Neki csak igényei voltak és követelései - és ideái: mi kell neki és ő ki akar lenni. Ő valaki akar lenni és kifogástalan és elismerésreméltó ideálisember olyan amilyennek lenni kell ami az elismerésreméltó és akit mások csodálnak elismernek és ajándékokkal hódolnak neki! És neki minden kell, neki mindent mások adjanak, mások is a környezete is minden olyan legyen ami neki kell - és mások adják neki azt is hogy ő az lehessen aki ő akar lenni! Ő volt az Ideális Ember. Egy agresszív önző követelőző bunkó, elterült mint a takony és követelte: őt mások szolgálják ki neki mindent mások adjanak mások csinálják meg adják ami neki kell! És fenyegetőzött és bosszt állt, ha nem adták - ha én nem adtam.
Azon is meg volt sértődve, hogy az evőeszközt neki kell elővenni a konyhaszekrényből és extrém anyagi javakat követelt - csak úgy, neki azt adják "szeretetből". Azzal kezdte, hogy neki saját lakás kell és ő sokat akar utazni és az is kell. Két évvel később már gigantikus találmányokról ábrándozott, ami értelmetlen de nagyon sokba kerülne. Nagyságrendekkel többe, mint a magánemberi igényei. És az anyagi követelései csak a kisebb és jelentéktelenebb része volt a követeléseinek. Inkább csak ürügy: legyen miért megsértődnie és haragudnia. Mint a mesebeli boszorkányok teljesíthetetlen követelései. De persze kellett neki az mind - az ő szemében attól lehetett volna "valakinek" lenni.
És ő volt a jó, akinek csak céljai vannak és igényei - és én voltam a rossz, aki mind nem adta, ami neki kellett. Nem adtam neki olyan ellátást körülményeket életvitelt ami neki kellett. És még a gigantikus találmányát se akartam támogatni.
Azon is meg volt sértődve, hogy az evőeszközt neki kell elővenni a konyhaszekrényből és extrém anyagi javakat követelt - csak úgy, neki azt adják "szeretetből". Azzal kezdte, hogy neki saját lakás kell és ő sokat akar utazni és az is kell. Két évvel később már gigantikus találmányokról ábrándozott, ami értelmetlen de nagyon sokba kerülne. Nagyságrendekkel többe, mint a magánemberi igényei. És az anyagi követelései csak a kisebb és jelentéktelenebb része volt a követeléseinek. Inkább csak ürügy: legyen miért megsértődnie és haragudnia. Mint a mesebeli boszorkányok teljesíthetetlen követelései. De persze kellett neki az mind - az ő szemében attól lehetett volna "valakinek" lenni.
És ő volt a jó, akinek csak céljai vannak és igényei - és én voltam a rossz, aki mind nem adta, ami neki kellett. Nem adtam neki olyan ellátást körülményeket életvitelt ami neki kellett. És még a gigantikus találmányát se akartam támogatni.