről kell szólni, az a normális - a férj követelőzik és parancsolgat, a nő dolga pedig engedelmeskedni, ha nem engedelmeskedik: verni kell, meg büntetni!
A másik ilyen eszmény a bűntudat-kárpótlás-bocsánatkérés volt - a "bűnös nő", aki nem olyan ideál, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik a bántalmazónak és nem adja, amit az követel (és húszéves korára nem tesz szert - akárhonnan! - menő pesti lakásra és hozományra) érezzen amiatt rettenetes bűntudatot! (És vegye tudomásul, hogy meg kell azért büntetni!) És lehetőleg akarja jóvátenni a "bűneit" és kérjen bocsánatot a bántalmazóitól - és még kárpótolja is őket!
... ilyen fogalmai voltak: aki nem adja, ami neki kell, az a bűnös és rossz és ő arra haragszik és utálja! És legfőképp: elvárta, hogy akire ő haragszik, az akarja őt megengesztelni-kárpótolni: valami nagy és drága ajándékkal - akarja megvásárolni az ő szeretetét és jóindulatát! Mert ha nem, azért is haragszik. Tanulhatta volna ezt is irodalmi példaképektől...