2015. január 25.

Közben

Várom, hogy megfőjön a leves... Foglalkozhatnék közben azzal, hogy énnekem miért volt igazán borzalmas az mind, amit a nő csinált - merthogy itt most "ővele" foglalkozom és nem azzal, hogy én hogyan éreztem magam attól, amit ő csinált. Borzalmas volt az egész. Rettenetes volt megélni is, akkor, amikor csinálta. És aztán még utána nekem az egyetemen az ő erőszakoskodásával és az őrült követeléseivel és gyűlöletével a hátam mögött. De ez is mind amiatt volt, ahogy ő a térhez és az időhöz viszonyult - meg az elképesztő állatias erőszakossága és a gyűlölete miatt. És ez a gyűlölet és erőszakosság önmagában is annak a következménye volt, ahogy ő a térhez és az időhöz viszonyult. A hétköznapi fizikai térhez és időhöz.

Az építészettel kapcsolatos követelései "látszólag" talán a fizikai térhez való viszonyáról szóltak volna - de nem. (Arról neki fogalma sem volt; számára nem létezett a tér.) És ahogy mindent azonnal-már követelt - mindent! Mindent egyszerre azonnal-már! És a gyűlölete és bosszúvágya, mert nem adták azt már meg neki. Olyan építészetet is, ami neki kell - és mindenki olyat csináljon! Mert ha nem akkor ő bosszút áll!

És minden, ami az időben lezajló folyamat és időtartama van, bűn! - ezt magyarázta, amikor a többi hülyeségét is. És a házak tervezése is azért bűn - és a mérnökök és az építészek, akik tervezik a házakat, azért a rosszak! Azt magyarázta, hogy az a bűn, aminek időtartama van és nem azonnal van.