Undorodott a nők testétől és bántalmazni, elpusztítani akarta. Ezen kívül az az elv határozta meg a lányokhoz és a szexhez való viszonyát, hogy ő nem ad ingyen szexet! Neki azért a nők fizessenek!
Ez volt az egyik torzulása azoknak a szövegeknek: ha a nő élvezeteket akar fizessen érte! A szerelemért, szexért is! A nők akik nem fizetnek az élvezetekért abnormálisak rosszak erkölcstelenek - és a rossz abnormális erkölcstelen nőknek ez az egyik bűne, ettől abnormálisak és erkölcstelenek: nem fizetnek az élvezetért! A másik bűnük meg az, hogy arra költik a pénzt! Olyan dolgokra, amit ők élveznek, amiből nekik van hasznuk - és ha arra költik a pénzt a férfi pénzét költik! Nemcsak pénzt, más erőforrásokat ugyanúgy: az idejüket és a munkaerejüket is mind a férfira fordítsák és csak olyan tevékenységre amiből a férfinak van haszna! De még a testüket is arra adják oda, az csak a férfinak legyen jó, sőt lehetőleg a férfinak legyen haszna abból is - minimum az, hogy másoknak mutogatja, dicsekszik vele.
Az ÉS-ben megjelenő ún. szépirodalmi írások igyekeztek is megfelelni ennek az értékrendnek. Fizetni kellett volna értük - de a pénzéért nem kapott semmi élvezhetőt. Egy épeszű, épérzésű nő nem kapott semmi élvezhetőt. Csak azt, hogy ő fizethet, a pénzéért ócska, torz, beteges és amiatt élvezhetetlen dolgokat kap (amiket legfeljebb egy beteg idióta élvez) - és még ráadásul őt mint nőt fenyegetik, bántalmazzák, ócsárolják: minden nőt aki kicsit is épeszű, épérzésű, nem engedi, hogy bántalmazzák, nem adja oda mindenét a férfinak etc. Olyan volt kb., mint a transzperszonális nő működése. Egyesek így képzelik el a munkájukat - aki meg másképp az hülye és verni kell és a rossz istenben hisz!
II.
Nem vettem meg a lapot, mert olyan szarokért amik nekem nem kellenek nem fizetek - és azt gondoltam: azokat a szerzőket akik érdekelnek olvashatom más formátumban is. Megvehetem az ő köteteiket de azért nem éri meg egy rakás folyóiratnak nevezett szart megvenni, mert néha hátha publikálnak benne értelmes emberek. Azt is gondoltam: ha a megjelenés után egy ideig nem publikálhatják azt a szöveget máshol nyilvánosan, jó lenne, ha be lehetne fizetni csak arra. Volt pár ember, akiknek az írásaiért szívesen kifizettem volna mint olvasó a folyóirat árát - de a melléktermékekre nem tartottam igényt; göngyölegként sem.
Ez volt az egyik torzulása azoknak a szövegeknek: ha a nő élvezeteket akar fizessen érte! A szerelemért, szexért is! A nők akik nem fizetnek az élvezetekért abnormálisak rosszak erkölcstelenek - és a rossz abnormális erkölcstelen nőknek ez az egyik bűne, ettől abnormálisak és erkölcstelenek: nem fizetnek az élvezetért! A másik bűnük meg az, hogy arra költik a pénzt! Olyan dolgokra, amit ők élveznek, amiből nekik van hasznuk - és ha arra költik a pénzt a férfi pénzét költik! Nemcsak pénzt, más erőforrásokat ugyanúgy: az idejüket és a munkaerejüket is mind a férfira fordítsák és csak olyan tevékenységre amiből a férfinak van haszna! De még a testüket is arra adják oda, az csak a férfinak legyen jó, sőt lehetőleg a férfinak legyen haszna abból is - minimum az, hogy másoknak mutogatja, dicsekszik vele.
Az ÉS-ben megjelenő ún. szépirodalmi írások igyekeztek is megfelelni ennek az értékrendnek. Fizetni kellett volna értük - de a pénzéért nem kapott semmi élvezhetőt. Egy épeszű, épérzésű nő nem kapott semmi élvezhetőt. Csak azt, hogy ő fizethet, a pénzéért ócska, torz, beteges és amiatt élvezhetetlen dolgokat kap (amiket legfeljebb egy beteg idióta élvez) - és még ráadásul őt mint nőt fenyegetik, bántalmazzák, ócsárolják: minden nőt aki kicsit is épeszű, épérzésű, nem engedi, hogy bántalmazzák, nem adja oda mindenét a férfinak etc. Olyan volt kb., mint a transzperszonális nő működése. Egyesek így képzelik el a munkájukat - aki meg másképp az hülye és verni kell és a rossz istenben hisz!
II.
Nem vettem meg a lapot, mert olyan szarokért amik nekem nem kellenek nem fizetek - és azt gondoltam: azokat a szerzőket akik érdekelnek olvashatom más formátumban is. Megvehetem az ő köteteiket de azért nem éri meg egy rakás folyóiratnak nevezett szart megvenni, mert néha hátha publikálnak benne értelmes emberek. Azt is gondoltam: ha a megjelenés után egy ideig nem publikálhatják azt a szöveget máshol nyilvánosan, jó lenne, ha be lehetne fizetni csak arra. Volt pár ember, akiknek az írásaiért szívesen kifizettem volna mint olvasó a folyóirat árát - de a melléktermékekre nem tartottam igényt; göngyölegként sem.