A nő követelőzése... és a permanens követeléseknek a hivatkozásai alapja: az én rosszaságom és megátalkodottságom - amiért az "ilyeneket" büntetni kell! VEGYEM TUDOMÁSUL! Az agresszív modora sajátossága volt, hogy nem kellett a hétköznapi beszédhangnál nagyobb hangerő, hogy az agresszív és ellentmondást nem tűrő hanghordozása kiabálásnak hasson: ugyanolyan harsány, figyelemfelkeltő volt....
Az a mindig drámai és iszonyú teátrális előadásmód. (És egyértelműnek látszott: ez nála föltehetően nemcsak spontán "tehetség" és igény, hanem tudatosította is, hogy ő ilyen, erre hajlamos, sőt ezt szereti, és innentől aztán direkt tudatosan is adta elő - meg is volt mondva, a világképe lényege volt: mindenből csak az a jó, amit és ahogy ő csinálja és olyannak kell lenni! És természetesen ez is abban a szélsőségesen drámai és erőszakos, ellentmondást nem tűrő modorban volt megmondva.)
Ilyen drámaian nyilatkoztatta ki (folyamatosan) a követeléseit: minek kell lenni! annak amit ő megmond! (az építészek "fóbiájától" az én biztosan zsidó/ufó felmenőimig) Mindig mindennek: annak kell lenni! És mások azt vegyék tudomásul! Én is vegyem tudomásul - és fizikailag csináljam, hogy az legyen. A szimplán fizikai utasításait: hova menjek, mit csináljak, hogyan öltözzem, ne öltözzem, kicsit más modorban nyilatkoztatta ki... De például azt, hogy minek kell a fontosnak lenni és csak annak! és vegyem azt is tudomásul! hogy csak az anyagi javak a fontosak és azt kell akarni és az embernek attól "kell" magát rosszul érezni - csak attól szabad és semmi mástól! -, hogy neki nincs annyi, amennyi kéne, nincs az, ami másoknak van! ezt is ilyen drámai modorban adta elő...
... és ehhez a rettenetesen drámai modorhoz még a szokásos homályosság: soha nem volt korrektül megfogalmazva, konkrétan mi az, aminek "lenni kell", amit kinyilatkoztat és követel. (Szétszórt részleteket esetleg konkrétan megmondott belőle mint pl. amikor azt követelte, hogy hagyjam ott a Műegyetemet azonnal és ilyen meg olyan "nőies" ezotérikus tanfolyamra és ezotérikus "magánegyetemre" iratkozzam meg: akkor pl. nevesített pár ilyen konkrét dolgot - és akkor nekem ezekre mind gyorsan és azonnal be kellett volna iratkozni: még csak nem is azért mondott gyorsan egyszerre többet, hogy választhassak, nem. Hanem mert azt mind egyszerre akarni kellett volna. És nekem úgy kellett volna engedelmeskednem, hogy kb. legkésőbb másnap az összes ilyen hülye tanfolyamra, buddhista főiskolára és ezotérikus "magánegyetemre" amiket ő megmondott (és még azokra is, amikre csak célozgatott, vagy csak gondolt - és találjam ki azt is!) beiratkozom... A drámai kinyilatkoztatások-követelőzések: tkp rámutatás volt arra a dologra, aminek "lenni kell"...
De pl. az anyagias "célokkal" kapcsolatban hamar kiderült, nagyjából: miket kéne akarni (és minek a hiányától kell magát rosszul érezni az embernek és csak attól!) Amiket ő is ú-úgy imádott, amikért rajongott, amiket akart - és meg volt mondva: azt kell! Pl. egzotikus utazások, aranycirádás paloták, olyan életmód, amit csak a nagyon tehetős emberek engedhetnek meg maguknak... Ezekről így tartalmilag konkrétan kiderült (nagyjából), mit kéne akarni - viszont ezek irreális "célok" voltak: épeszű átlagember ezeket azért nem akarja.
II.
Nála pl. ez abszolút nem volt bekalkulálva, hogy az ember irreális dolgokat nem akar - de ő igen! és azt úgy kell! És aztán még 1) dicsekedett, hogy ő hogyan szokta követelni és kihisztizni 2) utasított, hogy én is csináljam azt - mert azt úgy kell! Én pedig azért is a rossz voltam - aki nem engedelmeskedik és nem azt csinálja, amit kell! -, mert ennek az utasításnak sem tettem eleget, és nyilván egyértelmű volt, hogy nem fogok neki engedelmeskedni. Akkor már kellett az is: az ilyen követelőzések annyira extrémek legyenek, hogy tudható legyen: biztosan meg sem próbálok engedelmeskedni - és hibáztathatott direkt emiatt . Akkor már be volt betonozva, hogy nekem az a fő-fő bűnöm, én az a rossz vagyok, aki NEM ENGEDELMESKEDIK! az ő - az ő! - utasításainak, és nem azt csinálja, amit ő megmond és nem adja, ami kell! (Neki se - és annak a "csodálatos embernek" se adtam! annak a baromnak: természetesen kiderült végül, hogy ez a nagy bűnöm is van.) És ezért az engedetlenségért kell engem büntetni; én az vagyok, akit ezért büntetni kell!
Az a mindig drámai és iszonyú teátrális előadásmód. (És egyértelműnek látszott: ez nála föltehetően nemcsak spontán "tehetség" és igény, hanem tudatosította is, hogy ő ilyen, erre hajlamos, sőt ezt szereti, és innentől aztán direkt tudatosan is adta elő - meg is volt mondva, a világképe lényege volt: mindenből csak az a jó, amit és ahogy ő csinálja és olyannak kell lenni! És természetesen ez is abban a szélsőségesen drámai és erőszakos, ellentmondást nem tűrő modorban volt megmondva.)
Ilyen drámaian nyilatkoztatta ki (folyamatosan) a követeléseit: minek kell lenni! annak amit ő megmond! (az építészek "fóbiájától" az én biztosan zsidó/ufó felmenőimig) Mindig mindennek: annak kell lenni! És mások azt vegyék tudomásul! Én is vegyem tudomásul - és fizikailag csináljam, hogy az legyen. A szimplán fizikai utasításait: hova menjek, mit csináljak, hogyan öltözzem, ne öltözzem, kicsit más modorban nyilatkoztatta ki... De például azt, hogy minek kell a fontosnak lenni és csak annak! és vegyem azt is tudomásul! hogy csak az anyagi javak a fontosak és azt kell akarni és az embernek attól "kell" magát rosszul érezni - csak attól szabad és semmi mástól! -, hogy neki nincs annyi, amennyi kéne, nincs az, ami másoknak van! ezt is ilyen drámai modorban adta elő...
... és ehhez a rettenetesen drámai modorhoz még a szokásos homályosság: soha nem volt korrektül megfogalmazva, konkrétan mi az, aminek "lenni kell", amit kinyilatkoztat és követel. (Szétszórt részleteket esetleg konkrétan megmondott belőle mint pl. amikor azt követelte, hogy hagyjam ott a Műegyetemet azonnal és ilyen meg olyan "nőies" ezotérikus tanfolyamra és ezotérikus "magánegyetemre" iratkozzam meg: akkor pl. nevesített pár ilyen konkrét dolgot - és akkor nekem ezekre mind gyorsan és azonnal be kellett volna iratkozni: még csak nem is azért mondott gyorsan egyszerre többet, hogy választhassak, nem. Hanem mert azt mind egyszerre akarni kellett volna. És nekem úgy kellett volna engedelmeskednem, hogy kb. legkésőbb másnap az összes ilyen hülye tanfolyamra, buddhista főiskolára és ezotérikus "magánegyetemre" amiket ő megmondott (és még azokra is, amikre csak célozgatott, vagy csak gondolt - és találjam ki azt is!) beiratkozom... A drámai kinyilatkoztatások-követelőzések: tkp rámutatás volt arra a dologra, aminek "lenni kell"...
De pl. az anyagias "célokkal" kapcsolatban hamar kiderült, nagyjából: miket kéne akarni (és minek a hiányától kell magát rosszul érezni az embernek és csak attól!) Amiket ő is ú-úgy imádott, amikért rajongott, amiket akart - és meg volt mondva: azt kell! Pl. egzotikus utazások, aranycirádás paloták, olyan életmód, amit csak a nagyon tehetős emberek engedhetnek meg maguknak... Ezekről így tartalmilag konkrétan kiderült (nagyjából), mit kéne akarni - viszont ezek irreális "célok" voltak: épeszű átlagember ezeket azért nem akarja.
II.
Nála pl. ez abszolút nem volt bekalkulálva, hogy az ember irreális dolgokat nem akar - de ő igen! és azt úgy kell! És aztán még 1) dicsekedett, hogy ő hogyan szokta követelni és kihisztizni 2) utasított, hogy én is csináljam azt - mert azt úgy kell! Én pedig azért is a rossz voltam - aki nem engedelmeskedik és nem azt csinálja, amit kell! -, mert ennek az utasításnak sem tettem eleget, és nyilván egyértelmű volt, hogy nem fogok neki engedelmeskedni. Akkor már kellett az is: az ilyen követelőzések annyira extrémek legyenek, hogy tudható legyen: biztosan meg sem próbálok engedelmeskedni - és hibáztathatott direkt emiatt . Akkor már be volt betonozva, hogy nekem az a fő-fő bűnöm, én az a rossz vagyok, aki NEM ENGEDELMESKEDIK! az ő - az ő! - utasításainak, és nem azt csinálja, amit ő megmond és nem adja, ami kell! (Neki se - és annak a "csodálatos embernek" se adtam! annak a baromnak: természetesen kiderült végül, hogy ez a nagy bűnöm is van.) És ezért az engedetlenségért kell engem büntetni; én az vagyok, akit ezért büntetni kell!
Mert olyan célokat kell akarni! (Olyan anyagias "célokat", mit ő - és konkrétan azokat, amiket ő megmond!) Ezzel kezdte. Rögtön az első találkozásunkkor, amikor megkérdezte: nna, mi van. És várta, hogy én mondjam: hogy nekem mi minden kéne, ami nincs és attól érzem magam rosszul. És én erről sápítozzak - úgy, ahogy a zaklatóm is csinálta, olyan modorban is lehetőleg, azzal a nagy átéléssel. El is helyezkedett hozzá a nő, rágyújtott, teátrálisan kezdte fújni a füstöt a plafon felé és révülten bámult is oda valahova, a semmibe: nem rám nézett. Én csak annyit nyögtem ki: rosszul érzem magam. Ezt se nagy átéléssel, drámaian mondtam, hanem csak úgy. Be is gorombult azonnal...
Aztán "magyarázta": miket kell akarni. (Nem részletesen még, utána részletezte, hanem agresszíven elégedetlen volt, mert én nem olyan dolgokat akarok, amiket kell és nem attól érzem magam rosszul, amitől kell - attól, hogy az ember akarja azokat az anyagias dolgokat, amiket "akarni kell", és lehetőleg még nem is az élvezeti értékük miatt, hanem mert másoknak is van: olyan konkrét anyagi javakat, szórakozásokat - én is ilyeneket akarjak és attól érezzem magam rosszul, hogy ezeket nem kapom meg!) Meg hogy az nem elég célnak ha valaki építész akar lenni! Úgy gondoltam: ez az ő véleménye, ha neki nem elég, legyen az ő dolga.
De ő egzecírozni akart, ő akarta megmondani: miket kell akarni!
Nem igazán értettem azt sem: ha attól is érezném magam rosszul, amitől szerinte kéne, ahhoz neki, mi köze lenne és miféle hatalma volna azon segíteni? - mert ha ilyen dolgok hiányoznak és kellenek is az embernek, az nem rá tartozik, és ezen nem ő tud segíteni. (Max. úgy, hogy ő nem szipolyozza az embert, és pl. nem követelőzik, hogy minden pénzem arra költsem, amit ő megmond! - és még fenyegetőzött, mert nem engedelmeskedtem neki.)
De a követelőzésével és az "értékrendjével" megidézte a zaklatómat és másokat is, akiknek bezzeg az fájt, az a baja volt egyfolytában, hogy nekik mi minden kéne (fizikai dolgok) és azt nekik mások nem adják - és én nem adom! És ők bezzeg ettől szenvedtek. (És azt élvezték, ha alkalmanként belém rúgtak vagy valaki mással fölényeskedtek, gyűlölködtek - esetleg megelégedettek voltak azzal, hogy ők hozzám képest, másokhoz képest milyen nagyszerűek: nagyjából ez volt minden örömük.)
Az már akkor lejött, sejthető volt: miket kéne akarni, miféle "célokat" - és attól rosszul érezni magát az embernek, hogy azt neki mások nem adják! És nekem még az is a bűnöm, hogy én nem ilyen vagyok, én nem azok közé a "jók" tartozom, akik úgy és attól szenvednek, ahogy és amitől kell - hanem én az vagyok, aki ezeket a szenvedéseket mindig "okozza", az ilyen szituációkban én szoktam lenni az a "gonosz", aki ezeknek az "ideális embereknek" (akik bezzeg még szenvedni is úgy és attól szenvednek, ahogy és amitől kell) nem adja, ami kell, és az ő rettenetes szenvedéseiket okozza...
(És ők attól "depressziósak", hogy nem kapják meg, ami nekik kell - pl. tőlem! És azt is láttam, nem egyszer, ahogy ilyen emberek végül isznak, mert "nem tudják elviselni", hogy nem kapják meg, amit akarnak. Én nem fiatalkori kicsapongásként találkoztam a környezetemben alkoholizmussal, drogfüggőséggel. És végül a zaklatóm is ezt csinálta - csak neki piálni se kellett a "tudatállapot-módosításhoz", egyszerűen nem vett tudomást a fizikai valóságról, ami nem az, ami neki kell. Engem meg nyomaszthatott volna csak az is: a környezetemben szisztematikusan mindenki miattam lesz állítólag alkoholista és drogfüggő - mert én nem adom, ami nekik kell! Nem ez nyomasztott. Attól éreztem magam rosszul, hogy engem ezek a "szenvedők" fenyegettek is.)
III.
Annyira szélsőségesen drámai volt a modora, annyira szélsőségesen és ellentmondást nem tűrőn drámaian nyilatkoztatta ki állandóan: minek kell lenni! hogy annak egy részét valóban tudomásul is vettem. A hazugságait tényekről nem, az "értékrendjét" sem. De azt kb. igen, hogy én az ő világában egy szerethetetlen és abnormális rossz ember vagyok - azért, mert nem olyan vagyok, amilyennek szerinte lenni kell, és még nem is azt akarom, amit akarni kell, nekem nem olyan életcéljaim vannak, amiket ő megmond! és főleg mert nincsenek azok az anyagi javaim sem, amiket akarni kell és birtokolni kell! - és nem ezeket akarom. (De azonnal!) És választhatok: vagy azonnal otthagyom a Műegyetemet és akkor rendes ember vagyok - vagy ragaszkodom ahhoz, hogy építész akarok lenni, tanulni akarok és befejezni az egyetemet és akkor mindaddig abnormális vagyok és rossz ember, amíg nem leszek olyan valaki, akinek lenni kell. És nem szerzem meg azokat a javakat, amiket akarni kell, amiknek az ember életcéljának kell lenni...
A mocskos barom mutogatósembernek is rögeszméje: azokat a dolgokat kell akarni! anyagi javakat, sokat! sok pénzt és drága egzotikus utazásokat és aranyozott cifrapalotákat és aranyat-gyémántot és csak azt, ami a gazdag embereknek van, és gazdag és híres "valakinek" lenni akarni (és attól kell szenvedni és csak attól szabad, ha valaki ezeket nem kapja meg!) - mert ez az EMBERI! És azok az ún. "emberek", akiknek ilyen magasztos és nemes céljaik vannak: gazdagság, aranyozott Makovecz-paloták és olyan egzotikus utazások, amiket a közönséges senkik nem engedhetnek meg maguknak! (Azzal is szeretett kérkedni a nő: neki milyen híresember ismerősei vannak, nyilván tehát még azt is kell akarni.) És legalább olyan híres és gazdag "valakinek" lenni akarni, mint Sir Norman Foster. Én pedig a rossz és gonosz vagyok (és nem is vagyok ember, mert nem "emberi" életcéljaim és igényeim vannak) mert nem azt akarom, amit kell és nem szereztem meg azokat a javakat, amiket akarni kell. (És még Makovecz-palotákat sem terveztem, sőt mivel a "szexuális abnormitásom" miatt nem lehettem építész, egyáltalán semmilyen házat nem fogok tervezni soha. És az ilyen "deviancia" ezért is bűn! Nyilván ezért kellene engem abból veréssel és nemi erőszakkal "kigyógyítani".)
Volt már az is, hogy ha valaki attól érzi magát rosszul, mert bántalmazzák és fenyegetik, az "luxusprobléma"... És ha például bántalmazott nők rosszul érzik magukat a bántalmazástól és erőszaktól, fenyegetésektől, amiben részük van, az "luxusprobléma". (Ha a nőt még a származása miatt is fenyegetik, mert azért nem olyan nőideál, amilyennek lenni kell és nem adta az anyagi javakat se annak, akinek kell, és nők ettől a bántalmazástól, fenyegetéstől merik rosszul érezni magukat: amit ellenük a származásuk miatt is "el kell követni!" az pláne "luxusprobléma".) Bezzeg ha valaki attól "szenved", mert ő nem utazhat Hawaiira vagy attól, hogy nincs fűtött medencéje, az NEM luxusprobléma, hanem "emberi".