2020. november 7.

(minden nap)

2012. 09.20. - J.J. Egyébként egy egész tál halászlevet zabált meg, azután végigokádta a buszt. Ez egy másik tanulmányút volt, még harmadév végén.

Ez a 2012. szeptember 20-i bejegyzés a legelső rögzítése volt (nagy vonalakban) azoknak a _rossz emlékeimnek_, hogy például azon a tanulmányúton is (harmadév végén) hogy viselkedett, ill. konkrétan az étkezéssel, élelmiszer fogyasztással kapcsolatos - rendszeresen ahhoz kapcsolódó - agressziójának. Folyamatosan borzalmas volt az egész. (És még "jól" meg is volt és lett indokolva! - odáig, hogy én undorítóan kövér vagyok.)

***

2012 "érdekes" év volt az irodalomban is, számomra: amiatt, ahogy a nők elleni erőszak téma szóba került. (Szisztéma volt pl., hogy azokat a nőket, akik nem felelnek meg a férfiúi elvárásoknak - és nem adják, ami a fasziknak kell! - gonosz agresszornak igyekeztek beállítani. Nőírók is - mint pl. Karafiáth művésznő az ÉS tárcatárában. Állítólag a szépírók társasága újonnan alakult női érdekvédelmi szekciója oszlopos tagja.) Csak azt akartam megnézni: nem írtam-e akkoriban valami ritka csúnyát erre az oldalra, irodalmárainkról (mert máshova néha igen). De úgy látom, inkább csak az "eszményi" férfiúról. És persze az jutott eszembe: ha tényleg mások kezébe került (ahogy a zaklatóm mániája volt) erről is biztos mit gondoltak "volna" - "feministák" is. Gondolom, pl. azt - csakis! - hogy nekem kéne annak a "főhősnek" lennem, akiről ez a szeptember 20-i szöveg is szól, nekem kellett volna még utálkozva is mohón és sokat zabálni! - elvégre rólam volt megmondva, hogy az a bűnöm, hogy túl sok (és drága!) élelmiszert fogyasztok (és vásárolok!) és rólam volt megmondva, hogy undorítóan kövér is vagyok (online zaklatónak is rögeszméje volt), és én fogyasztottam több (és drágább!) élelmiszert, mint amennyit az eszményi hímnemű (J.J.) megengedett volna... 

És hogy az volt a legnagyobb bűnöm, hogy arra költöm a pénzt! és pénzt adok ki ételre. 

És arra költöttem állítólag a csodálatosan eszményi férfiú J. Jani pénzét is... 

Annak a csodálatosan kifogástalan eszményi hímneműnek a pénzét, aki ott Sopronban, az egyetemen ezért akart például verni, mert én élelmiszerre (és egyéb szükségleteimre: pl. lakbérre) költöttem azt a pénzt, amit ő másra akart költeni. (Az egyetemről kapott tanulmányi ösztöndíjam.)

Elvégre magának az eszményi férfiúnak is (az egyetem "legvonzóbb pasijának" stb.) ez volt a rögeszméje és mániája, és ez volt az egyik nagy "bűn", amiért annyira haragudott, hogy verni is akart. (És az online zaklatóm mindenkori mániája szerint annak a csodás eszményi férfiúnak a mai napig rögeszméje igenis! Sopronban pedig az egyetemen állítólag - egyéb állítólagos bűneimmel együtt - a mai napig szóbeszéd tárgya, hogy nekem igenis az volt az egyik legnagyobb bűnöm - amiért az a csodálatos ember ott az egyetemen konkrétan verni is akart -, hogy túl sokat ettem, és élelmiszerre költöttem a pénzt! és az ő pénzét is megzabáltam! És azért kell tőlem követelni azt a pénzt.) 

És tutira én akartam folyton legalábbis fogyókúrára kényszeríteni a hapsikat - pláne azt a csodálatosan tökéleteset is biztosan: az egyetem csodálatos testű gyönyörű szőke hercegét! Én lennék elvégre állítólag az a (tipikus) gonosz bántalmazó nő, aki elnyomja és bántja a férfiakat...

Hát nem, az írás főhőse a csodálatosan eszményi férfiú J. J. róla írtam - én: a "csúf kövér nő", akit ő úgy utált, hogy verni is akart, és nem másvalaki ("híres írók").

Miközben irodalmárok is azt nyomták: az a nők tipikus bűne, hogy túl sok és túl drága ételt fogyasztanak (zabálnak!) - és arra költik a pénzt: a férfiak pénzét! Ha pedig még gyerek is van a kapcsolatban (házasság, papa, mama gyerekek), akkor a nő még a gyerekeknek is vásárol ételt - az is micsoda bűn! És miért: hogy a nők ilyesmire "pazarolják" a pénzt! Ne adj isten még "szellemi táplálékra", kultúrára is! És a nők (akiket "muszáj" verni) nemcsak sok drága ételt zabálnak - és élelmiszert, szükségleti cikkeket vásárolnak a gyerekeiknek is! Hanem még színházba, moziba is járnak - és a gyerekeket is gyerekmatinékra viszik! Mert ilyenek a nők: ha pénzt kapnak, ilyesmire pazarolják - és azért kell őket verni: még nőírók is írtak ilyeneket. (Akkoriban is, meg egyáltalán.) 

Ahogy az az "eszményinek" is rögeszméje volt.