2022. február 7.

(idill)

avagy a r e p a r a t í v   t e r a p e u t a Honti M. fantasztikus "hősiessége"

Eleinte főként vmi "udvarlói" szerepre akart kinevezni. (Mint pszichológus a kliensét - mint hangsúlyozottan kifogástalan szexualitású és kifogástalanul-eszményien nőies pszichológusNŐ a hangsúlyozottan "deviáns", nem megfelelő nemiségű női kliensét.)

És eleinte még csak nem is evilági férfiakkal, hanem természetfölötti, nőrabló bestiákkal azonosított, ilyen "férfi princípiumot" vélt meglátni bennem. Pl. a nőrabló griffmadarat, aztán a bikát - és micsoda kirobbanó örömmel! -: többé-kevésbé az ő ízlésének megfelelően mitikus hímként azt is. Azzal az indokkal (úgy is, mint jó-ó "jobb agyféltekés szimbólumos" indokkal), hogy a nemi önkifejezésem egyes elemei - pl. a hajam színe, ruházatom színe - ezeket "szimbolizálják. (És direkt alaposan kihangsúlyozta ennek a természetfölötti férfi princípiumnak a szexuális funkcióját is, sőt magát a szexuális aktust, nászt is az ilyen magasztosan "eszményi" férfi princípiummal - mintha ez a tökéletes és eszményi férfiasság megtestesülése lett volna, akivel-amivel a nőknek a szexuális kapcsolatra is áhítozni KELL! Konkrétan így is került szóba. Fura volt a modora is: kifejezetten örülni látszott, hogy ilyen "eszményi" férfiasságról-szexről ábrándozhat - úgy is, mint pszichológus, az én jelenlétemben, a kliense jelenlétében. Utána már visszafogottabban lelkesedett, és végül beérte volna antropomorf istenségekkel is. Pl. az antik görög-római mitológia szépfiúival - nekem tehát ez által ezt a hitvilágot és antik kultúrát is képviselnem kellett: ez NEM pozitívum volt.) 

A másik mitikus-sztereotip "férfi princípium", aminek kinevezett, és a bűneit (harsányan hangoztatva) rám vetítette, a "gonosz, elnyomó férfias hatalom" azaz "atyai princípium" volt. Rendszeresen kb. bűnbaknak nevezett ki, és engem hibáztatott valami titokzatos- mitikus "gonosz és elnyomó hatalom" ill. férfi princípium bűneiért (amiatt is, mert a műszaki felsőoktatásban tanultam - pláne lány létemre: biológiai nőként). Amitől "az egész világ" szenved, ill. neki személy szerint is szenvedést okozott. (Én egyértelműen annak a "gonosznak" voltam kinevezve ilyenkor - egy nem konkretizált, mitikus-titokzatos "gonosz, elnyomó hatalom" képviselőjének. Fölbukkantak összeesküvés-elméletes részletek is: már a kapcsolatunk kezdetén is.) 

A végén kiderült: neki volt egy bántalmazó "atyai tekintély" családtagja - valszeg az apja, de a tényleges családi kapcsolat el volt homályosítva. Nem az volt a lényeg és nem az volt tematizálva. Hanem annnak a szereplőnek a mitizált és univerzalizált szerepe: ő volt az "elnyomó, gonosz férfias hatalom". Az egyik olyan ezoterikus szeánszon lett ez egyértelmű, ott lett kinyilatkoztatva. 

Mert a kapcsolatunk végén azokra a bizarr ezotérikus szeánszokra is el lettem ráncigálva - muszáj volt. (De számomra pl. ott derült ki pl., hogy a hölgy - H.M. - a Silva-féle agykontroll lelkes híve: ott ő maga hangoztatta.) A szeánszok tematikája a Tarot "nagy arkánumai" lettek volna... Nekem egyébként csak akkor szólt, akkor jutott eszébe, kellek én oda, amikor a "gimel", azaz "császárnő" került műsorra - ami valami eszményi "anyai princípium" volt, ill. az az eszményi anyai princípium (hangsúlyosan) MINT az eszményi "női princípium".

Következő alkalommal (a "daleth" azaz "uralkodó" ürügyén) mesélt arról a "gonosz, elnyomó hatalom" férfirokonáról: tulajdonképp ő lett volna a "műsor", és mindenkinek egy pont olyan férfi princípiumra kellett volna gondolni, olyat elképzelni: ezt (is) nagyon erőszakosan követelte. Nekem persze úgy sem sikerült: nem voltak ilyen rossz (családi) élményeim. Személyes élmények híján ő persze azzal is beérte volna - követelte és forszírozta azt is -, ha műalkotások, pl. regények vagy filmek alapján képzel el valaki olyat. Sokan ezt is tették. Velem akkor már régóta erőszakoskodott ilyen stílusban, elegem volt belőle. 

Ott beszélt részletesen arról a gyerekkori élményéről, amivel tematizálni is akarta azt az alkalmat: őt gyerekkorában "az a gonosz férfi princípium" (apja?) egyszer nagyon meg is verte. Azt ott nem mondta, miért. Négyszemközt ("terápiában") még előkerültek párszor az ő (a terapeuta) gyerekkori élményei, és pl. az is, hogy ő gyerekkorában "nagyon dacos és engedetlen volt", és "mindig azt csinálta, amit nem szabad", és olyasmi is, hogy "egyszer nagyon meg is büntették"...

Ezek a dolgok mindig akkor jutottak eszébe, amikor nekem (mint kliensnek) az volt a "bűnöm", hogy nem engedelmeskedtem (neki, csak neki!). És egyrészt hibáztatott, másrészt (néha) "nosztalgikusan" felidézte a gyerekkori emlékeit. A végkimenetel persze mindig az volt, hogy engem is nagyon meg kellene büntetni az engedetlenségem miatt.

Azon a szeánszon ill. közvetlen utána már egy az egyben annak a "gonosz elnyomó férfias hatalomnak", a gonosz-rossz (és "atyai" és hatalmaskodó) ffi princípiumnak a szerepét és BŰNEIT adta rám, nyíltan vádolt azzal, hogy én vagyok gonosz és erőszakos stb. 

Az ürügy már kezdetektől kb. az volt ehhez: hogy engem (végül is) a "gonosz atyai princípiummal" azonosítson (mint biológiai nőt!), annak a bűneit adja rám, hogy kezdetektől az volt a mániája: az én "abnormális" nemiségemnek is (nemi önkifejezésnek főleg, a "nem elég nőies" öltözködés, életmód) az kell legyen az oka, hogy engem 1. rosszul neveltek (nem elég nőiesnek, nem úgy, ahogy a lányokat kell, nem arra az eszményi-idilli nőiességre), és 2. biztos egy ilyen gonosz és elnyomó férfi princípium tehet arról! És pl. arról, hogy fölvettek a műegyetem építészkarára. Mert hogy a "normális női agynak" és a "természetes agynak" csak úgy magától nem lehetnek olyan képességei, ha vkinek olyan van, az csak valamilyen erőszakos és elnyomó nevelés-tanítás által kerülhet oda bele! Ahogy azt rögtön az első találkozásunkkor magyarázta. (Nagyon zavarosan, de nagyon drámai modorban.) Amit én abszolút nem értettem - biztosan "bűn" lett volna ez is. Én pl. szerettem a matekot, és nem erőszakként éltem meg, hanem úgy, hogy nekem MEGENGEDTÉK, hogy ilyen "fiús" dolgokkal foglalkozzam. (Már, aki - pl. a gimis osztályfőnöknőnk nem nézte jó szemmel.)

És az egész "folyamat" nyert egy olyan értelmet, hogy az ő részéről vmi nagyszerű és "hősies" dolog (ő pedig valami "hős") épp amiatt, mert engem arra használt, hogy a legyőzendő gonosz szerepét adja rám, és énbennem mintegy azt a "gonoszt" büntesse - ill. azt akarja "kiűzni" belőlem. 

Bőven volt az egészben nemcsak önkényes "szereposztás" (identifikáció), hanem pl. "mágikus szerepcsere" is, ezért jutott most eszembe. És mert számomra abban a helyzetben nem tűnt igazán "jó" és etikus "megoldásnak" az ilyenféle "mágia".

2021. november 13.

(idill)

(két régi bejegyzés a "magánügyek" oldalról - már rég ki is kellett volna raknom onnan)

13.02.09. Az "igényes ember", akinek az az érdeke, hogy ő azt tudhassa: ő a jó és neki járnak az ajándékok - és egyedül csak neki minden! még az is, mint h-nak, hogy ő [ítélkezhessen: kik az "életre méltók" és kiket kellene elpusztítani, kiirtani, és pláne: kik a "jók", akik a jutalmakat érdemlik és kik a "rosszak", akiket büntetni kell! és] elpusztítani akarjon másokat, akik neki nem tetszenek, akik az útjában állnak, akik nem őt szolgálják, nem adják ami neki kell!

Ahogy h-nak is "járt": minden, ami Margitkának kell! És a kapcsolatunk második fele arról szólt, hogy rendszeresen kérkedett vele nekem, mint "pszichológus" a kliensének: neki minden jár, ami neki kell! Miután a kapcsolatunk első felében szó szerint az első perctől kezdve állandóan attól volt fölhergelve, hogy én, mint fizikai létező (és mint a másik ember - és mint kliense) nem engedelmeskedem neki (neki!) az ő tetszése és (pillanatnyi) követelőzései szerint és nem azt csinálom azt ("mostazonnalmár!") és nem adom, amit ő követel tőlem: kezdve azzal, hogy nem az a bajom volt, aminek lenni kellett volna.

És nekik az "jár", hogy azt is magabiztosan tudhassák: a másik a rossz [azok a nők: szisztematikusan, mert ez specifikusan a nőkkel szemben támasztott elvárásokról szól, akik nem felelnek meg az Elvárásoknak!] - akivel igenis azt kell csinálni! elítélni és bántalmazni és (lehetőleg!) elpusztítani akarni! És ő a ROSSZ akinek nem jár semmi jó! és tilos szeretni és neki nem jár elismerés semmiért: a munkájáért sem, soha! (max. ha "ellopják" és azt hazudják, hogy "híres írók" műve stb.)

Sőt: nem jár az étel sem, amit meg akar enni! és meg kell büntetni azért is, ha enni akar! és bűnös azért is ha ételt fogyaszt és akar fogyasztani! (A Szendi Gáborért sem véletlenül lelkesedő tahó és állatias mocskos barom irodalmáraink ezt is szakmányban fennen és megfellebbezhetetlenül "tudták": nőkről, rendszeresen - elvégre "szakmai tekintély": divatos diétaguru is megmondta! És hogy a nők mindig MINDIG! a férfiak pénzét zabálják meg! Mert az az étel és annak az ára, amit a nők elfogyasztanak, a férfiakat illetné meg - vagy esetleg az "érdemesebb" nőket, pl. K. művésznőt. Az a pénz, amit a másik nő megzabál, őt illetné meg! az olyan tökéletesen nőies nőket, mint ő!)

... és ahogy a kapcsolatunk második felében egyszer-kétszer h "dicsért" valamiért: hangsúlyosan csakis olyasmiért persze, ami az ő ízlésének és igényeinek megfelelt. És mindig azt hangsúlyozta: hú ez másokhoz képest! Mert hangsúlyozni kellett azt is, hogy ez így "helyes".

II.

A "jó emberek": akiknek az kell: önmagukról azt tudhassák, hogy ők az a "jó", akinek az elismerés és jutalom jár! és ők az akivel azt kell csinálni: megjutalmazni és ajándékokkal elhalmozni! és neki adni kell - és kötelező! - ami neki kell! És ő az akar lenni, aki azt kapja - tehát neki azt meg kell kapni! (Hogy az lehessen, aki lenni akar: ahogy a "csodálatos" követelőzött.)

És ugyanúgy másról azt tudhassa: az a másik a rossz - akit azért bántalmazni kell és elpusztítani akarni! (Főleg azok a lányok, akik nem felelnek meg az ő "kifogástalan és eszményi" férfiúi igényei/k/nek, és nem adják, ami neki/k kell - és nekik az "jár"!) És a másikkal (a lányokkal/nőkkel, akik nem adják, ami kell!) azt kell csinálni, amit ő is akar csinálni vele: büntetni, bántalmazni, sőt: azokat a nőket, női testeket, akiket-amiket az eszményi hímnemű gyűlöl, lehetőleg megölni, elpusztítani is. Azért is és pláne, ha nem adja ami kell: azokat a sok nagy drága ajándékokat, az amerikai utazást és az erkélyes házat és főleg: előkelő, befolyásos és gazdag rokonságot! Azt mind, ami pedig neki igenis jár mert kell! - és kérkedett vele, ahogy aztán h is: neki az már gyerekkorában is "járt".

És az igényük és követelőzésük: legyen az is megmondva, mi a jó és mi a menő, milyennek kell lenni és mit kell/ene csinálni: ahogy n. követelte az albérletben tőlünk, lányoktól is, rendszeresen. ("Csak" amiatt is, hogy aztán meg lehessen sértődve 1. amiatt is, hogy a lányoknak "elvárásaik vannak!" ha tudniillik megmondjuk neki, aminek a megmondását követeli: mit illik, hogyan illik viselkedni - mert ő azt tudni akarja! 2. mert ő nem olyan. Pláne, a nyafogásai még ráadásul: ő nem is akar olyan lenni!) És legyen az megmondva technikailag és praktikusan is: ha azt úgy csinálják, ahogy "kell", akkor abból az legyen, ami a "jó" - akkor is, ha nem. De ez mellékes volt. Sokkal inkább akarták "tudni" [hogy mit "kell" azaz inkább kellene csinálni és milyennek kell/ene lenni: milyen eszményeket utánozni] azért: ha ők azt és úgy csinálják (mint s. a fogyókúrázást, amitől nem fogyott le, és n. azt a legeszményibb "férfiasságot", amit a lányok dolga elintézni és adni!), akkor azért járjon az elismerés és a jutalom! És tudhassák: ha azt csinálják, amit "kell" és azokat az eszményképeket utánozzák, ők akkor az, akinek azért a jutalom és elismerés "jár" - és joguk van követelni! (Ahogy követelték is.)

... és ahogy bizonyos körökben nem látni egy olyan embert se, aki ne ilyen tudásra vágyna, ne azért: lehessen tudni: ki a jó és ki a rossz! és kivel mit kell csinálni! (nőkkel főleg - és a másik nővel: aki nem olyan, mint ők!) az legyen megmondva!

2021. november 8.

(idill)

Jellemző volt az is: online zaklatóm elsősorban a tökéletes teste és a "gyönyörű szépsége" miatt imádta és istenítette h-t: úgy is, mint "pszichológust" - aki a saját (női) testi "tökéletességére" és hangsúlyosan mindig mindenki által dicsért szépségére hivatkozva fenyegeti a kevésbé szép ill. kevésbé "tökéletes" testű női klienseit. Engem meg azért fenyegetett eszelősen, mert az én testem "undorító" és már az "eszményi" férfiú is undorodott tőle stb. És a másik oldalra (még 2009-ben) kitett egyetlen arckép is bizonyára kiverte a biztosítékot mindazoknál, akik láthatták: az online zaklatóm látta, vélhetőleg.

De láthatta Andor is. És noha ő pl. meg is kérdezhette volna a kollégáit (r-t is), hogy engem ábrázol-e az az arckép, erre se volt hajlandó - hanem pl. arról ömlengett az egyik levelében, hogy ő nem is akarja tudni, hogy az az arckép engem ábrázol-e: mert ő inkább a saját tetszése szerint akar fantáziálni és ábrándozni arról is, hogy én fizikilag hogy nézhetek ki és ki lehetek, és nem is akar szembesülni az életem semmilyen valóságos és az ő fantáziálásaitól függetlenül (már eleve) adott fizikai tényével. Mert akkor "csalódást" okozna neki, ha nem pont minden úgy lenne, ahogy ő elképzeli, és neki az ilyen "csalódásoktól" bibis lesz az érzékeny kis lelke, és nem szeretné, ha én megbibizném! (Az ő érzékeny és üngyülibüngyüli pici lelkét! - hát, nem is azt akartam megbibizni.)

És az egész bibijét rádásul úgy adta elő, mintha már meg is bántottam volna: lehetőségileg (már meg is valósult annak a bántásnak a lehetősége: egyből, ahogy ő azt elképzelte, anticipálta) csak azzal is, hogy el lehet gondolni akár csak a lehetőségét, hogy én ilyen "sérelmet" okozhatnék neki - és mintegy erre az elővételezett "sérelemre" hivatkozva voltak olyan követelései (folyamatosan), hogy én ne okozzak neki ilyen sérelmeket.... (Volt egyébként olyan érzésem most nemrég is, hogy az állítólagos követelések velem szemben valójában leginkább az "aktív időbeli elhatárolások" kategória.)

**

Tegnap este szinte mellbevágó volt, hogy már 2013-ban milyen szarul érezhettem magam csak irodalmáraink szisztematikus mocskos agyrémei miatt is:

"Újra elolvastam nemrég dolgokat az ÉS-ben - és próbálom túltenni rajta magam: még sokkal borzalmasabb volt minden. [azok a "szépirodalmi" szövegek sokkal borzalmasabbak, mint ahogy én emlékeztem rájuk, vagy első olvasásra észrevettem] 

[...]

Permanensen ugyanaz a rosszindulat éveken át. Ki milyen személyes indíttatásból gyakorolta. Az közös volt: a nőt akit bántalmaztak bántalmazni kell! És ha egyszer megmondták: ő a rossz mert nem olyan amilyennek lenni kell akkor ő az! - és ha valakiről egyszer meg lett mondva, hogy ő a Rossz, akkor arra való, hogy mindenki őt hibáztassa, rajta verje le a maga baját. Éveken át ez folyt. És ez azokon a szerkesztőkön múlt, akik ehhez mások rendelkezésére bocsátották a folyóirataik felületét és maguk is nyilatkoztak az ügyben. Rendszeresen.

Jellemzően voltak a témák is. 1) szexualitás - ki a jól nőies nő, aki olyan amilyennek lenni kell és ki nem. 2) a pénz - milyen összefüggés van az emberek/nők anyagi helyzete és aközött, hogy ők a jók vagy a rosszak. Ha a nőnek nincs pénze arra, amire a férfinak kell: ő a rossz. Ha a férfinak nincs pénze arra amire neki kell, akkor ő szegény szerencsétlen és adni kell ami neki kell! Ha a nők és a "gazdag emberek" ételt, anyagi javakat fogyasztanak akkor ők a rosszak. 3) az idegen - az idegen rossz, az idegent verni kell, az idegengyűlöletet és homofóbiát és nőgyűlöletet kiélni de ugyanakkor letagadni, bort inni és vizet prédikálni. És igenis ellentétekben kell gondolkodni és jóban és rosszban! és az idegent hibáztatni és benne büntetni a bűnöket!

És történtek azoknál a szövegeknél ijesztőbb dolgok is."

**

És persze nőírók riszálták közben magukat és harsányan bizonygatták 1. ők milyen kifogástalan és "erényes" nőideálok: ők tökéletes testű nőideálok és minden elvárásnak maximálisan megfelelnek! és 1.1. a testük is pont olyan, amilyennek lenni kell és mindig mindenkinek oda is adják úgy és arra, amire és ahogyan el van várva (miközben engem az online zaklatóm ehhez képest is fenyegetett, mert én nem tettem közzé pl. pornográf ill. "erotikus" képeket és tartalmakat - mint pl. K. művésznő bezzeg!) 1.2. ők bezzeg "tejelni" is képesek sőt bőségesen osztogatják az anyagi javakat - de legalábbis: nekik az "jár" és nekik is "jogos követeléseik" vannak (direkt összefüggésben a "tökéletes" testükkel is) 2. mószerolták és rágalmazták ezerrel azokat a nőket, akik nem olyan "tökéletesek", mint ők bezzeg! Pl. "irodalmilag" bizonygatták, hogy ha egy nőnek aktuálisan nincs olyan vagyona, ingatlana, amiért "érdemes" lenne feleségül venni (és "méltó" és alkalmas lenne a házasságra), akkor a múltban igenis biztosan volt! - csak biztosan sok drága ételre-italra költötte azt a sok pénzt! stb. 

Semmi új nem volt ezekben az irodalmi agyrémekben se: simán kieszelhette volna a "csodás" J.J. is ezeket a témákat is - odáig bezárólag, hogy ha egy nő "önként" nem akarja odaadni a testét úgy és arra, amire az állítólagos férjének kell, akkor félholtra kell verni, és a magatehetetlen nőt megerőszakolni: a "csodálatos ember" pont ilyen "szexuális kapcsolatra" vágyott nőkkel: még az albérletben részletezte az igényeit... Aztán az ÉS-ben pl. volt ilyen "gyönyörű" irodalmi fantázia is. Azon kívül, hogy a szerkesztőség (Grecsó Krisztián felétlen: ő nyilatkozott is erről) elhivatva érzi magát kielégíteni a J.Jani-féle "eszményi" hímneműek férfiúi igényeit, mintegy azt is demonstrálandó: irodalmár urak szerint ill. a mocskos tahó szerkesztő úr szerint mit is kell csinálni azokkal a nőkkel, akik "önként" nem felelnek meg a szexuális elvárásoknak.

És most akkor ott tartunk, hogy ha egy nőnek nem kifogástalanul TÖKÉLETES a teste, és oda merészel menni, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény, akkor az olyan csúf és az elvárásoknak meg nem felelő fizikumű nő "megérdemli"/ megérdemelné legalábbis a pénzbüntetést: azért, mert oda merészelt tolakodni olyan helyre, ahol tökéletes testű nőideálokra van igény. És a (franciaországi!) szépségversenyeken kívül (ami a MV rajongását kiváltó cikk tárgya volt) nemcsak pl. a műszaki felsőoktatás lenne ilyen hely: ahol a nőkkel szemben "jogos" elvárás, hogy a férfiúi elvárásoknak maximálisan megfelelő nőideálok legyenek. Rendszeresen ilyen "helyként" volt definiálva az internet is. Irodalmi közegben is megvolt ez is: hogy ilyen közegben is "igenis jogos elvárás"...

2021. november 7.

(ki kicsoda)

Nemrég már egy könyvvitel tankönyvet is elővettem, ahogy érzésem szerint pl. irodalmáraink is ilyesmit bújhattak a nők "tartozásainak" a megállapításához. 

És próbáltam elképzelni ("beleélni" magam), ahogy ők böngészhették a mérleg sorait: melyik illene azokra a misztikus követelésekre? ("Az ő pénzük" jogcímen - avagy: a nő - és kapcsolt javai - mint "vagyonlem".) Pl. "befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete"? - ez tuti tetszene nekik. Vagy "növendék-, hízó és egyéb állatok" (a nő mint "haszonállat")? "követelések áruszállításból és szolgáltatásból" konkrétan volt: K. művésznő próbálkozott vele (de hát J.J. nekem nem nyújtott semmiféle szolgáltatást, H.M. túl is volt fizetve). GK meg olyasmivel, hogy "származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete" - ő legalábbis pozitívan értékelte a mocskos származékos ügyleteit (még dicsekedett is vmi interjúban)... Van persze a praktikus "egyéb követelések" is.

Másik oldal régi bejegyzései ihlettek meg, pl. 2013-ból. Ezekre azóta jóformán ránézni se mertem, pedig ami igazán borzalmas volt: pl. az aktuális extrém fenyegetések nyoma, azt igyekeztem eltüntetni már akkor - de még így is látszik az online zaklató fenyegetőző anyagi követeléseinek a nyoma is, meg ami a hivatkozási alapja volt, még azon kívül, amit én pl. az "eszményi" J.J. igényeiről és agressziójáról írtam: irodalmáraink hasonló "értékrendje" és követelései nők felé...

Idill

És pl. irodalmáraink világképébe nem férhetett volna bele pl. az sem, hogy az anyu is könyvelő volt - amíg ott nem hagyta az állását (miattunk) - merthogy nekem pl. az "irodalmi" (valamint "feminista") elvárások szerint egy roma nőnek: GYŰLÖLETESEN undorító testű roma nőnek kéne lenni: direkt az elviselhetetlenül és GYŰLÖLETESEN "undorító" fizikumom miatt. sőt: "csak" az "undorító" nemi szervem miatt is - amitől pl. az eszményien csodálatos J.J. felháborodva és gyűlölködve undorodott, és aminek őt a puszta létezése is felháborította (általánosságban). És ez természetesen a barom online zaklatómnak is mániákus rögeszméje volt - úgy is, mint "feministának"! (és kifejezetten az USA-ban legdivatosabb harminchárom és feledik hullámos "feminizmus" nevében). 

És az olyan "undorító" testű (tehát idióták szerint pl.) "biztosan roma" nőknek, akiknek undorodni "kell" a testétől, (pláne: lehetőleg agresszíven) és utálni- gyűlölni: a puszta fizikai létezésük miatt is!

kifejezetten és hangsúlyosan: mint női testeket

(és hangsúlyosan 1. az Elvárásoknak meg nem felelés miatt 2. az "eszményi" férfiak nőgyűlölő fantáziái és magas irodalmi, sőt: "feminista" fantáziák miatt is)

az anyukájának sem lett volna szabad semmiféle polgári foglalkozásának lenni, és szigorúan TILOS! TILOS! lett volna pl. közgazdasági szakközépiskolában továbbtanulni is! Sőt: lehetőleg kötelező lenne visszamenőleg is tizennégy-tizenöt évesen férjhez menni és szülni!

Az anyu már huszonnégy volt, amikor én születtem - első gyerekként. (Történetesen nem roma családban: ahogy az pl. irodalmi elvárás lett volna és az online zaklatóm mániája is: éveken át "csak" amiatt fenyegetett, és követelte fenyegetőzve a lakásvásárlást. Mert ha roma nőktől követelik, az "integráció": ilyen szép magyarázata volt. Irodalmárok körében is.)

Kb. 2015-16-ban az is kiderült: "feministák" világnézetébe abszolúte nem fért bele az sem, hogy amennyiben nők ilyen területen dolgoznak, szerethetik a munkájukat, és pl. az anyu generációjából jellemzően NEM azért választottak sokan ilyen foglalkozást (és nem azért tanultak tovább közgazdasági és kereskedelmi iskolákban), amit M.A. nagy garral feltételezett a pénzügyi területen dolgozó nőkről: biztosan azért dolgoznak ilyen területen, mert akkor biztosan "hasznos információik" lesznek arról: melyik pasinak van pénze!

Az efféle "hasznos információk" iránti igény inkább az "eszményi" férfiúra és irodalmárainkra volt jellemző - főleg nőkkel kapcsolatban. Ahogy az is, hogy extrém és irreális módon és mértékben kontrollálni akarták nők életének minden rezdülését: különös tekintettel a nők "költekező életmódjára" is: ahogy azt irodalmáraink elképzelték.

Idill 2.0.

Tehát először "szép szokásként" (és a nőgyülölet egyik extrém formájaként) terjedt el a "magas kultúrában" (2008-9 után feltűnően!), hogy a nőktől mindenféle extrém indokkal anyagi javakat követelnek: méghozzá baromi sokat lehetőleg:

hol "egyszerűen" és alapjáraton mint "hozományt", és hogy a nőknek AZÉRT legyen olyan ingatlanuk, hogy a faszijuk be tudjon oda költözni (pláne: hogy a nő legyen képes annak igényei szerint úgy gondoskodni az ő mucuskájáról, mint egy "jó anyuka" a kicsi gyerekéről: pont ahogy azt J.J. is elvárta), hol meg aztán (ha ez a "hozományosdi" nem válik be) a nők misztikus "tartozásaira" hivatkozva: az is teljesen olyan volt mindig, mint ami az "eszményi" agyából is kipattanhatott volna. Pl. hogy a nőknek (szisztematikusan!) azért vannak ilyen állítólagos "tartozásaik", mert a saját szükségleteikre (sőt: ha van gyerekük, akkor még a gyerekeik szükségleteire is!) költik a kevéske (vagy nem kevéske: mikor miről volt ingerenciája fantáziálni irodalmárainknak) pénzüket, jövedelmüket.

És akkor ezek után magukat feministának nevező agresszív hp-k még azon is rettenetesen fel voltak háborodva, ha egy nő konyítani mer "pénzügyekhez" és számvitelhez és ne adj' isten! pl. képes lenne összeszámolni és kiszámolni, hogy pl. kinek is vannak tartozásai. Szép volt.

Másik oldalra föltöltettem egyszer az anyu egy régi fényképét, délelőtt azt akartam megkeresni...

2021. november 3.

(szex erőszak építészet - sokadik rész)

Voltam bátor megérdeklődni: 

"arról is érdeklődni szeretnék: a nemalmodik.blogspot.com helyen található blogomat (és néhány hozzá kapcsolódó további oldalt a jegyzeteimmel) inkább neked vagy inkább Vayéknak kellene-e átengednem és átadnom - merthogy a tűrhetetlen testi tökéletlenségeim és állítólagos genetikai "abnormitásom" miatt én méltatlan vagyok rá állítólag. Még azon kívül, hogy ezek miatt a tűrhetetlen testi tökéletlenségek miatt és állítólagos genetikai abnormitás miatt jó tíz éven át folyamatosan fenyegetett is egy "ismeretlen tettes" online zaklató - meg persze amiatt is, amit a blogra írtam és nem tetszett neki, és mert egyáltalán oda írtam, és ahhoz se lenne bárkinek joga. Ha viszont transznő lennék és nem egy tökéletlen testű "biológiai nő" (születéskor anyakönyvezett nemem szerint és anatómiailag és valszeg genetikailag is az vagyok), kicsit más lenne a helyzet. Mert akkor esetleg elfogadható lenne, amit egy ún. konverziós terápiáról írtam: akkor pozitív dolog lehetne, hogy a "pszichológusnő", aki kb. transzszexuálisnak akart "diagnosztizálni" (önkényesen), az általa "diagnosztizált" "abnormitásra" hivatkozva fenyegetőzve követelte, hogy pl. öltözzem nőiesebben, és azonnal hagyjam ott az építészkart és iratkozzam be pl. hastánctanfolyamra, hogy "nőiesebb" legyek, és olvassam az általa ajánlott, Édesvíz kiadós ezoterikus könyveket hasonló célból stb. stb. És ha neki mindez "menő" és elismerésreméltó megnyilvánulása lehetne, amiért dicséret és ünneplés jár (amit egyébként megkapott már, pl. az engem mániákusan fenyegető online zaklatóm részéről), akkor szabad lett volna írnom róla - és ha transznő lennék, akkor pl. elismerésreméltó és dicséretes lehetne aktuálisan is. 2009-ben. amikor elkezdtem írni róla, még elég elismerésreméltónak számított volna általánosságban is - a nem elég nőies nőket erőszakosan és fenyegetőzéssel is az elvárásoknak megfelelő nőiességre kényszeríteni -, de én magam is igyekeztem mindent megtenni azért, hogy az ilyesmi ne lehessen elismerésreméltó. Mármint az illető "pszichológusnő" tevékenysége. Bármennyire tetszett is volna egyeseknek. A blogra egykor feltöltött arckép valóban az én arcom, és én tettem ki oda azt a képet, a saját "gyűlöletes" és mindenki szerint elfogadhatatlan arcomról."

Az immár az eugenetika iránt is elkötelezett Mérő Verától. 

Tekintettel arra is, ha már nemcsak az egykori modellkarrierjére és a (bezzeg!) ELISMERTEN tökéletes fizikumára nagyon büszke: éppúgy, ahogy az USA-ban is magasan elismert Stanislaw Grof tanítvány "sztárpszichológus" h. - hanem a h-féle, többé-kevésbé eugenetikai alapú, újmódi és állítólag szintén nagyon divatos ezoterikus-irracionális pszichológiai irányzat lelkes követőjének is kinéz. És igyekszik is.

Merthogy ennek az újmódi irányzatnak a nevében a tökéletes test és a kifogástalan (és példamutatóan nőies és divatos!) öltözködés nemcsak, hogy szigorúan kötelező Női Erény - hanem a bezzeg tökéletes testű és (bezzeg) mindig kifogástalan megjelenésű nőideálok például "jogosultak" a kevésbé tökéletes testű, pláne: EMIATT genetikailag-biológiailag is BIZTOSAN "abnormális" és "fajbiológiai" értelemben is "nem megfelelő" származású és "szaporításra méltatlan" (és főleg: nem elég kifogástalanul és elismerésreméltón nőiesen öltözködő!) nők javaira is...

Csak érdekelt volna a véleménye - de persze nem méltóztatott válaszolni. 

II.

Természetesen eszem ágában sincs átadni vagy "átengedni" a blogom ill. a jegyzeteim - transznőknek sem és Mérő Verának sem. Aahogy a kifogástalan testére és szexualitására büszke G. Évának és a szintén legalábbis "kifogástalan és elismerésreméltó feminista nőiességükre" büszke kartársnőinek sem. Sőt a rövid ideig egyetlen legális olvasómnak (a jelenleg sem nyilvános oldalakon) és "híres író" barátainak sem - ők állítólag illegálisan vették el, "lopták el" a jegyzeteimet vagy azok egy részét: online zaklatóm pl. ezzel indokolta a követelőzéseit...

Az irodalmár urakat és hölgyeket egy időben rettenetesen izgatta (akkoriban kattantak rá, amikor a mocskos barom online zaklató engem is elkezdett fenyegetni): milyen bűneik vannak és lehetnek a bántalmazott és tehát ezért (szerintük feltétlen!) "bántalmazandó" nőknek - és miért KELL őket bántalmazni?!

És az építészmérnöki kar egyéb oktatóinak sem óhajtottam odaadni (mutogatni se nagyon) - akik kb. MV legújabb példaképe, a DMM ízlésének is maximálisan megfelelően szintén úgy vélték: egyetemi oktatóként "jogosultak" megkövetelni az egyetem női hallgatóitól, hogy kifogástalanul tökéletes és szexuálisan vonzó testük legyen (és öltözzenek csinosan és szexin és nőiesen! stb.)

és (1) ezáltal legyenek alkalmasak és méltók a szaporodásra: mert a női testnek "az a kötelessége!"

Valamint az egykor a régi Wérgidán hemzsegő építészkari oktatók szerint a nők csak akkor lennének alkalmasak építésznek is, ha 1.1. szexuálisan vonzó SZŰZlányok, és 1.2. az ellenállhatatlanul vonzó testükkel és nemi szervükkel fölállítják a férfiak micsodáját és 1.3.  föl lehet csinálni őket és 1.4. képesek szülni - a Lakóépülttervezés Tanszék egyik oktatója anno ki is fejtette: mi az összefüggés a szerinte jó építészet és a nők szülési képessége és a szülési képességhez továbbá elengedhetetlen szüzesség és általában is a női testektől "jogosan" elvárt tökéletesség és "szexuális vonzalom ébresztő képesség" között. Bár én egy kukkot nem értettem belőle: az összefüggésből tudniillik. Csak annyit, hogy a tanár úr szerint a "jó építészethez" kötelező lenne a kifogástalan nemi identitás és heteronormativitás: mint a másik nem elvárásainak maximálisan megfelelés - nők részéről legalábbis feltétlenül! És a nők esetében ennek a kifogástalan nemiségnek elengedhetetlen feltétele a szülési képesség és a szexuális vonzerő, valamint a tökéletes test. 

És a szüzesség is: az külön volt tematizálva, de ugyanott (a régi Wérgidán). Hogy ti. a már biztosan nem szűz női testek "undorítóak" - és ha egy női test ellenszenves és nem szexuális vonzalmat és gyerekcsinálási vágyat ébreszt a férfiakban, akkor biztosan azért: mert "biztosan nem szűz már" ("undorító nemi szervű erkölcstelen megbaszott k...a!"). És biztosan azért "undorító"!

(2) a nők bárkivel legyenek hajlandóak szexelni és a nemi erőszakot és a fizikai bántalmazást is engedjék meg: ha a szexelni vágyó faszinak csak attól áll föl, az lenne a feltétele, hogy képes legyen megdugni őket és olyan "szexet" akar. Mert a nőknek a szaporodás érdekében - vagy egyáltalán! - bármit kötelességük eltűrni: a verést és szexuális erőszakot is! 

Például R. tanár úr szerint. De irodalmárok is így gondolták kb. És persze H-ék.

2021. szeptember 3.

(ők és ők)

Egyetlen, a felhasználónevemhez tartozó blogoldal sem Murinai A. tulajdona, se nem Bajuszé és kedves kollégáié (még ha volt is olyan gimnáziumi osztálytársam, aki talán szociológusnak készült), és transznőknek sem adtam oda (sem el!), ahogy "híres íróknak" és "irodalmi tehetségeknek" se.

Online zaklatómnak 2014-től: kb. akkortól kezdve, hogy már nemcsak azt a pénzt és annak a lakásnak az árát követelte, amivel állítólag az "exnek" "tartozom", hanem a (szerinte) "feminista" "sztárpszichológus" h-nak a "hálás" klienseitől (legalábbis a tehetős vagy általa tehetősnek vélt klienseitől) "járó" szép nagy és drága hálaajándék árát-finanszírozását is

mániája volt

hogy az "ellopott" jegyzeteimről nemcsak, hogy "azt hazudták", hogy valaki más írta, meg "híres írók" kézirata (mi más lehetett volna...), hanem, hogy "eladták": sem az nem derült ki, hogy kicsoda (én biztosan nem), sem az, hogy kinek. És hogy ő, a zaklatóm ezért fenyeget. És ezért követelt fenyegetőzve anyagi javakat is: azért, mert az állítólag "ellopott" jegyzeteimről még ráadásul azt hazudták, hogy "híres írók" kézirata, és mert (zaklatóm "közlése" szerint) "eladták"...  (Hogy kinek, arra még célzásokat se tett. Arra igen, hogy ki seftelt vele.)

2021. január 13.

(fogalmaik)

(egy) Épp tegnap került elém (kivételesen elmentettem), ahogy a környezetében rám támadtak, amikor kifogásolni mertem, hogy egy interjúban azt mondta, hogy "szerinte" (még ez se volt benne, univerzális igazságként akarta kinyilatkoztatni) a "halálvágy" a transzneműség ill. "diszfória" "tipikus tünete". És én emiatt mertem szólni, hogy 1. tudtommal nem 2. bántalmazottakat (bántalmazott nőket is) szoktak azzal vádolni: ha rosszul érzik magukat a bántalmazástól (ne adj' isten az öngyilkossági "gondolatokig" és késztetésig - én ennyire rosszul éreztem magam, amikor H-tól segítséget próbáltam kérni), az valami tűrhetetlen abnormitás, "szexuális deviancia", és minden, ami ténylegesen a bántalmazás következménye (extrém stressz, depresszió stb.) ennek a "devianciának" a következménye... Mert "normális egészséges" nőnek direkt szeretni kéne a bántalmazó faszikat. 

Azt inkább már nem mondtam (nem akartam azzal hergelni a díszes társaságot), hogy esetemben micsoda "szakember": H.M. próbálkozott efféle magyarázattal - arra, hogy én láthatóan rosszul éreztem magam az ő agressziója miatt is (rögtön első találkozásunk alkalmával), meg eleve azért akartam segítséget kérni is, mert a "csodás udvarló" (J.J.) csodás udvarlása miatt is. Hogy nekem pl. ez volt a személyes tapasztalatom azzal a Vay által elővezetett elmélettel. (Bezzeg egy kifogástalanul nőies nő!) 

És amikor szólni mertem, rám támadtak azzal, hogy 1. én vagyok a gonosz agresszor, aki megtámadta Vayt (mint gyönge virágszálat) 2. én követtem el őellene azt a bűnt, hogy elvitattam tőle az érzéseit! - és még véletlenül sem ő próbálta elvitatni pl. bántalmazott nők érzéseit. Sem azok, akik azzal vádolják kb. az átlagnőt, ha az rosszul meri érezni magát a bántalmazó kapcsolatban: "tűrhetetlen deviancia"...

(kettő) Meg még Ginelli felháborodása Krausz Tamás cikke miatt is...

2020. december 22.

Te Deum

"Szocdemek” szerint (főleg a svédországi életszínvonalért lelkesedő fajta szerint?) az volt „jogos követelés”, hogy adjam a pénzt és ingatlanokat. Nőkkel – női testekkel! - szemben az mindig: jogos követelés! 

Kiváltképp a falusi csóró senkikkel szemben – nőkkel szemben feltétlenül! a "művelt értelmiségnek" már 2009-10 körül meggyőződése volt: aki falun lakik, annak KELL LEGYEN annyi pénze, vagyona, hogy abból tudjon vásárolni egy budapesti lakást...

És legfőképpen „jogos követelés” azokkal az undorító testű nőkkel szemben, akiknek a teste is azért undorító (azért! a „híres író” mutogatós emberemnek is mániája volt - és szerintem már kb. az egész „antikapitalista baloldalnak” is), mert nem birtokolnak olyan ingatlant, ami egy Igényes Férfinak kell! és nem adják azt a lakást és „anyai gondoskodást”, amire az igényes férfinak igénye van – és az mindig: jogos igény! (mert bezzeg Svédországban stb.)

Ahogy ebben kb. az összes „híres író” urak és hölgyek is már réges-rég szépen megegyeztek. (És én pl. erről is írogattam.) És az olyan csodálatosan eszményi férfiúnak, mint a kifogástalanul tökéletes, a nemcsak Mérő Vera és Betlen Anna, hanem „híres írók” által is szinte istenített, eszményített és rajongásig imádott kifogástalan és tökéletes, sőt! hibátlan! ideálhím, nemcsak hogy jogos igénye az az ingatlan, amire neki már ott az egyetemen igénye lett volna ("jogos igénye") - hanem azt igenis a nők dolga adni! 

És az én kötelességem lett volna azt ADNI! ADNI! (Annyira, hogy csak azért lett volna szabad az építészkaron tanulnom is.) 

II.

Mérő Vera és (az ő nyomán?) a „nőjogi” szcéna is kifejezetten szükségét érezte, hogy a Csodálatos Eszményi Férfiú tökéletességét és hibátlanságát bizonygassa – mert irodalmilag nem volt elég. És azzal szemben például az én testem fizikailag undorító mivoltát (undorító! büdös! – mániája volt a mutogatós embernek is). Hogy azzal jól meg lehessen indokolni azt is: egy olyan hibátlan eszményi férfiúnak miért volt „jogos” az agresszív undorodása is az én „undorító” testemtől, mint egy igenis fizikailag biztosan „undorító” női testtől. Sőt miért volt az agressziója is „jogos” kifejezetten csak amiatt is, mert az én testem olyan felháborítóan „undorító”, hogy (mint fizikai „objektumnak”) ez az undorító volta indokolja/indokolta egy olyan tökéletes ideálhímnek az agresszióját is.

Már M. Veráék első, feltűnést keltő produkciója erről szólt: bántalmazó faszik mentegetéséről. Az a felháborodást kiváltó videó, amivel kb. azt „bizonygatták”: az a faszi, aki esténként a sötét utcán kísérgeti a kiszemelt nőt, nem lehet rossz ember, csakis egy lovagias úriember, aki biztosan csakis lovagiasságból kísérgeti a „nőjét”! Sőt: annak is biztosan a nő kicsapongó életmódja az oka… 

Az a csodálatos ember is kísérgetett engem - és nekem, mint bántalmazott nőnek (egy Mérő Vera szerint persze tűrhetetlen és elfogadhatatlan, létjogosultsággal sem rendelkező - mert pl. "undorító testű? - utolsó senkinek) csak ez jutott eszembe a balfasz produkciójukról. Meglehet, ezért sincs létjogosultságom. (De Mérőék szerint annak a megtagadásához az is elég, ha egy női test „undorító”, mert nem olyan ideálnő, amilyennek lenni kell! - és ezért NEM MÉLTÓ rá, hogy emberszámba vegyék, tehát nem lehetnek emberi jogai sem! etc.) 

Az utolsó hónapokban, mielőtt elmenekültem előle, már szokása volt az is. Amikor esténként, tanítás után néha könyvtárba, moziba mentem, vagyis: szórakozni, „kicsapongani”. Tutira biztosan nagyon kihívóan öltözve is: ahogy pl. Mérő Vera elképzeli az ilyen szituációkat. Mert ha a nők elleni erőszakról és a bántalmazott nőkről szívesen fantáziáló egyének „jól elképzelik”, hogy azok a nők, akiket nemcsak verni akar, hanem pl. kényszeresen ellenőriz és kísérget is a „pasijuk”, biztosan hogy néznek ki, és milyen életvitelük van, azt akkor úgy kell elképzelni! (A mérnökhallgató lányokat is: ezt irodalmárék nyilatkoztatták ki, még jóval Mérő Veráék produkciója előtt – azon az alapon, hogy mérnökhallgató lányok = zsidó nők = dorbézoló, kicsapongó életvitel: meg lett mondva, hogy ezt így kell elképzelni. Sőt nőírók azt is bizonygatták, mint pl. Bán Zsófia és Karafiáth Orsolya, hogy annak a nőnek, akinek undorító a teste és nem lehet szeretni és utálni kell (kell!), pláne: azért, mert nem adja az anyagi javakat annak, akinek kell! biztosan drága ruhakölteményei vannak, akkor is, ha nem – és ha aktuálisan nincsenek, akkor a múltban igenis biztosan volt!

Mert ha egy nőnek undorító a teste, és nem lehet szeretni, pláne: azért undorító és azért nem lehet szeretni és azért kell utálni, mert nem adta és nem adja az anyagi javakat annak, akinek kell! – és követelni kell tőle és elvenni erőszakkal is! –, annak a nőnek KELL LEGYENEK drága ruhái is! Mert ha egy nőtől pénzt, anyagi javakat kell követelni, akkor biztosan igenis van/volt neki! És ha nem adja és nem tudja adni, akkor biztosan eldorbézolta, és drága ruhákra és drága ételre-italra költötte! Tehát nekem is arra kellett volna költeni azt a sok pénzt, amiről egyesek fantáziáltak – mert tőlem nem akárki akart anyagi javakat kapni, hanem a tökéletes és HIBÁTLAN eszményi férfiú! (Aki direkt azért engem szemelt ki, hogy én adjam, ami neki kell, mert neki a haverjai azt mondták, hogy én meg tudom és meg fogom adni, ami neki kell - illetve az én családom, a szüleim meg tudják adni neki: ő azt hitte.) 

És erről is részletesen írtam (talán erre az oldalra is): hogy az a „csodálatos ember” gyakorlatilag a tulajdonának tekintett, és abban az utolsó félévben, amit én ott töltöttem, ez már nemcsak nyilvánvaló, hanem kifejezetten feltűnő volt. Mérő Veráék szerint ebben nem lehetett semmi rossz, egyáltalán: ha egy faszi a tulajdonának tekinti a kiszemelt nőt és betegesen „féltékeny” rá, (többek közt), azt úgy kell értelmezni, hogy lovagiasan „megvédeni” akarja. (És nem az ilyen „hibátlan” faszikkal van baj, hanem azzal, ha „félreértik” őket stb.) 

És ha az a „csodálatos ember” egy eszményien tökéletes, hibátlan lovag volt (és hogy gyakorlatilag a tulajdonának tekintett, az a legkifogástalanabb „romantikus szerelem”), akkor meg kell magyarázni, hogy az is minimum „érthető” és indokolt volt, hogy ez a csodálatosan eszményi férfiú az ő nagy romantikus szerelmével agresszíven undorodott az én „undorító” testemtől… 

Azok a csodálatos és hibátlan eszményi férfiak, akik agresszíven undorodnak a kiszemelt nő testétől és „undorító” testrészeitől, és bántalmazni akarják az általuk agresszíven utált „undorító” női testeket, nem rossz emberek, hanem kifogástalan és hibátlan „lovagias” eszményi férfiak – főleg ha fennen hangoztatják is: ők milyen eszményi tökéletes hímek AKARNAK lenni. És ahogy a női testekhez viszonyulnak, az legalábbis az eszményi romantikus szerelem. 

III.

„Híres író” urak (és hölgyek) irodalmi vagy nem annyira irodalmi világképében is valahogyan mindig összefüggött, legalábbis együtt járt a női testek szerethetetlen és undorító mivolta azzal, ha 1. a nő nem adja, nem tudja adni az anyagi javakat és drága ajándékokat 2. nincs olyan lakása (lehetőleg budapesti!) ahova be tudna költözni és szívesen beköltözne a Férfi (az eszményi!), ami megfelelne az elvárásainak. Vagy esetleg (Térey Jánosnál pl.) van, de a nő nem akarja megengedni, hogy a „pasija” beköltözzön oda – ilyen esetben a híres író urak szerint például meg kell verni a nőt, lehetőleg maradandó sérülést okozni neki: azért is, hogy attól visszataszító, „undorító” legyen a teste… 

Szemben az olyan csodálatosan eszményi ideálhímekkel, akiknek az ő eszményi, tökéletes és hibátlan ideálhímségük miatt és végett kell és jár az eszményi/kiszemelt kéró is a kiszemelt nőtől. (Elvégre egy férfinak az "jár" - és a nők kötelessége adni! És ha nem adja, az „híres írók” szerint is megfelelő ok arra is, hogy bántalmazzák azt a nőt. És minimum nyomorékra kellene verni – és elvenni tőle erőszakkal azt a lakást és annak az árát, amit önként „nem akar” adni.) 

És erre csodásan rácsatlakozhatott az „antikapitalista baloldal” is... 

Jámbor Andrástól Pogátsa Zoltánig. (Tudom, hogy ők nem antikapitalisták, hanem szocdemek, de azért szeretnek bele-belerúgni az olyan „kapitalista szimbólumokba”, mint az olyan, szocdemek szemében elfogadhatatlan  "undorító" testű "deviáns" nők, akik nem felelnek meg a férfiúi elvárásoknak - mert például nincs olyan ingatlanuk, és "nem akarnak" ingatlant vásárolni -, és bárkibe is, aki a szerintük kapitalista "meleglobbit" képviseli és szimbólumozza. És egyébként is, jó kis szocdem brahi az általuk vagy mások által kapitalista/zsidó szimbólumnak kinevezett nők elleni erőszakra uszítani – mert az mindig jóféle „antikapitalizmus”: nőket bántalmazni, kifosztani. 

Ahogy tőlem is az "antikapitalizmus" jegyében követelték gyilkossággal fenyegetőzve azt a pénzt és lakást, ami hímneműeknek kell - és a bezzeg kifogástalanul eszményi nőideál és "sztárpszichológus" H-nak. És már ő is megmondta, hogy engem azért kellene megtámadni és legyilkolni akarni, mert a Műegyetemen „zsidó építészetet” tanítanak - és a zsidók a gonoszok és rosszak és a gonosz kapitalisták! És én is azt a sok gonoszságot és rosszaságot szimbólumozom! és aki a Műegyetem építészkarán tanul: kapitalista zsidó szimbólum! Ráadásul nekem a testem is UNDORÍTÓ! – sőt: büdös! és mindenki, aki "büdös", szocdemek szemében is nagy ellensége az ő jószagú szociáldemokráciájuknak. És Krausz Tamásnak csak részben volt igaza, amikor azt állította, hogy Pogátsa a neohorthysta szellemiséggel kacérkodik. Azzal is, de azon kívül az „újnyilas” szélsőjobbal is szívesen bratyizik/bratyizna. És ennek már nem a „szovjet múlttól elhatárolódás” a célja - önmagában az is elég borzalmas lenne.) 

A „csodálatosan eszményi és hibátlan” ideálhím összes anyagi követelése is maximálisan kompatibilis volt gyakorlatilag a teljes magyar „antikapitalista” baloldallal. Is. 

Hogy mennyire „antikapitalista” volt a jóember, az már ott, az egyetemen kiderült. 

 Már ott ő maga azzal is indokolta az anyagi követeléseit: neki minden azért kellene, mert utálja a „fogyasztói társadalmat”, amiben az általa vágyott javakhoz általában pénzért lehet hozzájutni, és ő nem pénzért, nem piaci áron akart pl. lakáshoz jutni. Meg lehetőleg minden egyébhez is, ami kellett neki: pl. a meghívások „menő” utazásokra és bulikba. Ez volt az egyik indoklás, miért úgy kellene neki minden, hogy neki csak kitalálni kelljen: mi kell neki, és így-úgy kinyilatkoztatni az igényeit, és aztán mások adják! Magyarázta máshogyan is - mindig elég furcsa magyarázatok voltak. Pl. akkor is, amikor (még annak a félévnek a végén, amikor lakótársak voltunk) bejelentette, hogy neki karácsonyra egy olyan ideál kellene, aki mindenben megfelelne az igényeinek és van olyan lakása is. Félév végén, már decemberben, jó nagy hóban együtt mentünk be az egyetemre, és neki a télről és a karácsonyról az jutott eszébe: ő a karácsonyban az ajándékokat szereti! - és bejelenteni: mit akar ajándékba. Például egy olyan lányt, aki mindenben pont megfelelne az igényeinek, van olyan lakása is. Komolyan azt hittem: azért mondja ezt ott nekem, mert tőlem pl. azt szeretné, ha én be tudnám mutatni egy olyan ideálnak, lenne olyan ismerősöm, ha nincs, fölhajtanék egyet. Két évvel később derült ki, hogy nem egészen azt szerette volna. (Mellesleg azt is.)

 IV. 

Ráadás: aktuális „politikai” agyrém, hogy a „nemzetnek” a rendszerváltáskor meg lett ígérve a jólét - tehát meg kell neki adni! És azok mind a gonoszok és rosszak, akik a MEGÍGÉRT jólétet nem adják.. 

Az eszményi férfiú pedig azért is a kifogástalanul tökéletes volt, és a nagy sérelme azért is volt „jogos”, mert ő is azt sérelmezte: én azokat az anyagi javakat és azt a jólétet nem adtam, amit neki MEGÍGÉRTEK! És neki azt megígérték, én fogom azt megadni neki, tőlem és általam fog hozzájutni a neki beígért, MEGÍGÉRT életmódhoz - és olyan konkrét anyagi javakhoz, mint pl. az a lakás, ami kellett volna neki. És ha én olyan ideál lettem volna, ami őneki kellett volna, akkor bezzeg mindazt tudtam volna adni és adtam volna! (Ezt H-ék is valahogy így gondolták.) És nem benne volt a hiba, hogy neki olyan ideál kellett volna, és olyan igényei voltak...

Természetesen elsősorban férfiaknak van megígérve a beígért jólét; ők azok, akiknek ilyen ígéretekre van szükségük (nőknek ezt úgy és azzal a feltétellel szokás "megígérni", ha megfelelnek a szexuális elvárásoknak)  - és „férfias” dolog anyagi javakat olyan indoklással követelni (nőktől pl.).

Ahogy tőlem a tökéletes és hibátlan. 

A nagyon menő J. család sarja, mint kiderült - legalábbis ez lett volna az egyik „jó magyarázat”: én miért „tartozom” neki minimum annak az ingatlannak az árával, ahol albérletben laktunk. (Mert az biztosan az ő háza volt! és miattam veszítette el stb.) Sőt nemrég az is kiderült: hálából is tartoztam volna mindazzal, de a lakással minimum, amit ő kapni akart tőlem - és „meg lett ígérve” neki! 

Mert állítólag az ő apukája, de legalábbis az ő felmenői intézték azt el, hogy a „reálszocializmusban” a falusi büdös parasztok és büdös prolik gyerekei is tanulhattak és továbbtanulhattak, és mivel én még ennek a rendszernek a maradványaként kerülhettem egyetemre. És egyesek szerint ezért baromi hálásnak kellene lenni - és ezt nekem speciel az eszményi J.J. iránt kellett volna kimutatni: azzal például, hogy meghívom és befizetem őt olyan bulikba és külföldi utazásokra, ahova menni akart, és adom a lakást és az anyai gondoskodást, ami neki kell...

Ő tehát úgyszólván erre a hálára tartott igényt. Mint apuci kicsi fia. 

Avagy a csodás férfiú anyagi követelései „jogosságának” a full „baloldali” megindoklása: az ígérettől (neki azt megígérték!) a háláig. Amivel én állítólag tartoztam volna neki - neki!

Nem nagyon vannak/voltak kétségeim, hogy a „csodás férfiú” maga is megpróbálhatta azzal indokolni az elvárásait, hogy hálásnak is kellett volna lennem neki - valamiért. (Az ő „felsőbbrendű” és fajtiszta magyar származásával összefüggésben lehetőleg - az alantas származásom miatt is.) Hogy miért, azt persze nem lehetett könnyű megmagyarázni. Például azért, mert ő ott az albérletben méltóztatott nap mint nap hiányos öltözékben riszálni előttünk a valagát? - mert ő ilyen jó ember, hogy ő még az általa lenézett „közönséges senki” (és „nem fajtiszta magyar”) lányok előtt is letolta a gatyáját és szívesen mutogatta magát! De azért hálásnak kellett volna lenni neki! 

Full „baloldali” elvárás volt itt minden. A „szexet! pornót! nőt!” követelőzéstől addig, hogy dögöljek meg, mert egy szerethetetlen és undorító testű (és büdös!) utolsó senki vagyok, és nem felelek meg a férfiúi és „baloldali” igényeknek, és a férfiaknak/ ”baloldalnak” nincs belőlem semmi haszna - és női testeknek csak akkor lehet létjogosultságuk!

Hála! hála! Mert egyesek szerint az is JOGOS IGÉNY!

(magyarország)

 Andor. És az ő igényei és elvárásai.

Betlen Anna észjárása szerint pedig azért volt jogos követelés a "szexet! pornót! nőt!" és hogy mutogassam magam, hogy ellenőrizni  lehessen: "igazi" nő vagyok-e, "igazi" női testem van-e...  

(2015.12.13.)

2020. november 28.

(ők és ők)

Betlen Anna - miután beszámoltam neki a konverziós terápiáról (és a fantasztikus és felülmúlhatatlan "terapeutáról" - akit az online zaklatóm mint feminista hőst imádott és ajnározott, annyira, hogy tőlem gyilkossággal fenyegetőzve követelte azt a szép nagy és drága ajándékot is, ami H. őguruságának a "hálás kliensektől" jár!) valamint nagy vonalakban az online fenyegetésről és a zaklatóm követeléseiről - különös tekintettel az anyagi követeléseir és azok indoklására: hogy az "exnek" - és H-nak - "tartozom" azzal!

ezek után a tudós közgazdász és szociológus nemcsak megpróbált azzal vádaskodni, hogy igenis az olyan "deviánsok", akiket egyrészt bántalmazni kell azért, büntetésből, mert nem felelnek meg a férfiúi elvárásoknak és ANYAGI ELVÁRÁSOKNAK! másrészről konverziós terápiának is alávetni emiatt! mert az igenis tűrhetetlen deviancia, ha egy nőnek nincs olyan ingatlantulajdona, ami a "pasijának" kell! (és ebben ő maximálisan egyetért a magyar irodalom összes nagyjaival!) az ilyen "deviáns" (és az "exük" anyagi elvárásainak meg nem felelő!) nők igenis tartoznak az anyagi javakkal is, amit követelni kell tőlük! 

Hanem kifejezetten valami beteges élvezkedéssel állt bele ennek a bizonygatásába... B. A., mint irodalomrajongó? 

Miközben hasonlóan tudós kolleginái (TNT-ben pl.) azt bizonygatták pl.: a műszaki értelmiség az a "technokrata értelmiség", akiket mindenért is hibáztatni kell! (És ezen kívül a mérnöknőket és a műszaki felsőoktatásban tanuló lányokat amiatt is, mert az a régimódi szocializmusra jellemző kommunista dolog volt, hogy nők ilyen férfias tudományokat tanultak - tehát a mérnöknők és a műszaki felsőoktatásban tanuló nők azt a történelmi korszakot és ideológiát is szimbolizálják! Betlen Anna szerint ellenkezőleg: a "kapitalizmust"!)

2020. november 17.

(örökkévaló)

Komolyan, én is képes vagyok elképzelni egyet s mást. Példáu, hogy Betlen Anna már a közgázon azzal töltötte az idejét, hogy gukkerral leste: mit csinálnak és hogy erkölcstelenkednek! (biztos!) a mérnökhallgató lányok átellenben! sőt, hogy erről a mai napig se bírt leszokni.

Ezért aztán egyrészt idegesíti, ha nem lát semmi izgalmasat, másrészt meg is kell indokolni: miért van ő ráizgulva (sok más nagyon erényes nőhöz hasonlóan) a "hagyományos nemi szerepeknek" nem eléggé megfelelő, nem elég kifogástalanul nőies nők (vélt) magánéletére, intim kapcsolataira, öltözködésére stb. (De ő nem is homofób! és ő nem azért!) 

2020. november 7.

(minden nap)

2012. 09.20. - J.J. Egyébként egy egész tál halászlevet zabált meg, azután végigokádta a buszt. Ez egy másik tanulmányút volt, még harmadév végén.

Ez a 2012. szeptember 20-i bejegyzés a legelső rögzítése volt (nagy vonalakban) azoknak a _rossz emlékeimnek_, hogy például azon a tanulmányúton is (harmadév végén) hogy viselkedett, ill. konkrétan az étkezéssel, élelmiszer fogyasztással kapcsolatos - rendszeresen ahhoz kapcsolódó - agressziójának. Folyamatosan borzalmas volt az egész. (És még "jól" meg is volt és lett indokolva! - odáig, hogy én undorítóan kövér vagyok.)

***

2012 "érdekes" év volt az irodalomban is, számomra: amiatt, ahogy a nők elleni erőszak téma szóba került. (Szisztéma volt pl., hogy azokat a nőket, akik nem felelnek meg a férfiúi elvárásoknak - és nem adják, ami a fasziknak kell! - gonosz agresszornak igyekeztek beállítani. Nőírók is - mint pl. Karafiáth művésznő az ÉS tárcatárában. Állítólag a szépírók társasága újonnan alakult női érdekvédelmi szekciója oszlopos tagja.) Csak azt akartam megnézni: nem írtam-e akkoriban valami ritka csúnyát erre az oldalra, irodalmárainkról (mert máshova néha igen). De úgy látom, inkább csak az "eszményi" férfiúról. És persze az jutott eszembe: ha tényleg mások kezébe került (ahogy a zaklatóm mániája volt) erről is biztos mit gondoltak "volna" - "feministák" is. Gondolom, pl. azt - csakis! - hogy nekem kéne annak a "főhősnek" lennem, akiről ez a szeptember 20-i szöveg is szól, nekem kellett volna még utálkozva is mohón és sokat zabálni! - elvégre rólam volt megmondva, hogy az a bűnöm, hogy túl sok (és drága!) élelmiszert fogyasztok (és vásárolok!) és rólam volt megmondva, hogy undorítóan kövér is vagyok (online zaklatónak is rögeszméje volt), és én fogyasztottam több (és drágább!) élelmiszert, mint amennyit az eszményi hímnemű (J.J.) megengedett volna... 

És hogy az volt a legnagyobb bűnöm, hogy arra költöm a pénzt! és pénzt adok ki ételre. 

És arra költöttem állítólag a csodálatosan eszményi férfiú J. Jani pénzét is... 

Annak a csodálatosan kifogástalan eszményi hímneműnek a pénzét, aki ott Sopronban, az egyetemen ezért akart például verni, mert én élelmiszerre (és egyéb szükségleteimre: pl. lakbérre) költöttem azt a pénzt, amit ő másra akart költeni. (Az egyetemről kapott tanulmányi ösztöndíjam.)

Elvégre magának az eszményi férfiúnak is (az egyetem "legvonzóbb pasijának" stb.) ez volt a rögeszméje és mániája, és ez volt az egyik nagy "bűn", amiért annyira haragudott, hogy verni is akart. (És az online zaklatóm mindenkori mániája szerint annak a csodás eszményi férfiúnak a mai napig rögeszméje igenis! Sopronban pedig az egyetemen állítólag - egyéb állítólagos bűneimmel együtt - a mai napig szóbeszéd tárgya, hogy nekem igenis az volt az egyik legnagyobb bűnöm - amiért az a csodálatos ember ott az egyetemen konkrétan verni is akart -, hogy túl sokat ettem, és élelmiszerre költöttem a pénzt! és az ő pénzét is megzabáltam! És azért kell tőlem követelni azt a pénzt.) 

És tutira én akartam folyton legalábbis fogyókúrára kényszeríteni a hapsikat - pláne azt a csodálatosan tökéleteset is biztosan: az egyetem csodálatos testű gyönyörű szőke hercegét! Én lennék elvégre állítólag az a (tipikus) gonosz bántalmazó nő, aki elnyomja és bántja a férfiakat...

Hát nem, az írás főhőse a csodálatosan eszményi férfiú J. J. róla írtam - én: a "csúf kövér nő", akit ő úgy utált, hogy verni is akart, és nem másvalaki ("híres írók").

Miközben irodalmárok is azt nyomták: az a nők tipikus bűne, hogy túl sok és túl drága ételt fogyasztanak (zabálnak!) - és arra költik a pénzt: a férfiak pénzét! Ha pedig még gyerek is van a kapcsolatban (házasság, papa, mama gyerekek), akkor a nő még a gyerekeknek is vásárol ételt - az is micsoda bűn! És miért: hogy a nők ilyesmire "pazarolják" a pénzt! Ne adj isten még "szellemi táplálékra", kultúrára is! És a nők (akiket "muszáj" verni) nemcsak sok drága ételt zabálnak - és élelmiszert, szükségleti cikkeket vásárolnak a gyerekeiknek is! Hanem még színházba, moziba is járnak - és a gyerekeket is gyerekmatinékra viszik! Mert ilyenek a nők: ha pénzt kapnak, ilyesmire pazarolják - és azért kell őket verni: még nőírók is írtak ilyeneket. (Akkoriban is, meg egyáltalán.) 

Ahogy az az "eszményinek" is rögeszméje volt.

2020. november 3.

(örökkévaló)

És gondolom, sikerült akkor ezzel is jól az úgynevezett rendszerkritikus értelmiség kibontakozását akadályoznom - mert ezek mind egyformák. Ez egy ilyen nap. (Más se hiányzott nekik tényleg, csakis H. őgurusága - már inkább őszentsége! - és az ő full ezotérikus világnézete.)

(minden nap)

Hát csak ez van - és az olyan "feminista" naccságák, mint Betlen Anna vagy az a gumiszobás nő is (neve is van, mint kiderült, de nem számít - típusnő: a kisvárosi erénybajnok, aki mindig azt csinálja, amit kell és meg van mondva: férjhez megy, szül, aztán az erkölcsi magaslatairól ekézi az összestöbbinőt, aki nem képes divatosan feminista "karriert" csinálni: a többi nőből lehetőleg! merazafeminista! és nem is úgy öltözik, ahogy ő!): ezek a dicső sztárjai a mi feminista köz- és tudományos életünknek sajnos nemigen tudhatnak (ép ésszel) innen se kinyerni olyan fantasztikus bűnöket, amiket nekem pl. elvárásaik szerint igenis produkálni kellett volna...

A középosztály diszkrét bája... [hogy nálunk "feministák" ilyen tipikus középosztálybeli ideálnők] 

Majd faggathatják az összes egykori évfolyamtársam: milyen rettenetes bűnöket követtem el,  miközben ők, feminista nagyságosasszonyok bezzeg erényeskedtek és férjhez mentek: ahhoz, akihez kell! és demográfiai tényezők lettek (mert "azé a világ, aki teleszüli") - és azt nem érdemli meg akárki!

Nem nekik, nem is közönségnek szántam ezeket a feljegyzéseket. Az a csodás "eszményi férfiú" (aki nekik épp az ínyükre való) például egyáltalán tudomást vett-e róla, végül, vagy mégse, hogy én nem is tudom adni, ami kell neki? (képes volt-e tudomást venni róla?) Például akkor (is, meg folyton és újra és újra), amikor végül ott az autóbuszon az egész évfolyam előtt támadt rám és kérte számon rajtam: nem voltam képes még a lakást "elintézni" se! (És a jellegzetes indulatai.) Nem úgy nézett ki, hogy egyáltalán tudomásul lehetne azt venni, mint tényt, hogy nem tudok pl. ingatlanokat osztogatni (illetve ha mégis tudomásul lehet venni, akkor pl. gyilkossággal kell fenyegetni). "Objektíve" nem úgy nézett ki, hogy lehet az ilyet tudomásul venni - és nekem "szubjektív" kétségeim is voltak...

Ilyen dolgok miatt pakoltam át csak ide, és nem dobtam ki ezeket a vacak megfogalmazási kísérleteket ("a kifejezés tapasztalata"). De arra az idegentapasztalatra, hogy mások elvárásai szerint - és irodalmi konvenciók szerint - mit és hogyan kellene mondanom, nem tartottam igényt.