2014. július 15.

Különös módja a szerelemnek

Én vagyok a megtestesülése mindennek, amit az archetipikus alanyi költő gyűlöl. Ahogy h szemében is én voltam a megtestesülése mindennek, ami a rossz: a gonosz Bal Agyfélteke és a "nőietlen nő": a másik, aki nem olyan, mint ő! és az a rossz, aki nem olyan amilyennek lenni kell! és nem engedelmeskedik és ezért az összes létező bűn elkövetője - a rossz akit büntetni kell és kegyetlenül verni! És késsel üldözni és legyilkolni. Alanyi költőink világképében is az a rossz vagyok, annak a megtestesülése mind, aminek nem lenne szabad létezni se, ha van: gyűlölni kell és büntetni, megsemmisíteni - ha nő, akkor bántalmazni minimum.

Nincs egyetlen tulajdonságom, ami ne a gyűlöletes és "elviselhetetlen" rossz lenne. Kezdve azzal, hogy költőink az arany csillogását imádják és a hírnevet és a hírnév csillogását és a híres, gazdag és befolyásos embereket - nyíltan bosszút is hirdettek a közönséges senkik ellen, akiknek nincs semmijük, ami másoknak/nekik (irodalmárainknak általában) kell és nem tudják adni! És azt a nőt, aki nem adja, amit követelnek tőle - és főleg: nem adja a lakást és a pénzt, és nem adja oda mind az anyagi javait annak akinek kell! és nem adja oda a testét is arra, amire másoknak kell! - bántalmazni kell és nyomorékra verni! és a bántalmazott nők mind bűnösök rosszak! mert ők az a rossz akit bántalmazni kell, büntetni kell! és bűnösök, rosszak a nekik okozott sérülés és kár miatt is!

És ennek így mind van valami köze az ő istenükhez, sőt: a kálvinizmushoz (kiemelten: többen is hivatkoztak rá) és annak összes hagyományaihoz. A politikai vetületeitől az úrvacsoráig. Úgy tudom, volt/van olyan, hogy valakit kizárnak az úrvacsorából - ami valamikor súlyos megbélyegzést jelentett. És kb. ez történt pl. akkor is, amikor az a barom azt sem akarta megengedni, hogy én asztalhoz üljek másokkal, ha asztalhoz ülhettem is, nem volt szabad elfogyasztanom az ételt. Mert én voltam a rossz, aki nem olyan, amilyennek lenni kell: nem felel meg az ő igényeinek! És az volt a bűnöm, hogy élelmiszert vásárolok és fogyasztok és arra költöm a pénzt és nem arra, ami neki kell és semmit nem adtam, ami neki kell, és engem azért a büntetni kellett és erőszakkal kényszeríteni - és nem ehettem az ételből, amiből mások esznek. És a dühe, mert azt nem tudta megakadályozni, hogy én élelmiszert vásároljak és egyem. (És nyilván azonnal az az eszméje támad: ha el lehetne venni valahogy a pénzem, akkor nem tudnék élelmiszert vásárolni - és még csak nem is azért juthatott eszébe ez a nagy ötlet sem, mer' egy nagyot gondolkodott, hanem mert megtörtént, konkrét esemény volt: amikor azon a kiránduláson odaráncigált a cukrászda közelébe.)

És az irodalmi eszmények a "szexről" és a nőkről: az a szex amit a nők akarnak és élveznek, mindig "bűnös" és "abnormális", az a nő, aki olyan bűnös (sőt: "abnormális") kapcsolatot akar és nem adja oda a testét úgy és arra, amire másoknak kell mert mindenét félti: rossz, gonosz, hülye és abnormális! És ha a nő nem adja, ami kell, bosszút kell állni, bosszúból bántalmazni és fizikai sérülést okozni neki - és elvenni erőszakkal amit nem ad oda! (A fizikai bántalmazást is, ha "önként" nem engedi meg: H.Margitnak is ez volt az eszménye: aki nem vallja be hogy ő a bűnös akit büntetni kell és verni kell és nem engedi meg a büntetést, a verést azt azért is büntetni kell mert nem engedelmeskedik! és nem vallja be a bűnt és nem vallja be hogy ő az akit büntetni kell és nem engedi azt meg!)

... és akkor el lehet képzelni ezt a vallja be hogy ő a rossz akit büntetni kell verni kell! hisztis követelőzést gyerekkorban, el lehet képzelni: milyen, ahogy egy hisztis gyerek követeli: a testvére vallja be és ismerje be hogy ő a rossz ő követte el a bűnt és ő az akit verni kell! És ha nem vallja be és nem ismeri be és nem engedi meg, azért is ő a rossz és azért is büntetni kell verni kell!