2013. július 2.

(líra és logika)

A lakberendezési elvárásaival kezdte. Aztán azzal folytatta, hogy ő hogy szenved attól, hogy ő ott az egyetemen nem kapja meg azt a kiszolgálást és gondoskodást, ami neki kell. És még az a lakás sem olyan! Ahova épp beköltöztünk - már aznap elkezdett hisztizni, hogy az ő igényeinek az sem felel meg és neki abból is másik kellene! és hogy azt neki a lányok intézzék el, a lányok adják mert az a lányok dolga! És ezzel fejezte be félév vége előtt.

Közben egyre hiányosabb öltözékben és egyre "kihívóbban" (gusztustalanabbul) pózolt, riszálta magát - és közben nyafogott, hogy neki nőideál is kell de olyan, ami ott nincs (sőt olyan nagyon különleges és történelmi nőideál, ami manapság már egyáltalán nincs!) és romantika és cifra és drága ruhába öltözött mesebeli királylány! és a királylány cifrapalotája! és de ő szexet nem akar és ő a nők testétől hogy undorodik! (Az tetszett neki, ha olyat olvasott vagy filmekben olyat látott, hogy nők testét bántalmazzák, a legjobban az tetszett neki, ha megölik, kivégzik az "erkölcstelen nőt", akinek "erkölcstelen vágyai" vannak.) És milyen szerelmes azokba a csodálatos lányokba is, akikkel ilyen meg olyan bulikban és az utazgatásai közben találkozik - és meg van sértődve, mert mi nem olyanok vagyunk és a mérnökhallgató lányok nem olyanok! Egész félévben nyafogott: neki barátnő is kell mert másoknak is van de neki különlegesebb kell és neki olyan "romantika" kell, ami romantikus regényekbe' van - és ő még attól is hogy szenved, hogy de a lányoknak testük is van és ő attól undorodik! sőt még undorító és erkölcstelen vágyaik is vannak!

Ő ezt például Petri György verseiben szokta olvasni és filmekbe nézni, hogy miket akarnak a nők és az milyen undorító! és a nők teste is milyen undorító! - mi biztosan nem akartunk tőle semmit, illetve de, azt, hogy duguljon el és hagyja abba a nyafogást és lehetőleg a férfisztriptízt is: amikor valaki beszólt neki, megsértődött kicsit, aztán folytatta.

A félév során részletezte még azt is, hogy ő a női testnek milyen részeitől undorodik. Miközben egy szál gatyában illegette magát - és azon is föl volt háborodva, hogy mi is biztosan azt akarjuk! és el akarjuk őt csábítani...

Kb. félév végére kitalálta: neki olyan romantikus szerelem kell, amihez romantikus díszlet is kell és egy erkélyes nő. Mert ő anélkül nem tudja csinálni a romantikus szerelmet amit ő elképzelt! Erkélyes házat akart, mert az van megírva: a szerelmes férfinak az erkély alatt kell epekedni, műsort adni - hogy ország-világ hallja és tudja meg: micsoda érzelmei vannak! És nyafogott, hogy ott az egész városban nincsenek is olyan házak ami az ilyen romantikus szerelemhez kell! És megsértődött, mert mi nem intéztük el neki az erkélyt se, ami ahhoz a romantikus szerelemhez kellett volna neki.

(Nekem például az erkélyekről csak a Coop Himmelb(l)au jutott eszembe.)

És akkor ezek után ún. szépírók arról értekeznek szakmányban, hogy milyen abnormálisok azok a nők - és nem tudnak jól szeretni! és még a testük is undorító (és bűnös vágyaik vannak!) - akik nem adják, pláne nem tudják adni a lakást annak az udvarlónak, akinek kell, vagy nem tudnak elég drága és igényes lakást adni. Mert rosszul vannak nevelve, és nem tanították meg őket a szüleik, hogy az a jó szeretet...