Föltehetően volt anyja is és otthon ő is adta neki azt az ellátást, amiért hisztizett, de róla soha nem beszélt mint önálló személyről, csak a szüleiről többes számban vagy még inkább a helyről, ahol ő megkapta és megkapja azt az ellátást, ami neki kell: náluk otthon az van. Az apját egyszer-kétszer emlegette önálló személyként - a pazarlását: ő az aki a hónap elején pazarolja a pénzt, mindent megvásárol egyszerre és többet vásárol háztartási cikkekből, tartós élelmiszerekből, mint amennyi azonnali fogyasztásra kell és vásárol még valami csemegét is de csak akkor, akkor van de máskor az nincs és a hónap végére elfogynak azok a tisztálkodószerek, háztartási cikkek is.
Egy igazán pazarló, felelőtlen ember esetén nem az a helyzet forogna fenn, hogy az akkor van de máskor nincs. Ez az ő kifogása volt - amit nyafogva, hisztisen, sértődötten adott elő: jaa persze az olyankor van de máskor nincs!
Ellenben az volt a felelősségteljes viselkedés, hogy ő csak a fontos dolgokra ad ki pénzt - arra akkor is, ha nincs.
II.
Csak később, nemrég esett le, miféle embereket, kik izgatták először: pár olyan ember, akiknek a papája a politikai vagy gazdasági életben "valaki". Róluk és a baráti körükről, a barátaik barátairól faggatózott, az ő egyetemen túli magánéletükről és társasági életükről, családjukról és családtagjaikról akart mindenáron beszélni és másokat is faggatni. Odáig, hogy valaki anyukája nénikéjének a vakbelét melyik kórházban műtötték. És neki ezek roppant érdekes és fontos információk voltak, úgy adta elő, rettenetesen fontoskodva, mintha ott körülötte mindenki más is halna bele az érdeklődésbe és csak azt akarná tudni. Senkit nem is érdekelt rajta kívül.
Egy igazán pazarló, felelőtlen ember esetén nem az a helyzet forogna fenn, hogy az akkor van de máskor nincs. Ez az ő kifogása volt - amit nyafogva, hisztisen, sértődötten adott elő: jaa persze az olyankor van de máskor nincs!
Ellenben az volt a felelősségteljes viselkedés, hogy ő csak a fontos dolgokra ad ki pénzt - arra akkor is, ha nincs.
II.
Csak később, nemrég esett le, miféle embereket, kik izgatták először: pár olyan ember, akiknek a papája a politikai vagy gazdasági életben "valaki". Róluk és a baráti körükről, a barátaik barátairól faggatózott, az ő egyetemen túli magánéletükről és társasági életükről, családjukról és családtagjaikról akart mindenáron beszélni és másokat is faggatni. Odáig, hogy valaki anyukája nénikéjének a vakbelét melyik kórházban műtötték. És neki ezek roppant érdekes és fontos információk voltak, úgy adta elő, rettenetesen fontoskodva, mintha ott körülötte mindenki más is halna bele az érdeklődésbe és csak azt akarná tudni. Senkit nem is érdekelt rajta kívül.