2015. január 30.

(történet)

Tényleg antiszemita volt a nő. Magyarázatnak kellett neki, ahogy más is - és akkor kezdett zsidózni, amikor már ott tartott, hogy engem gyilkolni kell. Addig "csak" verésről és kínzásról volt szó. Mert nem adtam meg, ami neki kellett. Mindig azért akart verni. A végén aztán alighanem azt a "bűnt" kellett volna bevallanom, hogy zsidó vagyok, holokauszttúlélők leszármazottja - de nem vallottam be és akkor ez volt az a bűn, amiért engem verni kellett volna. Akkor már ez volt a lényeg - és ehhez a saját életéből vette a klisét, a mitikus sztorit, amit újra akart játszani.

Volt nála készleten egy rakás a gonoszokból, akiket gyilkolni és verni kell, voltak keresztények, zsidók és a Férfias Elnyomó Hatalom összes megtestesítői - persze csak az olyanok, mint én, akik annyira nem férfiasak és hatalmasak és ő erőszakoskodhat velük. És verni és gyilkolni kellett a nőket is mind, akik nem úgy öltöznek, ahogy kell - és a nőket mind, akiknek férfiak megbámulják a mellét. Vagy egyáltalán, vonzóak lehetnek a férfiak szemében. Mert ő ő ő a legesleg és az ő különleges szépsége és őt kell bámulni és csodálni és dicsérni! És volt nála készleten egy rakás olyan mitikus sztorikból is, amik bántalmazásról szóltak. Kellett az neki, hogy jól meg lehessen magyarázni, miért kell verni bántalmazni gyilkolni a másik embert - és kellett a bántalmazás kivitelezéséhez is.