2014. június 9.

(idill)

Életemben kétszer meghívtak egy kávéra. És tavalyelőtt karácsonykor kaptam egy doboz bonbont. És kaptam néha csokoládét is - a család férfitagjai ha külföldön dolgoztak, Svájcban vagy Németországban hoztak onnan madárlátta csokoládét. (A svájci csokikat még szeretem is.) És ehhez képest agyatlan barom irodalomemberek rögeszméi - az olyan gonosz nőkről, akik csokoládét zabálnak és biztosan drága éttermekbe hívatják meg magukat! Mert 1) irodalmárok fantáziájában ilyen gonosz nők nyüzsögnek és 2) ha egy nő szereti az édességet (és nem utasítja el, ahogy kellene - mert az elvárás mert fogyókúrázni és diétázni kell! és egyébként is!) csokoládét zabál és "drága" ételeket az akkor biztosan!

És ha ők arról fantáziálnak, hogy a gonosz falánk nők - akik nem akarnak olyan aszkétikusan diétázni, ahogyan elvárják tőlük! - megzabálják a pasijuk/férjük pénzét (és azt a csokoládét, amit a férfi kap ajándékba a hódolóitól és az az övé!) annak akkor igenis úgy kell lenni ha egyszer így ki van találva, fantáziálva és meg van mondva! Ilyen alapon biztosan az is jól meg lett mondva - és összefantáziálva -, hogy még engem is biztosan drága éttermekbe hívott meg az a barom és én ott megzabáltam az ő pénzét és akkor az számít!

Meg a csalódások és ígéretek és a szörnyű hazugságok. Meg a röntgenszemű emberek akik (úgy hiszik) túl sokat láttak sőt. El tudom képzelni...

... és ahogy az a barom megígérte a többieknek az én távollétemben, hogy én fogom vinni a kenyeret vasárnap otthonról - és megtiltotta a többieknek is, hogy kenyeret vegyenek: mert azt az én dolgom adni! Azután cirkuszolt: miért nem tartottam be az ígéretet. Amit ő megígért másoknak!