2013. szeptember 3.

(szerethetetlen)

Nem felejtem el soha az a kegyetlenséget, agresszivitást - és nem felejtem el soha azt sem ami az elmúlt években történt. Még mindig iszonyodom és félek, ugyanúgy.

Nem felejtem el soha a mocskos bakancsát sem és a pufajkáját. Hasonló anyagi helyzete volt, mint a környezetében másoknak. De másokat lenézett, megvetett és agresszíven és fölháborodva utált, mert nincs semmijük ami neki kell - a saját "szegénységével" hivalkodott, kérkedett és arra hivatkozva zsarolt másokat, engem is: ha nem adják, amit követel, "nem szeretik", biztosan azért mert ő "szegény". Agresszíven utálkozott, undorodott tőlem, mert nem az voltam, aki neki kell és nem adtam, ami neki kell. Ahányszor eszébe jutott valami újabb követelés, újra és újra megsértődött, duzzogott, fölháborodott és fenyegetett és bosszút állt. És látványosan, színpadiasan mutogatta az utálkozását és a sértettségét, a gőgös megvetését. Hivalkodón mutogatta, mondta is: nem szeret mert nem adom ami neki kell, hangoztatta nyakra-főre: ő nem szereti, utálja azokat akik nem adják ami neki kell. És azért volt megsértődve, mert én "nem szeretem". Valahányszor nem adtunk meg neki valami extrém dolgot, amit jogosulatlanul követelt, mindig azért sértődött meg hisztisen, nyafogva: nem szeretjük! őt ott nem szeretik!

Én valóban nem szerettem. Nem volt egy szeretetreméltó ember. Velem attól kezdve fenyegetően agresszív volt, hogy először találkoztunk, költözködés közben - már akkor azért sértődött meg, mert én nem adtam meg, ami neki kellett. Hol gyanakvón és állatiasan indulatosan agresszív volt, hol elszántan, ridegen és kegyetlenül - de gyakorlatilag mindig agresszív volt velem. Mindig kihívóan fölényeskedőn, fenyegetően, támadóan. Néhány alkalommal, ha mások is látták, volt közönsége nyájaskodott, bájolgott, olvadozott vagy törleszkedett. Mindig csak olyankor volt "kedves", ha akart valamit.