És neki még barátnő is kellett volna (az is azért, mert másoknak van!) de neki abból is különleges! - és egyáltalán! ő csak olyan emberekkel akar barátkozni, akiknek az életmódja és a körülményei és a családja (és a szülei foglalkozása és vagyoni helyzete!) megfelel az ő magas igényeinek! Például akinek a papája híresember vagy a poltikai vagy gazdasági életben "valaki" - és barátnő is olyan kell neki, aki nemcsak a legnőiesebb és legszebb (és főz-mos-takarít rá és mindennel kiszolgálja őt úgy, ahogy az neki kell!), hanem a családja/papája is tudja adni, ami neki (mint vőnek...) kell!
És a teátrálisan mutogatott fölényeskedő utálkozása és megvetése azokkal szemben (pl. velem), akik nem felelnek meg az ő magas igényeinek! És az az affektálás, ahogy előadta az exkluzív igényeit - és mások családfáját és magán- és társasági életét firtatta: ki kinek a rokona-ismerőse, és ő kiről mit tud, ki kivel van jóban... (És ilyenkor még mellesleg csak úgy könnyedén megkérdezte: nem-e tudnánk őt meghívatni, nem ismerünk-e valakit, aki jóban van ezzel meg azzal.) És abszolút magától értetődő dologként adta elő ezt az egészet (az előkelősködő affektálásig): mint akinek ez a tök normális, ő ehhez van szokva - és ő olyan körökben érzi magát jól, ahol így szokás viselkedni és ez a téma: ki kinek a kije, kivel van jóban, kivel megy hova - és nem-e tudná őt valaki meghívatni...
És az egésszel majdnem azt a benyomást keltette, föltehetően akarta: neki azért vannak ilyen magas igényei, mert ő ahhoz van szokva. (Volt ez is, pl. lakberendezéssel kapcsolatban. Hogy ő mihez van szokva.) És azért utál mindenkit akinek nem elég magasságos a családja társadalmi helyzete! (Akiknek a családja bezzeg megfelelt volna az ő igényeinek, azok se fölényeskedtek úgy és nem viselkedtek olyan affektáltan. Az ő égigérő uborkafája bezzeg.)
És a teátrálisan mutogatott fölényeskedő utálkozása és megvetése azokkal szemben (pl. velem), akik nem felelnek meg az ő magas igényeinek! És az az affektálás, ahogy előadta az exkluzív igényeit - és mások családfáját és magán- és társasági életét firtatta: ki kinek a rokona-ismerőse, és ő kiről mit tud, ki kivel van jóban... (És ilyenkor még mellesleg csak úgy könnyedén megkérdezte: nem-e tudnánk őt meghívatni, nem ismerünk-e valakit, aki jóban van ezzel meg azzal.) És abszolút magától értetődő dologként adta elő ezt az egészet (az előkelősködő affektálásig): mint akinek ez a tök normális, ő ehhez van szokva - és ő olyan körökben érzi magát jól, ahol így szokás viselkedni és ez a téma: ki kinek a kije, kivel van jóban, kivel megy hova - és nem-e tudná őt valaki meghívatni...
És az egésszel majdnem azt a benyomást keltette, föltehetően akarta: neki azért vannak ilyen magas igényei, mert ő ahhoz van szokva. (Volt ez is, pl. lakberendezéssel kapcsolatban. Hogy ő mihez van szokva.) És azért utál mindenkit akinek nem elég magasságos a családja társadalmi helyzete! (Akiknek a családja bezzeg megfelelt volna az ő igényeinek, azok se fölényeskedtek úgy és nem viselkedtek olyan affektáltan. Az ő égigérő uborkafája bezzeg.)