2013. június 12.

(a jani)

Ahogy utálkozott (és sajnáltatta magát) - mert mi olyan közönséges senkik vagyunk, akik nem felelnek meg az ő igényeinek és nem vagyunk olyan nőideálok és nem adjuk és nem tudjuk adni, ami neki kell! (Én főleg!) Meg az ő "függetlensége"... Azért is nyafogott: ő "anyagilag független" akar lenni, nem akarja, hogy a szülei fizessék a megélhetését - és ezért is kéne neki olyan nőideál, aki meg tudja adni, ami neki kell! (És hogy én adjam, ami neki kell! - és én nem adtam meg neki azt se, hogy ő "anyagilag független" tudjon lenni, én nem biztosítottam neki ehhez a megfelelő feltételeket.) Ő nem azért járt egyetemre, mert akarta azt a szakmát (utálta). Lehet, hogy a szülei megmondták: ha tanul, anyagilag fedezik a szükségleteit, ha nem akkor nem. És neki ez méltatlan korlátozás volt és kényszer: adnak neki pénzt de kérnek érte valamit cserébe - valami olyat, amit ő utál és csak kényszerből csinál. Őneki olyan "függetlenség" volt az álma, hogy neki legyen meg mindene és mindent adjanak, ami neki kell - csak úgy! Meg ahogy ezt előadta - szoros összefüggésben azzal: tőlünk mit vár el, és neki milyen nőideál kell...

Más embernek természetes az is: ha a szülei támogatják anyagilag a tanulmányait, annak inkább örül és hálás érte, nem korlátozásként éli meg, inkább "ajándékként". De ha valaki ösztöndíjat kap, azt is ugyanúgy - de persze azt se csak úgy adják, még a mezei tanulmányi ösztöndíjat sem. (Nem tetszett neki ez se.)

A "függetlenségi" cirkusz után a következő az volt, hogy azért utál és haragszik, mert "rossz anya" vagyok és nem gondoskodom róla és mindenkiről úgy, ahogy egy anyának az a dolga.