2013. október 2.

A test elpusztítása

Ha a nő nem birtokolja amit birtokolni kell rossz bűnös szexuálisan abnormális és meg kell őt azért büntetni - ha a férfi nyafog hogy nincs semmije, neki nincs az ami kell és adják az nem bűn, az erény. Másoknak és a lányoknak, nekem bűnöm volt, hogy nem birtoklom, ami kell - azzal kihívóan kérkedett, hogy neki nincs az! nincs ami kell! és mások azért adják!

Agresszíven utálta, akinek nincs az ami neki kell. És agresszív volt és fenyegetett - mindig olyankor, amikor nekem nem volt az, ami neki kellett. Nemcsak hogy nem adtam, de nem is tudtam adni, nem volt a birtokomban az, amit követelt - az a fizikai valóság, az az információ, azok az anyagi javak. Mindig agresszív lett és támadni akart. Mindig olyankor - mindig azért a bűnért: mert nem birtokoltam és nem is tudtam adni, ami neki kellett volna. Őt nem fenyegette senki azért, mert neki nem volt semmije, ami neki kellett volna.

II.
Mindig, amikor nem volt a birtokomban az ami neki kellett.

1. először azt a fizikai valóságot követelte ami neki kell, amit elképzelt, már a másik lakásban - azután amikor engem elképzelt annak aki neki kell és így tovább: végig. Az irreálisat és irracionálisat - fizikailag.

2. utána "információt" követelt, megmondásokat - az emberekről akik izgatták akikkel haverkodni akart reális információt, lányokról becsmérlő rágalmakat, vádaskodásokat. Mindenkiről olyan dolgokat akart "tudni", olyan "tudást" akart birtokolni, amiből neki meglenne a haszna.

3. konkrét anyagias javakat, ajándékokat követelt - extrém, irreális dolgokat csakis, amit senki nem tudott neki megadni: ez volt a lényeg. Ha valaki tudott volna neki adni valamit, azt akkor kevesellte.

Dolgok sorrendje: látszólag "reálisabbak" lettek az igényei és követelései - igazából nem. Mindvégig arról szólt: neki azt a fizikai valóságot adják meg ami neki kell, az ő logikai, ismeretelméleti és ontológiai okokból lehetetlen, irreális és irracionális követeléseit elégítsék ki! Erről szóltak a követelőzései étellel kapcsolatban: abból senki ne egyen! Az irreális és irracionális mondvacsinált "valóságot" követelte, kérte számon másokon - amit ő talált ki. (Irracionális eleve csak az: ha mások éhesek vagy szívesen ennének belőle akkor miért nem ehetnek, miért tiltja azt meg, miért foszt meg másokat tőle.) És az, hogy én voltam az egyetlen, aki evett azokból a tiltott ételekből nemcsak azt jelentette: én nem engedelmeskedem neki. Azt jelentette: én az a rossz fizikai valóság vagyok, ami ellentmond az ő agyrémeinek, én az ő irracionális fantazmagóriáinak nem engedelmeskedem - és a ráció vagyok (a rosszgonosz balagyfélteke!), ami az irracionálisnak nem engedelmeskedik, az irracionális önkénynek.

Az extrém lehetetlen anyagias követelései: egyrészt komolyan gondolhatta és gondolta - ilyesmiből bármit. Másrészt ugyanolyan provokációnak nézett ki (utólag amikor büntetett érte és kiderült, tényleg azt várta el), mint a nő irreális követelései - követelnek valamit amit a másik biztosan nem tud megadni azután büntetik mert nem adja. És ez is az ő ideális valóságuk megcsinálása volt. Eleve adva volt a szerep akinek nekem lennem kell - a rossznak akit büntetni kell! mert nem adja ami kell!

Mindketten az irracionálisat követelték és az irreálisat - ami direkt ellentétes a fizikai valósággal, ami van.A konkrét anyagias követeléseik egyszerre voltak ennek a megjelenési formája - és eszköz megcsinálni azt ami nekik kell. Egyesek szemében normális és értékes dolog az ilyen viselkedés.