2020. december 22.

Te Deum

"Szocdemek” szerint (főleg a svédországi életszínvonalért lelkesedő fajta szerint?) az volt „jogos követelés”, hogy adjam a pénzt és ingatlanokat. Nőkkel – női testekkel! - szemben az mindig: jogos követelés! 

Kiváltképp a falusi csóró senkikkel szemben – nőkkel szemben feltétlenül! a "művelt értelmiségnek" már 2009-10 körül meggyőződése volt: aki falun lakik, annak KELL LEGYEN annyi pénze, vagyona, hogy abból tudjon vásárolni egy budapesti lakást...

És legfőképpen „jogos követelés” azokkal az undorító testű nőkkel szemben, akiknek a teste is azért undorító (azért! a „híres író” mutogatós emberemnek is mániája volt - és szerintem már kb. az egész „antikapitalista baloldalnak” is), mert nem birtokolnak olyan ingatlant, ami egy Igényes Férfinak kell! és nem adják azt a lakást és „anyai gondoskodást”, amire az igényes férfinak igénye van – és az mindig: jogos igény! (mert bezzeg Svédországban stb.)

Ahogy ebben kb. az összes „híres író” urak és hölgyek is már réges-rég szépen megegyeztek. (És én pl. erről is írogattam.) És az olyan csodálatosan eszményi férfiúnak, mint a kifogástalanul tökéletes, a nemcsak Mérő Vera és Betlen Anna, hanem „híres írók” által is szinte istenített, eszményített és rajongásig imádott kifogástalan és tökéletes, sőt! hibátlan! ideálhím, nemcsak hogy jogos igénye az az ingatlan, amire neki már ott az egyetemen igénye lett volna ("jogos igénye") - hanem azt igenis a nők dolga adni! 

És az én kötelességem lett volna azt ADNI! ADNI! (Annyira, hogy csak azért lett volna szabad az építészkaron tanulnom is.) 

II.

Mérő Vera és (az ő nyomán?) a „nőjogi” szcéna is kifejezetten szükségét érezte, hogy a Csodálatos Eszményi Férfiú tökéletességét és hibátlanságát bizonygassa – mert irodalmilag nem volt elég. És azzal szemben például az én testem fizikailag undorító mivoltát (undorító! büdös! – mániája volt a mutogatós embernek is). Hogy azzal jól meg lehessen indokolni azt is: egy olyan hibátlan eszményi férfiúnak miért volt „jogos” az agresszív undorodása is az én „undorító” testemtől, mint egy igenis fizikailag biztosan „undorító” női testtől. Sőt miért volt az agressziója is „jogos” kifejezetten csak amiatt is, mert az én testem olyan felháborítóan „undorító”, hogy (mint fizikai „objektumnak”) ez az undorító volta indokolja/indokolta egy olyan tökéletes ideálhímnek az agresszióját is.

Már M. Veráék első, feltűnést keltő produkciója erről szólt: bántalmazó faszik mentegetéséről. Az a felháborodást kiváltó videó, amivel kb. azt „bizonygatták”: az a faszi, aki esténként a sötét utcán kísérgeti a kiszemelt nőt, nem lehet rossz ember, csakis egy lovagias úriember, aki biztosan csakis lovagiasságból kísérgeti a „nőjét”! Sőt: annak is biztosan a nő kicsapongó életmódja az oka… 

Az a csodálatos ember is kísérgetett engem - és nekem, mint bántalmazott nőnek (egy Mérő Vera szerint persze tűrhetetlen és elfogadhatatlan, létjogosultsággal sem rendelkező - mert pl. "undorító testű? - utolsó senkinek) csak ez jutott eszembe a balfasz produkciójukról. Meglehet, ezért sincs létjogosultságom. (De Mérőék szerint annak a megtagadásához az is elég, ha egy női test „undorító”, mert nem olyan ideálnő, amilyennek lenni kell! - és ezért NEM MÉLTÓ rá, hogy emberszámba vegyék, tehát nem lehetnek emberi jogai sem! etc.) 

Az utolsó hónapokban, mielőtt elmenekültem előle, már szokása volt az is. Amikor esténként, tanítás után néha könyvtárba, moziba mentem, vagyis: szórakozni, „kicsapongani”. Tutira biztosan nagyon kihívóan öltözve is: ahogy pl. Mérő Vera elképzeli az ilyen szituációkat. Mert ha a nők elleni erőszakról és a bántalmazott nőkről szívesen fantáziáló egyének „jól elképzelik”, hogy azok a nők, akiket nemcsak verni akar, hanem pl. kényszeresen ellenőriz és kísérget is a „pasijuk”, biztosan hogy néznek ki, és milyen életvitelük van, azt akkor úgy kell elképzelni! (A mérnökhallgató lányokat is: ezt irodalmárék nyilatkoztatták ki, még jóval Mérő Veráék produkciója előtt – azon az alapon, hogy mérnökhallgató lányok = zsidó nők = dorbézoló, kicsapongó életvitel: meg lett mondva, hogy ezt így kell elképzelni. Sőt nőírók azt is bizonygatták, mint pl. Bán Zsófia és Karafiáth Orsolya, hogy annak a nőnek, akinek undorító a teste és nem lehet szeretni és utálni kell (kell!), pláne: azért, mert nem adja az anyagi javakat annak, akinek kell! biztosan drága ruhakölteményei vannak, akkor is, ha nem – és ha aktuálisan nincsenek, akkor a múltban igenis biztosan volt!

Mert ha egy nőnek undorító a teste, és nem lehet szeretni, pláne: azért undorító és azért nem lehet szeretni és azért kell utálni, mert nem adta és nem adja az anyagi javakat annak, akinek kell! – és követelni kell tőle és elvenni erőszakkal is! –, annak a nőnek KELL LEGYENEK drága ruhái is! Mert ha egy nőtől pénzt, anyagi javakat kell követelni, akkor biztosan igenis van/volt neki! És ha nem adja és nem tudja adni, akkor biztosan eldorbézolta, és drága ruhákra és drága ételre-italra költötte! Tehát nekem is arra kellett volna költeni azt a sok pénzt, amiről egyesek fantáziáltak – mert tőlem nem akárki akart anyagi javakat kapni, hanem a tökéletes és HIBÁTLAN eszményi férfiú! (Aki direkt azért engem szemelt ki, hogy én adjam, ami neki kell, mert neki a haverjai azt mondták, hogy én meg tudom és meg fogom adni, ami neki kell - illetve az én családom, a szüleim meg tudják adni neki: ő azt hitte.) 

És erről is részletesen írtam (talán erre az oldalra is): hogy az a „csodálatos ember” gyakorlatilag a tulajdonának tekintett, és abban az utolsó félévben, amit én ott töltöttem, ez már nemcsak nyilvánvaló, hanem kifejezetten feltűnő volt. Mérő Veráék szerint ebben nem lehetett semmi rossz, egyáltalán: ha egy faszi a tulajdonának tekinti a kiszemelt nőt és betegesen „féltékeny” rá, (többek közt), azt úgy kell értelmezni, hogy lovagiasan „megvédeni” akarja. (És nem az ilyen „hibátlan” faszikkal van baj, hanem azzal, ha „félreértik” őket stb.) 

És ha az a „csodálatos ember” egy eszményien tökéletes, hibátlan lovag volt (és hogy gyakorlatilag a tulajdonának tekintett, az a legkifogástalanabb „romantikus szerelem”), akkor meg kell magyarázni, hogy az is minimum „érthető” és indokolt volt, hogy ez a csodálatosan eszményi férfiú az ő nagy romantikus szerelmével agresszíven undorodott az én „undorító” testemtől… 

Azok a csodálatos és hibátlan eszményi férfiak, akik agresszíven undorodnak a kiszemelt nő testétől és „undorító” testrészeitől, és bántalmazni akarják az általuk agresszíven utált „undorító” női testeket, nem rossz emberek, hanem kifogástalan és hibátlan „lovagias” eszményi férfiak – főleg ha fennen hangoztatják is: ők milyen eszményi tökéletes hímek AKARNAK lenni. És ahogy a női testekhez viszonyulnak, az legalábbis az eszményi romantikus szerelem. 

III.

„Híres író” urak (és hölgyek) irodalmi vagy nem annyira irodalmi világképében is valahogyan mindig összefüggött, legalábbis együtt járt a női testek szerethetetlen és undorító mivolta azzal, ha 1. a nő nem adja, nem tudja adni az anyagi javakat és drága ajándékokat 2. nincs olyan lakása (lehetőleg budapesti!) ahova be tudna költözni és szívesen beköltözne a Férfi (az eszményi!), ami megfelelne az elvárásainak. Vagy esetleg (Térey Jánosnál pl.) van, de a nő nem akarja megengedni, hogy a „pasija” beköltözzön oda – ilyen esetben a híres író urak szerint például meg kell verni a nőt, lehetőleg maradandó sérülést okozni neki: azért is, hogy attól visszataszító, „undorító” legyen a teste… 

Szemben az olyan csodálatosan eszményi ideálhímekkel, akiknek az ő eszményi, tökéletes és hibátlan ideálhímségük miatt és végett kell és jár az eszményi/kiszemelt kéró is a kiszemelt nőtől. (Elvégre egy férfinak az "jár" - és a nők kötelessége adni! És ha nem adja, az „híres írók” szerint is megfelelő ok arra is, hogy bántalmazzák azt a nőt. És minimum nyomorékra kellene verni – és elvenni tőle erőszakkal azt a lakást és annak az árát, amit önként „nem akar” adni.) 

És erre csodásan rácsatlakozhatott az „antikapitalista baloldal” is... 

Jámbor Andrástól Pogátsa Zoltánig. (Tudom, hogy ők nem antikapitalisták, hanem szocdemek, de azért szeretnek bele-belerúgni az olyan „kapitalista szimbólumokba”, mint az olyan, szocdemek szemében elfogadhatatlan  "undorító" testű "deviáns" nők, akik nem felelnek meg a férfiúi elvárásoknak - mert például nincs olyan ingatlanuk, és "nem akarnak" ingatlant vásárolni -, és bárkibe is, aki a szerintük kapitalista "meleglobbit" képviseli és szimbólumozza. És egyébként is, jó kis szocdem brahi az általuk vagy mások által kapitalista/zsidó szimbólumnak kinevezett nők elleni erőszakra uszítani – mert az mindig jóféle „antikapitalizmus”: nőket bántalmazni, kifosztani. 

Ahogy tőlem is az "antikapitalizmus" jegyében követelték gyilkossággal fenyegetőzve azt a pénzt és lakást, ami hímneműeknek kell - és a bezzeg kifogástalanul eszményi nőideál és "sztárpszichológus" H-nak. És már ő is megmondta, hogy engem azért kellene megtámadni és legyilkolni akarni, mert a Műegyetemen „zsidó építészetet” tanítanak - és a zsidók a gonoszok és rosszak és a gonosz kapitalisták! És én is azt a sok gonoszságot és rosszaságot szimbólumozom! és aki a Műegyetem építészkarán tanul: kapitalista zsidó szimbólum! Ráadásul nekem a testem is UNDORÍTÓ! – sőt: büdös! és mindenki, aki "büdös", szocdemek szemében is nagy ellensége az ő jószagú szociáldemokráciájuknak. És Krausz Tamásnak csak részben volt igaza, amikor azt állította, hogy Pogátsa a neohorthysta szellemiséggel kacérkodik. Azzal is, de azon kívül az „újnyilas” szélsőjobbal is szívesen bratyizik/bratyizna. És ennek már nem a „szovjet múlttól elhatárolódás” a célja - önmagában az is elég borzalmas lenne.) 

A „csodálatosan eszményi és hibátlan” ideálhím összes anyagi követelése is maximálisan kompatibilis volt gyakorlatilag a teljes magyar „antikapitalista” baloldallal. Is. 

Hogy mennyire „antikapitalista” volt a jóember, az már ott, az egyetemen kiderült. 

 Már ott ő maga azzal is indokolta az anyagi követeléseit: neki minden azért kellene, mert utálja a „fogyasztói társadalmat”, amiben az általa vágyott javakhoz általában pénzért lehet hozzájutni, és ő nem pénzért, nem piaci áron akart pl. lakáshoz jutni. Meg lehetőleg minden egyébhez is, ami kellett neki: pl. a meghívások „menő” utazásokra és bulikba. Ez volt az egyik indoklás, miért úgy kellene neki minden, hogy neki csak kitalálni kelljen: mi kell neki, és így-úgy kinyilatkoztatni az igényeit, és aztán mások adják! Magyarázta máshogyan is - mindig elég furcsa magyarázatok voltak. Pl. akkor is, amikor (még annak a félévnek a végén, amikor lakótársak voltunk) bejelentette, hogy neki karácsonyra egy olyan ideál kellene, aki mindenben megfelelne az igényeinek és van olyan lakása is. Félév végén, már decemberben, jó nagy hóban együtt mentünk be az egyetemre, és neki a télről és a karácsonyról az jutott eszébe: ő a karácsonyban az ajándékokat szereti! - és bejelenteni: mit akar ajándékba. Például egy olyan lányt, aki mindenben pont megfelelne az igényeinek, van olyan lakása is. Komolyan azt hittem: azért mondja ezt ott nekem, mert tőlem pl. azt szeretné, ha én be tudnám mutatni egy olyan ideálnak, lenne olyan ismerősöm, ha nincs, fölhajtanék egyet. Két évvel később derült ki, hogy nem egészen azt szerette volna. (Mellesleg azt is.)

 IV. 

Ráadás: aktuális „politikai” agyrém, hogy a „nemzetnek” a rendszerváltáskor meg lett ígérve a jólét - tehát meg kell neki adni! És azok mind a gonoszok és rosszak, akik a MEGÍGÉRT jólétet nem adják.. 

Az eszményi férfiú pedig azért is a kifogástalanul tökéletes volt, és a nagy sérelme azért is volt „jogos”, mert ő is azt sérelmezte: én azokat az anyagi javakat és azt a jólétet nem adtam, amit neki MEGÍGÉRTEK! És neki azt megígérték, én fogom azt megadni neki, tőlem és általam fog hozzájutni a neki beígért, MEGÍGÉRT életmódhoz - és olyan konkrét anyagi javakhoz, mint pl. az a lakás, ami kellett volna neki. És ha én olyan ideál lettem volna, ami őneki kellett volna, akkor bezzeg mindazt tudtam volna adni és adtam volna! (Ezt H-ék is valahogy így gondolták.) És nem benne volt a hiba, hogy neki olyan ideál kellett volna, és olyan igényei voltak...

Természetesen elsősorban férfiaknak van megígérve a beígért jólét; ők azok, akiknek ilyen ígéretekre van szükségük (nőknek ezt úgy és azzal a feltétellel szokás "megígérni", ha megfelelnek a szexuális elvárásoknak)  - és „férfias” dolog anyagi javakat olyan indoklással követelni (nőktől pl.).

Ahogy tőlem a tökéletes és hibátlan. 

A nagyon menő J. család sarja, mint kiderült - legalábbis ez lett volna az egyik „jó magyarázat”: én miért „tartozom” neki minimum annak az ingatlannak az árával, ahol albérletben laktunk. (Mert az biztosan az ő háza volt! és miattam veszítette el stb.) Sőt nemrég az is kiderült: hálából is tartoztam volna mindazzal, de a lakással minimum, amit ő kapni akart tőlem - és „meg lett ígérve” neki! 

Mert állítólag az ő apukája, de legalábbis az ő felmenői intézték azt el, hogy a „reálszocializmusban” a falusi büdös parasztok és büdös prolik gyerekei is tanulhattak és továbbtanulhattak, és mivel én még ennek a rendszernek a maradványaként kerülhettem egyetemre. És egyesek szerint ezért baromi hálásnak kellene lenni - és ezt nekem speciel az eszményi J.J. iránt kellett volna kimutatni: azzal például, hogy meghívom és befizetem őt olyan bulikba és külföldi utazásokra, ahova menni akart, és adom a lakást és az anyai gondoskodást, ami neki kell...

Ő tehát úgyszólván erre a hálára tartott igényt. Mint apuci kicsi fia. 

Avagy a csodás férfiú anyagi követelései „jogosságának” a full „baloldali” megindoklása: az ígérettől (neki azt megígérték!) a háláig. Amivel én állítólag tartoztam volna neki - neki!

Nem nagyon vannak/voltak kétségeim, hogy a „csodás férfiú” maga is megpróbálhatta azzal indokolni az elvárásait, hogy hálásnak is kellett volna lennem neki - valamiért. (Az ő „felsőbbrendű” és fajtiszta magyar származásával összefüggésben lehetőleg - az alantas származásom miatt is.) Hogy miért, azt persze nem lehetett könnyű megmagyarázni. Például azért, mert ő ott az albérletben méltóztatott nap mint nap hiányos öltözékben riszálni előttünk a valagát? - mert ő ilyen jó ember, hogy ő még az általa lenézett „közönséges senki” (és „nem fajtiszta magyar”) lányok előtt is letolta a gatyáját és szívesen mutogatta magát! De azért hálásnak kellett volna lenni neki! 

Full „baloldali” elvárás volt itt minden. A „szexet! pornót! nőt!” követelőzéstől addig, hogy dögöljek meg, mert egy szerethetetlen és undorító testű (és büdös!) utolsó senki vagyok, és nem felelek meg a férfiúi és „baloldali” igényeknek, és a férfiaknak/ ”baloldalnak” nincs belőlem semmi haszna - és női testeknek csak akkor lehet létjogosultságuk!

Hála! hála! Mert egyesek szerint az is JOGOS IGÉNY!