Nem vagyok hajlandó leírni dolgokat és nem vagyok hajlandó olyan emberekről írni, akiktől fölfordul a gyomrom. Az elmúlt éveket miattuk töltöttem rettegésben. Volt rá okom.
Értesültem róla, hogy Grecsó Krisztián azután mosta a csülkeit. Erről is a zaklatóm és a transzperszonális nő és a hozzájuk hasonlók jutnak eszembe. Két dolog, ami jellemző volt rájuk.
Soha nem vállaltak és nem is akartak felelősséget vállalni még a szándékos és céltudatos rosszindulatú viselkedésük akart következményeiért sem. A zaklatóm nyíltan követelte is: neki ez kell! A nő rendszeresen fenyegetett - azután hibáztatott és büntetett még azért is, mert én fenyegetve éreztem magam. Az tilos! Fenyegetett és el is várta, hogy fenyegetve érezzem magam, de ugyanakkor hibáztatott azokért az érzelmekért, amiket ő akart kiváltani. Persze még mást is akart: én azért engedelmeskedjem és csináljam, amit ő követel. Az írásműveik alapján így képzelik ezt szépírók is: amelyik nő nem az az ideálisnő aki kell és nem adja ami kell azt fenyegetni kell és bántalmazni - hogy változzon át azzá az ideálisnővé akinek neki lenni kell és csinálja és adja ami kell!
Mindketten követelték azt is: mindig csak az számítson, ők az adott pillanatban milyen szerepet játszanak. Ha épp "szeretetreméltó emberként" lépnek fel, törleszkednek, nyájaskodnak és azt várják el, akkor a másik ember szeresse őket - akkor is, ha öt perccel korábban és tegnap és tegnapelőtt és azelőtt is sokszor fenyegették és bántalmazták és öt perc múlva újra bántalmazni fogják. Mert bántalmazzák és fenyegetik a másik embert ha az nem adja, ami kell és egyébként is, csak. Mert azt élvezik. És mert ők az a szerep: ők a felsőbbrendű ember és a mindenható, akinek mindenhez joga van, joga van követelőzni is és büntetni aki nem adja ami kell. Ahogy azt szépíróék is hiszik magukról, ezt is: ők a legitim mindenhatóság, akinek joga van megmondani, milyennek kell lenni egy nőnek és mit kell csinálni és joguk van büntetni és kényszeríteni a nőket, akik nem adják, ami kell.
Ez a történet az időről szól. Arról az időről, amiben én élek.
A zaklatóm is és a nő is mindent azonnal akartak. És haragudtak rám és bántalmaztak, mert én nem adtam, amit követeltek - azonnal.
A zaklatóm anyagi körülményeket, javakat, életvitelt akart - amitől ő "valaki" lehet. Minden kellett neki, ami másoknak is van - állítólag. De neki mindenből több, nagyobb, különleges, mert ő különleges akart lenni. Azért kellett neki barátnő is: mert másoknak is van. De neki abból is különleges!
Két kritérium volt kezdettől. A lány családja (vagy a lány) adja meg azokat az anyagi körülményeket, ami neki kell. És lehessen róla beszélni. Mert ő nem olyan undorító testi kapcsolatot akar amit manapság a lányok! Ő beszélni akar a lányról, hogy ő attól is valaki lehessen - és a lánytól akarja kapni azt az életvitelt is, amitől ő valaki lehet, az a szerep, aki lenni akar. Mert azt a lányok dolga adni!
Nem egyszerűen azért bántalmazott, mert én neki effektíve nem adtam meg azokat az anyagias dolgokat, amiket ő követelt. Hanem azért, mert én nem birtokoltam azokat az anyagi javakat és körülményeket, aminek a birtoklását ő elvárta. Úgy mondta azt is, ha valaki rendelkezett azokkal: ő azt azoktól a lányoktól megkapja. Azt, hogy azok a lányok olyanok, amilyen neki kell. Én nem olyan voltam. Két évvel később sem, amikor végül mások előtt támadt rám. Negyedéves egyetemi hallgató voltam és még mindig nem volt semmim, aminek a birtoklását ő elvárta. Mindvégig azért bántalmazott, mert nem adtam azt az ellátást, ami neki kellett és a szerepeket, aki ő lenni akart. Pedig azért szemelt ki magának - mert mások azt mondták neki: tőlem megkapja, ami neki kell.
Nem vágytam soha senki szeretetére. Nem vágytam arra, amit az emberek szeretetnek neveznek: elvárják, hogy én adjak mindent, ami kell és haragszanak és bántalmaznak, mert nem adom. Erről szólt minden írás az ÉS-ben is: amelyik nő nem adja, ami kell, azt nem lehet szeretni és verni kell. A szerkesztőség egyszersmind azt is bizonyította, hogy ő bezzeg jól gondolkodik és neki olyan értékrendje van amilyennek lenni kell - ők az anyagi hasznot szeretik és akarják és pénzt csinálnak a nők testéből is mert az arra való! A nők bántalmazása vélhetően népszerű téma is, jobban veszik a lapot. Én soha többet nem fogom megvenni.
Értesültem róla, hogy Grecsó Krisztián azután mosta a csülkeit. Erről is a zaklatóm és a transzperszonális nő és a hozzájuk hasonlók jutnak eszembe. Két dolog, ami jellemző volt rájuk.
Soha nem vállaltak és nem is akartak felelősséget vállalni még a szándékos és céltudatos rosszindulatú viselkedésük akart következményeiért sem. A zaklatóm nyíltan követelte is: neki ez kell! A nő rendszeresen fenyegetett - azután hibáztatott és büntetett még azért is, mert én fenyegetve éreztem magam. Az tilos! Fenyegetett és el is várta, hogy fenyegetve érezzem magam, de ugyanakkor hibáztatott azokért az érzelmekért, amiket ő akart kiváltani. Persze még mást is akart: én azért engedelmeskedjem és csináljam, amit ő követel. Az írásműveik alapján így képzelik ezt szépírók is: amelyik nő nem az az ideálisnő aki kell és nem adja ami kell azt fenyegetni kell és bántalmazni - hogy változzon át azzá az ideálisnővé akinek neki lenni kell és csinálja és adja ami kell!
Mindketten követelték azt is: mindig csak az számítson, ők az adott pillanatban milyen szerepet játszanak. Ha épp "szeretetreméltó emberként" lépnek fel, törleszkednek, nyájaskodnak és azt várják el, akkor a másik ember szeresse őket - akkor is, ha öt perccel korábban és tegnap és tegnapelőtt és azelőtt is sokszor fenyegették és bántalmazták és öt perc múlva újra bántalmazni fogják. Mert bántalmazzák és fenyegetik a másik embert ha az nem adja, ami kell és egyébként is, csak. Mert azt élvezik. És mert ők az a szerep: ők a felsőbbrendű ember és a mindenható, akinek mindenhez joga van, joga van követelőzni is és büntetni aki nem adja ami kell. Ahogy azt szépíróék is hiszik magukról, ezt is: ők a legitim mindenhatóság, akinek joga van megmondani, milyennek kell lenni egy nőnek és mit kell csinálni és joguk van büntetni és kényszeríteni a nőket, akik nem adják, ami kell.
Ez a történet az időről szól. Arról az időről, amiben én élek.
A zaklatóm is és a nő is mindent azonnal akartak. És haragudtak rám és bántalmaztak, mert én nem adtam, amit követeltek - azonnal.
A zaklatóm anyagi körülményeket, javakat, életvitelt akart - amitől ő "valaki" lehet. Minden kellett neki, ami másoknak is van - állítólag. De neki mindenből több, nagyobb, különleges, mert ő különleges akart lenni. Azért kellett neki barátnő is: mert másoknak is van. De neki abból is különleges!
Két kritérium volt kezdettől. A lány családja (vagy a lány) adja meg azokat az anyagi körülményeket, ami neki kell. És lehessen róla beszélni. Mert ő nem olyan undorító testi kapcsolatot akar amit manapság a lányok! Ő beszélni akar a lányról, hogy ő attól is valaki lehessen - és a lánytól akarja kapni azt az életvitelt is, amitől ő valaki lehet, az a szerep, aki lenni akar. Mert azt a lányok dolga adni!
Nem egyszerűen azért bántalmazott, mert én neki effektíve nem adtam meg azokat az anyagias dolgokat, amiket ő követelt. Hanem azért, mert én nem birtokoltam azokat az anyagi javakat és körülményeket, aminek a birtoklását ő elvárta. Úgy mondta azt is, ha valaki rendelkezett azokkal: ő azt azoktól a lányoktól megkapja. Azt, hogy azok a lányok olyanok, amilyen neki kell. Én nem olyan voltam. Két évvel később sem, amikor végül mások előtt támadt rám. Negyedéves egyetemi hallgató voltam és még mindig nem volt semmim, aminek a birtoklását ő elvárta. Mindvégig azért bántalmazott, mert nem adtam azt az ellátást, ami neki kellett és a szerepeket, aki ő lenni akart. Pedig azért szemelt ki magának - mert mások azt mondták neki: tőlem megkapja, ami neki kell.
Nem vágytam soha senki szeretetére. Nem vágytam arra, amit az emberek szeretetnek neveznek: elvárják, hogy én adjak mindent, ami kell és haragszanak és bántalmaznak, mert nem adom. Erről szólt minden írás az ÉS-ben is: amelyik nő nem adja, ami kell, azt nem lehet szeretni és verni kell. A szerkesztőség egyszersmind azt is bizonyította, hogy ő bezzeg jól gondolkodik és neki olyan értékrendje van amilyennek lenni kell - ők az anyagi hasznot szeretik és akarják és pénzt csinálnak a nők testéből is mert az arra való! A nők bántalmazása vélhetően népszerű téma is, jobban veszik a lapot. Én soha többet nem fogom megvenni.