2015. január 30.

(idill)

Répás Feri meg az ő ideái az ideálisnőről meg annak az ideális viselkedéséről. Azzal együtt se volt egészen érthető, hogy miért pont az hergelte föl, amikor megtudta, hogy volt olyan valóban, hogy én elmenekültem más férfi szexuális közeledése elől - hogy ebben az eseményben konkrétan mi nem tetszett neki vajon, melyik elem. Valószínűleg az baszta föl az agyát, hogy más férfi meg merte tenni azt, amit ő nem. Ahogy aztán még rinyált meg az ideális férfiról magyarázott...

... nemcsak én és az én viselkedésem voltunk jelen akkor ott, meg maga a sztori, ami történt - hanem a másik ember és az ő viselkedése is. Csak ilyen helyzetekben, amikor utána számonkérik valakin, hogy ő miért nem, akkor totálisan - ő miért nem olyan és miért nem úgy viselkedett, ahogy "kellett volna" és ő miért nem csinálta azt akkor és bármikor, amit kell és ő miért nem csinálta meg azt az ideális sztorit is, aminek történni kellett volna. (És ami a lényeg.) Mintha senki más nem is lenne jelen az adott helyzetben, senki mással szemben nem lehetne semmiféle elvárást támasztani. És amikor ezt így előadják, akkor persze az ember szinte megfeledkezik róla, hogy de hát nem egyedül ő volt jelen akkor és ott, ott volt a másik ember is és az ő viselkedése.

Meg ezt a fajta számonkérést, amit ott nyomott bármilyen problémára lehet alkalmazni, akár az a baj, hogy erőszakoskodnak a nővel de ő tiltakozik és nem akarja és nem engedi meg, akár valami más baj van. Amit a tanár úr előadott, az konkrétan az volt, hogy neki az ideális eseményekről vannak ideái - és azt kérte számon énrajtam, hogy én miért nem csinálom meg azt és miért nem szolgálom ki azzal a férfiakat. És miért nem csináltam meg azt az ideálisat akkor ott is meg bármikor.

Ott volt a másik ember is meg az ő viselkedése. És egyeseknek a fizikai dolgok érdekesek. De igazából nem arról szólt. Hanem hogy ott voltak még a másik ember ideái is stb. (Nem vágyai voltak, hanem ideái arról, hogy ő hogyan szokott viselkedni nőkkel.)