2013. május 26.

(gonosz építészek)

Rendszeresen zsidózott a nő: én bármi olyat tettem, mondtam, ami neki nem tetszett, az mind zsidó volt. Nem hangoztatott nyíltan semmi olyat, amit az átlagember ismeretei szerint antiszemiták hangoztatnak, és amikor így zsidózott, még csak nem is agresszíven, indulatosan beszélt - mint egyébként velem rendszeresen. Hanem szinte szeretettel, valamiféle jóleső kéjelgéssel. Aztán ki tudja, mi okozta neki azt a jóleső kéjt. Lehetett volna hinni: az a konkrét dolog, amiről ő megmondta, hogy az zsidó, a zsidók gondolkodnak úgy, a zsidók viselkednek úgy.

Csupa olyan dolgot zsidózott le, ami egyébként hasznos, értékes - és konstruktív, kreatív vagy felhasználható olyan célra, valamilyen építő tevékenység alapja lehet, pl. olyan "zsidó" bölcsesség, világkép.

Például az építészek gondolkodását és munkáját úgy általában, azt, hogy valaki házakat akar tervezni, építeni. Kinyilatkoztatta: azt ajándékba kell kapni! Az rossz gondolkodás, ha egy építész maga akarja megtervezni a házat, a jó gondolkodás az, hogy a terveket ajándékba kell kapni, annak istentől kell származnia. Elég furcsa dolgokat mondott, nem egy nyelven beszéltünk. Az biztos volt: ő akarja megmondani, hogyan kell gondolkodni egy építésznek és hogyan kell házat tervezni - és csak az a jó. Ahogy az építészek gondolják és csinálják, az a rossz gondolkodás.

Ahhoz szoktam már akkor, hogy az emberek többsége úgy viszonyul az építészethez és az építészekhez, ahogy ő: határozott elképzelése van róla, mi a jó és hogyan kell csinálni és azt meg is akarja mondani - és aki nem olyat csinál, nem úgy, azt lehülyézi. Azt gondoltam: na tessék, a tény, hogy építészhallgató vagyok, belőle is kihozta ezt mint magánemberi megnyilvánulást, ő elmondja, én meghallgatom, majd befejezi és akkor beszélhetünk másról. Nem akarta abbahagyni és nagyon erőszakosan követelőzött. Követelte, hogy én igenis olyat csináljak, ami neki kell, azt és úgy ami neki tetszik - mert az a jó, más nem. Kicsit meglepett: azt hogy képzeli, hogy másoknak nem lehetnek jogos igényeik, csak neki és mindenki csak olyat csináljon, ami neki tetszik "mert az a jó" - és mindenkinek azt kell szeretni. Az erőszakosságával együtt egy kicsit kellemetlen és terhes volt.

Az egyáltalán nem érdekelte, az nem számított: én mit akarok, mit gondolok a dolgokról. Megpróbáltam leszerelni azzal, hogy sajnálom de vannak más követelmények is, amiknek eleget kell tennie egy háznak és nekem is és nekem most az fontosabb - erre persze tűzbe jött, hogy azok ott a gonosz elnyomó hatalom mert nem engedik hogy az ember azt csináljon amit akar! Én meg csak néztem erre is - nekem addig ott még mindent megengedtek, ő volt az, aki nem akarta megengedni, hogy azt csináljam, amit én akarok. Mert szerinte ez lett volna a szabadság maga - szemben azzal az elnyomó hatalommal ott. Ahogy az egész kinézett: ő arra akart rávenni, uszítani engem, hogy én harcoljak helyette az ő eszményeiért, azok ott a hétfejű sárkány és én igenis menjek neki és győzzem le, vágjam le mind a hét fejét és utána vegyem őt feleségül és építsek neki olyan kacsalábon forgó palotákat, ami neki kell. Én kicsit túlzónak éreztem az elvárásait. Extrémnek. Az csak most jutott így eszembe: talán úgy gondolta, hogy ő az a felsőbb hatalom, ami kinyilatkoztatja nekem a dolgokat, mint valami istenség - később tényleg hivatkozott rá nyíltan, hogy ő magasabb igazságokat közvetít, sőt: látványos drámai szerepjátékban magára vette először valamiféle istenség papjának, földi rendfentartójának a szerepét, azután egy másik szerepjátékban még isten prófétájának a szerepét is - és alighanem a mai napig is annak hiszi magát.