2015. február 2.

(fogalmaik)

Amikor végül ott mások előtt rám támadt, azt nyilvánította ki, hogy ő a fizikai bántalmazást mint cselekményt tudatosan és szándékosan végre akarja hajtani - és miféle bűnökért akar ő engem azzal "büntetni". Azzal, hogy én nem adtam meg neki azt a gondoskodást, ami neki kell és nem adok neki enni és nem adom azt az ellátást, ami neki kell és nem intéztem el és nem szereztem meg a lakást se és nincs semmim, ami neki kell és nincsenek olyan menő haverjaim se, azt indokolta, hogy ő azért utál és azért haragszik és azért fölényeskedik velem.

Azt meg, hogy miért akar verni, azzal a gyanúsítással és rágalmazással indokolta, hogy én biztosan másra vártam és biztosan valaki másnak a társaságát akartam! Ez lett volna az a bűn, amiért fizikailag is rám kell támadni és verni kell engem, fizikai bántalmazással kell büntetni. Az, ha én "mást szeretek" és más ember társaságára vágyom - ha akár csak szóba állok is mással, beszélgetni akarok más emberekkel. (Más fiúkkal.)

Ezek voltak akkor és ott az ő indulatainak és szándékainak a megindoklásai. Amiket ő megmondott. Aztán amikor azok után megint erőszakoskodni támadt volna kedve és végrehajtani azt a fizikai bántalmazást, elég lett volna a megindoklásához ugyanúgy, ha meggyanúsít és megrágalmaz azzal, hogy én biztosan elkövettem azt a bűnt. Vagy ha látja, hogy én valakivel szóba állok.

... nem a féltékenységről szólt. Végtelenül utált és gyűlölt - mert nem volt pénzem és nem intéztem el és nem adtam a lakást és nem volt semmim, ami neki kell. Agyonvert volna bármely pillanatban. De azért nem tűrhette, hogy én másokkal akár csak szóba álljak.