2015. február 7.

(fogalmaik)

Az a cirkusz azon a szeánszon meg annak a gonosz férfinak pontosan azok a konkrét funkciói, amik olyan roppant fontosak voltak a nőnek (h. őguruságának)... És ezeknek a többségét sem indokolta volna valamilyen gyerekkori trauma - amit pedig főtémaként kívánt elővezetni. Pláne azt nem indokolta volna, hogy az a "mitikus" férfi a gonosz szektavezér is! aki nagyképűen és gőgösen hirdeti az igét és erőszakosan követeli, hogy mindenki engedelmeskedjen neki! és még anyagilag is kihasználja a híveit. Ennek nem sok köze lehetett gyerekkori traumához. És nem sok köze volt konkrétan ahhoz a témához se - a következő alkalommal volt ez a tematika. Csak persze ott nem lehetett szó erőszakos, önző és gonosz igehirdetőkről.

... ott csak arról, hogy az a "szerep" (a "főpap") a legfőbb jó és maga a megdicsőülés - és aki magáénak tudhatja, az meg is dicsőül és elnyeri a jutalmát: a szexet Istennel. Ebben a nagy örömködésben nem volt helye annak, hogy az a guru és önjelölt igehirdető, Isten Kesztyűje egy pitiáner erőszakoskodó szektavezér, aki csak azzal van elfoglalva, hogy a "híveivel" erőszakoskodjon, fenyegesse őket, meg legfőképp a saját nagyszerűségét hirdesse nekik - és mellesleg még ajándékokat is követel.

... még az a műsor, amit arra az alkalomra kitalált, az se olyasmi volt, amit az ő személyes múltbeli élményei indokoltak volna. Ha azokban megtalálható volt is az az elem. Azért volt neki fontos, mert ő volt az, aki azt csinálta, és neki volt az fontos és az ő viselkedését határozta meg. És én voltam az, akit verni akart - és követelte, hogy valljam be a Bűnt, amiért engem verni kell.