Az erőszaknak azok a mítoszai amit a pszichoanalízis is ismer állítólag. Még mindig jobb, ha valaki beszél róla, verbalizálja ezeket, mintha fizikailag akarja megvalósítani - kvázi úgy kifejezni.
A nő meg az ő transzperszonális krízise. Sőt: a kereszténység és ami abból őt érdekelte - a keresztrefeszítés, a halálra kínzás mint konkrét fizikai esemény. Ő egy az egyben akarta csinálni ezeket. Valóban olyan indulatai voltak és olyan indíttatásai, hogy számára ennek volt tétje.
Nem tudom leírni az iszonyatot. Az ellenségességüket a fizikai valósággal szemben. Azt, hogy agyrémszerű elképzeléseik, ideáik voltak és helyből gyűlölték a fizikai valóságot, mert az nem az, ami nekik kell! (amit elképzeltek-kigondoltak előre és úgy követelték: mert annak kell lenni! és az "meg van ígérve") - és nem adja ami nekik kell. És ahogy kiélték a gyűlöletüket.
Nincs kifejezési formája magának ennek az iszonyatnak. Annak a gyűlöletnek sem. A kriminológia és a feminizmus tud róla beszélni - de mindkettőnek más nézőpontja van hozzá, mint annak, aki megélte, szemtől szembe.
A nő meg az ő transzperszonális krízise. Sőt: a kereszténység és ami abból őt érdekelte - a keresztrefeszítés, a halálra kínzás mint konkrét fizikai esemény. Ő egy az egyben akarta csinálni ezeket. Valóban olyan indulatai voltak és olyan indíttatásai, hogy számára ennek volt tétje.
Nem tudom leírni az iszonyatot. Az ellenségességüket a fizikai valósággal szemben. Azt, hogy agyrémszerű elképzeléseik, ideáik voltak és helyből gyűlölték a fizikai valóságot, mert az nem az, ami nekik kell! (amit elképzeltek-kigondoltak előre és úgy követelték: mert annak kell lenni! és az "meg van ígérve") - és nem adja ami nekik kell. És ahogy kiélték a gyűlöletüket.
Nincs kifejezési formája magának ennek az iszonyatnak. Annak a gyűlöletnek sem. A kriminológia és a feminizmus tud róla beszélni - de mindkettőnek más nézőpontja van hozzá, mint annak, aki megélte, szemtől szembe.