2013. július 2.

érték és rend

Örült, hogy megismerkedhetett velem - bejelentette rögtön utána azt is: ő csakis milyen embereket szeret és aki nem olyan azt ő utálja! Aztán engem is utált, mert nem az voltam, aki neki kellett - és meg lett neki ígérve! És nem adtam és nem tudtam adni semmit, ami neki kellett. Végül azzal támadt rám mások előtt: miért nem lehet téged szeretni?!

Miután ő a közelembe sem engedett senkit - engem fenyegetett, demonstratívan, ha valaki csak rám nézett is. És ezek után számonkérte rajtam, hogy nekem miért nincsenek barátaim se?! Lehetőleg olyanok persze, akik az ő igényeinek is megfelelnének. De meg egyébként is: miért nincsenek hódolóim és csodálóim? Miután azon is megsértődött, konkrétan épp akkor is, hogy volt, aki merészelt valamiféle elismeréssel nyilatkozni rólam, ha csak udvariaskodásból is: ő erre fel egyből azzal vádolt, hogy én biztosan azzal a "hódolóval" akarok barátkozni és meg akarom őt csalni! Mert az biztosan jobban tetszik nekem, ha kedvesek hozzám és udvariasak velem - ne adj' isten valaki még őszintén is gondol valamilyen elismerést, dicséretet! - mint az ő bunkósága...

Azután H. Margit tiltotta meg és akarta megtiltani, hogy engem szeressenek, hogy ez történhessen, előfordulhasson. Gyakorlatiasan azt is, hogy én barátkozzam vagy akár csak szóba is álljak másokkal. Meg úgy egyáltalán: vegyem tudomásul (és mindenki vegye tudomásul!) hogy én a rossz vagyok és engem büntetni kell, és velem mindenkinek agresszívnek és rosszindulatúnak kell lenni és minimum legyilkolni akarni - és csak az van megengedve! Minden másnak még a gyanúja is azonnal szélsőséges állatias agresszivitást váltott ki belőle - mert az nem lehet! annak tilos lenni! és ha mégis az van, aminek "tilos", az akkor bűn! Ha az én életemben nem az történik és csak az, amit ő megmond és nem kizárólag olyan szélsőséges rosszindulatban van részem, amit ellenem el kell követni! annak kell lenni! az bűn! Az engedetlenség bűne. Mert nekem (úgy is mint fizikai valóságnak) engedelmeskednem kell neki! És neki mindenkinek...

Rögeszmésen "hitte" és követelte: annak kell lenni, amit ő megparancsol - és ha ő megmondja, hogy mit és kit kell utálni és megtámadni és legyilkolni, kiirtani akarni, azt is mindenki vegye tudomásul! Engem például legalábbis kiirtani akarni kellett volna. És megtámadni és brutálisan bántalmazni és elkövetni ellenem mindenféle véres mészárlást, amiről ő jókat fantáziált, hogy velem azt kellene csinálni. (Őt ezek a fantáziák szexuálisan felizgatták: kérkedett vele. És ezeket az izgalmakat ráadásul úgy értelmezte, hogy ez az ő női identitása. A kifogástalan és tökéletes!)

2.
Azért kellett volna engem bántalmazni, helyből ezért fantáziált arról: mit kéne velem csinálni, mert (építészhallgatóként) én voltam a Rossz és a Bal Agyfélteke és a Férfi. Mert "mindent ellentétekre kell osztani"! Magyarázta is valahogy (elég zavarosan, szerintem): hogyan, milyen ellentétekre: férfi-nő, jó-rossz, jobbagyfélteke-balagyfélteke - és az egyik mindig a jó és a másik a rossz és azt akkor gyűlölni kell és elpusztítani akarni! És megmondta: én rossz vagyok azért is, mert nem úgy gondolkodom, nem osztom úgy ketté a világot, ahogy kell és nem gyűlölöm eléggé azt, amit kell. A másikat, ami a "nem olyan". Azt is magyarázta-kinyilatkoztatta (ellentmondásosan), kinek-minek kell annak a másiknak lenni: akit, amit ő is utál-gyűlöl mint "ellenséget". A "bal agyféltekét", a műszaki és természettudományokat, mert azok "férfias" tudományok, és valami mitikus "gonosz" férfit-férfiasságot. (De például konkrét bántalmazókért és háborús bűnösökért - és bűnökért - rajongott. Azért a baromért is, amikor beszéltem róla. Nácikért is. Az a mitikus Gonosz Férfi, akit utálni kellett volna: egyrészt szimbólum, másrészt valami természetfölötti hatalom annak a megtestesülése, szimbóluma - esetleg képviselője, pl. mint vallási vezető. Ja és a keresztények és zsidók Istene, aki a rossz isten. Meg az ő gonosz férfi hozzátartozója, aki őt gyerekkorában megbüntette valamiért és megverte. Nem derült ki, milyen konkrét bűnért, csak az: nem engedelmeskedett.)

Sokmindent nem értettem abból, amit tett és mondott. A világnak ezt a modelljét a legkevésbé: formális ellentétekben kell gondolkodni és gyűlölni azt, ami a "nem olyan", a másik - és a rossznak van kinevezve. Csak a közelmúltban "értettem meg", hogy a világképe és gondolkodása lényege volt ez a struktúra - ami tőlem végletesen idegen. Ezért is vagyok az, akit a hozzá hasonlók gyűlölnek. És ezek a "lelki rokonok" mindig ugyanúgy vonzódnak ezotérikus eszmékhez is. (Két okból, ahogy láttam: mert ezek "különleges", egzotikus eszmék, és ők attól különlegesnek érzik magukat és az ő értékrendjük szerint az fontos: különleges dolgokat birtokolni, attól lenni "valakinek". Másrészt mert ezek az eszmék általában kompatibilisek az ő ellentétekre osztó mániájukkal.)

Amikor ki lett nyilatkoztatva ez a mitikus-természetfölötti férfi, aki a gonosz (és a zsidók és keresztények Istene), akkor ezzel összefüggésben még az is, hogy az is súlyos bűn! ha egy nő érzelmi és szexuális intimitást akar férfiakkal. (Evilági férfiakkal.) Mert a Férfi a gonosz természetfölötti hatalom, ami a nőt megerőszakolja!  És így kell elképzelni az "eszményi" szexuális kapcsolatot. (A végén azokon a szeánszokon kiderült: természetfölötti hatalmakkal kamatyolni nem bűn, az a jó kapcsolat, azt kell akarni - ilyen "szexuális intimitásba" élte bele magát.)

Legalábbis ha énrólam feltételezni lehet, hogy nekem "erkölcstelen vágyaim" vannak és szexuális kapcsolatba kerülhetnék férfiakkal az BŰN! és azt nekem meg kell tiltani! (Mert például arra úgy kell gondolni, mint a gonosz természetfölötti hatalom és a nő mint olyan "bűnös" kapcsolatára.)

Amikor kinyilatkoztatta, mire hogyan kell gondolni, "kiderült", hogy én nem ilyen dolgokra gondolok és nem szoktam erőszakos szexuális kapcsolatról (és nőket leteperő és megerőszakoló természetfölötti bestiákról) fantáziálni. Inkább kellemesebb dolgokra szeretnék gondolni. És nekem nem az ilyen kapcsolat és nem a vérnősző természetfölötti hatalom az ideálom: nem azt gondolom, amit kell! És nem olyan érzelmeim vannak férfiak iránt, mint kell: a férfira úgy kell gondolni, mint a gonosz természetfölötti hatalomra, aki-ami a nőket le akarja teperni - ezért szigorúan tilos férfiakkal szexuális intimitást akarni! Mert azt csak úgy szabad elképzelni! Én nem képzelődtem ilyenekről...

Nem engedte, hogy elmondjam, hogy én hogyan vonzódom milyen férfiakhoz - pedig szívesebben beszéltem volna arról, mint az ő természetfölöttis hülyeségeiről. Azonnal leállított és másra terelte a szót: akkor kezdett Makoveczről meg a fasz formájú szimbolikus építészetről beszélni, hogy az a jó! És hogy nekem is férfinak kell lennem, mert az építésznek férfinak kell lenni! (És ő az építészektől gigantikus faszokat akar...) Miután kiderült, hogy nekem bűnös vágyaim vannak/lehetnek, még ezért is sürgősen megtiltotta, hogy én bejárjak a Műegyetemre - mert ott férfiak is vannak! És nekem velük tilos barátkozni! Mert ki lehet belőlem nézni, hogy akár még szexuálisan is vonzódom hozzájuk.. (Nekem mint transz férfinak tiltotta ezt meg. De még azért is, mert neki nők és férfiak szexuális kapcsolatáról az volt az eszménye, hogy annak erőszakos kapcsolatnak kell lenni! - és az nem tetszett neki, hogy én másra vágyom, és még másféle kapcsolatot létesíthetnék valakivel.)