2014. június 14.

(logikai vizsgálódások)

Az irodalmi agyrémek: a nőket azért kell bántalmazni (megbüntetni!) a nő azért bűnös és rossz mert biztosan ő kap/elvesz! a férfitól anyagi javakat - és biztosan a nő az, aki azt kapni akarja (a férfitól - aki amúgy követeli tőle, a nőtől, és sérelmezi, hogy a nő azt nem adja/nem tudja adni!) és a Na-agy Gonosz Nő mindig elveszi erőszakkal is a szegény kicsi férfitól, ha az nem adja oda! Ahogy föl volt emiatt háborodva az a barom is - hogy a lányok biztosan mind azt akarják! (És nyilván még biztosan meg is akartuk őt támadni és kirabolni, ha ő nem adja az ajándékokat, amiket a lányok a névnapjukra biztosan kapni akarnak tőle! És ő biztosan csak ezért volt agresszív, mint állat.)

Én csak a rajztáblámat kértem vissza - meg is sértődött miatta.

Ahogy amiatt is, hogy én miért vásárolok olyan sok ételt, hogy abból neki is jut - és azért volt megsértődve, mert így ő akkor nem tud ellenállni annak, hogy kunyeráljon belőle és ő azt úgy szégyelli! És ez az én bűnöm volt: én voltam a Gonosz Csábító, aki mintegy "bűnre" csábítja őt, aki Tökéletes Férfi akart lenni és aszkétikus önmegtartóztató életet akart élni és ő nem akart kunyerálni a kajámból. És amikor ez után (hogy ő azt kikéri magának!) csak egy kis fonott kalácsot vettem magamnak, akkor amiatt sértődött meg: én csak magamnak vettem ételt és neki nem! és ami van, azt nem neki adom oda - és ha nem adom neki oda, akkor előle eszem meg, tőle veszem el! És neki miattam kell éhezni, mert én nem adok enni neki - és mindenkinek! ahogy az az én kötelességem lenne! És azt az ételt, amit magamnak vettem, előle eszem el! Megkínáltam belőle, fölajánlottam neki a felét - de neki az úgy nem kellett. Az osztozkodás élelmiszeren neki valami elképzelhetetlen és sértő és felháborító volt. Olyankor is, amikor annyi sütemény volt, hogy mindenkinek bőven jutott volna - ha ő megengedte volna, hogy mások egyenek belőle.