(egy) Épp tegnap került elém (kivételesen elmentettem), ahogy a környezetében rám támadtak, amikor kifogásolni mertem, hogy egy interjúban azt mondta, hogy "szerinte" (még ez se volt benne, univerzális igazságként akarta kinyilatkoztatni) a "halálvágy" a transzneműség ill. "diszfória" "tipikus tünete". És én emiatt mertem szólni, hogy 1. tudtommal nem 2. bántalmazottakat (bántalmazott nőket is) szoktak azzal vádolni: ha rosszul érzik magukat a bántalmazástól (ne adj' isten az öngyilkossági "gondolatokig" és késztetésig - én ennyire rosszul éreztem magam, amikor H-tól segítséget próbáltam kérni), az valami tűrhetetlen abnormitás, "szexuális deviancia", és minden, ami ténylegesen a bántalmazás következménye (extrém stressz, depresszió stb.) ennek a "devianciának" a következménye... Mert "normális egészséges" nőnek direkt szeretni kéne a bántalmazó faszikat.
Azt inkább már nem mondtam (nem akartam azzal hergelni a díszes társaságot), hogy esetemben micsoda "szakember": H.M. próbálkozott efféle magyarázattal - arra, hogy én láthatóan rosszul éreztem magam az ő agressziója miatt is (rögtön első találkozásunk alkalmával), meg eleve azért akartam segítséget kérni is, mert a "csodás udvarló" (J.J.) csodás udvarlása miatt is. Hogy nekem pl. ez volt a személyes tapasztalatom azzal a Vay által elővezetett elmélettel. (Bezzeg egy kifogástalanul nőies nő!)
És amikor szólni mertem, rám támadtak azzal, hogy 1. én vagyok a gonosz agresszor, aki megtámadta Vayt (mint gyönge virágszálat) 2. én követtem el őellene azt a bűnt, hogy elvitattam tőle az érzéseit! - és még véletlenül sem ő próbálta elvitatni pl. bántalmazott nők érzéseit. Sem azok, akik azzal vádolják kb. az átlagnőt, ha az rosszul meri érezni magát a bántalmazó kapcsolatban: "tűrhetetlen deviancia"...
(kettő) Meg még Ginelli felháborodása Krausz Tamás cikke miatt is...