2013. október 3.

Szerelem

Az olyan romantikus erkélyes szerelemhez tényleg nem is lenne rossz egy igazi romantikus erkély - amiről a fejére lehetne lökni az ilyen hülyéknek minimum egy kőkorsót. Vagy inkább egy ágyúgolyót. Esetleg forró szurkot önteni a nyakába.

2013. október 2.

A test elpusztítása

Ha a nő nem birtokolja amit birtokolni kell rossz bűnös szexuálisan abnormális és meg kell őt azért büntetni - ha a férfi nyafog hogy nincs semmije, neki nincs az ami kell és adják az nem bűn, az erény. Másoknak és a lányoknak, nekem bűnöm volt, hogy nem birtoklom, ami kell - azzal kihívóan kérkedett, hogy neki nincs az! nincs ami kell! és mások azért adják!

Agresszíven utálta, akinek nincs az ami neki kell. És agresszív volt és fenyegetett - mindig olyankor, amikor nekem nem volt az, ami neki kellett. Nemcsak hogy nem adtam, de nem is tudtam adni, nem volt a birtokomban az, amit követelt - az a fizikai valóság, az az információ, azok az anyagi javak. Mindig agresszív lett és támadni akart. Mindig olyankor - mindig azért a bűnért: mert nem birtokoltam és nem is tudtam adni, ami neki kellett volna. Őt nem fenyegette senki azért, mert neki nem volt semmije, ami neki kellett volna.

II.
Mindig, amikor nem volt a birtokomban az ami neki kellett.

1. először azt a fizikai valóságot követelte ami neki kell, amit elképzelt, már a másik lakásban - azután amikor engem elképzelt annak aki neki kell és így tovább: végig. Az irreálisat és irracionálisat - fizikailag.

2. utána "információt" követelt, megmondásokat - az emberekről akik izgatták akikkel haverkodni akart reális információt, lányokról becsmérlő rágalmakat, vádaskodásokat. Mindenkiről olyan dolgokat akart "tudni", olyan "tudást" akart birtokolni, amiből neki meglenne a haszna.

3. konkrét anyagias javakat, ajándékokat követelt - extrém, irreális dolgokat csakis, amit senki nem tudott neki megadni: ez volt a lényeg. Ha valaki tudott volna neki adni valamit, azt akkor kevesellte.

Dolgok sorrendje: látszólag "reálisabbak" lettek az igényei és követelései - igazából nem. Mindvégig arról szólt: neki azt a fizikai valóságot adják meg ami neki kell, az ő logikai, ismeretelméleti és ontológiai okokból lehetetlen, irreális és irracionális követeléseit elégítsék ki! Erről szóltak a követelőzései étellel kapcsolatban: abból senki ne egyen! Az irreális és irracionális mondvacsinált "valóságot" követelte, kérte számon másokon - amit ő talált ki. (Irracionális eleve csak az: ha mások éhesek vagy szívesen ennének belőle akkor miért nem ehetnek, miért tiltja azt meg, miért foszt meg másokat tőle.) És az, hogy én voltam az egyetlen, aki evett azokból a tiltott ételekből nemcsak azt jelentette: én nem engedelmeskedem neki. Azt jelentette: én az a rossz fizikai valóság vagyok, ami ellentmond az ő agyrémeinek, én az ő irracionális fantazmagóriáinak nem engedelmeskedem - és a ráció vagyok (a rosszgonosz balagyfélteke!), ami az irracionálisnak nem engedelmeskedik, az irracionális önkénynek.

Az extrém lehetetlen anyagias követelései: egyrészt komolyan gondolhatta és gondolta - ilyesmiből bármit. Másrészt ugyanolyan provokációnak nézett ki (utólag amikor büntetett érte és kiderült, tényleg azt várta el), mint a nő irreális követelései - követelnek valamit amit a másik biztosan nem tud megadni azután büntetik mert nem adja. És ez is az ő ideális valóságuk megcsinálása volt. Eleve adva volt a szerep akinek nekem lennem kell - a rossznak akit büntetni kell! mert nem adja ami kell!

Mindketten az irracionálisat követelték és az irreálisat - ami direkt ellentétes a fizikai valósággal, ami van.A konkrét anyagias követeléseik egyszerre voltak ennek a megjelenési formája - és eszköz megcsinálni azt ami nekik kell. Egyesek szemében normális és értékes dolog az ilyen viselkedés. 

2013. szeptember 29.

A jó és a rossz

Meg még a folyamatos hibáztatása, mocskolása és fenyegetése nőknek akik képesek az érzelmi kötődésre, szerelemre - akik arra képesek, azok a családjukhoz is kötődnek ugyanazért. És ez konkrétan abban is megnyilvánul, hogy anyagi javakat szívesebben osztanak meg a családtagjaikkal, mint idegenekkel. 

El tudom képzelni erről a Grecsó Krisztián-féle vadbarmok eszményeit, vagy a zaklatómét, a hozzájuk hasonlókét: a nő kötelessége a férjét/akárkijét jobban szeretni bárki másnál - és ezt azzal is kimutatni, hogy ha anyagi javai vannak, azt neki adja oda! Hát nem. Egy erőszakoskodó vadbaromnak biztosan nem. 

2013. szeptember 23.

(logika)

Kétféle indokkal követelt dolgokat, hogy a lányok őt mivel és miért szolgálják ki - mi ott, lakótársai, és főleg én. (Mert "a lányoknak az a dolga", hogy ezekkel a dolgokkal kiszolgálják a környezetüket/ az Ideálférfit.) Látszólag zavaros is volt, ahogy összekeveredett ez a kétféle indoklás. A "hétköznapi" dolgokat, ellátást és kiszolgálást azért követelte tőlünk (és legfőképp tőlem, mint kiderült: két évvel később azért akart verni, azzal indokolta az agresszióját és a "sértettségét", hogy én ezt a "gondoskodást" nem adtam neki!), mert ő azon spórolni akart mert neki ez az erénye van és aki nem olyan spórolós, az azért is rossz! - és meg volt magyarázva az is: ő hétköznapi dolgokra azért nem akarja költeni a pénzt, mert ő minden pénzét csak arra akarja költeni ami "menő", és amitől "menőnek" lehet lenni, amivel ő dicsekedni tud. (És azzal, hogy kifizeti a lakbért és kaját vesz, azzal nem tud dicsekedni - bezzeg ha bulizásra és utazgatásra költi, azzal tud! És ő még utálja is az olyan "közönséges senkiket", akik nem ilyen menőségekre költik a pénzüket...)

Az extrákat (pl. hogy hívjuk őt meg ilyen meg olyan bulikba és utazásokra) meg azért követelte, mert ezektől akart menő lenni. De úgy egyébként, mint kiderült, attól is valami nagyon menő "férfiideálnak" akarta érezni magát, hogy szemétkedik, követelőzik - meg helyből attól is, hogy ő ott a közös lakásban parancsolgatni akart nekünk, lakótársainak. (Nem csak a lányoknak, mindenkinek.) És a szemétkedéseivel folyton kizsarolni, ami neki kellett. És még azzal is hogy dicsekedett: ő gyerekkorában is hogy terrorizálta a környezetét!

2013. szeptember 22.

(a nőies nők)

A harsány és elképesztően nagyképű (és milyen nagy mellényű!) és elhivatott kinyilatkoztatások: hogy ők azt megmondják, mi a nők dolga mert őnekik mint ún. magas kultúrának ez a szent hivatása: a női test kontrollálása! - és azt ők akarják megmondani! (Nehogy már az alantas popkultúra mondja meg!)

És ahogy ebben a feladatban mintegy magára talált az irodalom, mint olyan: hogy nekik ez a dolguk, ez a Fontos Szerepük a történelemben: megmondani, hogy mit kell csinálni a női testtel és milyennek kell lenni az Ideális Nőnek... (Irodalmárok többsége tényleg van olyan hülye és nagyképű, hogy képes komolyan gondolni nemcsak azt, hogy neki joga van nőket - meg mindenféle ilyen "alsóbbrendű" egzisztenciákat - egzecírozni, hanem azt is, hogy neki ez Szent Hivatása!)

És a nő kötelessége a Férfi igényeivel és céljaival azonosulni és engedelmeskedni! és úgy öltözni, ahogy ők megmondják és azzal és úgy szexelni és annak az ideálisnőnek lenni aki a férfinak kell és mindent adni ami kell! És (évtizedes hagyományokat folytatva, de némi új lendülettel) mindenki büdöspicsázott, mocskospicsázott, becsmérelte a nőket mind, akik nem olyan Tökéletes Ideális Nő, amilyenre az igényes férfinak igénye van! -  és nyíltan ki lett nyilatkoztatva a bosszúvágy, hogy akik nem az az ideálisnő, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskednek és nem adják, ami kell! nem nem szolgálnak ki mindenkit mindennel ami kell, pláne amit Híres Magyar Szépírók követelnek a nőktől azokon bosszút kell állni. Az irodalmi hagyományok nevében is... Mert irodalmi hagyomány, hogy a magyar írónak-költőnek (irodalmi szerkesztőknek pláne!) milyen nőideál kell és milyen szex - és milyen anyai gondoskodás! Nőírók kb. itt kapcsolódtak be a témába: úgy van! úgy van!

Az ÉS-ben 2011-ben már csak azt hirdették: a nő kötelessége a férfit kiszolgálni mindent adni ami a férfinak kell és csak a nemi erőszak a normális szex és csak az ha a nőt akarata ellenére kényszerítik szexre azzal, akivel ő azt nem akarja. Már 2011-ben veréssel, nemi erőszakkal, szexuális bántalmazással fenyegették a nőket, akik nem  azzal basznak akivel kell úgy ahogy kell, nem a férfi igényeit szolgálják ki úgy ahogy kell, nem az az ideálisnő aki a férfinak kell - és nem annak a férfinak adnak ajándékba anyagi javakat akinek az kell. A nőket mind, akik nem birtokolják az anyagi javakat amit egy nőnek birtokolni kell és a nőket mind akik anyagi javakat merészelnek fogyasztani vagy akárcsak szexuális kielégülést is akarnak a férfitól és csak azzal akarják a szexet, akitől azt megkapják, akihez vonzódnak és nem azzal, akivel kell, aki megerőszakolja, bántalmazza őket. Már 2011-ben hirdették: a nő a kötelessége azt a férfit szeretni aki arra igényt tart és kötelessége szeretetből anyagi javakat ajándékozni a férfinak és amelyik nő nem azt szereti akit kell és nem annak adja az anyagi javakat ajándékba az szexuálisan abnormális hülye buzi és rúgni kell a picsáját mert nem annak adja az ajándékot akinek kell!

Mindenkit fölhergelt az is, ha egy nőnek nem lehet kontrollálni a pináját, nem lehet ellenőrzés alatt tartani, nem lehet tudni, mi történik egy nő bugyijában - nőírók buzgón biztosították a közönséget: ők szeretik, ha kontrollálják a pinájukat, ők készségesen be is számolnak a pinájuk minden másodpercéről. Nekem személyes tapasztalatom nincs ugyan semmilyen egyházzal, de erről a kontrolligényről történetesen tudom, hogy keresztény és katolikus hagyomány. Magyarországon másféle totalitás is divatban volt - talán azért van, hogy az idősebb nemzedék követeli erőszakosan a pinakontrollt. 

2013. szeptember 18.

(isten kutyái)

Nagyjából azt is megmondták: ha nők élelmiszert fogyasztanak, az azért is bűn! mert az élelmiszer a szellemi táplálékok, tanulmányok és kulturális javak metaforája is! (Evidens: már a Bibliában is meg van írva!) És nőknek az nem jár! (És már Éva bűne is az volt, hogy abból evett, amiből nem lett volna szabad!) Ha a testi táplálék a szellemi táplálék kódja, a testi táplálék fogyasztása és élvezete a szellemi javak és tevékenységek fogyasztásának és élvezetének a kódja - és a szellemi javak élvezete is ugyanolyan bűnös élvezet, mint a fizikai táplálék élvezete, ha olyan "alsóbbrendű" emberek fogyasztják, akiknek az nem jár!

És a nők és a büdös csórók akik zabálnak, több és drágább ételt fogyasztanak, mint nekik jár, szellemi, kulturális javakból és élvezetekből fogyasztanak többet.  Ahelyett hogy dolgoznának  - és olyan munkát végeznének ami a nők és a büdös parasztok dolga: a férfit és a felsőbbrendű értelmiséget szolgálnák ki, rá dolgoznának! neki adnák oda a munkájuk anyagi hasznát is!

És attól a nőtől és büdös senki paraszttól, aki nem szolgálja engedelmesen az "urait", ahogy az el van várva, és nem adja, amit követelnek tőle, tartozik azzal! attól elveszik erőszakkal, amit önként nem ad oda - ezt mintegy fenyegetésként is kinyilatkoztatták így, több helyen is.

Szép kilátás

H. Margit és az a barom is: konkrét, tárgyias dologként voltak a dolgaik olyanok, amilyenek (a követelőzéseik, a fenyegetőzéseik és az ő "igényeik", ami nekik kell és jár!) - ha számomra ez az egész, az az iszonyat, az erőszakoskodásuk és a fenyegetettség közeg is volt, amiben élnem, léteznem kellett.

Ami az elmúlt években történt, irodalmárok agyrémei, egy kicsit más volt. (Majdnem ugyanaz: ők is egy olyan közeget akartak definiálni, amiben csakis az ő szabályaik érvényesek, a nőkkel és nők testével azt kell csinálni, amit ők megmondanak, és a nőknek olyannak kell lenni és az a kötelességük! De ez a közeg még annyira sem térszerű, mint H. világképe, sőt!)

Irodalmárok magát a teret és az időt akarták erőszakosan és szisztematikusan pusztítani - ki is nyilatkoztatták konkrétan ezt. (Azt is, miért: 1) bosszúvágyból 2) beteges hatalomvágyból.) Nem egy ember, mert hülye, hanem hülyék sokasága, mint a sáskák, "értékrenddé" magasztosult az a hülyeség és erőszak. Ki tudja miért - ha másért nem azért mert meg lett mondva: a Bal Agyfélteke a férfi a rossz a gonosz! Amit azok csinálnak az mind a rossz, amit az olyan nőietlen nők csinálnak az mind a rossz! - és minden rossz ami nem a jó és "ellentétekre kell osztani!" és a jó és az etalon mindig az én a mi az itt. És aki, ami azonnal adja ami kell! (A másik, aki a "nem olyan" és ez a bűne! és azok a nőietlen nők pláne, akik nem olyan nőideálok, mint Honti Margit és nőírók is bezzeg és nem adják, ami kell! annak, akinek kell! csakis a rossz lehet, sőt gonosz - akit büntetni kell! És lehetőleg még mint ellenséget - és a másikat, aki a "nem olyan" - gyűlölni is.)

Hülyék sokasága: attól még iszonyúbb, hogy ezt a sokaságot nem úgy kell elgondolni, hogy sok eredendően idióta egyén összessége - hanem mint valami szekta, akik maszlagot ettek.

Érték és rend

Neki csak igényei voltak és követelései - és ideái: mi kell neki és ő ki akar lenni. Ő valaki akar lenni és kifogástalan és elismerésreméltó ideálisember olyan amilyennek lenni kell ami az elismerésreméltó és akit mások csodálnak elismernek és ajándékokkal hódolnak neki! És neki minden kell, neki mindent mások adjanak, mások is a környezete is minden olyan legyen ami neki kell - és mások adják neki azt is hogy ő az lehessen aki ő akar lenni!  Ő volt az Ideális Ember. Egy agresszív önző követelőző bunkó, elterült mint a takony és követelte: őt mások szolgálják ki neki mindent mások adjanak mások csinálják meg adják ami neki kell! És fenyegetőzött és bosszt állt, ha nem adták - ha én nem adtam.

Azon is meg volt sértődve, hogy az evőeszközt neki kell elővenni a konyhaszekrényből és extrém anyagi javakat követelt - csak úgy, neki azt adják "szeretetből". Azzal kezdte, hogy neki saját lakás kell és ő sokat akar utazni és az is kell. Két évvel később már gigantikus találmányokról ábrándozott, ami értelmetlen de nagyon sokba kerülne. Nagyságrendekkel többe, mint a magánemberi igényei. És az anyagi követelései csak a kisebb és jelentéktelenebb része volt a követeléseinek. Inkább csak ürügy: legyen miért megsértődnie és haragudnia. Mint a mesebeli boszorkányok teljesíthetetlen követelései. De persze kellett neki az mind - az ő szemében attól lehetett volna "valakinek" lenni.

És ő volt a jó, akinek csak céljai vannak és igényei - és én voltam a rossz, aki mind nem adta, ami neki kellett. Nem adtam neki olyan ellátást körülményeket életvitelt ami neki kellett. És még a gigantikus találmányát se akartam támogatni.

2013. szeptember 9.

Állatok

 Januárban lesz húsz éve, hogy elmenekültem az elől a barom elől, elmenekültem a városból és az egyetemről - de még mindig rettegek tőle. Van rá okom. 

2013. szeptember 5.

Idill

Miért nem szerettem bele abba a baromba - mondhatnám: mert tapasztalatból is tudhattam, hogy egy bántalmazó nem vonzó. De ő még sokkal rosszabb volt - a fenyegetőzése és agresszivitása is állatiasabb és irracionálisabb: maga az irracionális, a fizikai valóság tagadása volt az alapja. Nem hasonlítottam össze másokkal, nem attól volt fenyegető és nem azért jelentett veszélyt, mert az agressziónak, önzésnek és hülyeségnek van valami mércéje és azon megütötte a szintet.

Összehasonlítottam másokkal - a többi emberrel a környezetünkben: feltűnő és kirívó volt, mennyire más az "értékrendje", mennyire más céljai és igényei vannak, mint ott mindenki másnak. De ugyanakkor úgy állította be a hülyeségeit, mintha az lenne a normális, harsányan hangoztatta is ezt - és elvárta, követelte, hogy mások is azt szeressék és azt akarják, amit ő! Ezen az alapon vette magától értetődőnek azt is: ha mások neki azt mondták, hogy én egy "különleges lány" vagyok és velem "érdemes megismerkedni", akkor biztosan olyan körülményeim vannak és olyan életmódom, amit ő szeret, amitől az ő szemében "különleges" valaki, amiért neki érdemes lenne megismerkedni velem.

Ő mint önmaga volt hülye és erőszakos. Teljesen mindegy, hogy az ember korábban látott-e már hasonlót. Mindegy volt az is, én szeretem-e vagy sem. Neki követelései voltak és tőlem akarta megkapni, ami neki kell - mert neki az "meg lett ígérve". És utált és erőszakoskodott, fenyegetőzött és bosszút állt, mert nem volt semmim, ami neki kellett és nem adtam semmit, ami neki kellett. Az csak egy kis mellékes volt, hogy ő azt a követelőzést és erőszakoskodást még ráadásul valami romantikus érzelemnek akarhatta beállítani - célozgatott erre. Nyafogott: neki olyan romantikus érzelmek is kellenének és romantikus kapcsolat, amit ő könyvekben is olvasott és elképzel magának - mert az úgy illik és másoknak is van és neki is kell! Ugyanúgy kellett volna neki az is, ahogyan anyagi javak és körülmények - azért mert másoknak is van és azért, mert az kell, mert attól lehet olyannak lenni, amilyennek kell.

Az anyagias követelései szempontjából nem számított az se: mások mit éreznek, mit gondolnak. Ő azt követelte: fizikailag az legyen, ami neki kell, mások úgy viselkedjenek, csinálják és adják - hogy aztán közben a másik ember mit érez, mit gondol, az neki mindegy volt. Azt akarta azért: őt a lányok szeressék, imádják, akarják - de csak azért, hogy ő megtagadhassa tőlük, amit akarnak.

Magyar irodalom

Azzal kezdték: a nőnek nincs joga választani nincs joga eldönteni kit szeret, a nő kötelessége azt kiszolgálni akit kell azzal ami annak a férfinak/nőnek kell, amit mások megmondanak hogy azzal kell. És ezzel fejezték be: a nőt aki nem ad anyagi javakat nem adja oda mindenét nem annak adja oda akinek kell szexuális bántalmazással kell azért büntetni. A nőt szexuálisan kell bántalmazni megtorlásként ha nem engedelmeskedik és nem adja ami kell, nem ad anyagi javakat, nem annak adja oda az anyagi javait, a birtokában lévő ingatlant, akinek kell.

A litera.hu-n először azt nyomták: a nőnek nincs joga választani nincs joga eldönteni kit szeret és hogyan kötelessége engedelmeskedni azt és úgy szeretni akit és ahogy kell. És minden nő cigány kurva aki vaginálisan közösül és élvezi a szexet és nem a férfiakat szolgálja ki úgy ahogy kell! Minden nő abnormális és büdös cigány akinek saját igényei vannak. Az ÉS-ben közben azt: minden nő rossz abnormális nőietlen aki nem szereti azt akit kell és nem adja meg, ami a férfinak kell - minden nő abnormális és nőietlen aki nem szolgálja ki a férfiigényeit! Egészséges nőies nő azt szereti akit kell és mindent ad ami a férfinak kell - azt is hogy átváltozik de azonnal azzá az ideálisnővé aki a férfinak kell! Mnden nő szexuálisan abnormális és undorító a teste aki nem birtokolja azokat az anyagi javakat és azt a származást amit kell! És csak az erőszak a normális szex, csak az ha a férfi akarja de a nő nem de akkor is engedje meg és élvezze a nemi erőszakot. Azután nyíltan hangoztatták és magyarázták: csak az erőszak és a bántalmazás a normális szex ha a nő nem engedi azt meg addig kell verni amíg megengedi! és a nő kötelessége anyagi javakat adni, ha nem adja oda mindenét, nem annak adja akinek kell, azt szexuális bántalmazással kell megtorolni.

Közben a litera.hu-n két témát variáltak: a nők akik élvezik a szexet mind mocskos cigány picsák és a csóró nők picsáját rúgni kell! Keresztury Tibor és Bán Zsófia kereszteshadjáratot hirdettek a csóró picsák, a büdös cigányok és büdös parasztok ellen - a mocskos csóró senkik ellen akiknek nincs semmijük nem birtokolnak olyan anyagi javakat és olyan felmenőket és társadalmi helyzetet amit birtokolni kell! A büdös paraszt és a büdös cigány akinek nincs semmije ne zabáljon! ne fogyasszon olyan kulturális javakat ami neki nem jár! ne tanuljon természettudományokat mert annak nem azonnal van az eredménye! És a büdös parasztot aki a városba megy dolgozni vagy tanulni meg kell erőszakolni mert arra való és verni kell és kényszeríteni hogy engedelmeskedjen azt csinálja amit a felsőbbrendű "városi értelmiség" követel, őket szolgálja ki mindennel amit követelnek tőle!

Azt is megmagyarázták: hogyan függ össze a nők két főbűne: az ha a nőnek nincs olyan lakása amit birtokolni kell, nincsenek azok a vagyontárgyai - és az ha zabál olyan javakat fogyaszt ami neki nem jár és arra költi a pénzt. És nem akarja azt abbahagyni sem, nem akarja abbahagyni a kulturális javak fogyasztását ami neki nem jár, nem akarja abbahagyni az egyetemi tanulmányait és nem akar elmenni dolgozni és pénzt keresni a férfira hogy meg tudja adni ami a férfinak kell! Az olyan nőnek azért nincsenek a vagyontárgyai amiket birtokolni kell mert megzabálja a pénzét! És a nőnek aki zabál, olyan kulturális javakat fogyaszt ami neki nem jár tartozásai vannak - és a tartozás fejében elveszik mindenét!

Azt is megmondták miféle tartozásai: a férfiaknak és a felsőbbrendű értelmiségnek tartozik a büdös paraszt azzal amit kötelessége lett volna adni de nem adott. Én konkrétan pénzzel tartoztam a zaklatómnak - egy budapesti lakás és egy amerikai utazás árával biztosan. És még azzal mind, ami neki kellett volna és azzal is, amit én fogyasztottam el, az étel árával amit megettem, a pénzzel amit könyvre, mozijegyre költöttem. Az öszöndíjjal is amit nekem fizettek ki és nem neki.

Bezzeg az a jó ember. Neki csak azoknak az anyagi javaknak a megszerzése volt a fontos és bezzeg ő ott akarta hagyni az egyetemet is és máshol megtalálni a számítását - csak azért jött vissza, mert máshol sem találta. Azután rám támadt, mert én nem adtam meg, ami neki kellett és mert nekem nincs semmim ami neki kell és mert én nem intézek el semmit! úgy ahogy az neki kell!

2013. szeptember 3.

(szerethetetlen)

Nem felejtem el soha az a kegyetlenséget, agresszivitást - és nem felejtem el soha azt sem ami az elmúlt években történt. Még mindig iszonyodom és félek, ugyanúgy.

Nem felejtem el soha a mocskos bakancsát sem és a pufajkáját. Hasonló anyagi helyzete volt, mint a környezetében másoknak. De másokat lenézett, megvetett és agresszíven és fölháborodva utált, mert nincs semmijük ami neki kell - a saját "szegénységével" hivalkodott, kérkedett és arra hivatkozva zsarolt másokat, engem is: ha nem adják, amit követel, "nem szeretik", biztosan azért mert ő "szegény". Agresszíven utálkozott, undorodott tőlem, mert nem az voltam, aki neki kell és nem adtam, ami neki kell. Ahányszor eszébe jutott valami újabb követelés, újra és újra megsértődött, duzzogott, fölháborodott és fenyegetett és bosszút állt. És látványosan, színpadiasan mutogatta az utálkozását és a sértettségét, a gőgös megvetését. Hivalkodón mutogatta, mondta is: nem szeret mert nem adom ami neki kell, hangoztatta nyakra-főre: ő nem szereti, utálja azokat akik nem adják ami neki kell. És azért volt megsértődve, mert én "nem szeretem". Valahányszor nem adtunk meg neki valami extrém dolgot, amit jogosulatlanul követelt, mindig azért sértődött meg hisztisen, nyafogva: nem szeretjük! őt ott nem szeretik!

Én valóban nem szerettem. Nem volt egy szeretetreméltó ember. Velem attól kezdve fenyegetően agresszív volt, hogy először találkoztunk, költözködés közben - már akkor azért sértődött meg, mert én nem adtam meg, ami neki kellett. Hol gyanakvón és állatiasan indulatosan agresszív volt, hol elszántan, ridegen és kegyetlenül - de gyakorlatilag mindig agresszív volt velem. Mindig kihívóan fölényeskedőn, fenyegetően, támadóan. Néhány alkalommal, ha mások is látták, volt közönsége nyájaskodott, bájolgott, olvadozott vagy törleszkedett. Mindig csak olyankor volt "kedves", ha akart valamit.

Állatok

A zaklatóm is, a nő is rendszeresen veréssel, fizikai bántalmazással fenyegettek és bántalmazni akartak, verni, rugdosni, késsel leszúrni, összevagdosni. Csak úgy szórakozásból is, képzelődek róla, az milyen jó volna és akarták csinálni. A zaklatóm anyagi javakat követelt tőlem ajándékba "szeretetből", a nő azt követelte: olyan építészetet csináljak ami neki tetszik és mindketten engedelmességet követeltek, követelték: bármit követelnek én engedelmeskedjem csináljam azt - és rendszeresen fizikai agresszióval fenyegetőztek ha követeltek valamit és fenyegettek és verni akartak, mert nem adtam meg, amit követeltek. Mindkettőjükből agresszív, ellenséges indulatokat váltott ki a testem. Mindketten feltűnően mutogatták az indulataikat, az utálkozásukat, agresszivitásukat és verbálisan is mocskoltak, hangoztatták: csúf vagyok, undorító és nőietlen.

Az elmúlt években erről szólt minden irodalmi megnyilvánulás is, amit olvastam. Ugyanarról az agresszióról, ellenségességről, gyűlölködésről és ugyanarról a kapzsiságról, ostobaságról és kegyetlenségről. Senki nem látott túl még a saját eszelős és idióta birtoklási vágyánál sem.

Soha nem felejtem el sem azt az agressziót, amit fizikalag átéltem, sem azokat a szavakat. A legszebb az volt, ahogy mindenki hangoztatta: minden nő abnormális nőietlen rossz gonosz erkölcstelen 1) akinek nincsenek az anyagi javai amiket egy nőnek birtokolni kell és 2) minden nő akit azért bántalmaztak, mert "undorító a teste" a bántalmazó undorodott tőle. Azt senkinek nem jutott eszébe firtatni: az a férfi miféle, aki anyagi javakat követel a nőktől és haragszik és undorodik, ha neki azt nem adják és undorodik a többé-kevésbé konvencionális szexuális intimitástól és a gyengédségtől, csak ellenséges indulatokkal és erőszakosan tud közeledni a másik ember testéhez - ahogy én láttam: annak nemétől függetlenül; ez a dolog nem a szexről és nem a nemiségről szólt, az legfeljebb ürügy volt rá.

Minden félhülyének magától értetődő: ha a férfi undorodik a nő testétől és bántalmazni akarja, mert undorodik tőle, akkor az a nő olyan, a nő teste undorító és bántalmazni kell. Igen biztosan. Senkinek nem jutott eszébe annyi sem: a tett a cselekvő alany tette, nem a tárgyé, az indulatok annak az indulatai, aki úgy érez. Nem azé a gyűlölet és az undor, aki iránt érzik, hanem azé, aki úgy érez. A zaklatóm minden szép lányt utált, nálam szebb lányokat sokkal jobban, mint engem - egy közös volt bennük: akiket helyből nagyon utált, mind feltűnően szép arcú hosszúhajú lányok voltak. Megdöbbentett, amikor a harmadik-negyedik eset után feltűnt, mennyire hasonlítanak egymásra azok a lányok, azazhogy nem hasonlítanak, csak abban: feltűnően szépek és mások szemében vonzóak.

A két kritérium: a nő adja az anyagi javakat amik kellenek ha nem adja nincs neki rossz gonosz és a nőnek undorító a teste megfelel az idegen "fajhoz", törzshöz tartozókhoz való primitív és erőszakos viszonynak - ő, az idegen nem is ember, undorodni kell tőle mert az idegen undorító és arra való hogy agyonverjék és elvegyék amije van, ha van. Ha a nőtől anyagi javakat akarnak elvenni és a teste undorító akkor ő idegen is, nyilvánvaló - mert aki olyan késztetéseket ébreszt az az idegen.

2013. szeptember 2.

Igényes emberek

Neki akármilyen lány nem volt jó, neki "különleges" lány kellett: aki "valaki" mert olyan családja van, "lehet róla beszélni" és lehetőleg fizikailag is feltűnő, feltűnően öltözködik és viselkedik - és sokan ismerik és lehet mutogatni és lehet vele dicsekedni, hogy ő annak a lánynak az ismerőse. És neki még az is kell, hogy az a királylány csodálja őt, szeressen belé és ajánlja föl neki a papája birodalmát - úgy, ahogy az a mesében is van. Vagy ha ő egyből nem talál olyan királylányt, aki neki kell, akkor egye fene egy hétköznapi lány szeressen bele - és adja, ami neki kell, azt is, hogy változzon át azzá a királylánnyá aki neki kell! Meg volt sértődve, mert ott az egyetemen nincsenek olyan királylányok ami neki kell és meg volt sértődve, mert senki nem akar átváltozni se a kedvéért.

Elképesztő volt: neki van az az igénye, hogy a másik ember családja, apja "valaki" legyen, ő csak olyanokkal akar barátkozni - és azok az emberek gazsuláljanak neki, keressék az ő kedvét és kegyeit. Konkrét elvárásai voltak: hogyan. Mintha ő felsőbbrendű ember lenne és a másik ember a kegyeit keresse -  ahogy a hisztis gyerek előtt hajlonganak a szülei, keresik a kegyét.

Mert neki a szülei is mindig a kedvében jártak és belementek a játékaiba. Akárhogy viselkedtek: ő azt úgy értelmezte, hogy ő parancsolt a szüleinek és azok engedelmeskedtek és szolgálták őt - ha meg nem akkor meg volt sértődve. Ez volt a kapcsolatrendszer, ami a primitív agyába belefért. Fizikai valóság volt az a hiszti és az a fölényeskedés és erőszakoskodás. És volt képe szeretetről beszélni - hisztizni, erőszakoskodni és "szeretetet" követelni. Csakis anyagias dolgok formájában.

Miközben állatiasan undorodott, gyűlölködött, agresszív volt, zsigerből gyűlölte a másik ember fizikai, testi létezését - akitől ő "szeretetet" követelt. Mindig mindenkit, testközelből mindenkivel durva volt, akkor is amikor megjátszotta a bizalmaskodást, akkor is, amikor teátrálisan mászott rá fiúkra. Ez a durvaság, ez az állatias kegyetlenség és agresszivitás volt benne igazán taszító és visszataszító és fenyegető - és ehhez képest extrém bárkinek az elvárása, hogy én vagy bárki nő egy ilyet "szeressen". Ez a durvaság, állatiasság nyilvánult meg a nőkkel, nők testével kapcsolatos beteges "szexuális" igényeiben.