2014. július 19.

Idill

Annak a "beszélgetésnek" a témái az irodalmi agyrémekben, újra és újra - ezek a Roppant Fontos Témák! (Így adta elő magát az a barom is - csak ahhoz még mellékelve volt ő maga mint fizikai valóság is; az undorító fontoskodása akkor ott és mindig. És az ő viselkedése, a konkrét viselkedése és cselekedetei. És a követelőzései.) És annak a "beszélgetésnek" (mint konkrét fizikai eseménynek) az előzményei. Ő találkozott az Álmai Nőjével aki pont olyan volt ami neki kell és úgy is viselkedett ahogy az neki tetszik - az a lány azért tetszett neki mert hú milyen szép volt! és a ködös áradozás. A franc tudja milyen volt, milyen lehetett az a lány - azzal az áradozással nem is próbálta azt elmondani, egyszerűen csak hatást kelteni akart. Ami konkrétum kiderült és a lényeg az volt, hogy annak az Ideális Nőnek az életmódja tetszett neki - és a viselkedése, az, hogy ő állítólag tetszett annak a lánynak és a lány ezt mondta is, dicsérte őt, udvarolt neki és egyből meghívta egy külföldi utazásra is! És neki ez tetszik és ez kell!

És megsértődött (már eleve meg volt sértődve) és duzzogott, mert mi nem olyanok vagyunk és ő ott tőlünk nem kap olyan meghívást se - és énrám haragudott. Fenyegetően agresszíven. Szóba sem állt velem egy darabig, másokkal se, de velem még fenyegetően is viselkedett. Azután egy este mégiscsak méltóztatott szóba állni velünk. Velem is személyesen - azért, mert megint tőlem kért enni. És ezzel kezdődött az a "beszélgetés". Szokása szerint tőlem kért enni - és szokása szerint szabadkozott, hogy ő azt úgy szégyelli, de most azért muszáj mert tartozása van mert kölcsönkért és azt kell visszafizetnie! Mert muszáj volt neki ilyen buliba menni és olyan társasutazásra és arra muszáj volt neki kölcsön is kérni és azt kell visszafizetnie és nem költheti a pénzét hétköznapi szükségleti cikkekre - mert ha arra költené akkor nem fizethetné vissza a tartozását! (És akkor ennek így együtt kell járni!)

Azután adta elő magát. A szokásos nagyképű, affektált fontoskodás; a modor mindig ugyanaz, a téma akkor az volt: ő mire költi a pénzét és mire nem. És ő milyen jól gazdálkodik és azt úgy kell és másoknak is arra kellene költeniük a pénzüket, amire ő akarja - és amire ő nem költ arra nem kell! És arra másoknak sem kellene! A másik dolog a pénzköltés tárgya-célja - neki muszáj volt kölcsönkérni mert ide kellett menni buliba és oda kellett utazni és azt muszáj volt! Mert ő utálja azokat akik nem mennek soha sehova - amikor pedig az nem is kerül pénzbe! Egyből ábrándozott és tervezgette: ő még többet akar utazni, még messzebb, mit el nem tud képzelni - és a panaszkodás és a sóhajtozás: neki arra az isten pénze se lenne elég!

A beszélgetés vége az volt, hogy neki lakás kellene mert ő meg akarja spórolni a lakbért mert kiszámolta hogy akkor nem kellene kölcsönkéregetnie - és a fölháborodása, amikor javasoltuk: költözzön be a kollégiumba. (Sőt, fölmerült akkor mint beszédtéma a szolgálati lakás is - fölháborodott azon is.) A szokásos modorban előadott szokásos utálkozása: fúj az undorító! és ő nem akar olyan lenni! Ő olyan ember akar lenni akinek van saját lakása és neki az kell! Azután a félév végén már azért nyafogott: neki olyan lány kell akinek van olyan lakása, ami neki kell!

És meg volt sértve és föl volt háborodva, mert ott nincsenek olyan lányok, amilyen neki kell, senkinek nincs olyan lakása ami neki kell - sőt olyan házak sincsenek az egész városban. És ő ott azért nem tud szerelmes lenni! A félév végén le is lépett - mert ő ott nem találta meg a számítását, mert ott nincsenek olyan lányok amilyen neki kell és senki nem adja meg, ami neki kell!

... mondta: ha máshol megtalálja a számítását, akkor nem is jön vissza. Visszajött - és végül mások előtt támadt rám, mert én nem adtam meg semmit, ami neki kellett és nem intéztem el semmit és nekem nem volt semmim, ami neki kell. Pedig ő megmondta hogy mi kell neki!

II.
És annak a lánynak az állítólagos szépsége - amiről nem mondott semmi konkrétumot. Annyit se, amennyit más fiúk képesek voltak egyszerű szavakkal elmondani. Semmi konkrétumot, csak a lehető legnagyobb általánosságot - de még azt se korrektül, hanem az epekedését és a rajongását adta elő.

És ez az egész előadás 1) az ő epedése és rajongása azért az állítólagos szépségért és 2) az mint tényállás(amit az ő epedése és rajongása bizonyít) arra volt jó, hogy azután velünk, lakótársaival arra fel fölényeskedjen, minket ott a környezetében elutasítson és utáljon, mert mi nem olyanok vagyunk és mi nem tudjuk megadni neki azt, ami az ő rajongása tárgya.

És arra volt jó, hogy engem utáljon, velem fölényeskedjen, mert én nem adom meg, ami neki kell - amit ő attól a lánytól bezzeg megkapott! Ködösen volt előadva ez is: énrám konkrétan miért haragszik. Azért-e mert én nem vagyok olyan szép és vonzó - vagy azért, mert én nem viselkedem ővele úgy, ahogy bezzeg az a lány. És én nem fejezem ki az elismerésemet olyan ajándékokkal.