Azzal kezdte, hogy a szimbólumos jobbagyféltekés gondolkodás a jó, ami az, hogy hülyének kell lenni a geometriához és minden szimbólum, aminek jelentése van - és ami kell azt ajándékba kell kapni, a házat is ajándékba kell kapni és a mérnökök és az építészek, akik tervezik a házakat, a rosszak! És sok csicsa giccs és dísz kell és sok aranyozás, mert az a jó szimbólumos jobbagyféltekés építészet és nőies öltözködés! Aztán hörgött, hogy sok kincs és arany kell és sok kincset és aranyat kell ajándékba kapni - és a jók azok, akik akik azt kapják!
Meg Jungnak vagy kinek az a jó szimbólumos jobbagyféltekés elmélete Hófehérkéről meg a kincsekről, amiket ajándékba kell kapni. A nő erről nekem nem beszélt (ha beszélt volna, kiderült volna az is, hogy ő a gonosz banya) - ő csak a kollektív tudatalattiról hadovált. Az a sztori se arról szól persze, amiről a nő hörgött meg sivítozott, de azok a tárgyak szerepelnek benne - és mindig az volt a lényeg: a tárgyak.
A tárgyak számára tárgyak voltak. Nem "szimbolikus" jelentésük volt - hanem a hierofánia tárgyai voltak. Ahol jelen volt a tárgy, akár fizikailag akár máshogy, ott jelen volt az a "sztori", ami az ő számára ahhoz a tárgyhoz tapadt. Az volt a "jelentés".
Ezért gyűlölte a geometriát. Nem a fizikai valóságban élt - hanem a hierofánia "realitásában". Már akkor, amikor találkoztunk. (Pusztán az a jó szimbólumos jobbagyféltekés gondolkodás is fajulhatott volna oda. De nem fajult, már akkor ez volt, amikor találkoztunk.) Ez nem az élet, hanem az élet hiánya és léthiány. Akinek szimbolikus magyarázatok kellenek, mondhatná: ez a hiány gerjesztette a mohóságát, a kielégíthetetlen vérszomját és kincsvágyát. És ez talán így is van.
Meg Jungnak vagy kinek az a jó szimbólumos jobbagyféltekés elmélete Hófehérkéről meg a kincsekről, amiket ajándékba kell kapni. A nő erről nekem nem beszélt (ha beszélt volna, kiderült volna az is, hogy ő a gonosz banya) - ő csak a kollektív tudatalattiról hadovált. Az a sztori se arról szól persze, amiről a nő hörgött meg sivítozott, de azok a tárgyak szerepelnek benne - és mindig az volt a lényeg: a tárgyak.
A tárgyak számára tárgyak voltak. Nem "szimbolikus" jelentésük volt - hanem a hierofánia tárgyai voltak. Ahol jelen volt a tárgy, akár fizikailag akár máshogy, ott jelen volt az a "sztori", ami az ő számára ahhoz a tárgyhoz tapadt. Az volt a "jelentés".
Ezért gyűlölte a geometriát. Nem a fizikai valóságban élt - hanem a hierofánia "realitásában". Már akkor, amikor találkoztunk. (Pusztán az a jó szimbólumos jobbagyféltekés gondolkodás is fajulhatott volna oda. De nem fajult, már akkor ez volt, amikor találkoztunk.) Ez nem az élet, hanem az élet hiánya és léthiány. Akinek szimbolikus magyarázatok kellenek, mondhatná: ez a hiány gerjesztette a mohóságát, a kielégíthetetlen vérszomját és kincsvágyát. És ez talán így is van.